Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-11-03 / 88. szám

2. oldal HALASI ÚJSÁG November 3, kedi I i Az egész környék nagy találkozója lesz a vasárnapi ifjúsági nap Megírtuk, hogy a református és az evangélikus egyház vasárnap, november, 8-án nagyszabású ifjúsági napot rendez! a férfi- és leányifjuság részére. Az ifjú-1 sági találkozón a halasi ifjúságon kívül j részt vesz az egész környék református ' ifjúsága is. A nap részletes programmját i az alábbiakban közöljük: November 7-én, szombaton délután 5 órakor összejövetel a leányifjuság ré­szére a ref. polgári leányiskolában; — este 8 órakor összejövetel a férfiifjuság részére a Ref. önképzőkörben; Snán, vasárnap délelőtt 9 órakor ün­nepi istentisztelet a ref. templomban. Igét hirdet Pataky László ifj. lelkész; fél 11 órakor ifjúsági nagygyűlés a férfiifjuság részére a Ref. önképzőkör­ben, a leányifjuság részére a ref. polg. leányiskolában. A férfiifjuság számára előadást dr gróf T eleki László, a KÍE liig'yv. elnöke és Kiss János ifjúsági titkár, a leányok összejövetelén Vic­tor Erzsébet, a S<LE főtitkára és He­gedűs Ilona iev. leánytitkár tartanak; délután félhárom órakor »Kellemes va­sárnap délután.« összejövetel mindkét nembeli ifjúság1 részére a Ref. önképző­körben ; délután öt órakor ünnepség a nagykö­zönség részére a Ref. önképzőkörben, a vendégelőadók részvételével. Ezen elő­adást dr gróf T eleki László, befejező áhítatot S i k t e r András sohvadkerti ev. lelkész tart. A TÜZIFAELLÁTÁS KULISSZATITKAI Bánffy Dániel báró föl tűrni velés ügyi miniszter a napokban nyilatkozott a tű­zi fa ellátás kérdésében és többek között kijelentette, hogy az ország tüzifaellátá- sa a katonai és egyéb nagyfontosságu közintézmények kivételével, amelyek kü­lön ellátásban részesülnek!, a törvényha­tóságokon keresztül történik. A törvény- hatóság első tisztviselőjével egyetértés­ben megállapított tüzifaszükséglet fede­zéséről a földmivelésügyi minisztérium akként gondoskodik, hogy részben a 'ke­reskedők által felvásárolt tüzifamennyi- ségeket, részben pedig még el nem adott tüzifakészleteket bocsát a törvényható­ság rendelkezésére. A törvényhatóságok első tisztviselői gondoskodnak ezen túl­menően a rendelkezésükre bocsátott tü- zifakészletek lehető egyenletes és1 ará­nyos szétosztásáról. — Tagadhatatlanul mutatkoznak bizo­nyos nehézségek a tüzifaeUátásnál — mondotta földművelésügyi mjniszter. — Rá kell mutatni azonban arrays, hogy a tüzifaellátás terén tapasztalt és bizonyos tekintetben pánikszerű hangulat az ed­digi adatok alapján egyáltalán nem in­dokolt. Budapest évi tüzifaszükséglete kereken 65.000 vagont tesz ki- Erre a szükségletre 1942 április! 1-től a mai na­pig összesen 34.000 vágón érkezett be, amíg az 1941. évben ugyanezen idő alatt 36.000 vágón, amikor pedig! a szállítás ez alatt az idő alatt csúcsteljesítmény' volt. Az 1940-es évben ugyanezen idő alatt mintegy 31.800 vágón tűzifa érkezett Bu­dapestre, tehát 4000 vagonnal kevesebb, mint az idén. Ezek1 a számadatok önma­gukban beszélnek. Ha már most figye­lembe vesszük, hogy az Államvasutak — eltekintve a hadiszállításoktól — az őszi időben amúgy is nagyon meg vannak' terhelve, a cukorrépa, burgonya és egyéb élelmezési cikkek szállításai miatt November 2-án