Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-04-24 / 33. szám
E. oldal HALASI ÚJSÁG Április 24, pénteki Cink-gálic megérkezett nagykereskedésébe KQZELEL1ZESIHIUAIAL —fpHiREI [r A hivatalnak ellenőrzései során tudomására jutott, hogy az egyes háztartásokban olyan mennyiségű lisztkészlet .van, hogy a vonatkozó rendelet ért eb ni ében liszt- cs kenyérjegyüket az illető háztartásoknak vissza keíl szolgáltatni. A rendelet értelmében az, akinek tulajdonában 2 kg-t meghaladó finomliszt, illetve 5 kg-t meghaladó kcnyérliszt- készlet van, köteles liszt- cs kenyérjegyét beszolgáltatni, illetve jegyeit nem veheti át. Ez a rendelkezés «nem vonatkozik azokra, akiknek gabonalapjuk van 'és igy vámőrlésre jogosultak. Nyomatékosan felhívja a hivatal a város lakosságát, hogy a fenti rendelkezést feltétlenül tartsa be, mert a hivatal közegei a közeljövőben nagyobbszabásu ellenőrzést gyakorolnak s azok ellen, akik a fenti rendelkezések eljen vétenek, a ki- bágási eljárást megindítják. Felhívja a hivatal azokat, akik testi, vagy nehéztesti munkásokra nézve megállapított pótanyagot igényeltek és vettek igénybe, hogy amennyiben ez a foglalkozásúk megszűnik, pótjegyüket feltétlenül szolgáltassák vissza. Ä rendelet alapján pótjegyre csak addig van joguk a fizikai munkásoknak, amíg a nagyobb erőkifejtést igénylő munka tart. Ha valakinek ez a foglalkozása megszűnik, köteles pőtjegyét beszolgáltatni. Sokan keresik fel a közellátási hivatalt liszt- és kenyérpótjegyért. A közellátási minisztérium rendelkezése alapján pótjegyre csak az tarthat igényt, aki legalább tiz órán át olyan fizikai munkát végez, amely fokozott erőkifejtést igényel Ha valaki néha-néha erősebb munkát végez, az nem veheti igénybe a pótjegyet. A hivatal ismételten arra kéri a város lakosságát, hogy csak abban az esetben jelentkezzenek pótjegyért, ha valóban állandó foglalkozásként végzik a nehéz munkát és naponként legalább tiz órán át végeznek erős munkát. Nőknek természetesen nem adhatóki pótjegy. A vámőrlésre jogosultak fejadagját gabonában állapította meg a hatóság- Felhívja a hivatal a gabonalappal rendelkezők figyelmét arra, hogy a megállapított fejadaggal takarékosan gazdálkodjanak, mert a közellátási minisztérium utasítása alapján liszt és kenyér- jegy nem adható ki azok részére, akik teljés évi fejadagjukat gabonában megkapták. Hia valaki idő előtt fogyasztja el fejadagját, azt saját veszélyére teszi Az első pendeletszabotáló halasi hentestől a polgármester megvonta a sertésvásárlási engedélyt Betleliieimék a magyar hústalan napokon „kóserül“ éltek — disznéhussal... Néhány nappal ezelőtt a fogyasztó-' közönség osztatlan megelégedésére és elégtételére a polgármester elrendelte, hogy a halasi hentesek disznóhust zsidóknak ki nem mérhetnek és hogy mindenki hozzájuthasson a sertéshúshoz, — személyenkint és hetenkim az élelmezési lapra történő bejegyzés mellett, húsz deka disznóhust szolgáltathatnak ki. Ezt a rendelkezést a hentesek magatartása miatt volt kénytelen kiadni a polgármester, mert azok általában szívesebben szolgálták ki a zsidót, mint saját magyar polgártársaikat. Szabotál a hentes Hogy mennyire helyénvaló volt ez a rendelkezés, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a rendelet k i a d á s a u t á n is akadt hentes Halason, aki a polgármester szigorú u ta< sitásával szemben mégiscsak kiszolgálta a zsidót. Névtelen levél vezette rá a közélelmezési hivatal ellenőrző közegeit erre a minden tisztességes magyar embert felháborító törvényszabotáiásra. Egyszer már végül mindenkinek tisztába kellene lennie azzal, hogy a törvén}! betartani még azoknak is illik, akiktől, ha mondjuk, tiz deka disznó- husi ellopnának, azonnal a törvény megtorló szigorát követelnék a büntet: tes ellen __ I gazi ,,kóser“ menü A névtelen levélíró arra figyelmeztette a hatóságot, hogy B e 11 e 1 h e i m Lászlóéknál nap-mint-nap disznóhust eszik a család. Pontosan be is számolt a s az ne is számítson arra, hogy liszt- és kenyérjegyet