Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-07-17 / 57. szám
Julius 17, Péntek HALASI UJSXQ -•* *» a. bMki Szerény kérés a fajtám érdekében Gazdagyülésen voltam a napokban. Az egyik gazdaszónok arról panaszkodott, hogy nagyon sokalja a nép a »rün- döletőket.« Hol ilyen, hol olyan bejelentést, igénylést, instanciát kell beadni s egy közepes gazdaságban már valóságos íródeák lesz lassan a gazdából. Szó ami szó, a gazdik belátják, hogy az országban rendnek kell lenni, hiszen háború van. De azért mégis jó volna, ha figyelembevennék, hogy minden rubri- kiás papiros, amit kivisz a pandátr a tanyára, egyhetes álmatlanságot és tenger keserű gondot jelent annak, aki. kapta. Mert a kérges tanyai marokban sokkal nehezebb' szerszám ám a penna, vagy plajbász, mint a kapa-, kaszanyél! Aztán kimondhatatlan nagy vívódás ám az, amig eldönti az ember éjjel-nappal való ábellálódás után, hogy azért a kis írásért az ügyvédnek fizessen-e sarcot, vagy a tanító úrhoz szégyenkezzék el már megint, amikor éppen csak most csinálta meg az adóbevallást is. Hej, csak az tudja ezt a nagy szívbe li bánatot, sötét gondot átérezni, akinek már egyszer beleszakadt a nyaka, vagy legalább is látta azt a nagy lelkitusakodást, amit az ilyesmi annak jelent, akinek nem kenyere a pennaforgatás. Hát én már láttam. Láttam még gyerekkoromban, amikor szegény édesapám küszködött igy a rubrikáspapirok- kal. Pedig hát egy kicsit hivatalos em- bör volt ő maga is: vasúti bakter. Magával az i rással nem állt hadilábon Olyan szép gömbölyű betűvel irta be a meggazolt folyómétereket és vonat-áthaladásokat a szolgálati könyvbe, ahogy ahhoz képest a fölvigyázó ur, meg az osztálymérnök ur firkantása csak macskakaparásnak számit De ha valami hivatalos helyre kellett kérvényt írni, vagy adóbevallást, népszámlálási ivet kellett kitölteni, hát úgy vette kezébe a tollat, mintha attól félne: jaj, ez meg tán harap is? Ha pedig arról volt szó, hogy valamit el kell hivatalos helyen igazgatni, napokig szavát is alig lehetett venni. Nem ízlett neki sem étel, sem ital, de még a pipa sem. Aztán megvallom áperte: úgy vagyok azzal még' én magam is. Ha úgy hozza a sors, hogy pámás ajtók mögött trónoló nagyurhoz kell mennem, hát engem is elfog az a kimondhatatlan rosszérzés, amit általában a fogorvos előszobájában érez az ember. Maradna is, nem is. Es minél tovább kell várni, annál jobban érzi, hogy csak azért nem lábujjhegyezett még ki a szobából, mert a titkár urnák már elmondta nagy alázatosan, hogy mijáratban volna. Én azt hiszem, hogy évszázadok oltották belénk azt a borzongató tiszteletet, amit valamennyien érzünk, amikor hivatali ajtókon kell kopogtatni.. Olyan ösztönösen működő önvédelmi fegyverünk ez nekünk, mint a sündisznónak a tüske s a katicabogárnak az a szokása, hogy ha ember nyúl hozzá, halódnak teteti magát. ; ; l ; , j , Kávéházban, vendéglőben és kereskedőnél kérje kifejezetten a Kiskun-keserű gyógylikőrt ■■■■■■ Gyártja i U d i 1 vitéz Felsőszentíván friSSlt és Kiing gyógyít KISKUNSÁGI RUM. ■“■■■■ ÉS LIKÓRGYÁR Telefon sz.« KISKUNHALAS 1 6 6 Felsőnádor u. 15 El lehet ezen gondolkozni s Irt csakugyan igy van, ne a parasztot nevessék ki érte az urak. Csodálatos és különös dolog-e: az a falusi, vagy tanyai paraszt, aki a másik háborúban egyszerre öt muszka ellen is vitézül állta a sarat, amikor a tintás könyökű községi dijnok úrhoz kell beröstelkednie, reszkető kezekkel kaparássza a kilincset, aztán csak sápadtan forgatja a kezében a kalapját s amikor szólni kéne, hát megáll a melli- ben az ütő. Nem, nem, ne mondja senki, hogy a paraszt ennek az oka. És azt se mondja senki, hogy mindez nem igaz. Ki kicsit, ki jobban, de így