Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1939 (39. évfolyam, 1-95. szám)
1939-08-16 / 65. szám
6 KISKUNHALAS KELTI ÉRTESÍTŐJE augusztus 16 TOLL és TINTA Harminchárom év uián talált rá férjére és gyermekeire egy asszony Érdekes eset történt Milánóban. A napokban az esti órákban egy hatvanéves nő, akit Giovanna Legrina néven, mint egy hollandiai szálloda tulajdonosnőjét ismerték, elájult az uccán. Az asszony, mikor magához tért ájulásából, kísérője nagy meglepetésére azt kérte, hogy vigyék haza férjéhez és gyermekeihez. A meglepetés azért volt indokolt, mert Piovanna Legrina már évtizedek óta egyedül élt és senki sem tudott arról, hogy férje és gyermekei lennének. Azt hitték, hogy megzavarodott, — de ismételt kérésére mégis elvezették a megadott címre. Az asszony a kérdéses helyen tényleg felfedezte 33 éve nem látott férjét és közben már megházasodott gyermekeit. Kiderült, hogy az asszony, akinek igazi neve Lucilia Pergoli, 1906-ban elvesztette emlékezőtehetségét s eltávozott otthonról. Elégséges pénz volt nála s hajóra ülve, Hollandiába utazott, ahol előbb mint tisztviselőnő kereste meg kenyerét, majd szállodatulajdonosnő lett. A nem mindennapi eset orvosi körökben nagy feltűnést keltett. — Gyújtott, pusztított a villám Hartán. Harta község fölött nagy vihar vonult át s a villám két helyen is gyújtogatott. Először az állami fegyintézet majorjába csapott s ott az egyik istállót gyújtotta fel, j ami teljesen leégett. — Ugyancsak lecsapott a villáma Kühn Péter gazdaságába is, ahol a cséplésre váró búzaasztagot gyújtotta fel. Ötszázharminc kefeszt gabona a tűz martaléka lett. A prónayfalván eltemetett pásztorfiú kilétét még nem állapították meg Két héttel ezelőtt történt Prónayfal- : ván, hogy Búza Lajos községi rendőr tanyája közelében egy haldokló pásztorgyereket találtak a tarlón. A 12 —13 éves forma, mezítlábas, rongyos kis pásztorgyerek kalap nélkül kóborolt a pusztán, a tarlón összeesett és ! meghalt. A községi orvos megállapí- J tása szerint az akkori rettenetes hőség- > ben napszúrás ölte meg. A kis hullát beszállították a községi hullaházba s mint ismeretlen halottat, el is temették. Pár napra ezután jelentkezett Mán- j d i t у Péter kiskunhalasi kisgazda, hogy ' valószínűleg az ő fia volt a halott, í mert a személyleírás teljesen ráillik és \ fia szolgálati helyéről két hónappal ezelőtt megszökött. A hatóságok is, Mán- i dityék is abban a hiszemben voltak, ! hogy bizonyosan a kis Mándity Péter i fekszik a prónayfalvai temetőben^ s ma ! az »eltemetett« Péter gyerek apjával j jelentkezett a halasi csendőrségen. így ! az eltemetett pásztorgyerek kiléte tovább is rejtély, mert bár a nyomorgó hatóságok az egész környéket értesítették, eddig senki sem jelentette be, hogy fia, vagy cselédje eltűnt volna. A talált hullán olyasféle ceig-nadrág i volt, mint amit a lelenc-gyerekek hor- i danak, 130.centi magas, szőke, sovány j fiú volt. Nem lehetetlen, hogy valami | kis lelenc-gyerek, aki a rábízott jó- ! szágban kárt csinált s félelmében [ elbújdosott a verés elől. Kilétének megállapítása céljából új nyomozás indult. ипаиаапаааиии Nyomtatványokat S,en □□□□□□□□ készít lapunk nyomdája Hirdetmény. A Kiskunhalasi Bor- és Gyümölcsszeszfőzde hétfőn megkezdte az érett egészséges vörös szilva vásárlását. A földművelésügyi miniszter — Halas város képviselője — támogatásával 4 fillért fizetünk kgr.-ként. Az érett magva- válló szilváért 6 fillért fogunk fizetni. Ezúton kérjük a termelőket, hogy azt a szilvát, amelyet a kereskedőknél értékesíteni nem tudnak, hagyják jól beérni, mert a szilva így súlyosabb és mi megfelelő árút kapunk. Halasi Bor- és Gyümölcsszeszfőzde. Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen jó kisleányunk, unokánk, Modok Juliska temetésén résztvettek és ezáltal nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. Modok Balázs és családja. Anyakönyvi fairek — Augusztus 7. — augusztus 14. — SZÜLETTEK: Bálint Ferenc és Vikor Franciskának Ilona nevű leányuk. Holló József és Szőnyi Ilonának Antal nevű fiuk. Hajdú Máté és Gyulai Viktóriának Ilona nevű leányuk. Kátai Benő és Tóth Rózának j Benő nevű fiuk. Telkes Mihály és Mol- i nár Krisztinának István nevű fiuk és Márta nevű leányuk. Flaisz István és Németh Teréziának Mária nevű leányuk. Dobos János és Potyes Piroskának Ernő nevű fiuk. Nagy Elek István és Zádori Hermináaak Ilona nevű leányuk. Túsori István és Bezdány AnnáI nak István nevű fiuk. Szundi István és ^ Bíró Máriának István nevű fiuk. Elmer István és Lagner Piroskának István nevű fiuk. Kolompár Ferenc és Györgye Rozáliának Ilona nevű leányuk. Nagy Biblia Imre és Lehőcz Eszternek Zsuzsánna nevű leányuk. Kákonyi Ferenc és Horváth Jolánnak Ferenc nevű fiuk. Körösi Mihály és Szatmári G. Klárának Mihály nevű fiuk. Dudás Kálmán és Horváth Ilonának Mátyás nevű fiuk. MEGHALTAK: Farkas Katalin 3 hónapos, Budai Irén 30 éves, Balogh József 57 éves, Tarjá- У nyi Veronika 2 éves, Varga Elek 56 éves, Bartek Lajosné Lovasi Judit 87 éves, Modok Juliánná 8 hónapos, Stark Miklós 62 éves. KIHIRDETETT JEGYESEK: Kesztl János Schneider Margittal. Körösi Antal Monda Krisztinával. Czagány Mákos Károly István Kis Margit Etelkával. Szekeres Imre rákospalotai lakos Benedek Erzsébettel. Báli István Patai Erzsébet jászkíséri lakossal. .............................- Я H BUDAPESTI TERMÉNYTŐZSDE r HIVATALOS ARAI: Augusztus 15. Obúza 80 kg.-os 19.95—20.15 P, újrozs 13.95—14.10 P, újárpa 16.45—16.65 P, újzab 18.30—18.40 P, tengeri 19—19.10 pengő mázsánként. FERENCVÁROSI SEBTÉSVASAR: Zsírsertés 107—109, szedett la 104— 107, II. 86—94 fillér kilónként. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Szerkesztő: MESTERHAZY AMBRUS >мшамвм1Н||дш A RE J Irta: Wilkia Collins — Folytatás 3 j — Fogd be a szád, fickó! — rivalt a hadnagy bosszúsan. A katonákhoz fordult: — Előre! Ezt a két fickót leviszitek a rendőrség fogházába. De megmondjátok a tisztviselőknek, hogy vigyázzanak a gazokra, mert bizonyosan megpróbálják majd a szökést. Holnap bevisszük őket Oaklandba! A két csavargó most tűrte, hogy elvigyék őket. Előbb még körülnéztek és . amikor pillantásuk az ajtóban álló j két vezetőre esett, látták, hogy ezek hunyorgatnak rájuk. Azután levezették a helyiségbe. Elhe- ! lyezték őket a fogház épületébe. Nem , együtt egy cellába, hanem elkülönítve. * j A walmuti fogház elhanyagolt álla- j pótban volt. A vasrácsokat az ablakok- j ba erősen beépítették. Még a legízmo- j sabb ember se ránthatta ki. A falakat vastag kőkockákból rakták össze. Az ajtók azonban gyengéknek bizonyultak. A vöröshajú óriás nem is maradt sokáig a cellájában. Csakhamar kiszabadította kezét a kötelekből. Már leszállt az este, amikor a börtönőr egy darab kenyeret, meg egy korsó vizet hozott. Az öregnek azt mondták: vegye le a fogolyról a bilincset. Ugyancsak csodálkozott, amikor látta, hogy az óriás elintézte ezt már ! nélküle. TÉLY Vécsey Leó fordítása — Igen, öregem, — mondta a csavargó kedélyesen, — az ilyen hátra- kötés nem kellemes, azért siettem szabadulni tőle. Az őr az ajtóhoz sietett, mert már hallott róla, hogyan bánt el ez az ember a korcsmárossal és nem ambicionálta, hogy a vöröshajú óriás öklei közé kerüljön. Még egyszer bedugta fejét az ajtón és gúnyosan így szólt: — De ezeket a falakat mégse fogja tudni olyan hamarosan áttörni, mint a bilincseit lehántani! Már csak itt kell maradnia. A fogoly nevetett. — Eszem ágában sincsen, hogy kitörni próbáljak innen! Már rég nem volt ily kellemes vackom éjszakára, mint ez itt s holnap amúgy is kell, hogy kiengedjenek! Nem csináltunk semmit! — Csalódik! — mondta az őr. — Cimborájával együtt beszállítják Oaklandba és ott hamarosan ki fog derülni, hogy kend ki ija-fija! Az őr most gyorsan betette és bezárta az ajtót. A fogoly csöndesen maga elé nevetett. Kényelmesen ledült ja faágyra és hallgatta, mint végzi a felügyelő künn sorba a látogatását a különböző cellákban. Azután mélységes csönd lett. Múltak az órák. Az éj sötétje leszállt teljesen. A fogoly most fölemelkedett, rongyai rejtekéből előszedett mindenféle álkulcsot és az egyikkel öt percen belül kinyitotta az ajtó zárát. Félpercig fülelt és figyelt. Semmi nesz. A derék őrök nyilván annyira bíztak a fogház kitűnő voltában, hogy meg voltak győződve róla, innen rab ki nem szökik. Az ember óvatosan kiosont a folyosóra és két ajtóval odébb sietett. Halkan kopogott. Válaszként belülről halk nesz volt hallható és nemsokára ezután halk hang kérdezte: — Tom, te vagy? — Yes. Még nem nyitottad ki? — Nem. Megvártalak. — No, mindjárt ajtót nyitok. A vöröshajú működtette az álkulcsait és az ajtó csakhamar nyitva állt. — Itt újra bezárjuk a cellát. Jer át hozzám. Ott majd beszélünk bővebben. Bezárták megint a cella ajtaját. Átmentek a vöröshajú cellájába és annak is bezárták az ajtaját. Azután halkan nevettek és kezet fogtak. — Ezt jól megcsináltad, Tom! Ez pompásan sikerült! — Igaz! Én csak annak az arcnak örülök, melyet a derék fogháztisztvise- lők vágnak, ha majd megtudják, hogy neves detektíveket zártak be ide, mint veszedelmes rablógyilkosokat. A detektívek azért jöttek Kaliforniába, hogy a Diabló-hegy rémeit ártalmatlanná tegyék. Hogy senki reájuk ne ismerjen, hogy a gonosztevők gyanút ne fogjanak s nyugodtan dolgozhassanak, választották ezt a furcsa útat, mely ide vezetett. — Eddig minden jól ment! — mondta Tom halkan. — Ez a goromba és önhitt hadnagy akaratlanul is igen nagy szolgálatot tett nekünk. Okosabbat nem is tehetett, még ha előtte kitanítottam volna is erre. Végre is érthető, hogy az emberek szemetjének néznek minket. — Az igaz, — mondta Bob. — Csak azt csodálom, hogy itt nem mondtad meg a rendőrtisztnek, hogy kik vagyunk. — Megmondom ennek is az okát. v Eredetileg az volt a tervem, hogy a rendőrtisztviselőnek elmondok mindent.. Holnap akkor Oaklandbe szállításunkkor elengedtek volna szökni és akkor remélhettük volna, hogy a hegyi rablók Összeköttetésbe jutnak velünk. — így gondoltam én is, — mondta Bob. — Megtudták volna, hogy milyen csodálatosan erős vagy és ezért keresték volna a barátságunkat. Befogadtak volna a bandába. — Ha ugyan rendes bandáról van szó. Most már más erről a nézetem. — Más, és miért? — kérdezte Bob elcsodálkozva. A — A dolog egyszerű. Láttad, hogy Stradford vendéglőjében a két vezető milyen jelentőséggel teljesen hunyorga- tott ránk, amikor elvezettek minket? — Láttam. De megvallom nyíltan, nem igen tudtam megérteni, hogy mit akartak ezzel. Azt hittem, gúnyolódnak. — Ellenkezőleg, intettek, hogy sohse féljünk. Én ezt így értettem. Ezt akarták ezzel mondani: Vigyázzatok, majd segítünk rajtatok. — De még nem segítettek? (Következő számunkban folytatjuk). Nyomatott a Kiskunhalas Helyi Értesítője Lapvállalat nyomdájában, Molnár-u. 2. Felelős nyomdavezető: Mészáros Dezső
