Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-02-06 / 11. szám
írnia* 6, pftrteG HALAST UJ8AQ 9. oRtaf Szörnyű tanulságokkal tér haza szovjetföldről a magyar katona Lemberg, január hó, 'Azoknak', akik a »szabadság és yenlőség« jelszavaival szédítő kommuna és szociáldemokrata álprőféfák'nak tafta is hittek, kitűnő iskola egy pár- 5 napos katonai szolgálat a bü lse vizestől megszabadított galíciai és ukrá- [ai területen, ütünk során lép'ten-nyo.- ton találkozunk a leváltott magyar ala- álatok hazatérő honvédéivel. Ezek á itonák nemcsak a háború véres emlőéit viszik magukkal a Szovjet által po- oílá változtatott földről, hanem szőr-: yü, örökéletre szóló tanulságokat is. irök bizonyságot arról, hogy az em* éri életnek olyan szabályai vannak, melyeket a legvéresebb terrorral sem •hét megváltoztatni. Maguk győződhetek meg arról, hogy az emberi hala- ás egyetlen mozgató ereje az egyén em használhatja ki a saját maga és Saládja javára képességeit, olt a kö*. önség is szenved. Az ember az egyet- m élőlény, amelyet nem lehet.a barom- sordák mintájára egy életszínvonalon; Irtani. Mert ha a szorgalomban és kétségekben kiváló egyén azt látja, hogy »unkája és tehetsége éppen annyit ér, iint a tunyák és Idióták tétlensége, — lines az a' hangos propaganda, ami óbb munkára, nagyobb erőfeszítésre Srja. .Ezt az igazságot látták meg szovjet- Dfdöii azok a hazatérő katonák, akik Részen bizonyosan életük végéig az .ntiboisévizmus fanatikus hirdetői lesztek. Mindegyik1 a maga szemszögéből, kindegyik a maga otthoni ’helyzetének feszehasonlitásával látta meg, hogy miyen mérhetetlen különbség van Ma* íyarország és a Szovjetnaradicsom kö- ótt. Láthatta, hogy abban a Magyar- országban ahol a kommunista propaganda szerint a »grófok és papok kizsák- nányolják a munkásságot«, mennyivel cülömb élete van még a gazdasági cselédnek is, mint az állítólagos »munkás- járadicsomban« a tisztviselőnek és ipari szakmunkásnak. De meglátta azt is, ho- jyan megy tönkre a közvagyon, amikor minden mindenkié és senkisé. Galíciában csak rövid ideig tartott a szovjet- Jrafom. Mégis fenekestül felforgatott mindent s csak a Wv4[Ájrémef szervező srő tud majd ítt^tijból ^ miltójetet teremteni. Késő éjszaka érkezett haditudósító csoportunk'. T u r k á r a, ebbe a 14.000 Wíosu galíciai kisvárosba. Kihalt házak, sötét uccák, viharos széllel zuhogó havaseső- A reflektorfényben itt,ott elégett |s rombadőlt házakat látni. A házak tűzfalán és az üresen tátongó ablakok kö;- rül golyóbecsapódások nyomai. A háború sebei, amelyeket sokáig hordoznak még magukon ezék a városok. Éjjeli szállást keresünk \s a véletlen utunkba boz a néptelen ucdán egy fehérkarsza- jagos, fiatal zsidót. Viharlámpással a keiében botorkál a tocsogós, mély sárban, Szerencsére épen a »judenrat« tok mácsa s így á szálláskeresés könnyebben megy. / El kell itt mondani néhány szóval, hogy mi az a ;>j u den rat«, vagyis zsi- (fcőianács. Galícia zsidóktól hemzsegő falvaiban és városaiban alakította meg ezeket a tanácsokat a főkormányzóság német vezetősége. A zsidótanács kötelessége gondoskodni minden közmunka elvégzéséről. Az uccák takarítására, utak javítására; kisebb polgári használatra fczánt hidak építésére stb. a zsidótanács köteles előállítani a megfelelő számú