Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)

Boszorkányperek Halason 1751 és 1759

oda érkezett az orvos asszony házából kiment, hanem hogy a házbeli cselédek megmondották, a Fatens felkereste Bo- sérnét Vadkerten, azonnal, — mellyről tegyen bizonyságot az orvos asszony ott levőkkel együtt, — szemeivel látta Bosérnét tanú, úgy Faragó Panna tanú is vallja, hogy Vadkerten lévén ő is nappal ott látta Bosérnét.

Quam inquisitionem modo proprio per me, peractam manu propria subscribtam, sigitloque usuali roboratam, I. Sedriae officiose ac respective, humillime repraesento et subbmitto. Actum in oppido Halas die 2. Juny 1752 I. Districtus minor. Cumaniae ord. Jurassor Mart. Mihalovits mpr. L. S.

Anno 1752 die 4. octobris^Sera Pécsi Andreae Turoczy consors, deposito juramento fatetur per omnia sicut ipsius maritus.

Istennek mondom parancsolatjából a te Sz. hatalmaddal Sz. Háromság Ur Isten, elindula urunk Jézus Krisztus egy sidó városba, vette őneki egy sidó leány kő vánkost, gyékén lepedőt, mint urunk Jézus Krisztus nem maradhatott kővánkoson gyékén lepedőn, úgy ne maradhason keserves fájdalmad a csonlaid vagy más tagjaidban. Azután pedig a „mi atyánkot“ is el kell mondni.

Anno 1752 die 3 Junii coram figura iuris praedeductam orationem recitavit et quod contra morbos ea usa fuerit, fatebatur, ter debuit dicere super iustum jam susurando, sed cupiatim clara voce recitavit; a genitrice didicit hanc orationem qua puella.

Anno 1751. die 24 septembris in poessessione Cumanicali Majsa fassio Georgii Toth contra et adversus Catharinam Csapó uxorem Georgii Bosér, nos infra scripti exaudivimus haec formalia.

Interrogatio: Te Tóth Gyurka esmered-e ezen előtted álló vén asszonyt? — Responsio: Esmerem jól, mert tavali esztendőben 1750-ben, mintegy Pünkösd után, bizonyos északén, Kőkút nevű pusztán, sertvésekkel hálván, hozzámjött ezeu asszony más két asszonyai, Hlyen kérdést tettek: „aluszol-e ?“, kire én feleltem : „nem aluszom“; arra Bosérné azt mondotta: „nó gyere velünk“ arra én ismét feleltem: „nem megyek bizony én“, igy tovább vélek versenkedvén és magamat nékiek nem engedvén erővel föl fogtak és elvittek Balota nevű pusztára, legottan egy kútban bele mártottak háromszor, és kihúzván onnét engemet egy darabon el vittek, letévén ottan engemet, a Bosérné mellett lévő két aszony igy szóllott egyike közüllök, mit csináljunk véle, ugyan azon asszonyok közzül edgyike azt mondotta : „mit esi-