kap. Felhívja a hivatal a közönség figyelmét arra, hogy elveszett élelmiszerjegyek helyett uj jegyeket kiadni nem lehet. Az utóbbi időben sokan jelentek meg a hivatalban azzal, hogy jegyeiket ellopták. A legtöbb esetben ezek az állítólag ellopott jegyek hamarosan előkerültek a kereskedőtől, hentestől, péktől, szomszédoktól és ismerősöktől, ahol eléggé el nem ítélhető könnyelműségből a jegyeket egyszerűen ottfelejtették. — Kérjük mindazokat, akik elvesztett jegyeket találnak, haladéktalanul hozzák »kóser« menüről, amely ebben a magyarokra kötelező hustalán.napos világban állt pedig a következőkből: Vasárnap: kevert disznó- és libahús fasirozott; hétfő (hústalan nap); disznópaprikás; kedd: (ugyancsak sertésnéJkiih nap) disznókaraj... és azt is megjelölte a levélíró, hogy ezt a három kiló diszno- ságot a Bettelheim zsidóéknak H u- szár Ambrus hentesmester adta ki! A hatóság emberei ezek után látogatást tettek kedden délelőtt Bettelheimék konyháján. — Na jóasszony, — kérdezték özv. Fodor Istvánná szakácsnőtől — hát mit is főzött vasárnap, hétfőn és mi fői a fazékban ma? A szakácsné pontosan felsorolta a menüt úgy, ahogy az a feljelentésben állott; vasárnap disznófasirt, hétfőn disznópaprikás és kedden? De khárem !... Erre az utolsó kérdésre özv. Cilczer Béláné, az anyós adta meg a választ, aki a vizsgálóbizottságnak kijelentette: — Mi disznóhust? De khérem!...Mi nemcsak, hogy nem veszünk ilyen tisztátalan húst, de mégcsak meg se nézzük!... — Nyissa csak fel azt a sütőt! — utasította most a hivatalos közeg a szakácsnőt. A következő pillanatban ott sistergett a tepsiben ínycsiklandozó pi ross ágában özv. Czilczerné és a látványtól meg nem lepett hatósági közegek előtt az ötezer éves zsidó átokkal sújtott magyar disznókaraj... — Hát erre meg mi a válasza aszbe a hivatalba, hogy azokat visszajut- iassuk tulajdonosaiknak. Elvesztek a következő számú jegyek: 1- 228 (kenyér- jegy), III. 553, IV. 880 (kenyérjegy), Ili 1509, Ili. 2255 (cukorjegy). Behoztak a hivatalba Molnár Balázs Bodogiár puszta 139. sz. alatti lakos élelmezési jegyét és két személyre szóló cukor- és zsirjegyét. A jegyek átvehetők a hivatalvezető szobájában. Figyelmezteti a hivatal a lakosságot, hogy akik eltulajdonított jegyeket akarnak beváltani, a legsúlyosabb törvényes következményeknek teszik ki magukat. szonyom? — kérdezték özv. Czilczerné- től. Tagadni most már még Czilczerné se tudott. A disznópecsenye mindennél! ékesebben bizonyított. A zsidóasszony vállatvont és már beszélt is: — Nem lophtam;... Szerezthem a — phénzemért!... i Hát éppen erről volt szó. Kitől vásárolták a letiltott disznóságot. Végül is úgy özv. Czilczerné, mint Bettelheim László jegyzőkönyvbe mondták, hogy a három kiló disznóhust Huszár Ambrus halasi hentestől vásárolták,.. Ilyen a magyar hentes? Huszár Ambrus tagadta, hogy a disznóhust ő adta volna el az említett zsidóknak. A tanúvallomások azonban döntően megcáfolták a henlesmestcr védekezését, úgyhogy csütörtökön a polgármester elrendelte, h o g y a magáról megfeledkezett hen- t e s i p a r os többé sertés v é - teli jegyet nem kaphat! Egyelőre ez a büntetése Húszát; Ambrusnak. Mégegyszer figyelmeztetnünk kelt mindazokat, akiket illet, hogy a törvény szabotálása nem tartozik az úgynevezett polgári erkölcsök közé. A magyar polgárnak, éppen a polgári rend megvédése érdekében mindenkoron elől kell járni éppen a törvénytisztelet egyébként mindenkire kötelező példájával."