Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-08-25 / 68. szám

Augusztus 25, kőid HALASI UJSÄO V'*~ Egy szabómester bőröndben vitte feldarabolt feleségét Mit ér a magyar szellő ? Erik' mar a szőlő, a magyar szőlő, sőt itt-ott szüretelik is a korán érő szőlő- két. A szőlő most pótolhatatlan. Magas tápértéke pótolja a hiányos tápszereket, ami a mai háborús viszonyok között el­sőrendű fontossággal bir. Hála Isten­nek, bőségesen fizet a szőlővenyige és igy lesz szőlő mindenki számára. Fon­tossága a nagymennyiségben beérő szőlőnek gazdasági szempontokból az is, hogy a termés nagy mennyisége le­hetővé teszi a szőlőnek olcsó áron való beszerzését. Szegény és gazdag egy­aránt annyit fogyaszthat belőle, ameny- nyinek a fogyasztására, élvezete az egyén testi épségének fenntartása szem­pontjából szüksége van., Tudományosan megállapított tény — és ezt az évszázados gyakorlat is bizo­nyítja, — hogy 1 kg. szőlő fogyasztásá­nak értéke 1 liter tej élettani értékének felel meg. Tej nincs, de szőlőhöz min­denki hozzájárulhat. A 6 éven felüli gyermekek táplálkozásánál a szőlő fo­gyasztására éppen ezért nagy figyelmet kell fordítani. A szőlő gyümölcse és leve nagy tápértékü. Erősen csontkép- zésü és izomerősitő, a gyermek egész­séges fejlődésére és növekedésére igen előnyös hatással bir. A szőlőbogyóban és a szőlő levében, a friss mustban nagymennyiségű természetes szénhidrát vegyület van, ilyen a cukor is, a felnőt­tek táplálkozási szempontjából az élet­erő legnagyobb forrása. Az érett sző­lőben, a friss mustban a cukor 16 20 százalékot képvisel, ami 600 —800 caló- ria egységnek felel meg, ami egy köze­pes termetű és testsulyu felnőtt egyén­nek majdnem egynapi kalóriaszükségle­tének egynegyed része. Azért a felnőt­tek táplálkozási rendjében feltétlen elő­nyös napi 1 —2 kg. friss szőlő fogyasz­tása, mert élettani hatása felülmúlja mindén e célra alkalmazott vegyi utón előállított gyógyszer hatását. Izomerő­„Eltörtél hegedűm \u EUöiiél hegedűm Nótámnak a fája, Nincs ami lékemnek Panaszát feltárja. Nem az a dál, a vers, Ami járta régen, Minden más itt is már Kint a faluvégen. Muskátlis ablak nincs Aki néz ki rajta, Annak is már máshol Piroslik az ajka. A fonóba se járnak Csend itt is e tájon, Mondjad a lelkűnknek Mindez hát ne fájjon ? Régi jő pajtásom Itt fekszünk a földben, Hallod mit játszanak Fent a magyar ködben ? Micsoda éktelen Esze veszett lárma. A magyar dal, a vers De igazi árva. Ha majd ők lesznek itt, Tisztább lesz az érzés A magyar nótában Lesz még visszatérés, Muskátlis lesz akkor A sok kicsi ablak, Természettől piros Minden női ajak. BAKSAY BÉLA * Legnagyobb zene* és dalköltőnk, Fráter Lóránd halálának emlékére írta 10 évve ezelőtt Baksay Béla. A 10 év elrepült, de Fráter Lóránd dalai minden magya-J szivében ott zsonganak. A zágráb—zimonyi vasútvonalon az utasokat ellenőrző élelmiszernyomozók borzalmas bűntényt Iepleztke le. Herz Ivó zágrábi szabómestert, aki a vona­ton utazott, felszólították, hogy nyissa fel bőröndjét. Herz vonakodott a pa­rancsnak eleget tenni, amivel abba a gyanúba keveredett, hogy élelmiszert visz a nagy bőröndben. Erőszakkal fel­nyitották a koffert, amelyben a leg­nagyobb megdöbbenésükre egy asz- szonyi holttestet találtak, fel­darabolva. Herz Ivó azzal védekezett, hogy fele­sége öngyilkosságot követett el és ő Az alábbi sajtóhibákat az 18?6 május 2-án megjelent »Kis-Kun Halas« cimü társadalmi hetilap böngészte ki a pesti lapokból előfizetőinek és olvasóinak szó­rakoztatására. A múzeumban akadtunk rá erre a régi elsárgult újságra. Az iró, aki szerényen csak —r betűvel jelzi személyét, olyan csemegével szolgált, hogy még ma is úgy megmosolyogjuk, mintha csak tegnap irta volna. A hu­mor talán az egyetlen dolog a világon, ami időálló, ami nem avasodik, nem romlik meg soha. A Kis-Kun. Halas hetilap akkori szeri- kesztője álmában sem) gondolt arra, hogy 56 év után. újra olvasni fogja