Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)

1938-02-12 / 13. szám

február 12 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 Huszonnégy ni Építkezésre adtak engedélyt tavaly Halason Úgy TátSzük az utóbbi időben meg­állapodik a tvaí-isii építkezésed száma, mert az évi átlag korülbe'ül ugyan­azon a szinten mozog. A tavalyi, 1937-es év folyamán 24 üij építkezésre- adott engedélyt a vá­rosi főmérnöki hivatal, ami természe­tesen nem- meríti ki az összes épít­kezések és tatarozások, pótépületeik emelésének számát, csak a teljesen uj épületekre vonatkozik. Ezenkívül melléképületek emelésé­re kilencvenhárman kaptak engedélyt, kisebb munkákra, sertésól építésre, nádazásra, cserépfedésre, továbbá ke­rítés emelésébe 449 engedélyt adott ki a főmérnöki, hivatal. Kímélték a vadállományt - ennek ellenére kielégítő eredményt mutat a tavalyi halasi vadászszezon Az utóbbi években az egyes évi vadászszezonok a vadállomány erős csökkenése folytán meglehetősen gyenge eredményt hoztak Halason. Éppen ezért elhatározták, hogy kí­mélni fogják egy ideig a vadállo­mányt. Az 1937. év folyamán e vad­óvás jegyében a, szokásos évi tíz vadászat helyett csak négy körvadá­szat volt. Mint illetékes helyen értesültünk, ennek ellenére vadászszempontból e négy körvadászat kielégítő eredményt hozott. Különösen a nyúl, fogoly és fácánállomány mutat némi javulást, őz még meglehetősen kevés, van. Hogy az 1938-as év folyamán isi minimálják e vadóvás céljából! a va­dászatokat, azt még csak egy elkö- j vetkező közgyűlés fogja eldönteni. Hol van még a tavasz ? Az időjárásba beleszólt a medve és a meteorológia, de a talajvizek is A naptári szerint még javában benne vagyunk a, télben. A babona szerint a j medve Gyertya,szentelő Boldogasszony ; napján- visszabujt a barlangjába, mert idekinn verőfényes időt talált s ebből azt következtette, hogy még negyven- napig eltart a tél, vagyis $ tavasznak naptár szerinti hivatalos beköszöntéséig. Igaz, hogy a bíbicek és egyéb tavaszi madaraik az idén korábban jelentkeztek, amiből a z optimista mád árjósok a ta­vasz korai beköszöntésére számítanak, de ezt ai szabályt még nem parafái ták a meteorológusok. Február első harma­dának végére értünk s még teljes két hét választ el bennünket Jégtörő Má­tyás 24-iki napjátó*, aki törj a jeget, ha •teélMobl азаэту/о «. — ■ • van és, csinál ‘jeget, ha nincs. . A tavaszi olvadás ideje még messze van, de azért a halasi tanyavüágban a tavaszi bajok már jelentkeznek. Az igazi tavaszi olvadás még meg sem kezdődött, de ai talaiyiz már sok helyen felbukkant és kisebb területeket áraszt el. Miután a talajvíz területekéit is elbo­rított, a lakosság teljes joggal attól tart, hogy a vadvizve,szedetem, még csak növekedni fog, különösen akikor, ha megenyhül az idő és nagyobbarányu tesz az olvadás. Félő, hogy; a gazdák vadvízzel elborított földjeiken nem vé­gezhetik ét a tavaszi földmunkákat, ami végzetes késedelmet jelentene az idei termés szempontjából. Végleges határozat a református öregtemető ügyében Múlt számunkban már irtunk azok­ról» a tervekről, amelyekkel a refor­mátus egyház presbitériuma foglal­kozott a református öregtemető mi­kénti felhasználásával és hasznosítá­sával kapcsolatban. Az egyháztanács szerdán délután tartott tanácskozásán végleges hatá­rozatot hozott ,az öregtemető ügyé­ben. 1 ' 'Г 1 ' 1 1 : j Eszerint végleges most már, hogy a ref egyház gyümölcsöst telepit a ki­vágott fák helyén. Egyetlen különb­ség cikkünk és a határozat között, hogy nem szöges, hanem fonott drót­kerítéssel veszik körül a leépítendő uj gyümölcsöst, egyebekben pedig a terület felhasználása teljesen úgy tör­ténik, ahogy azt már megírtuk. Kibocsátják a földfehermentesitő kötvényeket Befejezés előtt az előkészítő munkálatok A pénzügyndniíiztériumb an készültek a fötetehermentesitő kötvényeik kibocsá­tásához még Szükséges rendetetek. Ezek a munkálatok befejezésükhöz közeled­nek, úgyhogy № rendéteteik előrelátha­tóan. a koratavaisszaí meg is jelennek. A Magyar Pénzügyi Szindikátus azok­nak a kötelezvényeknek, irásokpiaik, va­lamint kötvényeknek a szövegén, dolgo­zik, amelyekre a, földteherméntesitő köt­vények kibocsátásával kapcsolatban szük­ség tesz. Természetesen még egyéb ad­-, --­csak a Bayer-keresztre ksll ügyel­nie és akkor nem kaphat hamisít­ványt vagy pótszert, hanem mindig minisztrációs e’-őkészi-tő munkára; is szükség van, iámig a kibocsátás, megtör­ténhetik. Arról értesülünk, hogy mindezek a rendetetkészitő, valamint adminisztrációs előkészítő munkák néhány hónapon be­tűi befejeződnek, úgyhogy a földteher­mentesjtő kötvények valószínűleg es év későnyarán, vagy toraőszén kibocsátás­ra kerülnek, már. A magyar pénzintézeti élet bizonyárai örömmel fogadja majd ezt a hirt, mert hiszen régóta vártnak ennek az eseménynek a bekövetkezé­sére. AZ UTOLSÓ BfcKEÉV Tallózások a Helyi Értesítő 1913. évi évfolyamában Aki tűébe a négyéves nagy világ­égést, rövid Idő aatt nagy esemé­nyek szemlélője tett, világtörténetmi időkbe került bele. Napról-napna a legnagyobb változások között él, krí­zis, világpolitikai feszültség, véres há­borúk zajának le körülötte, nyugtalan idők leheL'ete veszi körül. Bizonyára közérdeklődésre tarthat számot, ha vissza'apozZuk az idő év­könyvét és azokon a lapokon nyitjuk ki újra, amikor még a világtörténelem forgószele nem indult el, hogy vé- gigzugjon a Föld felett. Forrásul használjuk fel a Helyi Ér- tesitő akkori számait. Ugorjunk vissza röpke 25 eszten­dőt a végtelen időben és induljunk el lépésrö -lépésre a világ nagy nap­jai elé. Tehát 1913 van és havas téli nap, január 1-e... MIKOR MÉG ÍGY IRTUNK.. (1913. január 1.) »Mi, magyarok szerencsésen elke­rültük a háborút, de úgy látszik, a balkáni vérontás tovább fog folyni, szégyenére a huszadik századnak. A béketárgya ások Drinápoly miatt megakadtak s a török csapatok már harcra készen állanak, hogy vonul­janak a vágóhídra...« MAR AKKOR IS? »Miért nem központ Halas? Nézzük, mi az oka annak, hogy a környékbeli kisebb helységek lakói :nem keresik fel oly mértékben Halast, mint ahogy intézményei folytán arra igényt tarthatnia; mi az oka annak, hogy Halas városa, mely már rég virágzó város volt akkor, amikor az Alföldnek sok manapság nevezetes helysége csak fa'uszámba ment, elmaradt. Az okok leginkább belsőéi к s az nem egyéb: mint saját ügyetlen­ségünk. Először is nem törekedtünk a szomszédos községeket vasútiakkal n.agunkhoz láncolni; nem töreked­tünk Hajast közigazgatási központ ú s mi fő, kereskedelmi gócponttá fej­leszteni. Nem támogattuk az ipart. Nálunk ugyanis az a jelszó: »minden jó, ha nem háaei«. Ha pedig támogatjuk, úgy nem igen van benne köszönet. Nem törekedtünk a nyerstermény feldolgozására. Mindent e'száüitot- tunk. Nem alapítottunk semmi néven ne­vezendő gyárat, sőt, ha ilyen gon- do'at eszébe jutott valakinek, agyon- támogattuk. Nálunk mindig ez járta: nem és nem. Ilyenek után pedig a pótadórór ne panaszkodjunk, hanem igyekezzünk azt nem tenni, amit eddig tettünk, úgy hiszem és remélem, hogy akkor Haas hamarosan központtá lesz.« FURFANGOS GAZDA »Jánoshalmán történt az eset. Sze­replők egy odavaló jómódú gazda s egy kereskedő. A gazda, aki fukarságáról az egész faluban ismeretes^ valahogyan egy hamis ötkoronáshoz jutott. Törte a fejét, miként szabadulhatna meg tőle, anélküli, hogy károsodnék. Végre kieszelt valamit. Elment egyik kereskedőhöz s lisz­tet rendelt. Fizetésre kerülvén a- sor, hosszasan keresgélt erszényében', mi­közben egy jó' ötkoronást a földre ejtett. A pénz csengése kitűnő volt, ezért meg se nézte a kereskedő, hogy jó-e. Csak másnap vette észre, hogy ha­mis. Ugyanis a gazda felvétel köz­ben kicserélte a jó pénzt hamissal s azt nyújtotta át.« FELHŐK ARNYA »A borzalmak megújulására van ki­látás. A béke tárgyalások amiatt, hogy a törökök hallani sem akarnak Driná­poly átadásáról, kátyúba jutottak s alapos a kilátás, hogy újra megdör- dülnek az ágyuk s ismét megkezdődik a vérontás. * A bolgár-román feszültség nagyon kiélesedett. Nem lehetet en, hogy az ellentéteket fegyverrel egyenlítik ki.« EGY KIS STATISZTIKA »Meghalt Halason a muU év (1912. Szerk.) folyamán 443 egyén. Ezek közül húsz, éven ajüü fáu volt 119, leány 93. Húsz éven felüli férfi volt 116, nő 115. Halát oka gyanánt feltűnően nagy számban szerepel a tuberkulósjs.« MOSOLYOGJUNK KICSIT »Elmegyek János gazda szőleje mellett, ott á‘1 a szőlőben és a tő­kék körül foglalatoskodik. Bekiáltok neki: — Van-e rajta valami? — Van. Ötszáz forint a Gazdasági Bankban.« * »Egy fiatalember, ki maga se tudja, hogy vitorlázott a, házasság révé­be, adta le az alantiakat. Ha az olvasók keserűnek, esetleg savanyú­nak találják, mentse az, hogy fiatal barátunk élete most bizony elég sa­nyarú. Anya (leányához): Ugyan ne is gondolj többet azzal a lump fráterrel, hisz az, amint egy fillért megkeres, rögtön el js költi. Leány: De marna, az ne okozzon gondot, hisz oly — keveset keres!...« (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents