Kunsági Napló, 1939. november-december (7. évfolyam, 45-49. szám

1939-11-13 / 46. szám

ARA U FILLER Kiskunhalas, 1939. november 13, hétfő VIL évfolyam, 46. szám Eddig 300 igénylő van a halasi zsidóbirtokokra Meleg szeretettel fogadta a város közönsége a gyalogezredet A városházán, a kataszteri nyil­vántartó hivatal előtt, napok óta tömegesen várakoznak az emberek. Folyik a jelentkezés az igénybeve­endő zsidóbirtokok igénylése céljá­ból. Mint azt előző számunkban is megírtuk, körülbelül 2C00 hold mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan van Kiskunhalas határában zsidók kezén s ezeket a zsidótör­vény alapján felosztják keresztény magyarok között. Természetesen nem ingyen földosztásról van szó, mert az nem volna más, mint kom­munizmus. Földet csak az kap, aki .azt meg is tudja művelni s a mél­tányosan megállapított fizetési fel­tételeknek eleget tud tenni. Az egészen elesett napszámos emberek is igen nagy számban jelentkeztek a városházán. Ezek közül sokan egy fillért sem tudtak előlegként felajánlani. Jelentkeznek nagyszámban olyan törpe birtokosok, akik 1—2—3 hold homokjukon nem tudnak megélni s szeretnék azt kiegészíteni. A tör­pebirtokosok is nagyobbrészt csak nagyon kevés tőkével, vagy jószág­gal rendelkeznek, s így már most azt látjuk, hogy a zsidóbirtokok na­gyobb része egyelőre csak hosszú- lejáratú, szövetkezeti bérlet formá­jában kerülhet a magyarok kezébe. Ez azonban nem baj, mert a bérlöszövetkezetben meg­erősödő kisembereknek vi­téz Teleki Mihály gróf föld­művelésügyi miniszter föld­reformja lehetővé teszi, hogy amikor összeszedik magukat, a földet tulajdon­ba is megszerezhessék. Különösen a szőlőknél lesz kívána­tos a szövetkezeti bérlet megalakí­tása. Hiszen a nagy szőlötelepek belsőségeit, a hatalmas pincéket, csak így tudják értékesíteni és ki­használni. Elképzelésünk szerint ezeket a szölőtelepi bérlő szövetkezeteket úgy kell megcsinálni, hogy a közö­sen végzett munkát egy teljesen szakképzett, a bérlők közül kiválasz­tott, gondnok vezesse. Minden mun­ka után a bérlő tagok megkaphat­nák a napszámnak megfelelő előle­get, hogy megélhetésük szüretig akkor is biztosítva legyen, amikor más munkát a saját bérletük mun- kálása miatt nem végezhetnek. Az együtt végzett nyári munka után együtt végeznék a szüretet, együttesen történne a bo­rok kezelése és értékesíté­se is, azután a bérelt terü­let és befizetett árenda ará­nyában osztanák el az előle­gek levonása után fennma­radó hasznot. Az igénylők jelentkezésével egy- időben természetesen tovább folyik az a konok harc, amivel a zsidóság i a törvény ellen hadakozik. Jönnek ! egymásután a talmudi bölcsességgel felépített okoskodások és kifogások, amivel a menthetetlen menteni akarják. Még mindig nem akarják el­hinni, hogy a keresztény, fajvédő és magyar kormány a zsidótörvényt nem csak megalkotta, de kíméletlenül végre is hajtja. Itt nincsenek kibúvók, nincsenek a törvény kijátszására nyitva hagyott kapuk s ne higyjék, hógy körmön­font okoskodásokkal ki lehet húzni addig, amíg történnek olyan csodák, mint a Vörös-tenger kettéválása volt. Hiába terjesztik suttogó pro­pagandával azokat a híreket, hogy nem érdemes a zsidók földjét igé­nyelni, mert a törvényt úgyis meg- | változtatják s akkor a földeket visz- 1 sza kell adni, költségeiket pedig nem kapják meg. A jelentkezések a városházán még folynak. , , Debrecenben lesz Halason és Nagy­kőrösön polgár­mester választás i Kiskunhalason dr Fekete Imre j nyugalomba vonulása folytán, Nagy- { kőrös pedig a tízéves ciklus lejárta miatt polgármestert kell ezév vé­géig választani. Értesülésünk szerint mind Hala­son, mind Nagykőrösön december­ben tartják meg a polgármester vá- j lasztást. Nagykőrösön a képviselők egy j csoportja arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy olyan polgármes- j tért kell választani, aki nem idegen ember, aki a város ügyeit ismeri . s azért is kívánatosnak tartják he- ; lyi jelölt megválasztását, mert az idegen — mondják — szakadásokat idézne elő a város életében, s ez káros lenne a közre. Harmincöt kép­viselő Dezső Kázmér jelenlegi pol­gármestert kérte fel a jelöltség új­bóli vállalására, a másik jelölt ez- idöszerint Jalsoviczky Sándor föld- birtokos, volt polgármester. Halason a képviselőtestület részé­ről még nem tapasztalható semmi ilyen megmozdulás. Halas város közönsége vasárnap délelőtt fogadta ünnepélyes keretek között házi ezredét, a 20. honvéd gyalogezredet, öröm és büszkeség volt