Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
— 124 —• 1759 január 6-án Búzás Andrásné Szabó Kata boszorkányperében a halasi tanács tanúkat hallgat ki és a pert terhesebb vádak igazolásáig elhalasztja. Anno 1759 Die 6 a Mensis Jarmáry. Nztes főbíró Sándor János uram, és tanácsbeli Jósa N. János, Pasit István, Egyed István, Péter Ferenc, Szabó Gergely, Búza Mihály, Hajós András. Székely Ádám, Molnár János és Tari István uraimék jelenlétekben, és congregatiojoknak alkalmatosságával. Búzás András hites társa Szabó Kata ellen fateáinak : Péter Tamás htlasi lakos circiter 22 esztendős vallja : hogy tegnap éjszakának idején éjfélután egy óra tájban ágyban az ajtó mögött fél könyökön feküvén, de ébrenlévén, gyertya is égett, valami zörgést hallott a pitvarban, és arra a fatens (tanú) az Istent hívta segítségül mondván : Uram Jézus scgélj meg ! -— s azon közben három személy asszonyruhában, 'kik közül egyike Búzás András felesége Szabó Kata, másik pedig a zsellérje Viíze Erzsébet, harmadikat nem esmérvén. A ház ajtót megnyitván bejöttek az szobába s azonnal mind a hárman a fatensre rajía- menvén nyomkodák mondván: Mit keresel te itten ? — kire fatens felelt: Kis gyermekemet őrzöm ! — melyre ismét az asz- szonyok mondották : Nem neked való a gyermeket őrzeni, mert mi azt elvisszük. — De a fatens annál .inkább kezeit gyermekére vetvén azt felelte: De bizony nékem való örzeni, mert az Isten adta azt nékem 1 — azzal az asszonyok kimentek s a fatens azonnal feleségét tudakozta : ha aludnék-e ? — s megbeszélvén nékie mint történt dolga, kérte hogy ne aludnék, mert elviszik a gyermekét, s kevés idő múlva újra azon asszonyok előjöttek s hasonló zörgéssel bémentek a házba és mind a fatenst, mind pedig a fatensnak feleségét megnyomták s szólni nem engedték, s úgy is összetört, s hogy a kint fokozza a hóhér, közben a vaslemezeket kalapács csal megveregette — A fürösztés úgy történt, hogy a vádlott jobb kezét a bal és balkezét a jobb lábával összekötvén, egy kötél segélyével folyó vagy álló vizbe merítették. Az volt ennek a kornak a meggyőződése, hogy a kereszténységet megvető, s az ördöggel cimboráló boszorkánynak súlya nincs, és a vizbe nem merül el, s a fiirösztés után az ördög varázsa megszűnvén, vallani fog. — Az ördög amidőn felavatta a boszorkányt, testén boszorkány-jellel látta el, a mely teljesen érzéketlen, vágni, szúrni és égetni lehet, ezt keresték á kénKöves tüzpróbával. Magyarországon, az eddig feltalált iratok szerint a halasi Csapó Katalin volt az a szerencsétlen, a ki ellen a legutolsó boszorkánypert lefolytatták.