Ha­las olvasóközönsége az általa virágcso­korba szedett mulatságos sajtóhibákat. Bizonyára élnek még Halason azok az újságolvasók, akik élénken emlékeznek a humoros cikkre, de százat teszünk1 egy ellen, hogy szívesen elolvassák mégegyszer. Eszükbe jut a fiatalságuk, a régi Halas, a régi társadalmi és köz­gazdasági élet. Csodálatos! Halas alig változott 56 év alatt. Ma is ugyanazok a problémák vannak napirenden, mint voltak 1886 ban. Vizszabályozás, zsidó­kérdés, piaci árak leszorítása, a vizká- rosult gazdák megsegítése, vadvizek, rossz termés. Mintha csak ma jelent vol­na meg a Kis-Kun-Halas hetilap. Az ol­vasó alig veszi észre a különbséget. De ami a legfrissebben hat, a hu­mora. ||i Tessék, győződjenek meg rajta az olvasók: ______ » A szedő szégyenkezik, a korrektor bosszankodik, a főszerkesztő szitkozó­dik, az újságíró haragszik a sajtóhibák miatt, a közönség ellenben örül neki, •mert a hasát fogja nevedében. Hogyis­ne, amikor például a világboldogitó po­litikáról csevegve a szerkesztő agar- politikát említ agrár politika helyett. Az 1846-ban megjelent Pesti Divat­lap Petőfi Sándor fordításában egy francia regényt közölt folytatásokban. A sajtóhibával szedett szöveg igy hang­zott; »Az elhunyt férj végrendeletének felbontása következett. Ott volt az egész gyászoló család. Az özvegy zokogott. A királyi ügyész olvasta fel a végrende­letet: — Szeretett Izabellámnak pedig irán­tam tanúsított odaadó szeretetéért és hűségéért négyezer frakkot hagyo­mányozok. Szerelmes Isten! Mihez kezdjen egy gyászbaborult, szerencsétlen, özvegy négyezer frakkal? Természetesen sajtóhiba miatt lett négyezer frank helyett négyezer frakk! Petőfi, hogy a bosszantásokat kike­rülje, mosolyogva jelentette ki, hogy ő szándékosan hagyta meg a fordításban a sajtóhibát, mert maga aZ éle többet ér, mint az egész francia regény. félt a hivatalos eljárástól, ezért feldara­bolta feleségét. Az apróra darabolt holt­testet bőröndbe gyömöszölte és elutazott vele az ország keleti részébe. Az volt a terve, hogy a holttest vérest maradványait »valahol Horvátország­ban« elássa. »Úgyis felboncolták volna — mondotta, — én végeztem el ezt a munkát.« A vizsgálat eddig azt állapította meg, hogy az asszonyt tompa tárgytól eredő ütés érte. Valószínű, hogy a szabómes­ter maga gyilkolta meg felesé­gét. Herzet letartóztatták és Zágrábba szállították. Igen ám, csakhogy a közönség más­képpen vélekedett. Ahelyett, hogy.mu­latott volna a sajtóhibán, méregbe jött. És 800 olvasó közül 700-an visszaküld­ték a lapot azzal az indokolással: »Ha az urak nyomtatni nem tudnak, ne csi­náljanak újságot!« Á halasiak azonban más véleményen voltak. Nem mérgelődtek a Petőfi Sán­dorról feljegyzett sajtóhiba miatt. Sőt, jóízűen kacagtak rajta. »Egy báli tudósításban azt irta a báli tudósitó: A mennyezetről négy óriási suszter lógott le és fényt hintett az alant nyüzsgő táncosokra.« (L u s z t e r helyett susztert szedett a betűszedő). Egy még aranyosabb sajtóhiba: »A miniszterelnök kel 6 óra 31 perc­kor és nyugszik 10 óra 50 perckor. A hold fogad: minden pénteken d. e. 10—12 óra között a miniszterelnökségi palotában Budán.« Egy pesti napilap a következőket irta: »Az öreg Deák Ferenc azon az éjsza­kán nálunk halt meg és a kővetkező nap reggelén vidáman tovább utazott Füredre.« Pedig hát, aki egyszer meghal, az csak a másvilágra utazhat. Egy gyászjelentésből böngésztük ki a következőket: )>A boldogult földi ma­radványait folyó hó 8-án fogjuk a Ke- repesi-temetőben ökör nyugalomra ki­sémi.« Requiescat in pace! Az egyik napilap a tenyészmarhakiál- litásról igy számol be: »Megemlítjük még mint ritkaságot, gróf Szapáry Dé­nes gyönyörű tetem e i t, amelyek még nincsenek teljesen kihizlalva.« Tehenek helyett tetemet szedett a szedő! Egy életrajzban a következő sorok álltak: »Kristóf Pál pünkösd előtt Irat lóval indult el Amerikába a tengeren át.