Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-11-10 / 90. szám
November 10,' kc'di HALASI ÚJSÁG I »fta! Kávéházban, vendéglőben és kereskedőnél kérje kifejezett en a Kiskun-keserű gyógylikört iSBHIR Gyárijai II d Í t vitéz Felső szent Iván friSSlt és Kling gyógyít KISKUNSÁGI RUM» ÉS LIKÓRGYÁR Telefon sz.e KISKUNHALAS 16 6 Felsőnád®r u. 15 és magasabb családi pótlékot kapnak A 42.es országos bizottság letárgyalta a tisztviselők háborús külön mmnkaálatá- nyának és családi pótlékának felemeléséről szóló rendeletét, amely többek közt kimondja azt is, hogy az1 állatai, vagy államvasuti rendszerű fizetési osztályba tartozó tisztviselőket, akik, a be- számiíható jövedelemmel egyenlő ösz- szegü nyugdíjra igényt tarthatnak és szolgálati idejüket betöltötték, visszatarthatok a szolgálatban, ha azt a szolgálat zavartalan ellátása megkívánja. Minden esetben minisztertanács dlönt. A rendelet kiterjed az OTI, MAB1 és OMBI tisztviselőkbe is. A külön munkaüjjat negyedévenként előzetes részletekben fizetik ki és pedig január, április, július, illetve október elején. A negyedik fizetési osztálytól kezdve folyósítják, a legmagasabb ősz- szeg 60 pengő, a legalacsonyabb 30 R A rendelet felemeli a családi pótlékot. Az első csoportba tartozó tisztviselők a feleség után havi 48, az első két gyermek után ugyancsak 48—48 pengőt kapnak, a második csoport 36, a harmadik csoport 30, a negyedik pedig 24 pengőt. A harmadik gyermek után az elsői csoport 58 pengőt, a mjásodik 46, a harmadik 35, a negyedik ped'g 29 pengőt kap. A negyedik gyermek után az első csoport 68 pengőt, a második 56, a harmadik 40, a negyedik pedig 34 pengőt kap. 1 1 í ;' A rendelet októbeír 1-i hatállyal érvényes. Hasonló elbánásban fognak részesülni valószínűleg az egyes törvény- hatósági és közigazgatási tisztviselők is. Ezer mázsa fát juttat a város lakosságának a polgármester A tüzelőanyag1 ellátás terén a napokban már javulás várható, mert kormánybiztost neveztek ki azon célból, hogy a tűzifa szétosztása és szállítása körül rendet teremtsen. A kormánybiztos ígéretet tett, hogy írjéig e hónapban megindítja a tűzifa leszállítását gyors tempóban a főváros és az Alföld részére. Az elmúlt héten ismét kimerült Halas város tüzifakészlete. Addig is, mfag a felvidéki fa megérkezik, hogy a kisebb háztartások tűzifához juthassanak, Halas város polgármestere ötven öl fa megvásárlásáról gondoskodott, azt Kalaposról közerővel hazahozatta, szétosztását pedt a Hangyára bízta. Ez a közel ezer m termázsa tűzifa kis tételekben kerül kiosztásra a teljesén ellátatlan lakosság között Hjogy valaki ellátatlan, azt a kék vásárlási könyvecskével tartozik igazolni. Bajtársi szolgálat Ifj. Farkas Kálmán Csiga u 3. sz. alatti lakos, molnársegéd 1940 december 2-án bevonult a helybeli 20-ikt gy.