Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-03-10 / 20. szám
1. tidal HXLXSI ÜJBXa Mlfcfits id, ííe<M Felhívás a cséplőgép- tulajdonosokhoz ! Az iparüg'yi miniszter A. 7409—1939. évi rendelete értelmében minden olyan cséplőgépnél, ahol legalább 20 munkást foglalkoztatnak, köteles egy vagy két olyan alkalmazottat tartani, akik az elsősegélynyújtásban kivannak képezve és azt bizonyítvánnyal igazolják. Tehát nyomatékosan felhívja a szövetség a cséplőgéptulajdonosokat, hogy lehetőleg az állandó munkásaik közül is legalább két személyt jelöljenek ki, akik f. hó 15-ig jelentkezzenek Q y e n i z s e Jó ■ zsef szövetségi elnöknél. A tanfolyam díjmentes. Bércséplők Orsz. Szövetségének kiskunhalasi fiókja. Kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! B. lapjuk pénteki számában igen megszívlelendő felhívás jelent meg a tehéntartókhoz adresszálva. Kinéztem a szombati piacra, de ott a tejnek hire-hamva sem volt. Egyetlen tanyai néni hozott túrót és tejfölt. Nem értjük a termelők eszejárását. Egy hónap alatt széthordták 26 vágón korpát, de ugylátszik nem hajlandók a közellátás céljára tejet s tejterméket hozni fel a piacra. Az ellátatlan városi lakosság gyermekei s betegei tej nélkül maradnak, mert a termelők valami érthetetlen ok miatt vonakodnak terményüket eladni. Ha a hatóság semmi fáradságot sem kiméivé, mindent elkövet, hogy a város közellátását biztosítsa, méltán elvárhatja a termelőktől, hogy a közellátás zavartalanságát ők is elősegítsék. EGY ELLÁTATLAN Nagysikerű vándorgyűlést tartott Kiskonmajsáo a Téli Gazdasági iskola Jólsikerült vándorgyűlést tartott a kiskunhalasi m. kir. téli gazdasági iskola ifjúsági önképző gazdaköre március 1-én, Kiskunmajsa községben. A vándorgyűlés megkezdése előtt az iskola tanulóifjúsága néhány ha'adó kis- kunmajsai gazdánál és a község udvarában tartott udvarszemlét, utána a helybeli levente diszszakasszal együtt közös istentiszteleten vett részt, a tanulóifjúság istentisztelet után pedig a Hősök emlékoszlopához vonult, hogy lerója kegyeletét a nagy világégés hős katonáinak. A szobornál Kiskunmajsa község elöljárósága, a Gazdakör vezetősége és Kiskunmajsa meglepően számos közönsége fogadta és üdvözölte az ifjúságot. A vándorgyűlés 11 óra 30 perc kezdettel a »Kulturház« helyiségében S. Tóth János meleghangú'megnyitó beszédével kezdődött, melyben üdvözölte a vándorgyűlésen megjelent helybeli és vidéki előkelőségeket. Ezek soraiban ott láttuk; dr Tóth József országgyűlési képviselőt, Rétéi Gyula kanonok plébánost, vitéz S z e n d r ő i István főjegyzőt, az összes helybeli intézetek, egyesületek vezetőit. Majd felhívta K. Szabó Károly ifj. elnököt a vándorgyűlés levezetésére. Az ifj. elnök bevezető szavaiban ismertette az iskola munkáját, melyből úgymond: »egy kis ízelítőt akar adni a vándorgyűlés« a kiskunmajsai gazdatársadalom- nak. A műsor gazdag volt cs változatos. Itt örömteljes megnyugvással lehetett meggyőződni a gazdaifjak szárnyaló lelkesedéséről, szaktudásáról és sikeréről. Különösen értékes gazdasági tárgyú szabadelőadás hangzott el Da ka Antaltól; »Tesscdik a gazda<, Zólyomi Istvántól: »Miként tehetjük olcsóbbá tejtermésünket?« Mindkét gazdaifju előadását a közönség heves tapssal tüntette ki. Szépen fejtegette, nagy érdeklődés mellett Szmutka Lajos azt, hogy »Miért kell elvégezni a téli gazdasági iskolát?« Hatásosan szavalt Csóti Jenő alsó évf. tanuló- Az ünnepély értékét emelték a végzett ezüst- és aranykalászos gazdák é.ettapaszalatokkal átszőtt előadásai is. így »A gazdatömörülés fontosságáról« beszélt nagy helyeslés mellett Gyöngyösi Benedek ezüstkalászos gazda, »Szaktudás a kisgazdaságok legfőbb orvossága« címen Sípos Sz. István aranykalászos gazda tartott nagysikerű előadást. A műsort kedvesen és felfrissitően tarkították a szebbnél-szebb magyardalok. Különös értéke a műsornak, hogy Hatmos Á. gyönyörű magyar da-ai megszólaltak a gazdaifjuság száján is. Nagy tapsot aratott az ifj. szavalókar által előadott »Csak magyarok legyünk«, amelyet az ifjúság lelkesén és hatásosan adott elő. A közönség nagy vidámság közepette élvezte végig Le hóczkí András és Hja eh bold Konrád f. évf. tanulók párbeszédes előadását, »Az uj biró«-t. Czakó Béla f. évf. tanuló néhány magyar dalt énekelt zenekisérettel és a jelenlévők többször megújuló tetszésnyilvánítása mellett. A változatos műsor minden száma nagy sikert aratott. A kiskunhalasi téli gazdasági iskola leendő aranykalászos gazdái nem vallottak szégyent. A gyűlést közebéd követte;* majd 13 órakor egy gazdag’ élmények és egy szives vendéglátás örömével búcsúztak az ifjak Kiskunmajsa község megértő és érdeklődő gazdaközönségétől. i * Leközöljük ezt a panaszos levelet. Csupán annyit füzünk hozzá: a halasi gazdatársadalomnak éreznie kell azt, hogy ma sokkal inkább, mint máskor, minden társadalmi réteg egymásra van utalva. Ha segítenek a gazdákon, nem azért teszik, hogy abból egyénileg gazdagodjék bárki is. Minden munkának, minden pénznek, és értéknek vissza kell folynia az életbe, hogy mások segitséf ére lehessen. Jól tennék az »önmaguk- rt« élő egyes gazdák, ha ezt* a figyelmeztetést nem hagynák elsuhanni a fülük mellett. Vcl S cl t, ^ vasárút vass.s*a Elegáns, tartós, jó cipő utalványra te utalvány nilkil PÉTER kapható cipő házban, Városház épület Egy szegény japán fiú kavicsa Néhány nappal ezelőtt egy érdekes kis cikk ragadta meg figyelmemet egyik fővárosi lapban, amelyet alább adunk olvasóinknak : „Mint minden hadbanálló országban, Japánban is gyűjtenék a fronton küzdi katonáknak, hogy aztán a gyűjtött holmit szeretetcsomag alakjában juttassák el az otthonról érkező legcsekélyebb holminak is any- nyira örülő embereknek. Az egyik katona ilyen alkalom mai Jkis csomagot kapott. A finoman átkötött, gonddal pakolt csomagocskában nem volt mis, mint — egy kavics. A mellékéit cédulán, egy japán kisfiú ir a fronton küsdő ismeretlen katonának. ö\ nagyon szegények, nincs egyetlen ^dar ab ruha, egyetlen falat élelem, ami Jfölösleges, vagy akárcsak nélkülözhetetlen lenne. De bántotta, hogy nem küldhet semmit. Mzért elment a császári palota előtti térre, ott ezedie fel ezt a kavicsot. Ezeken a [kavicsokon áll a népt amikor meghajolnak a császár felé és imádkoznak a katonákért. Az ismeretlen katonákért, akihez eljutott az 6 csomagja, ugyanezen a téren imádkoztak. Tegye el, őrizze meg a kamaszt és ha hazatér a harcból, vigye vissza a császári palota elé .. .“- * Mi, akik csak igy európai füllel, európai gondolkodással olvassuk ezt a japáni történetet, önkénytelenül a a „szegény asszony fillérjére* kell gondoljunk. Igen, soha nem az a fontos, mit adunk, hanem a mód, ahogy adjuk. Mindegy, hegy életről, javakról, aranyról, vagy talán csak — egy kavicsról van szó. az „iriMo moiaM" nataiMiiasa Híh^erescsÍnyi gyulaT Mihály gazda itt lakik valahol a Petőfi ucca környékén. A nevét szükséges Óvatosságból nem irom meg, már csak őzért sem, nehogy az általa igen kör- Inönfontán »szégyenbe tett« szomszéd- asszonyok pletykahada bosszút álljon rajta a’ csúfságért, ami a nyilvánosság utján másodszor is elérte volna őket. Azért irom, hogy másodszor, mert első- izben Mihály gazda végzett velük olyan alapossággal, ami bizony felér Salamon király bölcsességéhez is. Sok esztendő epére szívott keserűsége érlelte meg Mihály gazdában a gondolatot, miképpen irtsa ki házatájékáról a pletykafészkeket. Mert hát különösen ilyenkor télidőben minden áldott délelőtt ahány kofatermészefü asszony csak lél a Petőfi ucca környékén, mind oda járt Julis asszonyhoz, a feleségéhez a »szapuló« félórára. De ha csak fél óra lett volna. Sokszor bizony reggeltől-es- tig is ott ültek a konyhában és pusmog- tak-susmogtak, ugyannyifa, hogy Mihály gazda zsebében nem egyszer nyílt ki a bicska... 1 1 i — Szakadásig kelepel bennük az ördög motollája... — mondogatta magában Mihály gazda, de hangosan szólni jrein mert, hiszen kéznél volt a Julis,, annak meg •*- ha egyszer elkezdi haláláig nem áll bit a szája. Hanem egyszer eljött Mihály gazda ideje is. Ekkor érte a nagy csúfság az »ördög motolláit«... — már ahogy Mihály gazda szokta volt nevezni a felesége barátnőit. i 1 I A hires eset, amiről még ma is nevetve beszélnej< a környéken, imigyen történt: Mint mindig, Franciska rohant át hétfőn reggel is »tejforralásnyi« időre Julis asszonyhoz — megtárgyalni az eseményeket. Látszott rajta, teli van mondanivalóval, mert olyan volt, mintha parázzsal etették volna. — Mörre vagy Julis? — Üllj csak lé, — mondta Mihály gazda. — Nem tudom, hun ténförög, hisz az elébb még itt volt.. • Mári riéni is elöbotorkált, dagadt lábaival és lihegve leült a szokott helyére, a kemence mellé. Aztán bekopogott Veronika is, a nyugalomba vonult bábaasszony és hogy teljes legyen a megszokott társaság, a volt papgazdasszony is megérkezett. Együtt volt hát a díszes társaság. Mihály gazda csak félszemmel pislogott, annyira ette az epét, ha látta őket. Hanem Julis néne csati nem került elő. Oda js kiáltottak Mihály gazdának: —* Hajtsa már ide Julist! — vén alamuszi .. • ' — Lögyetök mán égy kis türelömmel jra... Neru iit belétők addig a ragya cgysé..■ A jó lelkek vártak. Eltelt egy óra, két óra, de hiszen rohant itt az idő, amíg az egyik kibeszélte magát és mig szóba kapott a másik, bizony egv-ket- tőre dél lett. . — Hinnye! A tej!... — jutott eszébe hirtelen Franciskának és szaladt volna, de Mihály gazda éppen akkor került elő az udvarból. — Hová a fenébe mégy ilyen korán? — állította meg Mihály bátyánk, — Inkább azt mondja mög, hun van a Julis? — Itt van nem messze, mindjárt gyiin — ha mondom... — Várhattok, vagy mi a szösz?... i. Ismét csak vártak. Most Mári néni kanyaritott bele a mondókájába. Ennek pedig hire volt és nem illett közbe se szólni, ha a héthatárba kibeszéltetni nem akarta magát általa a türelmetlenkedő. De hát gyomor is van a világon. Egyszer csak mind a négyen fészkelődni kezdtek. Mentek volna haza, amikor szomorú ábrázattal beállított a szobába Mihály gazda. 'j — Nézzétök csak — még majd csúfságba tösz a Julis... i — Az ám, — villant össze a szemük és egyszerre mind a négyen feledtek fhséget, időt, mindent, mert hát Jdfjtt rajtuk a »természetük«... Ahogy kitette a libát Mihály gazda, mint va’ami ínyenc csemegére csámcsogva vetették magukat az uj koncra. Most aztán maga Julis asszony került a terítékre... Odakint ezalatt Mihály gazda összehívta a környék bölcseit és leültek egy pipaszóra a tiszta szobában. Már esteledett. Az asszonyokban aludni ment a pletyka ördöge. Ti még mindig itt lődörögtök? — kérdezte tőlük huncutkodva. Mihály gazda és nagyokat nevetett hozzá. Az asszonyoknak se kellett több, - mintha érezték volna, hogy valami égbekiáltó csalafintaság történt velük, megrohanták Mihály gazdát. — Mögmondja-e, hová mönt Julis? — Mög én, ha nagyon kérditök. Bár várhatnátok még égy keveset, hiszen nem mönt olyan messze, csak ide a szomszédba, valami távirati hívásra, örökségért. .. — Mondja mán mög, hun van az az »ide a szomszédba?«... —■ Hit itt... ha mondom a szomszédba na ... hogyis mondjam hát... Az asszonyok majd elnyelték JVUhály gazdát. Végül megtalálta és kibökte a szót: — Itt a szomszédba .. • Kassára, na ha mondom... ; Az illendőség tiltja, hogy a következményekről a tárgyilagos újságírás szabályai szerint beszámoljunk.
