Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-04-07 / 28. szám
2. oldal HALASI ÚJSÁG Április 7, kedd Talány — amire feleletet vár a fogyasztó közönség — és amire gyakorlatilag válaszolni is fognak a halasi hentesek Fondorlatos utazás egy darab máj és fél kiló disznóhus után ami — nincs !... — bár van !... Valami hiba van a hentesek körül és általában hiba van a piaci állapotok körül is. Panaszok érkeznek ugyanis hozzánk, amelyek egyrészt azt mondják, alig lehet húst kapni a halasi henteseknél, másrészről, hogy a piaci árakat írem tartják be a kofák, mert csak akkor van, áru, ha a vevő megfizeti a törvénytelen felárat. Hajsza a máj után ... Az újságíró gyakorlatból nem igen hisz ezeknek a panaszos leveleknek. Sokszor egyéni elfogultság szólal meg bennük, bizonyos érzékenység — ami természetesen távol áll a közérdektől, így hát a régi recept szerint a panaszos levelek utbaigazitása során magi az újságíró indult el husvásárló körútra a halasi hentesekhez. Erről az útjáról most teljes őszinteséggel beszámol, annak a hozzáadásával, hogy a tapasztaltak után a halasi hentesek vafoszinüleg megszüntetik azt a szokásukat, ami méltán kiválthatott egyesekből nemcsak csodálkozást, hanem súlyosabb következményű megállapításokat is. Jónapot kívánok! — köszöntöttem be az egyik Városháza környéki henteshez. Itt májat akartam venni. Huszonöt dekát... Enné! többre ugyanis nincsen szükségem. Sokan voltak az- üzletben. .Csöndben a sorba álltam és bevártam az én pillanatomat. Mázsányi húsok lógtak a kampókon, de a szemem csak a jégszekrény ajtajának a megnyitását és becsapódását figyelte. Aztán megnyugodtam, mert odabennt a jégszekrény egyik kampóján megláttam a szivem hu-» szonötdekás óhaját, a —májat... Az azonnali kielégülés biztonságával kértem tehát — ámikor ránt került a sor — »huszonöt deka májat«... — Máj? Az elfogyott! — válaszolt a hentes. — Hm. Szóval elfogyott — ismételtem magamban — aztán megszólaltam: — Van abban a jégszekrényben vagy öt kilónyi még, — akassza csak le a szegről - •. — Az? — csodálkozott el a hentesem — el van adva... — E.adva? Hát miért van akkor ott? — Még nem jött-k el érte... Ha máj nics — jó a disznó is A többit a mélyen tisztelt olvasóra bízom. De hozzáteszem — tudom, hogy mit kellett volna csinálnom. — Rendőrért megyek, felnyittatom vele a jég- . szekrényt, kiméretem magamnak a »májamat« és Istenhozzádot mondok a derék hentcsmesternek, aki ugylátszik, — még ma se tudja, hogy mindent azonnal a jelentkezők sorrendjében ki kell mérni — ezt mondja ugyanis a törvény... és a gyakorlat? Amint a példa mutatja... No, de gyerünk egy lépéssel odébb. A másik hentesnél fél kiló paprikásnak való csontos disznóhust óhajtottam venni — tudniillik ebben a gyatra földi világban a leölt állatok húsát csak kényszerhelyzeteimben szoktam tréfáim. de akkor is tömérdek paprikával, hagymával és némi paradicsom, avagy borlével. Szóval amolyan ünnepnapot akartam eszközöiní ebben a iiáborus világban. Mennyi hús és mind a — feküdt, előttem a lelkem ájrna a — disznóhus... Itt is a biztos kielégülés nyugalmával kértem — mert ugy-e bár — senki se felejti el, hogy nem ingyenért jön ez a nagy ajándék, hiszen az ára ott lapult már a markomban az aluminium hófehér könnyedségével — azért a bizonyos fél kiló csontosért. — Elfogyott mondotta enyhe sajnálkozással az emberem. — Elfogyott? — ismételtem ezt a szinte dodonai nyilatkozatot. Minthogy nagyvérü ember vagyok, kissé felszaladt a fejembe a vér. De jogállamban élek, ahol nemcsak az újságírónak és a szegény embernek keil alkalmazkodnia a magyar törvényekhez, hanem a henteseknek és egyéb jólkereső polgároknak is — gondoltam, enyhébben járok a disznóság végére. — Hát ez a halom disznóhus miért van itt? Kié ez? Miért nem adják el? — Azért, mert ez mind rendelés... ennyit válaszolt fölényes nyugalommal a hentesem. Gyorsan megszámoltam. Tizennyolc kimért csomag feküdt a pulton és csaknem déli tizenkét óra volt. •. Most a következő gtmdolat ütött az agyamba: — Ejnye, ejnye — de nagy