Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)

Boszorkányperek Halason 1751 és 1759

— 245 ­Ezeknek a négy öt deákoknak л számára házanként való fő­zés által való Alumnium állítódott és tartatott 1800-ig. Ettől fog­va ama koldulás categóriájával szomszéd mód elmaradt és a ma­gokat önként fél, egy, és több napokon való főzésre felajánlott gazdák által való táplálás kezdődött, mely az Alumnium nevét inkább érdemli. Az oskolamestereknek a régi szokás szerint való gyakori változásokból és sokaknak közülök a köztünk leendő mulatásra canonice kiszabott esztendeiket csak pénzgyüjtésre intéző czéljok- ból természetesen következő kára az oskolának azzal gondolódott elháríttatni, hogy 1792-től fogva állandó tanítók hívathatnak:......... ................................(egy sor törölve) ........................a kik, hogy a titulus által a magok illendő comportiójokra és kivált a szorgalmatos és tapasztalhatóbb építésre serkentetnének, pro- fessoroknak neveztettek. Az 1774-től fogva két egymáshoz a templom mellett közel álló leányoskolák a városnak hosszan és keskenyen való fekvé­sére és a lakosoknak csaknem egészen 6,000 re terjedett sokasá­gál a nézve; de arra nézve is, hogy a város alsórészén a tem­plomtól messze lakó szegény szülék a rossz, sáros vagy hideg időkben ruhátalan gyermekeiket jó módon oskolába nem küld­hették ; elégtelenek lévén és alkalmatlanok, — a város alsó­részében 1800-ban oly közoskola állíttatott, a melyben mind a fiúk mind a leányok együtt taníttattak. b.) Az' etrklésia erszényét a mi illeti: annak a XVlI-dik százban felette laposnak kellett lenni, minthogy egyébb bányája nem volt a templombeli publicatiónál, mely a lakosok kevés száma és az ellenséges idők ínségei miatt, egynéhány dénárnál legfeljebb oszporánál (poltránál) még a sátoros innepekben se ment többre, a mint a rationariumban láthatni. A XVlII-dik száz elein az em­lített okok még inkább nevekedvén, világos, hogy az az epocha az ekklézsia pénzecskéje szaporítására épen nem szolgálhatott, így ment az szinte 1727-ig, a mikor a haza csendességével együtt a mezei gazdálkodás édességét és hasznát magok oeconomiáján megpróbálván s ízelvén az elöljárók, azt az ekklézsia gyarapítá­sára is kívánták kiterjeszteni ; midőn nem csak a halottak kiha- rangoztatását azon taxa alá vetették, mely ma is áll, hanemha vá­ros jövedelméből is p. o. juhai gyapjából, sőrénje levágatásából, az idegenek füvellése árából stb. jött pénznek az ek’klézsia számára lett fordításával derekasan segítették az ekklézsiát. így volt darab ideig a mint láthatni a citált rationariumból, és az ekklésiának alkalmas sumtnácskája gyűlt. De a redemtióval együtt bejött rend

Next

/
Thumbnails
Contents