Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1939 (39. évfolyam, 1-95. szám)

1939-06-28 / 51. szám

6 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESITÖJB juníus 28 A délpe*tmegyei lódijazás és fogatverseny vasárnapi eredménye A földművelésügyi miniszter anya­gi támogatásával, a Pestvármegyei Gazdasági Egyesület, a Duna—Ti- j szaközi Mezőgazdasági Kamara és j a Kiskunhalasi Gazdasági Egyesület rendezésében június 25-én rendezett , lóbemutatón és lódijazáson előve- j zettek 28 drb fias kancát szopós j csikókkal, 12 drb hasas kancát, 11 ! drb meddő kancát, 27 kancacsikót, ■ 5 méncsikót. Bemutattatott 2 fogat. ! A bemutatott lóállomány igen szép j volt, különösen a fias kancák nyer- j ték meg a bírálóbizottság tetszését, , a 3—4 éves kancacsikók között igen sok hibátlan és jól fejlett állat volt. A méncsikók között Kis 0. Sándor ménje tetszett a legjobban, úgyhogy azonnal akadt vevője. Díjazásban részesültek a fiaskancák közül: I. díjat nyert 60 P-t Gyenizse An­tal fiaskancájával, II. díjat 40 P-t , Dömötör Lajos, III. díját emléktár- j gyat Nagy Kálozi József, IV. díjat l 20 P-t Gyöngyösi Dániel szanki gaz­da, Borbényi Lajos aranyoklevelet nyert. A kancacsikók közül díjaztattak: I. díjat 50 P-t nyert Gáspár Mi­hály kanca csikójával, II. díjat 30 P-t Kis O. Lajos, III. díjat 20 P-t Szabó László, IV. dijat 20 P-t Babó Lajos nyert kanca csikójával. Az 1—2 éves csikók közül díjat kapott: I. díjat 50 P-t Gyöngyösi István kiskunmajsai lakos csikójával, II. dí­jat 30 P-t Szabó Sándor kiskun- ' halasi lakos. t A nyertesek ezenfelül elismerő ok­levelet is fognak kapni. A fogatbe­mutatón Pozsgai Miklós keceli és Gyöngyösi Dániel szanki lakosok el­ismerő oklevelet kaptak. A lóbemutató igen jól sikerült és nagy számú és igen jó ló és csikó volt felvezetve. A bírálóbizottság a bemutatott lóanyag minőségével tel­jesen meg volt elégedve. Több ló­nál a patakezelést kifogásolták. A legutóbbi lódíjazást és kocsiversenyt a huszas években rendezték Hala­son. g&rnnwinriwwtt —— лшшяшшштт Milyen gyümölcsárak vannak Jánoshalmán és Kecskeméten? A jánoshalmi gyümölcspiac felhoza­tala vasárnap és hétfőn elérte a 300 mázsát. Hétfőn 70 mázsa meggyet, 70 mázsa körtét, 150 mázsa barackot és 10 mázsa almát hoztak fel a piacra a termelők. Különösen a meggy áresése és a barack alacsony ára miatt zugot lódtak a termelők és sokan vissza is vitték árújukat. Gyöngyös és Kecskemét német és svájci kivitelével szemben Jánoshalmá­ról eddig csak Bécsbe tudtak keres-' kedőink szállítani. Vasárnap elszállí­tottak Bécsbe két vágón meggyet, Bu­dapestre 1 vágón meggyet és 2 vágón vegyes gyümölcsöt. Hétfőn 3 vágón gyümölcs ment Budapestre. Arak: Apró barack 6—10, korai kaj­szi 15—25, kivételesen 30, üvegmeggy 30—40, apró 10—12, hólyag meggy 8 fillér, körte 8—25, alma 6—10 fillér kilónkint. Kecskemét. Sárgabarack (felhozatal 319 mázsa) elsőrendű 25—30, másodi rendű 20, harmadrendű 10—15, üveg- meggy (375 mázsa) kivételesen 50, eb sörendü 40—45, másodrendű 30—35, apró 12—16, körte (5 mázsa) 20, alma (20 mázsa) 15—20, zöldbab 10—14, uborka 20—25 fillér kilónkint, tök dai rabja 6—12 fillér. Anyakönyvi hirel* Július 19-től július 26-ig. SZÜLETTEK: Horváth Lajos és Szalai Eszter­nek József nevű fiuk. Szegedi Jó­zsef és Oláh Erzsébetnek Aranka nevű leányuk. Fehér Lajos és Lak- man Mária Amáliának Gizella nevű leányuk. Kolozsvári Lajos és He­gyes M. Erzsébetnek Klára nevű leányuk. Dobó Antal és Gábor An­nának Antal nevű fiuk. Vikor Já­nos és Tóth Erzsébetnek Juliánná nevű leányuk. Kovács Pál és Szili Annának Anna nevű leányuk. Rap- csányi István és Bíró Jolánnak Ist­ván nevű fiuk. Paprika Antal és Sebők Juliánnának