embert. Ha beszállásolás miatt épületekre van szükség, arról is a judenrat tartozik gondoskodni. A judenrat a parancsodat a katonaság parancsnokától és az Ukrán polgármestertől kapja. A végrehajtásért azonban a teljes felelősség a.2 övé. Amíg vezetőnk a zsidó-tolmáccsal éjjeli szállás után néz, egy gyárépület mellett várakozunk'. Magyar honvédség autók éjszakáznak itt. Egy autószerelő oszlop kocsijai. A közeli téren szétlőtt 15-ös szovjetágyii roncsai hevernek s a gépjármüvek körül idősebb honvéd járkál szuronyos puskával. Az őrszem. Megörül, amikor megtudja, hogy Budapestről jövünk és szintén büszkén mondja, hogy ő is budapesti. Taxisot- főr. Boldog, hogy néhány nap múlva Magyarországon lehet és elbúcsúzik a szovjet utaktói. Mert ő az utakon keresztül ismerte meg elsősorban is a Szovjet áldásait —>- Magyarország' valóságos paradicsom a gépkocsivezetőnek ahhoz képest, i ami itt van. A Dnyepertől jövünk. Addig még csak vannak kövesutak. Igaz, azok is olyanok1, hogy az ember agy ráz-1 kódást kap 100—150 kilóméteres utj után és alig bírja a karjait emelni. De] a Dnyeperen túl egyenesen hajmeresztő a közlekedés. Volt rá eset, hogy egész napon át 2—3 kilómétert tudtunk haladni iszonyatos küzdelmek árán. A gépkocsivezető tudja, mit jelent az ut. Tudja, hogy a jő közlekedés jelent egy országban gazdasági boldoulast és kultúrát. Azt mondja, elég a szovjet utakat megnézni s már láthatja az ember, milyen borzalmas nyomorúság van ebben a minden lehetőseggel megáldott birodalomban. 1 — Nincs azoknak a szerencsétleneknek — mondja — másuk, csak tetüjük. Valamikor én is azt hittem, hogy mind az csak propaganda, amit a Szovjetről mondanak nálunk. Most látom, hogy halvány fogalma sem volt Magyarországon senkinek az orosz nép nyomoráról. Jártunk néhány telepen, ahol a kolcho- zok munkásai laktak. Piszok, szenny, bűz mindenütt. Állati tunyaságban élő emberek. Együtt élnek a jószágaikkal és semmivel sincs több fogalmuk a tisztaságról, mint a disznainknak.. . / Egy teherautó »eny helyében« állunk s a havasesö kopog a ponyvasátoron. S áz öreg honvéd elgondolkozva mondja: ! '"’to üfam, akárki mondta volna, akkor se Hittem volna el, hogy ilyen nyomorúság is lehet. Aztán még merték ezt a sorsot nekünk ajánlhatni. Amikor harcban álltunk a bolsevikikkel a Dnyepernél, még akkor is mondták a rádióban: ne harcoljatok, jöjjetek át a vörös hadseregbe. Jó dolgotok lesz, Mát láttuk. De csak ajánigassa nekünk még egyszer valaki a kommunizmust, meg ^szociáldemokráciát.,, Stary-Samborban is magyar honvédekkel találkoztunk. Vasárnap délelőtt Mán s az emberek most térnek haza nagy csoportokban a templomból. Amig a tarsasag ebédel a korcsmában, ahol méregdrága és vitorlaerős pálinkán kívül egyebet nem nagyon lehet kapni, a hazafelé tartó fiukkal beszélgetünk. — Soha sem hittem volna, — azt mondja az egyik, — hogy van olyan ország, ahol még a tyúkot is megadóztatják. Na, piszok 'egy állapotok voltak itt. Jó lenne ide tanulmányútra hozni a hazai prolikat. >- -. Galíciai vizonylatban elég jólöltözött, idősebb férfi lép most hozzunk és magyarul köszön, — Maga magyar? kérdezem. — Magyar vagyok mondja és bemutatkozik. Elmondja, hogy a kommunizmus alatt szökött ki Magyarországról és itt meg* nősült. Mübutorüzeme volt s jól