Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-02-24 / 16. szám
Főfemfp 34, Keffä I. ek AZ ÉN HAJDANI BAROSAG OM irta: lakatos Vince Abban az iskolában, ahol a magamfajta tanyai hárem biikkok fejébe csöpöghették a tudományt, éppen olyan áldott jd fütőberendezés volt, mint amikkel a házigondnokok bosszantják mostanság' halálra a lakósorsra kárhoztatott pesti polgárságot. Csak az a különbség, hogy azzal a billegőslábu, repedi vaskályhával nem akarta senki megtakarítani a fütenivalót. Annak az ártatlannak1 igaza volt s nejm hárította a maga bűnét |á »magyar szénre«, hanem gerincesen megvallotta. Megmondta áperte, hogy beléje ugyan rakhatnak poroszszenet, gázkokszot, árvatőzeget, de akár százas bankókat is, ő ugyan már nem ád többet ennek a világnak meleget, csak füstöt. Eleget szolgált már Lipót császár, ideje óta a városházán, ahonnan kimustrálták, vagy húsz esztendővel azelőtt, amikor az első parlagi tanító gyökeret vert a pusztán. Viszont ami azt illeti, a városi uraknak is igazuk volt, amikor azt mondták: — Jó lössz az a kályha oda. Van az meg kályhának plyan, mint az oskola oskolának... Így ám. S nyomon beszéltek csak- ugyan, mert az iskolát is csak a benne folyó kulturmisszió miatt tisztelték a népek iskolának. Különben tudta azt minden kuékóporos gyerek, hogy csak istálló a jámbor. Tavaszi vizsgáiul Dömötörig a Lajos gazda lovai ropogtatták benne az abrakot, csak télen magasztosul át iskolává egy kis meszelés, tapasztás után. Hát ilyen iskolában öntötték a mi fejünkbe a tudományt. No, nem éppen tölcsérrel, csak úgy apránként, csö- pögtetve. A nagygazdák közművelődési elvei szerint; ■ — Ölég a kanászgyeröknek annyi tudomány, hogy ne álljon az ereszei alá, ha csurog az eső. No, mög hogy alá tudja irni a cselédkönyvet... De — hogy szavat ne' vétsem — azért mi gyerekek nagy tisztelettel adóztunk az obsitos vaskemence csökönyös természete iránt. Mert azon a novemberi napon, amelynek hajnalán a dohányker- lészné először rakott beje parazsat, kisütött a mi sziveinkben is a szabadabb élet reménységének napja. Az öreg kályhát ugyanis addig emésztette a csöndes bánat, hogy egyszer csak nagy, fekete füstfelhőket kezdett ontani magából. Déltájban már olyan fekete volt a f koromtól a tanitóném, mint egy szere- “ csen, az első padban ülő kislánykák pedig, akár a cigánypurdék. Ajtót, ablakot egész nap nyitva kellett tartam. Hát már magában véve ez is jó volt. Föl lehetett venni a nagy bandzsurofcat, a báránybőrsüveg is a fejünkön maradhatott s ez már a rend temetésének kezdete volt. A második napon már a pad tetején' gubbasztott az egész iskola, a hátuíü lő ötödikesek, hatodikosok pedig gomboztak, glikkereztek a pad alatt. Hát szóval az öreg kályha addig köpködte a füstöt és a kormot, hogy amikor már az egész iskola leszédült párszor a széngáztói, bekövetkezett, amire esztendők tapasztalatai alapján bizton számíthattunk. Az istálló-iskola végében volt egy cselédlakás, amit ősz- ' időben csomózóháznak használtak a dohánykukások. Oda telepítették át az iskolát. Csák a nagytáblát szimbolizáló feketére mázolt gyúródeszkát kellett a csomózóház falára átakasztani. Aztán készen volt a hurcoíkodás. A leányok az X-lábu csomózóasztalhoz ültek, a há- roircoloi deszkából tákolt padokra, a fiuk pedig ki, hová tudott. Ki a dohánybálák hegyibe, ki a fölforditott polyvahordó kasra, ki itató vödörre, fejőszékre, téglára, vagy egyenesen a földre. Az én szokás- és ököljogon alapuló jussom volt, hogy innen kezdve a kemence és fal közt lévő kuckóban tölt- sem e] a tejet. Harmadikos koromban vertem ki onnan Csipák Miskát. Betet tern a kuckóba három téglát, tetejibe a bandzsuromat szőrrel kifelé. Behúztam magam a kuckó mélyire s engem ugyan nem látott többet a tanitónéni ibolyafa- kádásig. Meleg volt ott, kegyetlen jó meleg. Néha a csizmám is majd vargát rántott. Szundikáltam egész nap- Ha föl ébredtem, dohányt vágtam az olvasókönyvem kemény tábláján. H,át szóval olyan életem volt, mint egy bárónak. Csupa gyönyörűség volt a téli iskolábajárás. Pedig vagy hat-kiló- méterről jártunk1. Azért, el nem maradtam volna, akármilyen