Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-08-11 / 64. szám
uguszfus 11, kedd HALASI UJSÄ« 3. oHM Az ördög képibe is belebujik t zsidó, csak érvényesülhessen Visszapillantás a halasi zsidók őskorára — Kinek bűne, hogy ma ezer zsidó él elvegyülve a halasi keresztények között ? - Keresztény ember nem vásáról zsidó kereskedőnél \ keresztény társadalom ne nézze ölhetett kézzel i zsidók földalatti aknamunkáját az uj Európa ellen Időszerűnek találjuk, hogy vjsszapíM intást vessünk a halasi zsidók történel- ni múltjára. Hadd Lássák a kereszté- tyek, miként szivárogtak be Halasra ■zek a mindenhájjal megkent élősdiek i régi időkben. 1735-ben a Jászkun-kerületekben még1 -gyáItalán nem volt Halason zsidó. A területi hatóság abban az időben, szi- >oruan tiltotta befogadásukat. Álljunk meg itt egy pillanatra. Sokan a tájékozatlan álkeresztények közül azt szeretik hiresztelni rólunk, hogy mi a németek példáját követjük'. Talán 1735-ben is azért tiltottuk ki őket Halasról, mert Hitler úgy akarta? Mikor fogják már belátni a zsidók és a zsidók által megkörnyékezett álkeresztények, hogy az ősmagyar vér minden időben I * tiltakozott a zsidók beszivárgása ellen. Ádám után Éva Kiskunhalason 1744-ben már találunk egy Ádám nevű zsidót, aki gyapjú- vásárlással foglalkozott. Megtűrték őt. Laknia eleinte nem volt szabad a városban, de később aztán megengedték neki. Mi há ló vies Márton kiekuuke- rületi kapitány nem akadályozta meg, hogy »Ádám« után »Eva« j> beköltözzék Halas városába. Néhány évtized elég volt, hogy valóságos Paradicsomai lett a zsidók számára Halas. Jöttek egy, masután és elárasztották a várost. 1780 év táján Óbudáról, Paksról, Apostagról, Topolyáról és Vadkertről telepedtek át ide a zsidók. Élték a világukat. Gyapjú- kereskedést űztek és lassan meggazdagodtak. Itt a díszpéldányok Íme néhány szépen csengő név az akkor élő zsidók listájából: Vajszkopf Lőrinc. Jankóvá'rá jött Halasra engedély nélkül. Veinpergcr Mózes. Engedély nélkül költözőit Halasra Jankovácról. Stern Izsák. Apostagról jött Halasra. Izsák Ábrahám. Budáról jött hozzánk. Volthauser Dávid Jankovácról. Salamon Dávid Apostagról. L i e b I i Márton Bajáról. Összesen tizennyolc család élt Halason negyvenkilenc lélekszámúra!. Ezek voltak a halasi őszsidók. Amint látjuk, egyikök sem jött Galíciából. Bizonyos, hogy őseik onnan származtak, de ők maguk már; átidomultak alföldi- zsidókká. Kétszáz év előtt csak 18 zsidó élőskö- dött rajtunk, ma azonban ezernél több a lélekszámúk. Uj letelepülők ezek. Sötétarcu, pájeszo- sok, galiciánerek, akiknek már látására is . ! . I , i ludbőrö-zik a hátunk. Bűn a magyar faj ellen... Vétkezett az ország a múltakban, amikor fefezaporojdni engedte ezt a tőlünk olyan idegen fajt, vétkezett a liberális szellem, amikor a zsidóságnak polgárjogot adott az országban, mert ha mindez nem történt volna meg, most nem állnánk ott, hogy Halason ezer suttogó zsidó dughassa össze a fejét. Ma már minden józangondolkodásu ember előtt világos, hogy a zsidó kezében csupán eszköz a kereskedelem, az ipar, az irodalom, a sajtó és a művészet, mert a cél csak egy: mindenből pénzt, aranyat h egy in a g a s- ságig össze h a r á c s o I n i. A zsidó-morál tudjuk — mindent megenged az aranyhalmozás érdekében. Könny, vér tengernyi mennyisége hullott már a zsidó mohóság kielégülésére. A sajtó a »régi jó« liberális világban a földteke minden népfajáról hosszú, bőiére eresztett tudósításokat adott. Színes riportok mutatták be az eszkimót, a bantunégert és a különböző népfajok sokaságát, megismertették ezek jó és rossz tulajdonságait. Soha nem írtak' azonban a zsidóságról, nem hallottunk a zsidó mentalitásról, zsidó észjárásról, zsidó térfoglalásróí. Jaj