Tooth János - Szilágyi Sándor: Kis-Kun-Halas város története (Nagy-Kőrös, 1861)

Bevezetés

Minekelőlte Halas városa emlékezetesebb dolgainak és történeteinek előszámlálásához kezdenék, szükséges ezen várost az olvasóval megismertetni; ugyanazért annak mostani valóságos állapotját, topograpliica leírását, e következendőkben előadom:

Halas városa fekszik egy nád termő tó mellett, a mely mivel vizes időkben halakkal bővölködik, úgy látszik, hogy nevét ezen halas tótól vette; ezt a vélekedést az is erősíti, hogy az 1693-dik esztendőben készült, de már elveszett pecsét- nyomóján is három halak szemléltettek; mostani pecsétjén ugyancsak három egymásra vetett halak látszatnak, a melyek felelt díszeskedik a nemes Kis-Kun megyének egy sisakos, pánezélos és dárdás vitézt ábrázoló czimere; ez a pecsét- nyomó készíttetett 1755-dik esztendőben, és épen olyan, mint e könyvnek elejére díszesen lefestette idősb Péter Zsig- m о n d hazafi. — Vagyon a fentebb említett tónak szinte a közepében, a piacz és a reformatum templom irányában, egy meglehetős térségű vad, és gyümölcsfákkal rakott sziget, mely sáncz forma árkokkal vagyon körülvéve, e felől azt tartja a régi hagyomány, hogy az elöltem zűrzavaras, ellenséges időkben itt kerestek a szegény, erőlelen lakosok magoknak menedék- és rejtekhelyei, a hová heszolgált keskeny hídnak lábai a nádas rét közt máig is látszanak.

Határozódik ezen város északról és napnyugolról tek. Pest, délről tek. Bács, napkeletről ugyan Pest vármegyékkel, rész- szerint pedig a nemes Kis-Kun megyének egyik oldalával.

Öt részben vannak az osztott földjei, úgymint: fejértói és nyomási szántóföldek, első, második, harmadik kaszáló jussok nevezete alatt; gabonája az elégségig sem terem; ellenben 2—3 esztendeig eltartható, jóízű homoki bora a szükségen felül is teremni szokott, melyet vagy magok isznak meg,

1