zimankó járta is. Négyen jártunk egy bandában. Csipák Misa, Rabi Feikó, Lakos Imre, meg én. Nem mondom, mikor a köhögés november hideg őszi esőket locsogtatott a nyakunkba heteken át, az kicsit csiklandós volt. Az sem volt éppen mennyei gyönyörűség, amikor a hajnali szürkületben tépték, cibálták rajtunk a daku- k|at a sivalkodó északi szelek. De az már szép volt, amikor a föld csontkeménnyé fagyott, fehér hópaplan borította a pusztát s a csönd szűzi birodalmában téli álmukat aludták a tanyák. Akkor már vidáman törtük a nagycsizmákkal a szügyig érő havat. Olyanok voltunk a nagy fehérségben, mint négy kis mozgó fekete pont, négy kis imbolygó bogár. Egyszer aztán beütött az ördög a határba. Végeszakadt az én kuckóbeli báróságomnak. Ilyentájt történt, Pálfordulás után. Azon a reggelen csomagot nyomott a markomba édesanyám. Ölés volt nálunk előtte való nap is a csomagban disznótoros kóstoló volt. A tanitónéni- nek. Fehér tányérba szépen karikába rakva egy szál kolbász, hurka, köze- pibe egy kis pecsenye, friss purciná. Es mindez szép, fehér' szalvétába belekötve. Szülém nagyon a telkemre kötötte, hogy vigyázzak a kóstolóra, mint a két szememre, aztán mondjam meg a tanító- néninek: — Köszönik1 szépen a hozzám való jóságát, mög hogy a disznótorra elenge- dött. Ha mög nem sértenénk, fogadja jószivvel a kis kóstolót, ami a szegénységünkből kitelik... Szóval vittem a kóstolót s mentünk mind a négyen. Szép fehér téli világ volt akkor is. Lélek sem járt a néma, behavazott pusztán. Csak a szárkupok tetején károgott néhány éhes varjú. Havas bóbitával susogtak, ringatództak a barna nádasok s a tavak hátán sima jégpáncél csillogott. — Hüüü! Oyerökök! Nizzétök, micsoda jó iringa! — ujjongott egyre- másra a nép. — Nekiveselkedtek s nagyokat hasítottak a jég hátán a csizmasarokkal. Én egy darabig csak ájltami a parton s néztem, néztem fájó szívvel, hogy milyen hosszukat csúsznak a cimborák a tükörsima jégen. De hát ott volt a kezemben a kóstoló. Vigyázni kellett rá, mint a két szememre. Az ördög azon ban addig incselkedett velem Csipák Misa képiben, hogy csak elszakadt a türelmem cérnája. — Na azt mondja —, tucc-e te ilyen' hasítani? — azzal nekirugaszkodik a jégnek. Hát hasított Misa csakugyan vagy huszméteyes csikót a patkójával. Tiszteletreméltó teljesítmény az egy tanyai oskolás patkós csizmájától. De úgy éreztem, hogy az én ráncosszáru kiscsizmám sarkában még ennél is hosz- szabb esik Van. Letettem hát a kóstolót, leakasztottam a nyakamból a tarisznyát, le a földre a nagydókát, aztán neki a jégnek. Addig iringáham a többivel, amig Csipák Misa rekordját meg nem javítottam. Mikor aztán indulnánk tovább, megyünk a part felé, hát látom ám, hogy az én Szalvétába kötött kóstolómmal ép pen most szalad a jégen át egy lobon- cos nagy fekete kutya. Neki egyenest a nádasnak. — Huduni te! Utána, gyerökök, viszi ja kohászt, hurkát — aztán ivines a kutya után. Alig érek a nád közé, egy kis tisztáson, ahol éjszakánkint a vadkacsák! úszkáltak, egyszer csak reccsen a jég, aztán már benne is- vagyok nyakig a vízben. Na, még szerencse, hogy a cim bórák kihúztak az összekötözött három nadrágszijon. Kint a parton aztán lerúgtam a csizmát, kiöntöttem belőlük a vizet s uccu, egvvágtában futás az iskoláig. Hát most jött -aztán az igazi veszedelem. " h i •! Délre járhatott már s -egyszer a tani- lónéninek feltűnik, hogy az a komisz Csipák Misa mindig csak a kemencekuckó felé pislog, aztán úgy vigyorog, »mint Zseni agara a tejfölös fazékra. Odasudarkodik. hát a kemence mögé, de majd ónussá lett az ijedtségtül: — Mit csinálsz te itt, te szem nélkül valói? Hát azt csináltam, hogy a kuckóba érve, lerúgtam a csizmákat, meg a vizes gúnyát. Kapcát, inget, nadrágot, kabátot kiterítettem száradni, mint azt minden rendeseszü ember tette volrfé Aztán csak úgy, egy szál furulyagatyában üldögéltem a három téglán, mint egy igazi báró a gondolkozó-székben. Olyan sor port vert a tanitókis- asszöny a vizes gatyámon, hogy még most is szikrázik tőle a szemem, ha vísz- szagondotok rája. Hát igy ért véget az én gyönyörűséges kuckó-bár óságom. • • Hétfőn éjszaka