Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
- 142 get és engedelmességet mutatott és Ő Exlja ditsekedett sok fő Hellyeken Halasiakkal: ellenben annak utánna exprobálta, miket tselekedtek az én Plebánusommal, midőn Halasra Mise Szolgálatra által ment volna. Ott létemben magatok ajánlottátok, hogy a mint ez előtt Generál de Vili Quartéllyozásának alkalmatosságával is meg volt, úgy ennekutána is megengedtetik Quartélly Házban a Mise Szolgálat. Most pedig hallyátok meg az informatiot, mellyet vettem elolvastatom előttetek Deákul: melynek értelme ez: Die 14-a Sept. A<> 1761. Majsai Plébánus számára Halasiak a Qartélly házat fel nem nyitották, kéntelen volt a Plébánüs Misét Szolgálni azon szobában, ahol a német Asztalos dolgozott, Mise Szolgálat után pedig öszvegyütekezvén sokan a Város Házában, küldöttek Deputatusokat Majsai Plebánushoz, hogy mindjárt kimennyen a városból, mert ha nem, majd a Harangot félre veretik. A Plébánus mentvén magát, hogy ezt Püspök parancso- lattyábul tselekedte ; feleltek a Halasiak, hogy a Püspök nekünk nem parantsol; mondották a város Házánál való Gyűlésben, hogy a Plébánus ne paráznittsa a Várost. Kegyelmes Uram 1 méltóztassék megengedni Exld. hogy mi is voltaképen a facti speciest deducalhassuk, igy volt: Városunk Bírája és Tanáttsa pusztára lévén Mlóságos Kalocsai Érsekség jószágával határozni, azonKözben Majsai Plébánus Ur adjunctusival érkezett Halasra, Kis Bírótól kéri a Quartélly Ház kultsát, hogy ott Misét szolgálhasson ; a Kis Biró magától nem bátorkodott kiadni kultsot, felelt: Birám és Tanátsom akitől kell nekem íüggenem, vagyon, ha ő Kegyelmek parantsolják, kiadom, másként nem adhatom. Arra Plébánus ur mondotta, Hátha a Templomba bémegyek és ott szolgálok Misét, kihoz ki onnan karomnál fogva. Plébánus ur szaván igen megbotránkozván, mig Plébánus ur Misét szolgált volna a Német Asztalos házában, az alatt némellyek a Kösség közzül felgyülekeztek a Város Házához s azok küldöttek Plébánus Úrhoz minden betsülettel kérvén, hogy Plébánus ur menne haza békességgel, hogy valami véletlen lárma ne történnyen, a mint el is ment békességgel. De hogy a Harangok félreveretéséről, vagy arról, hogy mondották volna, hogy többé a Várost ne paráznittsa, semmit sem tudunk, sem hajlottunk és ha hallottunk volna, magunk sem szenvedtük volna el büntetés nélkül. Ollyan szóllásnak formája pedig szokásban nintsen nállunk. Ha odahaza lettek volna a Biró Ur és a Tanáts, tudom hogy ezek nem történtének volna.