volt annak, aki a zsidóság szennyesét teregetni merte. Törvényt emlegettek, hitfelekezet elleni izgatásról irtak, ha csak azt le merte írni valaki, hogy: zsidó! Napjainkban láthatjuk a zsidó bölcselők, rabbik, bócherek, jam pecek, pólisiak iga2i arculatát, a gettóból hogy szivárogtak, hogy furakodtak be közénk. Art saját magunkon tapasztalhatjuk, hogy közöttünk kevés munkával bog}' lébohak és sajnos még ma is élnek! A magyar ember a szép szó hallatára még az ingét is leveti, de nem úgy a zsidó,.. A zsidóság kezében tehát a kereskedelem csak eszköz, az eszköz pedig tökéletesíthető, a célnak megfelelően alakítható- Köztudomású, hogy a keresztény ember legtöbbje szép szó hallatára még az ingjét is levéti. Erre építettek és építenek, kalkulálnak a zsidók. Minden kezdő zsidó hallatlanul udvarias, -csupa alázat, csupa szolgálatkészség, vég nélkül ömlik belőle a zsidó szóáradat. Ha belépsz hozzá, a keblére ölel, megveregeti a válladat, — Magyar Testvérem, megdicséri a színedet. Nagy papírba egy-két szem cukrot dob, küldj a igyerm ekednek, az unokádnak. Megkérdj, hogy hol van a férjed, vagy a feleséged. Mindenre tud tanácsot adni, -kisegít kölcsönnel. A régi jó zsidófogás azt mondja, ha látsz egy gojt (nemzsidót) a vízbe fulladni és, több goj látja, mentsd ki, mert nő a zsidó becsületed. Ha másutt azt látod1, bogy egv goj, egy keresztény a vízbe fullad és több goj nem látja, fojtsd meg, mert egy gojjal kevesebb lesz. Amikor a zsidó „arisztokrata“ ... Tény, hogy a zsidó, amíg szegény, ar.nig »leisztol«, naphosszat lohol, addig nem költ, addig képes kitaposott sarkú, lyukas -cipőben, hagymán és kenyéren élni. A zsidó arisztokrata az már léből, amikor’ már a keresztények hada neki keres, őt szolgálja, akkor semmisem elég kényelmes a számára, akkor minden élvezetet megvásárol magának. Hála kormányunk bölcs politikájának, keresztény nő a jövőben már. nem lehet zsidók áldozata. Minden zsidóhoz gurult fillér egy magyar vércsepp.. A közelmúltban nyilatkozott a közel- látásügyi miniszterünk arról, hogy a kereskedők udvarias hangot használjanak a vevőkkel «szemben. Ma már elég kiváló keresztény »kereskedői 'mutatja az utat a kezdők számára. Törekedjünk arra, hogy minden veofisms immm/emskSfsmäsmA lünk szemben támasztott igénynek megfelelhessünk. Támogassuk egymást jóakarattal, tanáccsal, pénzzel és akkor a zsidó szellem a zsidókkal együtt elpusztul! Minden zsidóhoz guruló fillér egy keresztény vércsepp hullása! Csak kereszténynél vásároljunk! K’- A. u ZLETÁTHELYEZÉS Bor L £1 } O Sí Fő ucca 10. szám alatt lévő üzletét Bethlen tér 4. s&ám alá helyezte át. (volt Seidner»üzlet) Továbbra is kéri,a n.é. közönség szives pártfogását Kiváló tisztelettel: BOR LAJOS rőfős" és dívatártákereskedőÉLETBE LÉP AZ Uj NÉPISKOLAI RENDTARTÁS A közoktatásügyi miniszter rendeletéi értelmében szeptember elsejei hatállyal életbe lép az uj népiskolai rendtartás.! Ez többek között kimondja, hagy a népiskolai behatásokat szeptember első három hétköznapján kell megtartani. Az első osztályba csak azt a gyermeket tehet felvenni, aki hatodik életévét az iskolai év kezdetét közvetlenül megalözci julius 30-ig -már betöltötte. A szülő, vagy gondviselő kérheti azonban annak a gyermknek a bei;ratását is, aki csak szeptember 15-én tölti be 6'. életévét. A népiskolák alsó osztályába évenkint. legalább 209, a felső osztályba pedig 133— 188 napon kell tanítani. Zsidó hit felekezeti iskolákba .zsidónak i vein tekinthető gyermeket felvenni nem” szabad. Sorsunk, keresztünk Tiszántúl, nyár, rohanó vonat. Kiégett mezőkön ringó délibáb. Tavában megnő! a -csorda, megnyúlt a baromkut gémje. Kopár szikesek fehér foltjain millió ránc repedt a szomjas föld arcán. Az égtől tüzes