lépett életbe a téli Vasúti menetrend, amely délvidéki vo­natkozásban nagyobb változásokat nem idézett elő. Egyik legfontosabb változás az, hogy az Árpád sinautóbusz, mely dél­előtt 9 óra 24 perckor ért Halasra Bu- dapestrőles este 7 órakor indult Halas­ról Budapestre, további intézkedésig megszűnt. — s az fclsötétitési rendelet is erős visz- szaesést eredményezett a rakodásban,— azt lehet mondani, hogy a tüzifaszállitás ‘menetében az előző évhez viszonyítva, számottevő visszaesés nem mutatkozott, sőt az 1940. évihez viszonyítva határo­zott javulás állott be. — A tüzifakérdésnéi nem mulasztható el annak kiemelése, hogy bár az ország ezévi tüzifaszükséglete ki van termelve, mégis mindenki a legnagyobb takarékos­ság mellett használja fel készletét és ne (nehezítse a szétosztást intéző- szervek! munkáját azzal, hogy a tűzifának felhal­mozására törekszik. Jánoshalma fejői reggel' 7.40 óra he­lyett 7.55 órakor érkezik a személyv®- nat Halasra. Délben 13.40 óra helyett 13 óra 25 perckor indul Halasról Jánoshal­mára a szemlélyvonat. Megszűnt a Félegyháza felől Halasra este 9 óra 13 perckor érkező személyvo­nat ós a (tlléjutan 5 óra 54 perckor Halas­ról Félegyházára induló személyvonat. A téli menetrend megszüntette a Budapest Szabadka között közlekedő Árpádvonatot ........................in wiwmwirMwni **J8»»<M*8aa>ni bt——■iiwm ----­A város szeretete magához öleli a múltat, jelent és a jövőt Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A faellátás terén mutatkozó nehézsé­gek négy okáról már olvastam. Az első: a háború miatt előállott nagyobbmérvü szükséglet, — a második: a szénhiány­nak bizonyos mértékben tűzifával való pótlása, — a harmadik: a vasúti kocsik korlátozott mértékben való rendelkezés­re bocsátása, — a negyedik: a tüzifa- szállitással a fuvarosok tulmagas bér- követelése. Tisztelettel kérdem: csakugyan ez a négy ok volna az, ami a tüzelőfahiányt előidézi? Más oka nincs? Ha sejtelmem nem csal, bizony van annak egy ötödik oka is. És ez az ötödik: a lelkek elfá-i sultsága. Igen, az elfásult lelkek talán a legfőbb előidézői a fahiánynak. Gyűj­tik, dugdossák, rejtegetik a fákat az »el­fásult« lelkek. Nemrégen jelent meg a Polgármester ur felhívása, hogy akinek fából feleslege van, ajánlja föl a tüziia- kereskedőknek. Három hét telt el a fel­hívás óta, de eddig mindössze csak ket­ten ajánlották fel a feleslegüket. A többi fásult lélek meg se mozdult. Sőt! Nem hogy adtak volna, hanem még inkább halmozták tovább a titokban vásárolt tű­zifát métermázsaszámra. Hej, a kutya- fáját! Tudóm jól, hol van a kutya elásva. Illetve nem is a kutya, hanem a fája! [Tudnék egy gyökeres megoldást! De nem árulom el. Félek, hogy nagyon be­gyulladnának egyesek... ha én egyszer befüthetnék nekik! Tisztelettel: Egy halasi polgár. TISZTÍTJA, védi, táplálja ÉS fiatalítja arcbőrét a még legkiválóbb nyersanyagból gyártott MIMOSA krémek, melyek a kővetkező fajtákban készülnek: Nappalig félzsíros, tápláló, szeplő, fényvédő, le­mosó és eper krém. Tehát minden arcbőrnek megvan a maga speciális krémé. Állandó hasz* nálatával tökéletes és ideális bőrápolást érünk ej Egyedüli és kizárólagos beszerzési hely M A G Y A R-drogéria városház épület — illatszerek, piperecikkek; bctegápolási