betörtek Boruss Gyula fűszerüzletébe és negyven kiló rizsát elemeitek Több ízben megdézsmálták már az üzletet Boruss Gyula füszerkej-eskedö jelentést tett a rendőrségen, hogy ismeretlen tettesek hétfőre virradó éjjel betörtek a házába, felfeszitették a raktár (ajtaját és az ott lévő áruk! közül 45 kiló rizskását elvittek. Az efajta betörés nem a legelső eset már Borussnál. Rövid időközökben több alkalommal tettek látogatást.nála az éjszaka enyveskezü vándorai és apródon- kint mintegy százötven mázsa kiilömböző árut loptak1 el. A rendőrség megállapítása szerint a betörést igen könnyű volt elkövetni, mert a raktárt egészen rozoga ajtó védi, amelynek felfeszitése gyerekjáték. A hatóság feltevése szerint a betörést a helyi viszonyokkal ismerős személyek követték el. X tettesek lefülelése érdekében felhívjuk a közönség figyelmét; jelentsék a rendőrségen, ha valaki esetleg zugban rizsát kínál eladásra. ERDEKES APRÓSÁGOK % ÓT ÉV ALATT TÍZ GYEREK Szesze József rimaszombati gazdasági cseléd feleségének újév napján az ötödik pár ikergyermeke született. A gyermekek közül nyolc él, kettő meghalt. Az élők között négy fiú & négy leány van. SS 25 szer frankot hagyott a «legtökéletesebb» háztartási alkalmazottnak Springer Karolina gazdag zürichi özvegy végrendeletében 25.000 frankot hagyott szobalányára, Meyer Emmára, akit végső írásában »a legtökéletesebb háztartási alkalmazottnak« nevez. A tökéletes Emma egyfolytában hatvan évig szolgálta úrnőjét egyetlen szünnap nélkül. Úrnőjére való tekintettel, aki nagyon ragaszkodott hozzá, nem ment férjhez és igy meg is érdemelte, hogy a gazdag özvegy eképpen gondoskodjon öreg napjairól. o Fiatal lányok részire zsebtolvaj’ ' iskolát állított fel A kairói rendőrség letartóztatott egy kairói asszonyt, aki zsebtolvajiskolát tartott fenn fiatal lányok számára. A lányok, akiket gondos oktatásban részesített, minden délelőtt zsákmányoló útra indulták, felkeresték a forgalmas üzleti negyedeket és a látogatott mecseteket Rendszerint nőket fosztottak ki. Keresetükből megfelelő jutalékot kaptak oktatójuktól. Az asszonyság néha maga is résztvett a tolvajlásokban, de egy ilyen alkalommal rajtakapták és átadták a rendőrségnek'. m Az orvosi recepten rossz helyre került nulla halált okozott Pár hónappal ezelőtt történt, hogy Székely Imréné biharfélegyházai asz- szony bőrbántalmakkal kereste fel a nagyváradi bőrgyógyászati intézetet. A nyomozás adatai szerint Veress Andor alorvos vizsgálta meg a beteg asz- szotnyt, Novocain oldatot rendelt neki és a Vényre 0.25 tömény helyett 25.0-t irt. Az asszony az igy vásárolt szérummal jelentkezett az orvosnál, aki a gyógyszert befecskendezte Székclyné testébe. A-gzerOncsétlcn asszony rövidesen meg* tölt. , , í ! , r: Ikertestvérek érdekes élete és halála Spanyol lapok sokat írnak két hatvan JEves nőről, akik ikertestvérek voltait és ugyanegy napon, ugyanazon órában haltak meg nemrégiben. Betegségük is ugyanaz volt. A különös egyöntetűségnek ezzel azonban még nincs vége! Háziorvosuk jelentése szerint mind a ketten ugyanazon időben voltak betegek, betegségük is mindig egyformán folyt le. Kiderült még az is a csodálatos ikernővérekről, hogy annakidején egyszerre mentek férjhez és ugyanazon ' héten vesztették el férjüket. L • o Felfalta a gazdiját « farkaskutya A román főváros egyik külvárosi részén egy üres telken, fabódéban lakott Times Váléria 44 éves mosónő. A környékbeli lakosoknak feltűnt az, hogy az utóbbi napokban a mosónőt nem látók. Erről értesítették a csendőrséget. A csendőrök átkutatták a fabódét és íorzalmas látvány tárult eléjük. Times Valériát saját farkaskutyája, amely akkor is ott volt mellette, majdnem teljesen felfalta. A szerencsétlen asszonynak csak a csontjai és ruhafoszlányai hevertek a földön. Eddig még nem tudták megállapítani, hogyan történhetett a borzalmas eset Halasi Takarékpénztár Régi halasi ember régi pénrfntÉ*e«te* dol«»o*ik feltételek mellett falyésit kölcsönökei Semmidére* Keresendő meüókkéitségei (ierel«* sési kéltség stk.) nem számit fel Betéteket s legkeáresőWi ksmattal gytmélosés.«t» , x->Vat a*lHŰ ®ZOnn«l V8««»» «r»tl
