Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Nagy Szeder István: A halasi református templom története
- 15 hívták templomhegynek, s csak azóta áll fenn ez a korántsem igazolt elmélet. — Gyárfás István a „Századok“ 1877. évi folyamában foglalkozván „A fekete sereg“ cimü közleményében e kérdéssel, arra alapítván véleményét, hogy Halas legrégibb része a tóparti Tabán, s a tóparton levő „Piac“ hegyen volt a város régi piaca, s a tó túlsó felén a piaccal szemben kellett lennie a templomnak, annyival is inkább, mivel a kettévágott „Nagy Halomiban három korszakot képviselő rétegeket találtak stb. A különben értékes közleménynek a templorahelyre vonatkozó része az újabb adatok alapján módosításra szorul. Ugyanis a város tóparti része 1761-ben az akkori térkép, de számos más adat szerint sem volt beépítve, ott akolhelyek s legelők voltak. — A „Piac hegye“ elnevezés korántsem a régi piac területét jelzi, hanem azt jelenti, hogy azon a hegyen hajdan, már az 1699. évi összeírás szerint is Halason élő Piac István vagy utódai marhaállása volt. Ilyen elnevezést számosat tüntet fel az 1761. évi városi térkép, sőt az elnevezések néha., bár eltorzítva, ma is érvényben vannak. — Többek között feltalálható a térképen : Vajda hegye, Sebi homoka, Kaszap kútja, Berta hegye, Pap Istók hegye, Kakas strázsája, stb. mely elnevezések ismert régi lakosok nevét viselik, így nevezik ma a térképen levő „Kobozi sikjá“-t Gubodi-siknak, Dakó Ábrahám semiyékét „Dakó“-nak, Simon Gergely semlyékét „Simonnak“ stb. Az előadottak alapján világos tehát, hogy a ma „Templom“- hegynek nevezett „Nagyhalom“ kétezer évvel ezelőtt s azóta is többször volt lakott hely, de hogy a mohácsi vész előtti Halasnak a temploma, és a város ott lett volna az bizonyítva nincs, s mig a templom alapjait, vagy a város akkori temetőjét ásatások utján meg nem leljük, ezt a halmot a régi halasi templom helyének el nem fogadhatjuk. Van különben a város alatt egy másik hely is, amely a jelek után Ítélve nem lehetetlen, hogy a régi város, templom és temető helye. Közvetlenül a Dobó-telep északi végén az uj katholikus temető és a ref. egyház „Bükkönyös“-nek nevezett alapítványi földjein terül el egy tégla, beton és kőtörmelékkel teli domb, melynek a környékén sirásások alkalmával egyes régi sirok kerülnek napfényre. Lehetséges tehát, hogy e domb a régi templom alapjait takarja, amelynek udvara volt régi szokás szerint a temető. Érdemes volna e helyeken szakszerű ásatásokat végezni.