vagyunk ezzel valamennyien, akik a jobbágyok unokáinak rendjébe számítjuk magunkat. Azon a bizonyos gyűlésen megképzett előttem egy kis történet, ami olyan megrázó bizonyítéka a magyar paraszt »sündisznót e-rmészetének , hogy i gazán el kell mondani. Talán éppen május volt. A söímlyé- kekben már virított a gólya hip s a leve- lesedő nádasokban békák kuruttyoltak a sárgaliliomok erdeje alatt. A barna homokon meg tudott már bújni a varjú a bokrosodó őszi vetésben s a sivalkodó homokon kileveles edtek régen a nyárfa- susnyók és ezüstnyárfaerdők. Még alighogy megtetszett a hajnal s a tisztakék égen csak néhány lila-arany bárányfelhőcske úszott. A pacsirta is csak akkor kezdett bele hajnali himnuszától s a pusztai kapitányság fehérfalu, nádtetős »székháza« mögötti bukorerdő- ben csjak az elsőt füttyentette a sárgarigó: , ; ; rí V ; . ■ ■ ! — Huncut a biró!... A kapitányság tornácán az ügyeletes rejidőr nézte, hogyan borítja be palástErre aztán a sápadtabb, rongyosabb és szomorúbb sóhajt egy nagyot, hogy még a nyárfa lombja is belerémeg: — Hej! Nagy a mi sorsunk. Csak a kapitány ur tud rajta igazítani... — Hát mégis, mondják már! Összenéznek. Szótlanul, szomorúan. Aztán megint sóhajt egyet lehajtott fejjel a sápadtabbik: — Hiába mondanám. Csak a kapitány ur tud itt valamit tón ni... Nincs más hátra, föl kell költeni a kapitány urat. A kapitány ur hozzászokott már, hogy éjfélkor i s fölverik mindenféle csiprí- csupri perpatvarral. Áldott jó szive van. Talán maga is ebből a fajtából szakadt ki. így aztán tudja, hogy úgy kell bánni ezzel a néppel, mint a beteg gyerekkel: nagy türelemmel és nagy, nagy szeretettel. Felöltözik hát s bemegy az irodájába. Még vidámságra is hangolja kicsit a hajnali madárdal, szcllősusogás. — Na hun az a két embör?! Az ügyeletes bebiztatja őket. A kapitány ur ül az asztal mellett, néz ki a nyitott ablakon. A két félcsipejü pedig áll, lehajolt fejjel, tétován, szótlanul. Akár az egygombu zsidó. Egyszer aztán a kapitány ur töri meg a csendet: — Na, mondják, hát mit akarnak? A sápadtabbíkböl buggyan ki félve a szó: ; j — Panaszt tűnnénk... — Kicsoda maga? — Hát én vónék én„ ii még a klöjdö'Sfct- komám. A körösztkoma, a másik rriesztélábas, helyeslőén bólint. De a kapitány ur tovább is kiváncsi: — Jó, jó, de hogy hívják? — Hát eddig Csóti Andrásnak hittak, Korpa beszerzés termelők részére ! Hombár utasítására értesítem a csépeltető közönséget, hogy a búza és razs vásárlását megkezdem. Aki gabonáját julius 20-ig átadja, az mázsánként 15áÍlÍ|fSfli iörpáf, 25-ig 10 kg.-t, 31-ig 5 kg.-t kap vissza igénylés nélkül, mely mennyiségen felül az évi szükséglet igényelhető. F elvilágositást nyújt: Font Miklós malombérlő 2-3 jával az eget a biborpiros hajnal. És hallgatta, hogy zizegnek a langyoslríhel- Ietii szellőtől a nyárfalevelek. Akkor kocsi állt meg a kapitányság előtt. Olyan csettögős kis fakószekér, amin a félcsi- pejii, rongyos kisparasztok szokták a zsidóhoz vinni a pár hold homokjuk keserves hozadékát. Előtte emelgetős, ustomyéllel abrakolt lovacska lógatta a borzasztó nagy fejét. Jó galacsinhajítás- nyiról is meg lehetett olvasni minden bordáját. A kocsi mellett két mesztélá- has, rongyos homoktaposó ballagott. Szóval megáll a kocsi. Az egyik ni észté lábas a lőcsfejre akasztja1 a kötélgyep- tüt. Aztán megindulnak a kapitányság felé. Lassan, komótosan. Olyan bizonytalan a járásuk, mintha azon gondolkoznának, menjenek-e, ne menjenek-«? Vagy mintha abban reménykednének, hogy mire odaérnek, megnyílik előttük a föld és elnyeli őket minden bajükkal- bánatukkal együtt. De az Odafönnlakó nem akar csodát tenni. Ott állnak már a tornác cserénye előtt,, ahol az ügyeletes rendőr várja, nézi őket. Aztán a mutatóujjukkal megbillentik at avas konyakalapot: „ I A AY — Dicsértessék... . ’ — Mindörökké... p j z \ — De korán ébredtek. — Ölég korán. Már le se feklittf.