Erzsébet nevű leányuk. Pap Sándor és Fehér Emí­liának Emília nevű leányuk. Kakuk János és Czinege Máriának Mihály nevű fiuk. Konkoly Imre és Németh Máriának halva született fiuk. Ban- i kós László és Nagy Erzsébet Va­lériának József nevű fiuk. Zámbó ( Imre és Baranyi Jolánnak Juliánná * 1 nevű leányuk. Kárász János és Gyú- gel Eszter Etelkának Lenke nevű leányuk. Mózer József és Terbe Ro­zinának Zsuzsánna nevű leányuk. Cserkó Rudolf és Dunai Kovács Má­riának Mária nevű leányuk. Csima Antal és Hugyecz Margitnak Mar­git nevű leányuk. Bárány Benő és Illés Juliánnának halva született le­ányuk. Kránitz Ferenc és Molnár Margitnak László nevű fiuk. MEGHALTAK: Vörös Gáborné Halász Kovács Re­náta 84 éves. Mezei Pál 7 éves. Schneider Lipót 59 éves. Frank Fe- j renené Rózsa Terézia 84 éves. Vaj- 1 da Imre 86 éves. Mikus Mihály 50 ! éves. Vas Molnár Kálmán 46 éves. j Kolompár Sándor 11 éves. Bárány j Benőné Illés Juliánná 36 éves. KIHIRDETETT JEGYESEK: Boxer István Mihály Simalcsik Pi­roska dunaföldvári lakossal. Repcsák László Jenő Takács Erzsébet Zsó­fiával. Paczolay István Szinay Erzsé­bet Ellával. Urbán Mihály kisszál- lási lakos Paplogó Rozáliával. Kő­vágó Lajos Gera Margit Eszterrel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Varga Imre Kecskés Juliánnával. Molnár Sándor Bangó Juliánnával. Farkas Vilmos jászkarajenői lakos Király Gy. Juliánnával. ШШI шяш шив ■ ,-^г -==^ а Nyomtatványokat Sben цааоооаа készít lapunk nyomdája A BUDAPESTI TERMENYTÖZSDE HIVATALOS ARAI: Június 27. Búza 80 kg.-os 20.20—20.35 P, rozs^­13.10-13.30 P, árpa 14.50-15 P, zab 22.80-23 P, tengeri 16.45-16.55 P má­zsánként. FERENCVÁROSI SÉRTÉSVÁSÁR: Zsírsertés 103—105, la szedett 96— 101, silány 82—88 fillér kilónként. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Szerkesztő: MESTERHÄZY AMBRUS Egy mozgalmas élet emlékei Irta: Wilkie Gollins ­Folytatás 21 Pinkerton a szomszéd villába sietett. A fiatal leány eléjük jött. A detektív megfogta a csinos és ro­konszenves leány félénken odanyújtott kezét. Jóságosán megjegyezte: — Fura helyzetbe került ön kisasz- szony. Beszéljen gyermekem. Mondja el átélt kalandjait. — Fájdalom, semmi felvilágosítást nem tudok adni arról, hogy miképpen kerültem ide. Csak azt mondhatom, hogy előzőleg egy falusi lakban vol­tam. — Ki vitte oda? — Field asszony, aki a szállodából elvitt. — Hogy hívták azokat, akik a falusi házban laknak? — Fieldéknak. — Gondolja, hogy, a ház azé az asz- szonyé, aki önt elvitte, hogy rokonai­hoz kísérje? — Nem. Azt hiszem, hogy azok az ő rokonai voltak. De nem tudom bizto­san. — Várták magukat azok az embe­rek? — Dehogy. Meglepődtek érkezésünk­kor és nem örültek, hogy náluk meg­szállunk. Brayton türelmetlenkedni kezdett. Ide­gesen megjegyezte: — Bármilyen nagy részvéttel vagyok Archer kisasszony sorsa iránt, bátor vagyok önt figyelmeztetni, hogy én el­sősorban unokaöcsém elmaradását sze­Vécsey Leó fordítása retném megfejteni. — De kedves uram — válaszolt Pin­kerton mosolyogva — ezeket a kérdé­seket elsősorban az ön unokaöcscse ér­dekében teszem. Unokaöcscsének eltű­nése és Miriammal való helyettesítése szoros összefüggésben állnak egymás­sal, ez kétséget sem szenvedhet. Ne­kem úgy tetszik, hogy ez ügy alatt sok­kal mélyebb dolog rejlik, mint az em- ben úgy fölületesen hinné. Nyugtassa I meg magát és legyen arról meggyőződ- ! ve, hogy semmit sem mulasztok el, I ami érdekében áll. De mondja csak, nincs önnek, vagy feleségének valami ' Field, vagy Archer nevű rokona? — Nekem határozattan nincs és amennyire tudom, nőmnek sincs. — Nincs oka feltételezni, hogy elha­lálozott fivérének ellenségei raboltak el unokaöcscsét, vagy olyan emberek, kik