Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-02-13 / 13. szám
U. oM.ll 11 A I A S I l) JSAll I i'bruií 1 i, pé> ILYENEK A ZSIDÓK 1 log) inezziik, a /si (1 ó k a t nyitókép jcllc- m'm kell idegen városokba, menni példákért. Van egy igen jó magyar közmondás, amelyet a zsidó karakterre is alkalmazhat link. »Kutyából Heni lesz szalonna« es hát ebben van is valami. A liaJasi zsidók sem igen tudják levetni azt a faji karaktert, amely meg- külömbózteti és élesen elválasztja őket az uralkodó magyar fajtól. Két apró megtörtént esetet említünk fel az előbb hangSuhozottak bizonvité- fcául. —o— R e b e k a szombaton reggel megállította az utcán szomszédasszonyát, aki i'z egyszer tekintélyes halasi gazda feleségé. Ezt mondta neki: — Segíthetne nekem eltakarítani a ház elől a havat! — Már mint, hogy én? kérdezte kissé döbbenten a jómódú magyar asz- szony. — Aztán miért? — Szombat van. Ilyenkor nem szabad dolgozni... Nem töri fel a lapát a kezét, ha segítene... A szemtelenség előbb felháborította a magyar asszonyt, de aztán látva, kivel üli szemben, rögtön válaszolt is. — Aztán mondja csak lelkem, letörik a maga körme, ha szombaton dolgozik? Rebeka, — mintha a vipera csípte volna meg, — szinte hisztérikusan aba- jogni kezdett. — Hogy én szombaton dolgozzam, az ünnepemén? Hát nem sül ki a maga szeme ilyet mondani? A magyar asszony erre a következőket válaszolta: — Ide hallgasson: Nekem holnap lesz íiz ünnepem. Eljön-e havat lapátolni a házam elé? . ! — Hogy én magának dolgozzam? Hát kinek képzel maga engem?... Erre már nem lehetett mit válaszolni. A magyar asszony szó nélkül faképnéi - jfcuuxrta Rebekát, aki amíg csak haza nem ért, a zsidók minden átkait a fejére szórta... Rebeka is megfogja tanulni nemsokára a munka mindennél felemelóbb miivolt ját. j i —OS z á I i v a í meg a kéményseprő járta meg. i i Különösen télidőben rendkívül felelősségteljes munkát végeznek a halasi kéményseprők. Fagyban, hóviharban is teljesítik kötelességüket, akár a katonák, mert a rendszabály előírja, hogy meg- hatarzott időkben kotorni és égetni kell p kéményeket, hogy be ne gyuljanak. Száühoz is bekopogott a kéményig seprő. : , i ^ — Kérem a padláskulcsot... j&'T>en a jó emésztés kába pillanatait sul5í r’> a süppedő vánkosok között a kok) 360.310 £rek rá; _ rebegte a ké 1,224.^82 i, Ű* felé. — Jöjjön holnap... 678.52 R. A/rányseprő másnap ismét meg-l Nyereség ai- Folyó év£ r kulcsokat kérem... sen: 3,^2öjj most sem ért rá. két Oioaa^jt zavar unos-untalan! — ripa- Ekodott a kéményseprőre, bér — Felelős vagyok a házáért, asszo- 85 nyom! — válaszolta illendőséggel a ké- ’ ményseprö, — aki, mellesleg meg kell* jegyeznünk, — a mesternek a fia volt.] — Ha nem ér rá felkisérrti a padlásra, Adja ide a kulcsokat!, magaam is oda ta-1 íalok... ) l vl I Szánból most kiszaladt a szusz. — A kulcsokat? Magának? Hogy el-j fünjön a padlásról valami? — Asszonyom, vegye tudomásul,] hogy magyar kéményseprómesterek zsidószemetet nemcsak hogy el- fppní nem szoktak', — de elhordani sem.] A kéményseprő azóta minden napi megjelenik a zsidó nő házában, hogy kötelességét teljesíteni tudja. De Száll mindmáig nem ért rá. Reméljük, hogy] ,e sorok megjelenése után Szálí kissé engedékenyebb lesz és megmozdul. Mert Szélit kilehet mozdítani a magyar libák boldog emésztésének kábu-j latéból... Mindkét eset megtörtént Halason. Eb-| bői azt lehet kiolvasni, hogy a zsidók; már gondolkodni se tudnak — csak el-] leniáiiani, még akkor is,-ha a saját érdé-; kükről van szó. Tokióból jelentik: Singapur elesett Japán „halemberek“ rettenete rohama Szingapúr érődéi ellet A JAPÁN HŐSIESSÉG U|ABB CSODATETT Igen s/ükszavu jelentés adta tudtul a világnak, hogy Anglia szemefénve, a bevehetetlennek hitt sziget páncéícrőd- jein két nap óta a Felkelő Nap országánál: hadilobogója leng. A szűkszavú jelentés