cikkek, vegyszerek, háztartás* eikkek olcsó beszerzési helye­L&togratás: a halasi Szegényházban, a Szülő- és Napközioffhonb^n A Nyul-uccai Szegényház meszelt, ma­gas kőfalát bearanyozza az őszi meleg napsugár. A kőfal mintha csak jelképez­ni akarná azt a világtól elhúzódó csön­des belenyugivást, amely a sorstól ideso­dortak lelkére ül. De a meleg napsu­gár is jelképez valamit. Jelképezi azt a szeretetet és gondoskodást, amellyel a Város elviselhetővé igyekszik tenni el­öregedett, nincstelenjeinek sivár életét. Amikor a SO évessek „hetvenCf-kednek Belépünk a kapun. Az udvaron né­hány edzettebb öreg sütkérezik a napon. Már elmúltak nyolcvan évesek, de még mindig »hetven«-kednek. Felénk bólogat- ; nak. Kezetszoritunk velük, j Dél van. A konyha felől kellemes étel- * szag árad. Főzik íaz ebédet. Rend és tisz­taság honol mindenütt. A mlenházi ápoló, aki egybeln a rendre is felügyel, dereka­san kiveszi részét a munkából A Szegényház valamikor régen kór­ház volt. Az elmebeteglek osztálya még mindig ezen a helyen áll. Néhány hét múlva elkészül az uj kórház elmekórter- j me és akkor a Szegényházból végképpen , kikerülnek az elmebetegek. Több hely jut majd a bentlakóknak. Jelenleg 39 a létszám. A nők külön épületben vannak elhelyezve. Ezeknek) legnagyobb része fekvőbeteg. Végigjárjuk1 a termeket. Ragyog min, den a tisztaságtól Az ágyhuzatok patyo- j latfehérek. Az ápoltak ruházata minden igényt kielégít. í — Hogy érzi magát? — kérdezzük az egyik kilencvenéves öreget. — Nagyon jól! — feleli keiményeen. — Van valami kívánsága? — Hogyne volna. — És ná az? — Szeretném, ha már béke Volna. Re­mélem, megérem.,. Nyugodalmas otthon az aikonyuió életnek A Szegényházba, illetve hivatalosan a Szeretet Otthonba a (város azokat az el­öregedett mezőgazdaságii munkásokat utalja be, akik minden támasz nélkül áll­nak és teljesen vagyontalanok. A Szere­tet Otthonban mindent megkapnak, amit egy aikonyuió élet megkíván. Élelmezé­sen, ápoláson és ruházkodáson kívül (még zsebpénz is jut az öregeknek. A legtöbbje dohányt vesz a zsebpénzen, de van, aki gondosan félreteszi »öreg napjaira.« Annak ellenére, hogy az óramutató már delet mutat, egyesek még mindig reggeli álmukat alusszák. Csendesen pünk, nehogy felébresszük őket. Ki tud­ja, talán ifjúságukat álmodják vissza. Ba­rázdás arcuk mintha kisimulna. Mintha mosolyognának— Amikor kifelémenet keresztülmentünk az udvaron;, a hulló falevelek; alatt meg­rokkant aggok emelték felénk kalapjai­kat. Csalódott, kifáradt utasai az élet­nek, akiknek menetrendje már csak az Utolsó állomást jelzi. Innen nincs ton vább... i i ; i ij„i • A Szülőotthon De van, ahol elölről kezdődik minden. Ahol rózsás reménységgel indul el az élet. És ;az a Szülőotthon. A város szo­ciális gondoskodása kiterjed a szegény- sorsú sízülőkre is és amíg egyik kezével azokat simogatja, akiknek féllábuk már a sírban van, addig a másik kezével (azoknak útját egyengeti, akik még mit sem tudnák az életről. A város szeretete egyetlen öleléssel Szorítja magához Ha­las múltját és jövőjét. Már készül az uj Szülőotthon a Szi- lády Áron -utcában. valószínű, hogy még decemberben megnyílik és bizonyára sok örömet fog szerezni a nélkülözések közt élő, szegénysorsu mágyar anyáknak, 'mert az uj Otthon berendezése és fel­szerelése