ön ellen rosszindulattal viseltetnek? — Nem. Erre távolról se gondoltam. — Kikkel érintkezett unokaöcscse? — Hasonló korú pajtásaival és ha sétálni ment, gyakran meglátogatta Black Bent. — Ki az? — Egy különös golyhó, kiről kötete­ket lehetne összeírni. Az államtól húz nyugdíjat, mely bőségesen elég arra, hogy szerény igényeit kielégítse. Egy kunyhóban lakik, közel a tengerpart­hoz. Halászattal foglalkozik, vadkacsá­kat és foglyokat lő, vadnyulakra vadá­szik. A föld, melyen tanyázik, az enyém. De már akkor letelepedett, mi­Í kor én még gyerekember voltam. Ezért úgy tekintjük, mintha birtokomhoz tar­toznék. A cselédségtől értesültem, hogy ; Jack idejövetele után rögtön ismeretsé- i get kötött a remetével. Barangolásai , közben többször meg is látogatta. Én semmi kivetnivalót nem találtam ebben és így nem tiltottam el az érintkezéstől. Ez minden, amit a vén különcről tudok. — Véleményem még nem formálódott ki — mondotta Pinkerton. — Számos feltevés előtt állhatunk. Még az sincs kizárva, hogy a leányt azért csempész­ték önhöz, hogy a valódi örökös el­tűnte után... — Csak nem azt akarja mondani, hogy örökbe fogadnám? — vágott közbe Brayton. — Semmi se lehetetlen. — Ez igen. Különben is már mond­tam: engem csak unokaöcsém szemé­lye érdekelt. Pinkerton most a telefonhoz lépett és kiadta az ügyre vonatkozó útasításait segédjének. Ezután az eltűnt fiú hálószobáját nézték meg. A szoba egyik ablaka alatt világosan kivehető volt egy létra le­nyomata, amelyet a falhoz támasztot­tak. A száraz füvet észrevehetőleg több egyén taposta le. E gyenge nyomok után Pinkerton elégülten állapította meg, hogy három : férfi és egy nő lehetett a létra mellett. I Pinkertonnak valami azt súgta: Black Ben értékes felvilágosítással szolgálhat a titokzatos ügyre vonatkozólag. Elin- ; dúlt ezért, hogy felkeresse. Amidőn Pin- i kerton rövid idő múlva Black Ben haj- I lékának ajtaját feltárta, megdöbbenve j látta, hogy a remete mereven fekszik kunyhójában. A hulla mellett cipész­kalapács feküdt. Az volt a gyilkoló szerszám. A gyilkosságot több órával azelőtt Követték el, mert a merevültség régen beállott. ! A kunyhó nyersen összetákolt, egyet­len asztalán régi konzerves bádogsze­lence feküdt, mely teli volt híg, vörös- színű folyadékkal. Egy fűzfavessző, — j melynek meghegyezett vége ugyanazon színnel volt borítva, a rögtönzött fes­tékdoboz mellett feküdt. Az asztalon kiterítve, egy nagy darab, régi csoma­golópapír is volt, melynek egyik sar­kát leszakították. Pinkerton elővette nagyítóüvegét és eőször a papíron levő vörös pecsétet*' vizsgálta meg. Azután a kúszált írást i betűzte ki. A sok helyesírási hibát tartalmazó írás a következőleg szólt: »Tisztelt Uram! Most hurcolták el azt a fiatal urat, kit ön nemrégen magához vett. Én azt hiszem, hogy meg akarják ölni. Eleinte én is szövet­ségben áltam velük, de miután ezek a bitangok kijátszottak és nem helye­seltem gyilkossági tervüket, elhatároz­tam, hogy elárulom őket. Miután nincs tintám, toliam, sem plajbászom, megbo- ■ csájthatja, hogy festékkel Írok. Van ж j egy fiam, aki Amerikában feleségül i vett egy táncosnőt, akitől gyönyörű le­ánya született. Fiam és felesége be- i csempészték azt önhöz, hogy örökösévé tegye. Ha ez megtörténik, elteszik ma­gát is láb alól és ekként ök jutnak a vagyonhoz. Vigyázzon ... Itt a levél félbeszakadt. — Ez is elég fontos útmutatás — mondotta önmagában Pinkerton. — Kár, hogy Black Ben nem fejezhette be a levelet. Jk. (Következő számunkban folytatjuk). Nyomatott a Kiskunhalas Helyi Értesítője Lapvállalat nyomdájában, Molnár-u. 2. Felelős nyomdavezető: Mészáros Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents