Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-07-03 / 53. szám

Julius 3, péntek ft A’ L AS I ujsxa 9. dRW Lelki kaland Irta : Er d ő dy Mihály II. Mint akit puskából lőttek ki, siettem a szanatórium felé. Még csak Iratra se néztem. Pedig Marika bizonyára várta ezt a figyelmet tőlem. De én akkor úgy tele voltam fájdalommal, hogy ilyen enyelgő formaságokkal már nem is tö­rődtem. : " | Abban a pillanatban, amikor meglát­tam a tüdőszanatórium vasrácsos kerí­tését, a szivem olyat dobbant, hogy azt hittem, kiszakad belőlem. A kapu előtt már sorakoztak a várakozó látogatók. Közéjük furakodtam, hogy első Ichcs- sek, ha nyílik a kapu. Mimiig én voltam az első, valahányszor meglátogattam a feleségemet. Hires voltam a betegek közt arról, hogy minden látogatáskor én szaladtam fel elsőnek a kert kőlép­csőjén, mint valami távfűtő-bajnok, aki mindenkit megelőz. Ilyenkor Márta in­tett az ablakból, amit én a győztesnek kijáró ünneplésnek vettem. A szerete- tcmnek és ragaszkodásomnak ez a sie­tésben való kifejezése jólesett neki. szin­te büszke volt rám, hogy így minden­kinek tudtára adom, mennyire aggódom érte. Már nem a régi kapus állt ott, ügyet se vetett rám. Szedtem a lábaimat felfelé a kerten át. Néztem az ablakot. Ott az első eme­leten, balra a második. Hogy belém fényképeződött minden szöglete! Be- hungy szemmel is láttam. Igen, ott, az ablak mellett volt az ágya. Áz ágy mel- lett az éjjeliszekrény. Rajta virágok, ami­ket én hoztam. Milyen édes volt, amikor megköszönte. Milyen hálás tudott lenni minden apró figyelmességért. Egyszer bőrig ázva nyitottam be hozzá. Kegyet­len vihar volt. Egyetlen látogató se ér­kezett akkor rajtam kívül. Könny szö­kött a szemébe, hogy ilyen áldozatot hoztam érte. Akkor meg is fáztam, pár napig köhögtem, de ő semmit se tudott róla. Eltitkoltam. A folyosón valaki rámszólt:- Hová, hová oly sietve? Megismertem a hangjáról. A főorvos volt. Zavartan kezet fogtam vele, valamit dadogtam, aztán rohantam fel az eme­letre. A hatvanhetes szoba! Lihegve álltam meg a fehér ajtó előtt. Hallgatóztam. Nehéz, tompa köhögés hangzott be­lülről. A tüdővészesek ismert köhögése. Egy pillanatra végigvágott rajtam a hi­deg. Márta is éppen Így köhögött. Már zörgetni akartam az ajtón, hogy beengedjenek, amikor egy ápolónő jött felém fürkésző tekintettel. — Kit keres? Úgy éreztem magam, mint a tolvaj, akit rajtakapnak. Ugyan mit feleljek erre az oktalan kéidésre? Hát csak nem mondhatom meg neki az igazat, hogy azért jöttem ide, mert látni akarom a feleségemet, aki két éve meghalt. Ha ezt mondom neki, egészen bizonyom, hogy a tébolydába visznek. Mit érti azt egy ápolónő, hogy igazán csak az él bennünk, aki már halott. És hogy az élet valódi értelme, szépsége és fájdal­ma csak a halál után teljesedik ki. Ilyes­mit csak érezni lehet, de kimondani nem. Hát cl is hallgattam bölcsen. —• Kit keres? hangzott újra a sür­gető érdeklődés. — Kérem — mondtam kiegyenesedve — én azt hiszem, rossz helyen járok. Eltévesztettem a szanatóriumot. — No, ilyet se láttam még! — neve­tett az ápolónő és sietett tovább a dol­gára! Én még álltam ott a folyosón néhány pillanatig, búcsút vettem a fehér ajtó­tól, aztán lehorgasztott fejjel indultam vissza. A szanatórium kertjében ismét megrohantak az emlékek'. Hányszor sé­táltam látogatási idő alatt ezeken a ka­|*!Í w Hat fillér a zsemlye Szent zsidó A közellátásügyi miniszter a 3.5 dkg.