ment dolga, amíg a Szovjet meg nem szállta Galíciát, Azután érdekes részleteket mesél a Szovjet itteni berendezéséről. — Azzal kezdték, hogy az intelligenciát kiirtották. A tisztviselőket s egyéb »megbízhatatlan burzsujókat« vagy jtt Végezték ki, vagy Szibériába szállították. Az ipari üzemeket azonnal kommu- nizálták. Az én gyáramat is állami tulajdonná nyilvánították. Azt hiszem különben, velem egyedülálló dolog történt: nem vittek el Szibériába, hanem megengedték, hogy a saját üzememben munkavezető legyek. Háromszáz rubel fizetést kaptam egy hónapra. — Mit lehetett azon venni? — Akár hiszik, akár nem: kenyérre és vízre volt elég. Nem mondok mást, csak annyit, hogy 2000 rubelért vettem a rajtam levő ruhának az anyagát. De azt még meg is kellett csináltatni, «- Akkor miből éltek? — Éheztünk, nyomorogtunk- Szeren csere nem sokáig tartott a szovjetura- lom. De éppen elég soká ahhoz, hogy ami kis felesleges holmink volt, azt eladogassuk. Azzal pótoltuk a fizetést. Az élelmezés hihetetlenül rosss és drága volt a bolseviki uarlom alatt. Kenyeret még lehetett kapni, de húsfélét, zsírt csak rettenetes áron. Utóbb már száz rubelt is kértek' egy kiló zsírért. Ki tudta azt megvenni, amikor például egy műbútorasztalos segéd napi 12 ló rubelt keresett? Elmondja még, hogy a Szovjet hamarosan megszüntetett minden magánüzletet és magánbirtokot. A parasztokat kolchoszba kényszeritette, a kereskedők pedig kénytelenek voltak egymásután bezárni. Részben azért, mert nem kap>- tak árut, másrészt, mert olyan adót ve> tettek ki rájuk, hogy azt megkeresni semmikép sem tudtuk'. Ha pedig valaki az adót be nem fizette, Szibériába került. ! ■=» Es most milyen a helyzetük? A háború bajai még kétségtelenül nyakunkon vannak. De már most is lényegesen javult a helyzet. A németek fokozatosan visszaadják' mindenkinek a tu> lajdonát s az ellátás is sokkal Jobb. Nem mondom, bőségről nincs sző, de amii jegyre adnak, azt legalább valóban megkapjuk. Az élelmi szeradagokra csak zsidók panaszkodnak. A lengyel és ukrán lakosság 20—30 deka kenyeret kan naponta, a zsidók pedig kilenc dekát. A lakosság visszanyerte az éleb és munka- kedvet s bizakodva várjuk a jövőt, mert tudjuk, hogy aki dolgozik, az meg is kapja majd a munkája gyümöicaét németek 'mindenért rendesen megfizet- BW. ~ teg utjelzőtábla. A németek még arról is gondoskodtak, hogy az átvonuld magyar alakulatok minél könnyebben eligazodjanak a milliós város útvesztőiben. Magyar felirásu nyilak mutatják! az utat s majdnem minden százméterea kicsi magyarkoronás táblácska van. A háború teljes borzalmával gázolt ke* resztül Lem bergen. Külvárosban, belvárosban, mindenütt harcok nyomai. Felborult és szétlőtt tankok hevernek a fö útvonalakon. Néhány rombadőlt ház ma- raaványain már kihajtott a gaz. Azok a romok még valószínű a német-lengyel háborúból származnak. A lakosság külsején is erősen látszik a szovjeturalom alatt átélt rengeteg szenvedés. A mi fogalmaink szerint jól- öhözött embert nem látni. Szegényes és kopott mindenki. Az uccákon rengeteg a német katona és a Tod t-szervezet egyenruhás munkásai. A német véderő tagjai szemmelláthatóan a legjobb vi- szonyban vannak a lakossággal. Együtt sétálgatnak, beszélgetnek a civilekkel e mint egy fiatal német fiú elmondja, n