mögött azonban a japán katona bátorságának és haláltmcgvetö hősiességének valóságos csodatettei állanak. Az angolszász világ döbbenve áll a tények előtt. A lekicsinyelt ellenség fegyverei olyan leckét adtak a hatalmi tébolyba esett angol-szász \ ilágnak, amelyre a német fegyverek csapásai óta még nem volt példa. Zuhannak a kalmár birodalom papírjai. A pánik felütötte fejét, hiszen Szuig-lpur eleste az India fölötti világuralom bukását is jelenti. t Hogy mik voltak azok a japán erők, amelyek végrehajtották vzt a csodatettet, arról az alábbi tudósítás érthető magyarázatot ad. A „halemberek u berek« egy sötét este Kauhm partjairól vizbeereszkedtek és ki sem jöttek belőle addig, inig a Kaulunt Hongkongtól elválaszt!') csatornában elhelyezett angol aknákat kivétel nélkül ártalmatlanná nem tették. Az utolsó aknazárt úgyszólván az. angol őrsök szemei előtt szerelték le, de olyan zajtalanul dolgoztak, hogy senki sem vett tudomást róluk. Amikor másnap a japán roliamcsd kok megindultak Honkong ellen, az golok aknáikban bizva eleinte u gúnyosan mosolyogtak a dolgon és a akkor kaptak észbe, amikor észrevett hogy az aknákkal valami baj történt: ekkor már késő volt. A japánok partraszálltak és néhi nappal később Honkong elesett. Mezítelen katonák rohama A japán katonai iiszóalakulatokról Honkong ostroma alkalmával hallott először a világ. Az első jelentések megállapították, hogy Honkong bevételét az úszásra speciálisan kiképzett katonák erőszakolták ki. Csak jóval később derült ki azután, hogy mi történt tulajdonképpen Honkongnál. Az úszó katonákat, akiket azóta »halembereknek« neveztek el, nem partraszállásra használtak tel, mint az első jelentésekből gondoltuk, hanem arra, hogy a Honkongot a szárazföldtől elválasztó csatornában elhelyezett angol aknáktól megtisztítsak. Erre a célra Ho olimpiai uszóbajnok vezetése alatt uszóbajnokokból és gyöngyhalászokból rekrutált mintegy ezer embert képeztek ki. Egy kés — egy csavarhuzó A különleges uszóalakuiatban a kiképzés után csak az az ember maradhatott meg, aki még az aránylag viharos tengeren is legalább 10—12 kilométert tud egyfolytában úszni és legalább 15 méter mélyre tud merülni. Ezeknek a katonáknak szolgálatban nincs ruhájuk és fegyverzetük is mindössze egy derékra csatolt hosszú éles késből és egy, a jobb csuklóra csatolt csavarhuzóből áll. A kés önvédelmi célokat szolgál a tenger vizének fenevadjaival szemben, míg a csavarhuzó a tulajdonképpeni támadó fegyver. Ezzel a csavarnuzóvat (szerelik le a tengerbehelyezett aknák gyujtókupakjait, hogy ezek az alattomos fegyverék akkor se okozhassanak kárt, ha a támadó vizi jármüvek történetesen beléjük ütköznének. Az nevet, aki utoljára nevet A »halemberek« — mint fentebb már (említettük, — HonkpngnáT estek át á »tűzkeresztségen«, ha ugyan tűzkeresztségnek lehet nevezni az olyan hadműveletet, ahol egyetlen puskalövés sem dördült ’el, sőt az ellenség még csak nem is sejti, hogy hadművelet folyik ellene. Mert ez történt Honkongnál. A »halemMásodszor a Maláj-félsziget északkeleti részén lévő Xota-Bahrunál történt patraszállás alkalmával hallottunk a japán >;halc*mberekröl.« Az itt végbement partraszállás körülményei azonban arra engednek következtetni, hogy a japán hadsereg több és egymástól lényegesen különböző uszóalakulattal is rendelkezik, tekintettel arra, hogy Kota-Bahru- nái egészen másként alkalmazták az uszó katonákat, mint Honkongnál. Az történt ugyanis, hogy amikor a japán csapatszállító hajók mintegy három kilométernyire megközelítették az ellenséges partokat, az angol tüzérség és légierő Dombatiiz alá vette a japán csapatszállító hajókat és az egyik csapatszállító hajót olyan súlyosan eltalálták, hogy az süllyedni kezdett. A fedélzeten tartózkodó japán katonáknak erre kiadták a parancsot, hogy vetkőzzenek le és csak fegyvereiket magukhoz