-1 ország egész területén darabonként os vizes-zsemlye, császár-zsemlye és vi-1 hat fillérben zes-kifli legmagasabb fogyasztói árát az | áll api tóttá m eg. tavasz Julius 7-ig lehet jelentei az elmaradt kenyér­gabonajegyek és gabonalapokért A termésrendelet szigorú büntetést helyez kilátásba azok számára, akik ga­bonalapot, kenyérgabonajegyet nem jelentik be magukat, ha lisztben, ke­nyérben ellátatlanok. A város lakossá­gának módja volt arra, hogy junius 30 napjáig bejelentési kötelezettségének ejeget tegyen. Huszonnégy tanyai isko­lában és a városban is három helyen íratta óssze a hatóság az adatokat, de most, amikor az összeirási ivek befu­tottak a hivatalba, kitűnik, hogy sokan nem tettek eleget kötelez tőségüknek. A közélelmezési hivatal nyomatéko­Szahadka város társadalmi éleiének igen jelentős eseménye fog lezajlani a legközelebbi hetekben. Szabadkán adnak találkozót a fővárosi és a vidéki lapok szerkesztői és munkatársai az Országos Magyar Sajtó Kamara évente szokásos vándorgyűlése keretében. Az Országos Magyar Sajtó Kamara minden évben más és más városban tartja meg a ván­dorgyűlést, amelyen megvitatják a sajtó aktuális problémáit is. A kamara elnök­sége az idén Szabadkát jelölte ki a ván­dorgyűlés színhelyéül és a felszabadult A városi hatóság január hó folyamán már közhírré tette a 220—1942. M. E. sz. rendeletnek a husárusivásra és húsos ételek kiszolgáltatására vonatkozó intéz­kedéseit. Tekintettel arra, hogy a közel­látási kormányzat a husellátáás terén hozott intézkedések szigorú betartására h-vta fel a végrehajtó hatóságokat, fel­hívjuk a husiparosokat és vendéglátó üzemeket (vendéglőket), hogy az aláb­biakban részletezett intézkedéseket fel­tétlenül tartsák be, mert azok ellen, akik vétenek a szabályok qllen, a kihágási el­járást megindítja a hatóság. HÉTFŐ; Csak marhahús árust tható. KEDD: Hústalan nap, semmiféle hús nem árusítható és nem szolgáltatható ki. SZERDA: Borjú-, és juhhus kivételé­vel mindennemű hús árusítható. san és utoljára felhívja azokat, akik elmulasztották a bejelentést, hogy július 7-ig feltétlenül jelentkezzenek gabona- lapjukért, kenyérgabonajegyükért, illet­ve ellátatlanságukat jelentsék be, mert a kihágási eljárást a hatóság megindítja ellenük és ezen felül a jövő esztendő­ben nem juthatnak sem kenyérhez, sem liszthez. Akik elmaradtak a bejelentésről, azok. a központi iskolában jelentkezzenek jú­lius 7-ig, mert 8-án már az összesítő, jegyzéket kell felterjeszteni. Délvidék legnagyobb városa nemcsak örömmel fogadta ezt a hirt, hanem na­gyobb előkészületeket tesz a magyar sajtó munkásainak fogadására. A ma­gyar sajtó munkásai előreláthatólag vagy julius második felében, vagy aug. első felében mennek Szabadkára, ahol két napig fognak tartózkodni, megtekin­tik a várost, Palics-íürdőt és a tervek szerint tiszteletükre a szabadkai előke­lőségek közreműködésével szabadtéri előadást is rendeznek. CSÜTÖRTÖK: Hústalan nap. PÉNTEK: Hústalan nap. SZOMBAT: Mindenféle hús árusítha­tó és kiszolgáltatható. •VASÁRNAP: Mindenféle hús árusít­ható és kiszolgáltatható. A fenti korlátozások nem vonatkoz­nak a honvédségre, kórházakra, gyógy­intézetekre és gyermeknevelő intéze­tekre. Amennyiben a hústalan nap pirosbe- tüs ünnepre esik, vagy nemzeti ünnep­re, húsáru szabadon árusítható. Szabadon árusítható: a hal, baromfi, házinyul, lóhus, zsir, háj, szalonna, te­pertő, hurka, disznósajt, belsőrész: tü­dő, nyelv, szív, vese, máj, velő, mirigy, pacal, vér és csont), valamint az ezek­ből készített ételek. Annyi csökönyös magyarkodás után végre hazai zsidóink is egyetértenek vélünk abban, hogy valóban nincs más megoldás : itt. kell ezt a „hálát­lan“ és gonosz Európát hagyni. Az egyik zsidó lapban szívhez szóló cik■ két olvasunk, amely meggyőző ér- vekkel bizonyítja a hitsorsosok és faj- testvérek élőit azt az általunk régen hangoztatott igazságot, hogy a zsidók szabad és független államának meg­teremtése jelentheti egyedül a vilá­gon szétszórt zsidóság „megváltását Azuj, „hatalmas“ zsidóbirodalom, az Erec-Jiszrael reménybeli paradi­csomáról igy zeng a hitsorsos költő ebben a cikkben : „Es kunt, messze távol lesz egy boldog ország, Túl a teengeren, könnyön, bajon, Hol zsidók viszik majd a zsidóknak a sorsát S ahol megpihenhetsz büszke, szép fajom. Hol nem kell görnyedt háttal járni Es nem rúghat rajtunk minden kamasz De úgy kacag felénk, mint e dalos madárdal Zsidó mező, szent, uj zsidó tavasz.” Meghatottan sóhajtunk e Urai dol­gozat olvasása után és epedve száll a sóhajunk, a sajnos, egyelőre még ismeretlen tájon lévő „boldog ország felé“. Sir az egyik szeműnk, köny- nyezik a másik. Együhől az öröm, másikból a bánat könnyei hullanak. Örömünk abból a boldog tudatból fa­kad, hogy végre évezredek bolyon­gása után Izrael népe is hazavágyik. Bánatkönnyeink azért hullanak, hogy mért ily későn, mért nem vagy 100 esztendővel ezelőtt jött az a nagy, nagy és áldott Messiás, aki megvált­ja a „szegény“, „éltiport“ zsidósá­got és megváltja tótük Európát. Csak a Urai dolgozatban van va­lami kis hiba, ami arra enged kö­vetkeztetni, hogy a zsidóság a „bol­dog országot“ hamisan képzeli el. Azt hiszik, hogy a szent, uj zsidó tavasz­ban örökös pihenés lesz az életük. Talán úgy képzelik él, hogy alájuk raknak majd egy jámbor rabszolga- népet, amely dolgozni fog, amikor ők a „szent uj zsidó tavaszban“ a vadvirágos ziidómezókön heverészve hallgatják a madarak dalát ? Lakatos Vince Báránygyapjut és tollal veszek Nagy M. Antal tol!- és gyapjukeraskadö Korona u. 8. és Kossuth u. 3, m. Szabadkán tartják meg a magyar sajtó vándorgyűlését Szabadka Káros vezetősége nagy előkészületeket tesz az újságírók fogadására Szabályozták a hús árusítását és húsételek kiszolgálását nyargós utakon :> feleségemmel, amikor még nem volt fekvő beteg. Befordultam a fák közé. A lombok felémbólintottak, megismertek és talán meg is értettek. Suttogásuk megvigasztalt, valahogy, mintha könnyebb lett volna a szivem. És távolabb azok az öreg fenyőfák a halhatatlanságot lehelték felém. Milyen simogató, milyen megbékítő volt a gyantaszaguk. De akkor hirtelen felpillantottam és a lombok között felémvillant a jánoshe­gyi kilátótorony. Kőhomlokán égett a nap és úgy nézett le rám, olyan pana­szosan, hogy szinte megdermedtem. Igen, emlékszem, akkor is nyár volt, Márta itt állt, innen tekintett fel a to­ronyra és azt mondta, hogy ha majd meggyógyul, együtt megyünk fel oda, milyen gyönyörű lesz az... A fának dőltem és sírtam. Sírtam ke­servesen. j | ; Lássátok, elcsuklik most is a hangom, ha eszembe jut. Emlékeim poklából me­nekülnöm kellett. Furdalt a lelkiismeret, hogy most Marikával akarom megtenni azt az utat, amit régen a feleségem igéit nekem, de amit soha be nem válthatott. Marcangoló szégyenérzés kerekedett fe­lül bennem és elhatároztam, hogy Ma­rikát elkerülöm, hogy egészen más utón megyek haza, nehogy találkozzam1 vele. Még egyszer felemeltem a fejemet a ki­látótoronyra és megnyugtattam őt, hogy nem leszek szentségtörő. A torony há­lásan nézett vissza rám. Már jó messze jártam, kezdett tisz­tulni a fejem, tépett idegeim lecsendc- sedtek, amikor ráeszméltem, hogy helytelen dolgot cselekszem. Ez a lelki kaland nem vághatja el útját annak a másik kalandnak, ami olyan szépen in­dult. Vissza kell térnem Marikához és bocsánatot kérni tőle a hosszas távolma­radásért. Szegény lány, milyen kétség­beesetten várhat rám! És ahogy visszafordulok, látom, hogy a menedékház mögött Marika áll, háttal felémfordulva. Mellette valami nyurga legény kigyúrt szemekkel csapja neki a szelet. Azt;án a lány hozzásimul. Kacér­kodik vele. Fiuk, szavamra mondom, megcsalt férfi soha még ilyen boldogságot nem érzett, mint én. Egyszerre felszabadult­nak, tisztának éreztem magam. Óvato­san megfordultam és menteni a kavicsos utón lefelé. A régi fák fölémhajoltak, remegő lombkoronájuk szinte átölelt. És úgy tértem haza, olyan multbame- rülten, olyan áhitaiosan, mint akkor ré­gen, amikor Mártától jöttem a szanató­riumból. így ért véget az én lelki kalan­dom, amelynél szebbet, mélységesebbet, emberibbet még sohase éltem át. Halasi Takarékpénztár Régi halasi ember régi pénz Intzéettel dolgozik Ä&lolyesit kölcsönöket Samminéven nevezendő mell ékk öl target levele­zési költség stb.) nem számit fel Betéteket a legkedvezőbb kamattal gyftmölcsöztet s azokat felmondás nélkül azonnal visszafizeti I /

Next

/
Thumbnails
Contents