lengyelek csak hálásak a németeknek, hogy a bolsevizmus szörnyűségeitől megszabadították őket. Az »Qstrasse«*n álldogálunk, ahol lä —20 falusi férfi és asszony várakozik csomagokkal, hogy valami alkalmi járműre kapaszkodva hazajuthassanak. —% Megrohamozzák a mi autóinkat is ég alig tudjuk velük megértetni, hogy nincs hely, nem vihetjük magunkkal őket. A villamos itt kapaszkodónak! megy s feltűnik, hogy a kocsivezető ott« hagyja a műszereit, néz ki az ablakon és nagy kényelmesen cigarettát sodor. Egy szétlőtt 52 tonnás tank roncsai mellett álldogálunk és körülvesznek bennünket a Iembergiek. Egy gyárimunkás* sál beszélgetünk. Vasesztergályos. Boldogan meséli, hogy már jóreménységekkel néznek a jövőbe. Legnagyobb örömük az, hogy nyugodtan dolgozhatnak, Amíg a bolsevisták parancsoltak az üzemben, örökös rettegés volt az életük. A legkisebb hibáért is ráfogták a munkásra, hogy szabotál és röviden végeztek vele. Ha az ipari munkás egy hónap alatt háromszor elkéfjfíL a műn- kából csak 4—5 percet is, pon keresztül levonták a fizetésének t százalékát. Ha másodszor is panasz \ rá, akkor már internálták. Legalább eg évi kényszermunkára vitték. Még ma \ vannak, akikről nem lehet tudni, élnek-e^, halnak-e, hová vitték őket a bolsevikik,\ Galíciában tehát Öt hónappal a há> ború után békés alkotó munka folyik. A lakosság dolgozhat és dolgozik s a közérdekű munkák végzésére a Todt-szer- vezetet is mindenfelé felhasználják. A földeket rendesen művelik, az őszi vetés szépen kikelt. Az utakon mindenfelé láthatók a birodalmi útépítési vállalkozók szerkocsijai. Magánvállalkozók javítják és építik át az elhanyagolt utakat A német fegyver megszabadította a szörnyű lidércnyomástól Galíciát s mfisü u a német szervező erő és ku.hur* pengővel maga magvetését, hogy á; g. rv Az össze* belőle a sokat szenvedet* - f ába, aztán é v.i hogy ez az lAKATOS^X-a^ Kinek kell kéréséi8!^ Lemberg már nyugodtan dolgozik Vasárnap délután érjük el Lem berget, a boisevi amistől megszabadult Galicia fővárosát Lemberg még erősen magán viseli xa többszörös háború nyomait. A város előtt szétlőtt autók, felborult szovjettani^ik' és felrobbant, vágj elhagyott ágyuk tömege fekszik az utak árkában. A pályaudvar szétbombázva, a házakon az úqcai harcok nyomai. A keskeny vágány u villamosok zsúfoltan közlekedneks az uccák is mindenfelé tele vannak "néppel. A sarkokon reng* és jövedelmi adóvailoi tenni \ A napokban megjelent miniszteri ran-. delet értelmében a kereseti- és jövede* lemadó bevallást adni általában az tartozik, akinek az l94i. évi adója még nem jogerős s akinek az általános kereseti, valamint jövedelmiadó alapja a 10.000 P-t, vagyonadó alapja pedig 150.000 P-t meghaladja. Azoknak, akiknek adóalapja a fenti összeget el nem éri, amennyiben adójukat január hóban fel nem mondták, vagy annak felmondását a kincstár indokoltnak nem látja, általános keresi, jövedelem adója rögzítve lesz. A vallomás beadása tekintetében részletes felvilágosit a városi és kir. adóhivatal ad. cött Halasi Takarékpénztár Régi halasi ember régi pénzintézettel dolgozik feiiéttlok mellett folyásit tiiciukei Semmisé?«« b«t«söMó mehékké xéai kéltség stb.) nem számit «p Betéteket a Icgkedvenókk kamattal g?s.m ■-»Irat falw« 4%» a*JHM » El sem hittük volna