« — Ezt is a szedő ültette lóra, ahe­lyett, hogy »hat hóval« szedte volna! Szegény Kristóf Pálnak ugyancsak ne­héz utazása lehetett a hat lóval átevic- kélni az óceánt. Egy zenekritikus beszámolójából idéz­zük a következő mondatot: »Ezt a ke­rek erdőt járom én négykézre.« (A szedő kihagyta a közbeeső mondatot, amely arról szólt, hogy a népdalt a művész zongorán játszotta négykézre). Eddig a Kis Kun. Halas. Most ugorjunk át néhány évtizedet. 1916 ban jelent meg egyik halasi lap­ban a következő hirdetés: »Háborús prostitúció és vérbaj kapható lapunk ki- adóhivatalában jutányos áron.« A sajtó­hiba csak egy pont mellőzésével tör­tént. A negyedik szó után pontot kel­lett volna tenni és a következő szó: Ozcmágak kiépítésére, u| üzemekhez szükséges épületek emelésére, meglevő épületek felújításira, tehenészet szervezésére, állatállományok kicserélésére 2—15 évi időtartamra, agynevezett „középlejáratú“ kötelezvény­kölcsönöket folyósít. Halasi Népbank és Hitelszövetkezet üzen kölcsönök ntái utélagos évi 4‘1,%-os kamatot kell fizetni, váltót adni nem kell Bővebb felvilágosítással szolgál as Ifax(s<ósá(, Régi és uj sajtóhibák 99 Ötvenhat év előtt ezen mulatott Halas Kávéházban, vendéglőben és kereskedőnél kérje kifejezetten a Kiskun-keserű gjógylikört Gyártja i vitéz Felsószentlván és Kling KISKUNSÁGI RUM* ÉS LIKÓRGYÁR KI S KUNHALAS Felsőnádor u. 15 U d i t frissít gyógyít ■■■»na Telefon sz.i 1 6 6 nagybetűvel kezdeni. A közegészséget kissé veszélyes színben feltüntető hir­detés azonnal más értelmet kapott volna. De ne törjünk pálcát a múlt felett. Sajtóhibáktól még mi magunk sem va­gyunk teljesen mentesek. Amit szedő­gépével szed ki a Halasi Újság, az hibátlan, de amit kéziszedéssel kell szed­ni, az bizony néha sántikál. Legutóbbi számunkban jelent meg például a kő­vetkező apróhirdetés: »Babé Dezsőné nagycsaládu embert részeg munkára keres.'Jelentkezni lehet vasárnap 9—11 óráig.« Isten óvjon meg minden nagy­családu embert a részeg munkától! De hát a hirdetésben nem is arról volt szó. Részes és nem részeg munkát kellett volna szedni a betűszedőnek. Méltóztatnak látni, sajtólibák előfor­dulnak nálunk is. Bocsánat: sajtóhibák! Aki nősülni akar (Történik -egy házasságközvefitő iroöá- ban) Ifjú (belép): Jónapot. Közvetítő: Kicsoda ön. Fél? Ifjú: Nem. Közvetítő: Ön nem fél? Ifjú: Nem félek. Közvetítő: Helyes. Ha ön nem fél, akkor az én felem. Ifjú: Nősülni óhajtok. Közvetítő: Állása van? Ifjú: Amig le nem ülök. Közvetitő: Vagyona? Ifjú: Vagyon. Közvetitő: Mi az, hogy vagyon? Ingatlan, ház, telek? Ifjú: Vár. Közvetitő: Önnek vára van? Ifjú: Csak kissé huzatos. Közvetítő: Szóval légvára van. Ifjú: Sajnos, már az is romokban hever. ( . 1 ! Közvetitő: Sebaj. Azért énj meg- nősitem! Választhat kedvence szerint... Talán egy feketét? Ifjú: Köszönöm, nem élek vele. Közvetitő: De fog... Ifjú: Soha! Közv etitő: Ha a magáé lesz! Ifjú: Nekem nemi kéU. Közvetitő: Ebugattát. Hát micso­da férj lesz magából? Ifjú: Megleszek fekete nélkül is- Ugyanis árt a szivemnek. Az orvos meg­tiltotta. Izgat. Közvetitő: Vagy úgy? Maga fe­ketekávéra gondol? Ifjú: Hát mire? Közvetitő: Fekete nőre! Akit maga majd elvesz. Ifjú: Hol van az a nő? Közvetitő: Előbb Írja alá a nyilat­kozatot, amelyben elismeri, hogy szán­déka komoly és megingathatatlan, azon­kívül kötelezi magát, hogy az általam bemutatott fekete angyalt feleségül ve­szi. , i I j ' | . . Ifjú (aláírja): Tessék. (Megszólal a telefon). Közvetitő: Halló, itt Express há- zasságközvetitő iroda. Micsoda? Nem értem! Kit tetszik keresni? De igein, itt van. Most jött. Hallatlan. Szóval érte jönnek? Hát csak jöjjenek! (Le­csapja a kagylót). A Lipótmezőről ke­resték. | .1 Ifjú: De miért éppen itt kerestek? Közvetitő: Ez a szokásuk. Ha egy elmebeteg megszökik, ide telefonál­nak. De, ha ez igy megy, akkor mind­járt becsukhatom a boltot. Végre akad egy ember, aki nősülni akar és arról is kiderül, hogy bolond. (DYMJ)

Next

/
Thumbnails
Contents