véve, ugorjának a tengerbe és úszva induljanak el a partok felé. Igv is történt. Eél perc mniva mintegy kétezer japán katona távolodott el a süllyedő hajótól és me ről-mé.erre közelebb jutott Kota-Bhl hoz. Az angolok eleinte itt sem vei észre, hogy milyen formában kozeW feléjük a veszély. A kétezer japán 1 tona már majdnem partot ért, de az golok még mindig csak a csapatszá. frajókat lőtték. Úgyszólván csak ak: kaptak észbe, amikor az első japán tona meztelenül és csupán szurora fegyverrel a kezében és tölténytásí kai a derekán megjelent a homokos j ton, de akkor is inkább nevethető jük támadt, mint olyan gondolat, hí védekezni is kéne. A japánok azon' 'édeskeveset törődtek azzal, hogy vetnek-e az angolok, vagy sem, har abban a pillanatban, amikor a hős úszás után lélegzethez jutottak, meg hámozták az angol állásokat. Szó se 1 furcsa látvány volt a meztelen ja katona rohama, de hát nem a látv; volt a fontos, hanem az eredmé 'ami — mondanunk is felesleges nem maradt el. Mezítelen talpak csattogása Hiteles adataink vannak arról, hogy a meztelen japán katonák egyetlen !en- düleitcl áttörték az angolok első vonalait és hamarosan a betonerődök elé érni. A harc itt is igen rövid ideig tartóit. Az erődök védői annyira clcsodálkoztak az előttük váratlanul felbukkanó meztelen japán katonákon, hogy kevés kivétellel ellenállás nélkül megadták magukat. Az angolok később elmesélték, hogy végeredményben lenyűgözték őket a meztelen japán katonák. Amellett a szókatlan szituáció is hozzájárult ahf hogy nem tudtak védekezni. Furcsa, ha nem hallott »harci zaj« volt a me: len talpak csattogása a kiszáradt, mény földön. Valahogy félelmeteseb: voltak, mintha egyenruhában lettek ■ na. Izmaik játéka" külön döbbenetes meny volt, amikor ugrottak, hajolt szúrtak és ütöttek. Az ilyesmihez sz ni kell, hogy az ember ei ne vesz- a fejét, — mondották végezetül a f s.ágba jutott angolok. Az altábornagy hőstette A japán »hatemberek«' íörténeténók! külön fejezete Yamashíta altábornagy hőstette. Ugyancsak a Maláj-félszigeten történt partraszállás alkalmával esett meg, hogy Yamashíta altábornagy, áld egyébként parancsnoka volt és ma is parancsnoka a Maláj-félsziget elfoglalására kiküldőit japán expediciós hadseregnek, a part felé tartó csapatszállító hajókról elsőnek ugrott a tengerbe, hogy a további utat úszva tegye meg. Katonái, látva legfelsőbb parancsnokuk elszántságát, eget verő diadalkiáltással ugráltak utána és szinte világrekordot jelentő időn belül úsztak partra. Már maga az uszás is felért a leghevesebb rohammal. Hiába csapkodtak közéjük a gránátok, a japán katonák rendíthetetlenül és izmaik végső megfeszítésével, hihetetlenül gyorsan szedték a hullái kaf. Kezeik és lábaik úgy jártak, n a motolla. Egy-kettőre a parton volt lerázták magukról a vizet és Yamasl altábornaggyal az élükön fergeteges hammal pillanatok alatt betörtek angol állásokba. A Tommyk egyik ái latból a másikba estek, de arra sem v idejük, hogy elfussanak. A japán »f emberek« boszorkányos gyorsaság körülvették őket és ezzel sorsuk' he szu időre megpecsételődött. De neír nagyon bánták a dolgot, mert a fog: még mindig jobb, mint szembeszálln japán halemberekkel, akik nem ismeri lehetetlenséget. Legújabban ezt Szingapúr szige történt partraszállással bizonyították iir ÉRTESÍTÉSI Üzemágak kiépítésére, uj üzemekhez szükséges épületei emelésére, meglevő épületek felújítására, tehenésse szervezésére, állatállományok kicserélésért 2—15 évi időtartamra, ugynevezet „középlejáratú" kötelezvény. kölcsönöket folyósít Halasi Népbank és Hitelszövetkezet Ezen kölcsönök után utólagos félévi 41|4%-os kamatot keil fizetni, váltót adni nem keli A m kir minisztériumnak 2130/1941. M. E, sz. rendelete alapUm az 1944. évi munkálatok elvégzéséi ^**6#*»farm&lésl IdtaUkeS iairésitenk* felvilágosít ássál Volgái »2 »gósáj