aTanysugarakat zuhanyoz a nap; kis tóban pásztórgyerekek lubickolnak. Aztán kövér, zöld kukoricák és asszonyszőke búzatáblák suhannak. Aratnak. A tarlókon keresztek: a barázdajáró ember életének szent szimbólumai. Mert kereszt az ő életük. Nehéz, kálváriás kereszt. Krisztus keresztje adta az örök életet, az -ő keresztjük a földi életet adja. Most állomás suhan el az ablakok alatt. Zöld zsalugáteres, pirosmuskátiüs kicsi állomás. Olyan, mint a többi. De a fehér kövekkel kirakott virágágyakból itt nem integet utánunk száz színes virág. Kövér ricinus zöldet a sárga köveken. A vakvágány által bezárt kavicsos területen napraforgó-erdőt ringat lágyan a forró nyári szellme, mit hozott a bábom: élet a köveken. Abban a nagy, pattanó ideggel, feszülő izmokkal vívott harcban, amelyet ott messze a halálgépek pokoli zúgásától zengő őshazában és itthon, a paesirtadalos búzamezőkön viv az életért küzdő magyar nemzet, egy parányi atomot jelent az, az olajtermelés, ami itt folyik a -csillogó acéípántljkák mellett. Mégis szivén üti az embert a látása, mert int és figyelmeztet. Mire? Arra, hogy valami nem volt eddig rendben. Valami baj lehetett ott, ahol száz- és százezer holdak, — szikesek és sivó- homokok — várják köpáran, tüzesre iz- zott hátukon néhány kiégett füpamacs- csal a kultúrát hozó- ekevasat és itt kell olajat termelni a fényes acélszalagok között, a sárga köveken. Oh, nemcsak házai vétkek) nemcsak a hajdani Pató Páfok tunya tespedésének bűnei azok a kopár puszták* ésvszéllel vándorló, hullámos h,omoktengerek! Vétkes abban egy kicsit a Nyugat is, amelyért ezen az örökké szomjas, szikkadt földön hulló őseink vére patakzott. Mert mindig úgy Volt: vért, életet, munkát; sziszifuszi kínnal, titáni erővel végzett, -örök robotot -áldozott ez a nép évezredeken át a müveit világért, a Nyugatért. És cserébe mindig, mindig csak Mohácsot, Világost, Trianont kapott. Hiába jöttek itt lángszavu apostolok, hiába fogadta meg szavukat a magyar barázdák népe. Ha többet dolgozott, ha vadonokból csinált paradicsomot, ha búza alá törte a szikest, szőlővel és gyümölccsel szelídítette meg a homokot; akkor is csak annyi volt a haszna, hogy a saját zsírjába fulladhatott bele. Nem nagyon régen volt, még emlékezhetnek rája itthon is, máshol is. A v-askalaposnak és maradinak mondott magyar paraszt 'követte vezetőinek több- termelésre buzdító szavát- Egy éviized alatt csodákat csinált a sziken és homokon. Az eredmény pedig az volt, hogy búzán hízott az el nem adható* disznaja, a szódavíznél is olcsóbban kelt el a bora, az exportra kerülő baromfijáért több prémiumot kapott a keres-, kedő, mint ami a vételár volt, a gyümölcstermése pedig ott rohadt el a fák alatt és az. utarokban, ahová keserűségében kifordította, amikor két-hárOm fillért kínált kilójáért a kofa és a zsidó. Miért volt ez? Mert akkor elfeledkezett rólunk a Nyugat. Akkor nem kellett az élet, amit Európa asztalára tett a mi parasztunk. Akkor előbbvaló volt Brazília, Argentina és Kanada. Azok a napraforgók és ricinusok, amik ott susognak a nyári szélben a sárga köveken, úgy érzem, egy kicsit annak a fogalomnak a szimbólumai, ami eddig nem Molt, de imost talán; megszületett: az európai Összefogásnak, Bizonyítékai annak, hogy e harcban, halálban, életben és munkában való összefogásnak ismét az élén jár példával és áldozattal az európai gondolat hűséges, örök szolgája: a magyar. Az égen futófelhők fehér buckái úsznak és tűnő árnyékot húznak' maguk után. A Ielkemen is árnyék suhan át: vájjon megváltja-e már egyszer ezt az árva nemzetet barázdajáro népének súlyos, bus keresztje? Vagy ezután is csak leszünk, amik voltunk: kihasznált náció, amelynek örök adósa maradt a - Nyugat? LA*ATO£ VINCE