városban élek én ... Itt annyi a nagyságos — méltóságos — kegyelmes és ult- rakegyelmes, hogy még délben sem küldik le a cselédeiket a husért — bár tapasztalásom szerűit az igazi uriasz- szonyok a mai világban nem restelkednek már reggel hét órakor lemenni a henteshez, meg a piacra, hogy bevásárolják a szükségeseket, mert soha se lehet tudni azt, hogy a mai világban mit sóznak a háztartási alkalmazott nyakába ... , , i i 1 Ki fejti meg a tg lányi? Természetesen itt sem kaptam húst. A rejtvény megfejtése ezekután nem énreám tartozik, hanem az államhatalom nagyszerűen működő megtorló és a magyar törvényeket betartató szervére. Mert ugyebár lopni nem szabad, ez biblikus törvény — de árut elvonni a for gyasztó elől, az is törvény, — még pedig a legújabb magyar törvény —, nos, hát ennek a rendelkezései alá még aa egyébként igen szimpatikus halasi hentesek is beletartoznak. S a polgári erkol Hát még a kofák? Egyelőre figyelmeztetésként iron a cikkemet, hogy akiket illet, még id korán tudomásul vegyék azt, hogy' közvélemény kegyetlen és irgalmatla valami. Ma minden egyéni érdek háttérbe szorul. Csak türelem volt eddig, hogy a kofák árdrágító, rejtegető frontján még nem ütött szét ez a közvélemény. Egyelőre csak annyit kérdezünk meg a kofáktól: Miért nem lehet hivatalos! áron semmit sem kapni a piacokon? Miért adnak el mindent már hét óra előtt )a zsidóknak? Hogyan lehet egy pár tyuk ára 20—22 pengő a halasi piacon, amikor kilónkint megállapított ára kettő pengő nyolcvan? Hol a tojás, a tej, a túró? ’ Ezekre a kérdésekre gyakorlati választ várunk a halasi kofáktól, — de a halasi hentesektől is. Még van idő arra, hogy mindenki megértse a törvények és az idők szellemét és azokhoz — az egyéni érdek feltétlen kizárásával — öntudatosan, a polgári erkölcs tisztességével — alkalmazkodjék. , i i ö «WWkWf au oaraszt meuhalll Vitéz gráf Teleti Mihály ismételt tépéseket tett a kormányzatnál az árvizsuitotta gazdák érdekében — mase Rögtön észrevettem, hogy most az egys/.er jó helyen járok. A pulton szépen és sorjában halomba rakva vagy harminc csomag, félkilóstól ötkilósig nehezedő adagokban, zsirpapirba tekerve a „Hotel Dieuben“ Egészen jelentéktelen ember volt Kele* men József vílágéletébén. A története tehát igen egyszerű és belefér nehány sorba. Itt született Halas környékén, nem tu= dóm hányadik gyereknek. A foglalko* zása cseléd volt. De nem sokáig viselte ezt a társadalmi rangot, jött a nagy há* doru és elvitték a frontra. Ott aztán meg» sebesült és ugyjutott orosz fogságba. Hét évig élt Szibériában. Dolgozott a Murmanszk=vasut mocsarai között, az* tán valahogy mégis csak haza vergődött. Az itthoni világba már nem tudott bele* helyezkedni. ÍMcm bírta el a cselédsor* sót. Az élet igényesebb emberré pofozta a szibériai kínokban. Úgy esett hét a sorsa, hogy amikor Franciaországba mun* kánokat kerestek, jelentkezett ö is és ki* utazott a nagyvilágba. Kelemen lozseínek ekkor kezdődött el a tragédiája. A Murnumszk*v#sut helyett megkapta a francia gyáripar, aa munkanélküliség, a mosogatás és minden szennyes cs alantas munka szolgaságát. Akkor ismerkedtem meg vele Párizs* ban, amikor nyomorban voltam. Kéret* lenül hozta el minden este a párizsi ho* telszoV'a falai közé a számomra meg* spórolt ebédjét és vacsoráját. Később a jobb időkben is barátok maradtunk. Testvérek. A világbavert emberek kö* zött leomlanak a válaszfalak. De nemcsak ez a barátság tártött össze benünket, ha* nem a föld nosztalgiája is, az a megne* vezhetetlen érzés, amely a anyjához huzza az embert mert én meg Szegeden születtem. Ez a Kelemen József érezte azt, hogy többé nem tud hazavengődní. Pedig napszámosnak, csősznek is elment volna mar de sohasem tudta öszeszedni az útiköltségét. Sohasem tudott egy rendes ruhát venni magának, amelyben tisztes* seggel mutatkozhatott volna a halasiak előtt. Soha senkitől nem fogadott el semmit, nem akart hát a városa terhén „a nép zsebire“ mint mondogatta haza* térni. Csak paraszt tud szenvedni olyan mélységes lelki kínok között, mint