ezen a napon a halasi arcokra írva, hiszen alig hihető, hogy vol­na még egy város, ahol a honvéd­ség és a polgári lakosság között melegebbek és őszintébbek a kap­csolatok, mint nálunk. A gyalogezred ünnepélyes fogadá­sán, mely az újoncok eskütételével volt egybekötve, ezzel a boldog ér­zéssel jelent meg a város közönsé­gének nagy serege, annak ellenére, hogy az ünnepségről csak a meg­hívottak tudtak előre. A régi vásár­téren, a Csipkeház parkja mellett sorakoztak fel az ünnepségre a ka­tonai alakulatok. Elől a gyalogos zászlóalj, mellettük a lovas csend­őrök s hátul a kerékpáros zászló­alj. A közönség részére elhelyezett széksor előtt zászlók és fegyverek között, feldíszített emelvény állott. Háromnegyed 11 után megérkezett nemes О s s к ó Károly ezredes, há­zi ezredünk parancsnoka s lóháton szemlélte meg ezredtörzsével a fel- í sorakozott csapatokat. Pontosan 11 órakor pedig felharsant az ezred zenekarának hangszerein a Himnusz. Sille у Antal tábornok, hadtestpa­rancsnok érkezett meg dálnoki Ve­ress Lajos vezérkari ezredes és vitéz Koltay Ferenc vezérkari ezredes, dandárparancsnokok társa­ságában. A csapatok megszemlélése után a hadtestparancsnok és kísé­rete a közönség részére fenntartott helyre ment, ahol helyet foglalt a város küldöttsége dr Gusztos Ká­roly h. polgármester vezetésével, a hivatalok, testületek képviselői, az iskolák tanulói és a közönség nagy tömege. Az ünnepség a gyalogezred újon­cainak eskütételével kezdődött, majd dálnoki Veress Lajos vezérkari ez­redes, dandárparancsnok mondott mély hatású beszédet. Figyelmez­tette beszédében a honvédeket, hogy a honvédeskü az egyetlen fogada­lom, ami alól egyedül csak az Úr­isten adhat fölmentést, ha lelkűk utolsó leheletéig teljesítették köte­lességüket. — Valahányszor — mondotta töb­bek között — a magyar polgárt egyenruhába bújtatták, olyan hősi csodákat vitt véghez, amit tőle szin­te várni sem lehetett. Legyetek ti is hűséges harcosai annak az esz­mének, amire most fölesküdtetek. Lelkesítsen benneteket a magatokba vetett bizalom és hit s készüljetek azoknak a feladatoknak a megoldá­sára, melyre egykor a legfelsőbb Hadúr parancsa hívni fog. Az Is­ten áldjon meg benneteket; kísér­je minden lépéseteket a hadiszeren­cse. Gusztos Károly dr h. polgármes­ter állott ezután az emelvényre és szép, mélyhatású beszédben üdvö­zölte a városba érkezett ezredet. Rámutatott, hogy a magyar törté­nelem dicsőséges napjain mindenütt ott látjuk a magyar katona nevét. Őseink már ezer esztendővel ez­előtt új katonai tudományt adtak Európának, a magyar kérd szerezte és tartotta meg ezer esztendőn ke­resztül ezt az országot. Hogy a ma­gyar katonaeszmény élő valóság, ma is annak bizonyságául idézte a világháborút s a tavaszi kárpát­aljai harcokat. 3 — A város közönsége nevében — mondotta — meleg szeretettel köszöntőm az új zászlóalj tiszti-, al­tiszti karát és legénységét. Kiskun­halas város ezt a zászlóaljat is ép­pen olyan szeretettel fogja magáé­nak vallani, mint a szivünkhöz nőtt kerékpáros zaszlóaljat. Kérem az ez­red tisztikarát és legénységét, sze­ressék meg ezt a várost, ennek polgárságát, hogy közös munkával, együtt dolgozhassunk a nagy nem­zeti célokért. A helyettes polgármester beszé­dére nemes Osskó Károly ezredes, válaszolt katonás, nagy tetszéssel fogadott beszéddel. — Mi huszas honvédek — mon­dotta — büszkék vagyunk, hogy ennek a városnak vagyunk házi ez- rede, melynek alapító ősei itt ve­tették meg a lábukat a népek vé­res országútján és közel egy évez­reden át megállták helyüket. Kö­szönöm a meleg fogadtatást és azt kérem a város polgáraitól, hogy ez legyen a jelszavunk: egyesült erő­vel, minden körülmények között küzdeni azokért a szent célokért, melyek mindnyájunk előtt ismere­tesek. Kérem az Istent, ehhez ad­jon nekünk erőt, de még több tü­relmet. A zenekar közben néhány indulót játszott, majd díszmenethez sorakoz­tak a kivonult csapatok. Magasran­gú parancsnokaik előtt, a vasúthoz vezető fasorban vonultak el dísz­menetben a halasi honvédek. Elöl nemes Osskó Károly ezredes, ez­redtörzsével, utána vitéz Péterffy, Pál őrnagy, zászlóaljparancsnok ve­zette a pompásan menetelő gyalog­zászlóaljat. Utánuk a lovas csend­őrök felejthetetlen látványt nyújtó százada, majd régi büszkeségünk, a kerékpáros zászlóalj következett vitéz Oszlányi Kornél alezredes ve­zetésével. Megnagyobbodott helyőr­ségünk gyönyörű ünnepségéről fe­lejthetetlen benyomásokkal távozott a közönség.

Next

/
Thumbnails
Contents