— Vagy a Huszár Ambrus-féle törvény- szabotálók azt hiszik, hogy pont ők azok, akik törvényen kívül állanak? Hsát ez az idő is rövidesen elkövetkezhet! . • ■ Mielőtt cipőt tesz, tekintse meg PÉTER-« i p 6 h í , Tavaszi cipőujdonságait, eipöjegyre és vásárlási könyvre kapható. nVUDfMSA ELBESZÉ U I 17/\ EZjfv ri irta: MÁTYÁS KOVÁCS GYULA Folytatás A tömeg, az első döbbenettől felocsúdva, szidalmat és átkot zúdít... Ez a jelenet azonban a szivén ütött Kati néniből tigrist formált. A belső elszántság tüze, a szemel-könnyét egy pillanat alatt felszántotta s már szikrázó szemekkel szembefordul a gyalázkodó tömeggel és most ércessé vált hangja, ostorként csapódik az izgult arcokba: Ne becsméreljétek az én Gyurókámat! Nem engedem! ö katona volt, aki a ráosztott parancsot teljesítette! és már kapaszkodik is a halottas kocsira, hogy vele menjen. Az induló kocsiról kiáltja: Gyuró- ka, az én halottam! Mig ez á jelenet a felsőáfjárőnál, a szélmalom közelében lejátszódott, az egész lakosság rémült'döbbenetben dermedt. A vész-szirénák búgtak, a félreveri harangok zúgtak, -a tüzoitókocsik siviíva rohantak... mindenki talpon s aki csak tehette, a biz felé iparkodott, hogy közös erővel gátat vessenek neki. A koromsötétséget magasba törő lángok világítják meg. A tűz sercegő ropogása, kísértetiesen hangzik az éjszakába. Ez a tűz a város egész hosszában lobogva ég... Tűzoltók, vödrös, lapátos, csákányos sietők rohantak a város uccáin, de tüzet, vagy robbanást sehol se találtak... hát tovább... másik uccába... a tűz távolabb van... hát csak tovább... Igv érkeztek a város nyugati szélére, a tópartokra. Itt tombolt a tűz, füstoszlöpo- kaí okádva. Az egész nádas lángtenger, a Harangos-tótől a Sóstóig... És a lakóházak?... A tópart közelében levő házak ablakainak üvegei mind betöri eö .. egyéb baj nincs. Megállapították, hogy a bombák nagyobb része a Harangos-ióba esett és csak néhány hullott á város Szálén végigüli zódó nádasokba. Mindenki fe.lélekzett és a rémülettől oldódott agyak gondolkozóba estek: — Hogyan is lehetséges ez? Vájjon a város területét eltévesztették? Hibásan céloztak? Akárhogyan volt, szinte óyha- tatían, hogy a város épületeire egy bomba se essék. Végre .abban állapodtak meg, hogy ez, vagy a csodával határos véletlenség, vagy valami érthetetlen tervszerűség. A rejtélyt egy öregasszony, szerető lelke oldotta meg. A lezuhant repülőgép halottad a katonaság vette gondjaiba és készülődött az eltemetésükre. Kati néni azonban fii- höz-fához szaladozott és hangos sirások között kérte, követelte, hogy azt a fényes tiszt urat adják ki neki, mert az az ő halottja, az ő Gyurókája. De nát kicsodája volt az magának, szüükém? — tudakolta a katonaparancs- nok, gyanakodva, — hogy egy ellenséges katonát magáénak vall? — Kicsodám? Hát ő az én kis Gyuró- kám! —. szipogott Kati néni. Majd a fájdalomtól oldódva, magára eszmélve, — nyelvét pörgésre eresztette és elmesélte, hogy: az a halott Ivancsics Gyúró... ' A parancsnok ur bólintott, merj már megállapították, hogy valóban ez a neve.; . ■ . —- Gyurókát pedig én. neveltem nyolc éven át. Tőlem járt a halasi gimnáziumba.. Sokszor szenderedett eí az én ölemben. Anyja helyett, anyja voltam. Szerettem és ő is szeretett... szerette Kati nénjét... A parancsnok közbeszólt: Megfejtö- dött a halott utolsó szava. Utol.- '> leheletével a maga nevét sóhajtotta: Kati néni! — Szegény Gyurókám! Mikor elment akkoi régen, azt mondta; ne féljek tőle se, mástól se, mert bántódásom nem lesz... mert a jó Isten megőriz... A kemény katonaparancsnok szemeit harmat fátyolozta s az öregasszon}! magához ölelve vigasztalta; Lássa, a jó Isten meg is védte. Ivancsics Gytiró őrnagy urat a maga halottjaként temetjük el. A temetésen a halott fölött a város polgármestere beszélt arról a bensőséges lelkikapcsolatról, mely a szerb kisdiák és a szülő) szerete^)ótoló, magyar Kati néni között fejldBt. Az ö szerelte, az ö jósága .moWőnegkpronáztatott, mert ez a jóságsabbana döntő pillanatban, olyan lenviigöző erővel ragadta meg és tartotta hatalmában ezt a. kemény, ellenséges katonát, hogy! a rombolás ördögét, városunk pala tikjain Livii! zúdította le. Nyjl\ányalőan azért, hogy egykori meieg -fészkét., lg}-'megkímélje. Ezzel azonban megszegte kötelességét. Ezt aztán az életével fizette meg. Ajkán a szeretett Kati nénije nevével. Ebben az eseményben mi az isteni gondviselés nagyságát látjuk, mely Kati néni jóságán és szeretetén keresztül felettünk őrködött. Gyuróka sírján a virág, ta\ásztól késő őszig virágzott. (Vége)