ez a földtől elsodort szegény ember. Mint egy árva madár verdeste halálra magát a neki vadidegen környezetben. Kétségbeejtő tu* sakodás közben élt nap mint nap. Éveken át úgyszólván minden este bekopogott hozzám, a székre rogyott és Közöltük már olvasóinkkal, hogy a város határát pusztító vízkárok jövö- beni megszüntetési: érdekében városunk országgyűlési képviselője, vitéz gróf Teíeki Mihály vezetésével küldöttség járt a föídmivelésügyi rriniszternél, ez a kálómmal országg) iilési képviselőnk a földművelésügyi miniszternek emlékiratot nyújtott át, amelyben avizíöo rok jövőbeni elhárításának kérése mellett jelentős szerepet játszik azoknak a földtulajdonosoknak a kártalanítása is, akiknek földjéről a belvizek szabad lefolyását Szeged környéke védelmének érdekében az árvízvédelmi miniszteri biztos közegei mesterséges gátak emelésével megakadályozták. Természetes, hogy mivel itt nagyobb horderejű intézkedések megtételéről van szó, igy szükséges az is, hogy a minisztériumok, i.létve szakosztályai a kérdéseket alaposan tanulmányozzák, hogy a megfelelő intézkedések megtörténjenek. Értesülésünk szerint ,\árosunk orsz.- gyü.ési képviselője ismételten lépéseket tett a kormányzatnál aziránt, hogy az emlékiratban foglaltakra milyen intézkedések várhatók és a kérdésről a város : gazdaközönségét majd megfelelő módon * és helyen tájékoztatni fogja. és az életétől ebben a levélben. Ma ismét háborús iszonyat van. Kéz* dünk hozzászokni, milyen keveset ér egy emberélet. Mégis ha a Hotel Dieu ágyán utolsót lélckző Kelemen Józsefre gondo* lók, könny facsarodik a szemembe. Ha* lála olyan, mint azé aki egyedül hal el a sivatagban. Kelemen József mégsem tudta meglátni a Felrértó vizét... Megrendült lélekkel írom Kelemen testvérem messzi fejfájára ezt a meg* emlékezést. É. Gy. Halasi Takarékpénztár ember régjl pén*lntéf eHe1 dol^o ik feltételek mellett iolyosii kfllesoioke* mellék költs gvt levele- r • rr~ í S^mminéven nevelendő Kési kőtség stb.) Betéteket a legkedvezőbb kamattal gyümölcsöz tét a a*"k»t felmondás nékfl: n vi*sz»fizeti A Budapesten élő halast öregdiákok adománya a re!* írimná^ium számára-.Már több ízben beszámoltunk arról,! hogy a kisknnhaasi ref. gimnázium j öregdiákjainak budapesti csoportja mi-j lyen hűséges ragaszkodással, milyen j szeretettel viseltetik ősi iskolája iránt. Most ennek a szerető, hűséges ragaszkodásnak ismét nagyszerű tanuje- lét adták. Ezek a Budapesten élő öreg halasi diákok minden hónap első szerdáján össze szoktak gyülekezni egyik pesti kávéházban, ahol az elmúlt szép halasi diákévekről álmodoznak, ápolják a halasi iskola padjaiban szőtt, egész életre szóló barátságot. Az asztalon halasi gimnázium értesítői és halasi újságok régi és legújabb számai segítik ezt a Halas köré fűződő szerctetszáLakott fonni. 1 , Azonban nemcsak álmodoznak ezek a Pesten élő volt halasi diákok, hanem cselekszenek is. Dr De néz Ákos és dr Vass Zsigmond kezdeményezésére elha ározták, hogy mind-n összejövetel a halmával a halasi ■gimnázium szegény- sorsú d ákjaira i; gondolnak, önkéntes adakozás indult meg közöttük. Ennek az eredményét, 120 pengőnyi összeget a napokban adta át Gulyás Sándor igazgatónak dr Vass Zsigmond ny. posta- tanácsos azzal a meghagyással, hogy év végén két erre érdemes, jóelőrrenetelii, szegénysorsu tanulónak 50—50 pengős jutalomként juttassa oda, 20 pengőt pedig a jövő évi jutalmak szánára őrizzen meg. A nemes adakozók ragaszkodó szeret -te mindnyájunknak, voft halasi diákoknak követésre méltó például szolgálhat. f \ f szinte zokogva ismételte, mint egy litá* mát: — Itt keli megdőgleni közöttük... Egyszer mégis összekuporgatta az útra* valót. Boldogabb embert nem láttam ná* Iánál. Fűnek és fának újságolta élete nagy eseményét. Egy napon aztán halálravál* tan bukott be az ajtómon. Az arab ho* telben, ahol lakott, kirabolták a csirkéid* gók... A napokban levelet küldtek Parisból, ottragadt barátaim. Kelemen József utolsó sorait küldték cl a Hotel Dien kórházé* nák .jóvoltából. Elbúcsúzott a íoidjetol és*