ünk. — Mi vóna a háj? , a karösztkomámat mö.g Kánjc Mihálynak. í . i 1 1 Mi a panasz? — A gye tök miatt gyűltünk. Má mint az én fiam, vagyis az ii körösztfia miatt. — Mit csinált a gyerök? — Nem csinált az, szegény, semmit. Bál vöt az este a Potykásba. 0 is el- mönt. Aztán amint gyütt az éjjel a_ csinált utón hazafelé, leverték. Ott találtuk mög a körös/itapjávial a kajlanyárfa mellett, tudja, akibe a villámlás a nyárod belecsapott— — Hát jöjjön be az a gyérük, aztán sorolja Id a panaszát. Ki látta, ki tötte.. • — Elhoztuk. Itt van. De nem tud ám begyünni. Nagyon ellátták ám a baját A' két félcsipejü csak áll szemfesútve, forgatja a kalapját. A kapitány ur fogja a sapkáját, keres egy jó erős kartont, jegyzőkönyvet, ceruzát, aztán megindul kifelé a kocsihoz, A hajnali szellő szelíden borzongatja a harmatos füvet. Az égről már eltűntek a lilafoltok. Csak az aranyozás maradt a végtelen ég kupoláján. A kakasok kuko- rikolnak s az őrsparancsnok baromfióljában vízre kéretőzve kiabálnak a kacsák: — Má-tyás bá-tyám békát fogtam... Né-köd csak egy comb-ját hagy-tam ... A kapitány ur néz a kocsiderékba. Látja, hogy ott fekszik a legény, akinek Háló és kombinált bútorokat, lezlont, recamiert keresztény cégtől Nyerges Lajos kárpitos és lakberendezőnél. Raktár: Kígyó u. 3. Tekintse me; kirakatomat Dohány u. 6 sz, alatt panasza vau. Hanyatt fekszik, arcára van borítva a fekete ünneplő kalapja. A kalapja mellett egy hervadt orgonavirág. Talán amiatt volt a petek a Pofy- kásban, aki azt az orgonavirágot adta... • Felül a kapitány ur a koesioldalra. * Térdére teszi a jegyzőkönyvet, aztán igy zaklatja szóval a legényt: — Hogy hívnak? De csak az apja válaszol: — Csóti Sándor... Hány éves vagy? • — No, mennyi is? töpreng a saroglyánáí az öreg Csóti. — Mondd má, koma. Te jobban tudod. Te tartottad a keresztvíz alá... j Hát ilyen dévánkozások után végre mégis csak belekerül a jegyzőkönyvbe minden, aminek ott van a helye. Hogy a panaszos Csóti Sándor, lő éves, rom. katolikus, föMmives, nőtlen s hogy itt és ott, ilyen tanya numera alatt lakik. —- No fordul oda a kapitány ur a legényhez, — mondd el hát, hogy történt? i Mély hallgatás. Csak a vén nyárfák remegő levelei zizegnek. Valahol egy kutgém csikorog. Messzi, bent a buckák közt, az akácirtáson túl halk ko- Iompszó kondid. A kapitány ur türelmének cérnája elszakadt: j ; ' — Hát mért nem mondod, ha panaszod van? Ismét: csönd. De csak egy pillanatig. Aztán följajdit két csukló zokogás. Csóti András és körösztkomájá zokjog a kjocsi- oIdáira borulva: — Hk.. hk ... hk... hő,... hői.., hö... hk ... — nem tud az szögény beszélni, tekintetes kapitány ur... hk... hk... hiszen megholt... mán ug'v találtuk... Én azt hiszem, ehhez az igaz meséhez nem kell semmit hozzáfűzni. Megérti belőle mindenki, akit illet, mire szeretném kérni azokat, akik — akár párnás- ajtókon belül, akár csak1 egy-egy nyikorgás dijnoki faszéken — a Csóti Andrások és Kánic Mihályok nagy-, Hagy lelkitusáján enyhíteni tudnák. LAKATOS VINCE MEGÉRDEMELTE Feleség: Itt volt egy szegény ember. Adtam neki egy tányér levest és 20 fillért. Férj (aki ép most eszi a levest): És megette? Feleség': Igen. Férj: Akkor megérdemelte a 20 fillért! Régi halasi ember rógl pénzintézettel dolgozik ■ ——————i feltételek mellett folyásit kölcsöiökeí Semmimével! nevezendő mellékköltséget levelezési költség stb.) nem számit fel Betéteket a legkedvezőbb kamattal gjümőlesöztet s azokat felmondás nélkttl azonnal visszafizeti