teljesen modern lesz, mintasze­rűen tökéletes. A szerelői munkák ép­pen most folynak. így félig készen is látni, mi mindent fog nyújtani a Szülő­otthon higiénia és kényelem tekinteté­ben. , , ' M MM A Napközi-otthon Egy élet elindul, de amíg talpra tud állni, amig az öntudatlanságból ráébred az »én« fogalmára, addig eltelik néhány esztendő. És mit ér egy elinduló élet, ha a nyomor ringatja bölcsőjét? A város szeretete itt is segítő kezet nyújt és megédesíti a kisdekek életét. A Napközi­ig üldözött nő ELSŐ FEJEZET, melyben regényünk hős­nőjét a nyílt uccán egy tolakodói férfi megszólítja. — De édes!... — Távozzék! — Drága... — Hallotta? Hordja el magát! MÁSODIK FEJEZET, melyből kitűnik, hogy a tolakodó férfi mindenre el van szánva. — Hogy lehet ilyen kegyetlen? — Hia nem kotródik, rendőrt hívok! — Tessék! Állok elébe. A hölgy végigmérte. Aztán ment tovább. HARMADIK FEJEZET, amelyben a helyzet megle­pően tragikusra fordul. A férfi nem tágított. Egyre a hölgy nyomában yolt. — Takarodjék! — kiáltott rjáj a nő. otthon kastélyszerü kertes épülete már messziről is kellemes hatást kelt. I93t- ben épült a iNapköziotthon a Vasút uc­cában. Benyitunk a modernül felszerelt csínod épület kapuján és alig győzünk csodál­kozni a sok látnivalón. Negyven apróság; ül a játékteremben és foglalatoskodik a két óvónő felügyelete alatt. Az emel eteti * van a pihenő tereim, melynek egyik aj­taja a széles, virágos erkélyre nyílik. Reggel 8 órától délután 4 óráig töltik idejüket a Napköziotthon falai között a szegénysorsu gyerekek, amíg a szülők munkaideje tart. Tisztaságukra különös gonddal ügyelnek. Az Otthon fürdőszo­bájában esempézett kádak, zuhanyok áll­tnak a ígyerekek rendelkezésére. Az ebéd­lő mintaszerű. A konyha elsőrendű. Az elismerés zászlaját kell meghajtanunk... Most, hogy a fűtés gondja még a jobbsorsu szülők vállaira is ránehezedik, ezerszeresen áldás az ilyen szociális in­tézmény, mint amilyen a Napköziotthon. A város áldozatkészsége lehetővé teszi, hogy a (nyomor fogalmát, amennyire csak módjában áll, kiküszöbölje a kenyérért folytatott küzdelemben hátúlmaradottafe életéből. Ma, amikor a mindennapi élet könyörtelenül gázol át az emberi sorso­kon, nem tudunk mleghatódottság nélkül elmenni a városnak önzetlen gondosko­dása mellett, am|ely a három szociális in­tézményben: a Szülőotthon, a Napközi­otthon és a Szeretetotthonban fejeződik! ki teljes nagyságában. A múltra, a jelen­re és a jövőre egyaránt van gondja. — Eszemben sincs!! — harciaskodOt® a férfi. 1 I A gyalogjárók kárörvendve vették körül őket. És amikor a csoportosulás már ijesztő mértéket öltött, megjelent a szemhátároni a rendőr. Őnagysága tovább lejtett. Nem akart botrányt. Nem szólt a rendőrnek1. A férfi azonban nem méltányolta al hölgy gyöngédségét és utána eredt. De a gyalogjárók visszatartották. Vé­delmére keltek az üldözött nőnek. NEGYEDIK FEJEZET, amelyből kiderül, hogy a férfit már régen utolért« méltó büntetése. — Engedjen utamra! — Dehogy engedem — mondta a rendőr. — Ön molesztált egy urinőt az uccán. Mindenki látta, Közfeitüné-st kel­tett. Ezért büntetés jár. — Ugyan, hagyjon békében. Én máC régen megbünhődtem ezért a nőért és nagybusan tette hozzá: — Hjiszen a feleségem! dymi

Next

/
Thumbnails
Contents