- ezred 1. zászlóaljához. Később, mint őr- vezéto Ukrajnába került és ott miagyar emberhez méltóan, vitézül állta a harcot és viaskodott az ellenséggel. A harcok tözében aztán 1942 május 7-én ő is meghozta legnagyobb áldozatát. Hősi halált halt. Közben szüleinek1 nádfödeies kis' házát ott a tópart közelségiében a talajvíz rendkívül megrongálta. A hősi halált halt Farkas Kálmánnal, a harcterek tü- zében összeforrott baj társak, ott a fronton, ezer pengőt gyűjtöttek és ezt az összeget eljuttatták a fiát vesztett édesapához, kinek feje fölött házacskája is összedülőben volt. A bajíársak! ilyen fölemelőt együttérzése :és egymást segítő összetartása bele- markol lelkűnkbe. Mi itthoniak okulhatunk belőle. Egymás segítésében valamennyien összeforrunk-e? Az önzetlen jóakarat igy nyúl az elesettek hóna alá, hogy talpra állítsa őket. A düledéző házacskába’ igy lett piroscseréptetős, barátságos hajlék. Ehhez azonban együttérző', meleg lelkek kellettek, nem pedig az önzéstől, a gazdagodjásvágytól elfásult és megkövesedett lelkek. Ití. Farkas Kálmánnak a mi Hadjgöm dozó tisztünk is segíts égére sietett. Az ő javaslatára m|ég' ötszáz pengőt kapott niss Ferenc, a Magyar Futár cimü újság főszerkesztője által gyűjtött és rendelkezésre bocsátott összegből. Ifj. Farkas Kálmán vitézsége legfel- scsbb elismeréséül megkapta az ezüst vitézség! értnet, a hadiérem szalagján. Ezt azonban már csak az édesapa vehette át. Ez a gazdátlanul maradt vitézség! érem ragyogja be Farkas Kálmán dicső emlékét. i * ; Ez év október 27-én közöltük1, hogy a Bajtársi Szolgálat elhatározta a halasi származású honvédeink — lelket és1 jellemet alakító — hősi és dicsőséges tetteinek összegyűjtését s örök emlékezetül és tanulságul »AranykönyV«.ben föl- jegyzését. Hogy ezen »Aranykönyv ünk«.ben a hősi halottak rriellett a sebesültek nevét és sebesülésük körülményeit is följegyezhessük, felkérjük mindazokat, k:k- nek hozzátartozója az egyes országrészek visszatérése alkalmával folyt hadműveletekben, vagy a most dúló háborúban megsebesült, avagy ezután megsebesül, ezt a sebesülését közölje a Bajtársi Szolgálattal, Dohány u. 1. sz- alatti hivatalban. K. Oy. Ruhatisztító. és festő üzememet Eötvös uccából Székely uccába, KÖRÖSI GŐZFÜRDŐ MELLÉ helyeztem át — Kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását Kiváló tisztelettel. Rédely János 7—10 kelmefestő és vegytisztító A magyar gazda ekéje ma éppen olyan fontos fegyver, mint az ágyú, vagy a repülőgép Dr Szász Lajos m. kir- közellátási miniszter a Közellátási Értesítőben cikket irt a belső front kötelességéről. Az uj közellátási miniszter cikke bevezetésében rámutat a tényre. Ma: mindenkinek harcolnia kell. Harcol a katona a fegyverrel a kezében odakint a fronton és harcol a mezőgazdasági, a gyári munkás a műhely és az Íróasztal dolgbzója azért, hogy a belső front nr/eg ne g y e n g ü I j ö n é s így kivegye mindenki részét a végsői dia- dalból. Tisztességet, szorgalmat és szaktudást követel mindenkitől Szász Lajos dr, aki a szorgalomról igy jr: Ha a szorgalomról szólok, úgy azokhoz fordulok elsősorban, akiki tér-' m e lő munkát végeznek. A magyar gazda szorgalma közmondásos1. Ha tehát mégis szorgalomról beszélek, úgy azt kérem a magyar gazdákótl hogy éjt nappá téve, termeljenek1 minél jobban, minél jobbat és minél többet. Legyenek a legnagyobb magyar hadiüzem fáradhatatlan munkásai. Szorgalmas munkájuk gyümölcséből táplálkozik ma az egész nemzet. A magyar gazda ekéje ma éppen olyan fontos fegyver, mint az ágyú, vagy a repülőgép. Az uj rend, amellyel a magyar közellátást egészséges1 alapokra helyezzük, bőséges alkalmat ad arra, hogy a gazda szorgalmának jutalma meglegyen. Szorgalmat kérek a munkásoktól is, akik a mezőgazdaságban és a gyárakban dolgoznak. A közellátás gondoskodni fog arról, hogy létfenntartásuk lehetőségeit biztosítsa, munkabirásuk ne csökkenjen, munkaerejük változatlanul fennmaradjon. Kérem, hogy keményen markolják meg' szerszámukat és bízó magyar lélekkel törhetetlen munkakédvvej kovácsolják honvédőink fegyvereit az uj diadalokra. Kullogó Pétörke Irta : M. KOVÁCS GYULA II. Uj élet kél, uj élet forr, hogy a ho>- moksivatagot legyőzze s igájába kényszerítse. Ez uj élet uvetaán, a messze múlt romján, őserrí'.ék'ek lobbot vetnek. Itt templomrom és házfalak, — amott sírok ásítanak a buckából... Romokból á hit 1 ozsánnáz: elnyomva tévelygők zaját; hogy az ököl összek'itl- csolódjon; átokszája, csak áldást mormoljon; hogy a hideg gyűlölet fogjon szeretet — tüzet. A nyitott sírok csontkeze, ősök figyelmeztetése: Vért és lédetet áldoztunk értetek.! E homokot jól megmunkáld becsülettel s mélyen ... mert ükapád onnan néz fel, onnan figyel! Figyeli, hogy becsülettel munkálod-e ezt a homokföldet, melybe ö rég len (étkezett s melynek te is a léted köszönh!etsd[ s mely téged is dajkál, táplál. Látod! a kiaszott, száradt homokból is élet sarjadt. Mélybő1 a venyige, drága kincset hoz fel: aromát, zamatot, édes tüzfolyaniot... piros nedvét a vérünkből itta, édességét meg szép anyád1 szereiméből szívta... Amott meg, nézd; a menyasszony fátyla... gyümölcsfákkal mii vontuk a homoksivatagba ... Szőke homlok, arany- v sugár, nap mefejgje aranyat ájd. Pirosló cseresznye: gyermek gügyögése, a hamvas barackból szépleány mosolyog, duzzadt piros alma menyecske kacaja, kiket mind e homok nyelt el s onnan figyelnek: fel. Szerte homok1 sivatagon uj élet sarjadott, szőlővel, gyümölccsel uj honfoglalás tart most. Futó homlok1 megállt, ráraktuk a béklyót, ráraktuk az igát... Nagyapó ma is mesél s mese végeztével ő is igy sóhajt fel: Én is odatérekt .1 apád is majd követ... s az unoka kíváncsian kérdi: Ugy-e1 nagyapó, én is oda térek? Te is kincsem! — de előbb; mégi neked dolgod akad1 közben: szőlőben, gyümölcsösben. Hogy a dolgaid jólvégezted-e? kapád nyaka mutatja meg. Hogyha csak úgy immel-ámmal: telve miarad a rozsdával ; de ha jó mélyen megjárja, kifényesedik a nyaka. Gondom lesz rád, kis unoka: 'fényes lesz-e kapád1 nyaka? — Kullogó Pétörke a tapsét hallgatta: nyála is kicsordult, úgy vágyott utánna... ' , * i Förgeteg kavarog, recseg-ropog minden; harsog a harsona, dobok is peregnek... daloló legények, virágos lev enték, éppen most indulnak, világi négy sarkára — harcra, háborúra. •. Kullogó Pétörke kezét apja fogja; szemébe néz mélyen, aztán igy szólítja: Rád miarad a szőlő, rád marad a ház ;is... viseld gondját jóanyádnak, mindenünknek, amíg1 Visszatérek. Én a karddal véd- lek... Tudod nagyapó meséjét, hogy: ez az ős homok hét gazdát elemészt, mindegyik vagyonát, verejtékét vérét, jhetedjknek termi csak meg, szőlőjét, gyümölcsét... aranyát, sok1 kincsiét... del de addig...? Én hatodik vagyok... verítéket, vagyont elemésztett tőlem, izzasz- tott belőlem... most kérni a véreim!... te léssz a* hetedik; sorban a hetedik... — egyetlen kisfiam... rád bízom... rád bízom... Én meg1 fölvállalom... munkáját vállalom... Véres csaták dúltak, bősz harcok tomboltak világi minden táján. Idehaza a rügy fakadt: kivirult a tavasz. Kullogó Pétörke anyja mellé állott és borozdát fogott s nyitották a szőlőt. Villogott a kapa, fényesedért vasa, egész a nyakáig. Verítéke csorog, de kezében a kapája, tempósan csak forog1. Tőke nyílik, borgzdá szabadul a homok sárjá- bul. Édesanyja sóhajt: apjukom aligbirom! — hát még kis Pétörke... Ahogyan nagyapó, meg a többi ősünk — és Pétörke a kapáját a bontókba nyakig belevágta... mint nagyapó hagyta, ahogy ő munkálta. Nyitották a szőlőt, húzták a homokot. Végére is értek1. Szépi fényes k api jók1, most suhant utó Isiót... Pétörke a borozna hatjára, majdhogynem úgy bukott... Zihálva fújtatott, de mosolygód: hozzá: Látod-e jóapám... Látod-e nagyapó?... S gyönyörködve nézte a fényes kapáját, annak js a nyakát... Alig, hogy üldögélt... Úristen mi történt? Vére indult orrán — száján, hogy szinte patakzott, egyre csak bugyogojtt... Borozdahátjára ahogy igy ráhajolt, —, omlott piros váré, a mégtaunklált homok' itta — nyelte... I ! f* í 1 I 1! Kullogó Pétörke az ég hasítékán', egy kicsit belesett a magas mennyeikbe. Meglátta nagyapót, amint .ott lubickolt; lábát áztatgatta egy ü a gjr ezüst tóba Megfáradt a földi sok csetlés-botlásba. Leselkedő szeme szinte belevakult, mikor azt látta, hogjy fényes csillagod, kiv ont kardit huszár vágtat paripáján... Szikrázott a patkó, porfelleget verve, úgy űzte — hajtotta a sok ellenséget... honát itt is védte. Egyik fordulónál ál- mélkodott szörnyen, mert az apját, édesapját ismerte fel, a huszár lebenyben. Apja is meglátta, rája is kiáltott: Maradj még lent! — még ne jöjj... — rád biztatni a házat! rád biztata a szőlőt!... te vagy a hetedik... Öregapó is szólt: figyellek, hogy kapád miként fényesedik?! Pétörke megfordult, visszaszállt "”a földre, annak is a Icgeslegszebbik részére: düna-tiszaközi szép szőlőcskéjébe... vérrel áztatott tőkéje tövébe. Álmélkod'va látta, hogy ezen a tökén, óriási fürtök, duzzadó nagy szemek... mindegyik tekéje rakott termést termett. Barack, körte, alma, gyümölcstől ros- kadva, mosolyog rejájia... aranyat kínálva, hisz Pétörke volt a hetedik gazdája;... szorgos kis1 gazdája... Meghódolt a homlok: kinyílott a kincses, bőséges kamrája... Megint felvirágzott Duna-Tiszä tája; sok homokbuckája. .(Végei Üzletnyitás! Tiszteletei értesítjük az üzletfeleinket Kiskunhalas és környékén, hogy e hő 8-én hétfőn aWeisz Ignáctél átvett fűszer és gyarmatáru nagykereskedést megnyitjuk kérjük a kartársak szives pártfogását, Hazafias tisztelettel: Patyi és Kovács nagykereskedők
