Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)
1938-04-02 / 27. szám
4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE április 2 Április elseje, avagy bolond nap a bolondok havában, amikor azon is mosolyogni keli, ami nem esik jól... Április 1. jelentős nap az év®k sok- aok eseménytelen, szürke napja között. Aprils 1. ma már o'yan fogalom, mint az év kezdetét jelző január 1. vagy a tavaszt, a reményt jósoló május 1. napja. Április 1. azonban, hogy miért, nem tudni, az ugratások napja is. A legenyhébb vicceiket, de a teggorombább tréfákat is ekkor engedik még magoknak az emberek. Amin azonban máskor megharagszanak, ma, ha kissé kényszeredetten is, d© mosolyognak. Általában a boíondok hónapjának tartják az áprilist. Azt. mondják, jaj annak, aki áprilisban született, pedig igen sok szeO- lemóriás mondhatja magáénak ezt a hónapot. Kolumbus is pi. áprilisban látta meg a napvilágot. t * Április olyan, mint a legkacérabb asz- szony. Egyik napon a legenyhébb kedvességgel mosolyog az emberre, a másik napon már kegyetlenül csípős, sőt téliesen hideg. Egyiik napon kacagó napsugár tűz ránk, a másik napon mintha megbánta volna, hogy olyan jó volt s aki még nem tette záogba a téükabátot, j hamarosan feölti, ha meg is fogadtat már, hogy nem veszi fai többé ebb©n a szezonban. ? . i * I . Április hónapjának bolondos, szeszélyes időjárása adta ta'án az emberek kezébe azt a sok-sok szertelenséget, amit el szoktak elsején követni. Amilyen az idő, olyan az emberek kedv® is. Megfigyelték már: ha vidám, kedves, mapsu- garas az április első napja., az emberek is apróbb, egészen finom viccekké: ugratják egymást, míg a zord, hűvös- szeles elsején sokkal mérgesebb1, gorombább viccek keresik a céljukat. * * A mült év április elseje szeszélyes, de nem zord volt. Az emberek, nem is követlek el Halason semmi n©héz tréfát. Telefonálási heccek ugyan ekkor is voltak, de olyan finom adagolásban, hogy ezért az ártatlan dolgokért még az .sem tudott megharagudni, akit huszonnyolc esetben csengetett fel az egyik magánvállalat irodájában egy ismereten oérnavékonyságu »kedves« hang, ugyanazt az együgyű kérdést adva fel: »Hogy van, mi újság, est© várom a megbeszét helyen!« Azt mondják, az emberek kedélye, sőt egész vi! ágnézieí© benn0 ét a> humorban. Egy ktor megeégedettségé t, vagy ennek effienkezőjét meg lehet állapítani évszázadokra visszamenő eg az egyes korok vÍQceődé:eiböl. A mát év áprilisi viccéi enyhék voltak, jói sikerültek, tehát vagy ®z éőző megáitapitás a heyte’en, vagy az emberek nem őszinték, mert senki sem ä'lithatja, hogy az embereknek o'yan jó' menne most, mjnlt ami-yen e’nézőea finomak tudtak tenni egy-egy április elsején. ! I Tavaly történt Halason ász egyik ma- gasálásu tisztviselővel1. Április elsején jeveet kapptt, melyben arról zengedezétt egy női kézzel irt levél, hogy adjon alkalmat ai megismerkedésre, mjert nagyon megnyerte tetszését. Amint fogytak a sorok a levélben, olyan arányban hízott a testes tisztviselő örömében. Amikor azután elolvasta a levelét, megdöbbent, mert az utollsó Szó éz volt: csókolja — április 1. De azért a levelet, mint kedves emléket ma’is őrzi. * Az ezévi ápr. e bajé is so к-sok bolondságot hozott e?ő bizonyára, mert bármennyire is nehéz az éet, az emberekből nem fog kiveszni a humor. lívilosoo országit höíi Össze Maisai o halas—szegedi sióitól Kiskunmiajsa község e’őljáiróságia a közelmúltban küldöttségiíeg kérte vitéz Endre Lászó alispántól, hogy az alispán a megyénél hasson oda, hogy az úgynevezett Szabadkai utat Majsától is kiépítsék. Majsának régi prob’émája már ez az útépítés, amely úgyszólván létkérdése az ottani gazdaközönségnek. Most a község küldöttsége igére let kapott, hogy a kért ut a haas—szegedi müutig két éven belül ki fog épülni. Képek és rajzok Halas életéből A Magyar Királyi Osztálysorsjáték főárusitói kérik, hogyjnindazok,^akik a^postán küldött sorsjegyek árát még nem egyenlítették ki, szíveskedjenek a megfelelő összeget azonnali megfizetni, mert a nyereményigény csak úgy biztosítható, ha a sorsjegyek ára a, tűv. meg- állapitott 30 fillér kötségáltalánnyal együtt a húzás előtt kiegyenült-'tett. Aki azonban- bármely, oknál fogva a sorsjegyeket nem akarja megtartani, szíveskedjék azonnal visszakül- deni az illetékes helyre, mert az ide- jében ki nem fizetett sorsjegyek semmi jogot nem biztositanak, a főárusb toknak azonban kárt okoznak, ha azokat nem* kapják vissza. A Irjzás már ápriiis 9 én kezdődik Árban, minőségben, kivitelben szenzációs tavaszi Szabó cipó á-om, De az igazságért még azt is kiállóm! Megvigaszta. engem vakon is szellemem, Hogy az igazságért vesztém ,et a szemem!... ; j Meg akart a győztes fél neki engedni; Sajnálta: az ifjú szemét sütögetni. De egy idegen ur odaért akkorra, Azt mondta: — Utazik, — szükség van forspontra! Azonban megérti, hogy az igazságot Védte a jó erdész, — nem az álnokságot- i ; i Magát ott azonnal hóhérnak kiadta, És az ítéletet végre is hajította... Azt mondta: — Becsülik, minit az igazságát, Ha még visszanyeri a szeme világát. Csakhogy akkor nyugat felől jön fel a Nap; Jelenjen meg ott, ha még uj szemeket kap... Kapott is a hóhér forspontot alája; De a szerencsét1 ént senki se sajnálja. Hanem ö a birót már csak arra kérte Mivel most már olyan keveset ér él.©: Vezettesse Jú őt az akasztófához Ott legjobban juthat majd egy-két krajcárhoz. AdOjt is a biró melléje egy pandúrt, Ott maradt úgy vakon, ho« volt a kereszt jut... I Tizenkettőt ütött éjfélkor az óra, Bus volt, hogy nem ütött állítása jóra. Résen vopt a füe, egyszer suttogást hali, Három rassz szellem, volt, mely nagy csineket vall... így kezdtek beszélni, súgva egymáskö- zött: ( Imé egy esztendő ismét elköltözött Mellyőnk nagyobb rosszat követett el, — az nyer. i így szól egy: Én voltam a /legnagyobb mester! Mért szomjiain ötöm el Sahara városát; Edfogtam tői'e az ivóvíz forrását. Egy köszörükövet tettem a tikára; Mind mégha« ott a nép, — szomjasa, — nemsokára! Aki azt elvenné, kapna nagy jutalmat, Mert még az ojt lapít, a forrás n©m folyhat!... Nem is gondolták, hogy hallgatja valaki. A másik, hogy mit tett, — azt így vallotta, ki: — Én meg a madridi királynak leányát Megbíivöltem úgy, hogy elveszte formáját! , , j' j , i Most ha meglátnátok, úgy néz ki, mint csontváz. j _ i Van ott doktor, de mind. — hiába patikáz! Menne oly orvoshoz önként feleségűt Ki meggyógyítaná a, nagy betegségből; Mert nem használ néki semmiféle gyógyszer; Fogdossa a fájás egy héten ezerszer! (Folytatjuk) Cz. L. a™ :a Igaz mese egy emberről, aki életében nem látott még ötvenpengóst Mesébe i lő furcsa eset történt P. István szegény szó galegénnyel. A legény egy pénztárcát talált és abban egy 50 pengőst. Imi-ovasni nem tud, 50 pengőst soha nem látott, igy a színes papír értékét nem ismerte. Este azonban edicsekedett vele a kukorieamor- zso ásnál. Társai ugratni kezdték, hogy dobja el, nem. ér már semimft ez a pénz, mart régi, nincs már forgalomban. Egyik jóbarátja azonban mégis vállalkozott, hogy ismer egy régiséggyűjtőt, annak eladja. Két nap múlva le is olvasott a legény kezébe 9 p©ngő 30 fillért azzal, hogy többet nem. akart érte adni a műgyűjtő, mert már nagyon régi, A . legény megörü t a kapott pénznek és elvásárol ta. Mindketten jót jöttek volna ki, ha. a csendőrség tudomást nem szerez az ügyről. így a dömpingáron megvásárolt 50 pengős taílátoja és »vevő«'je ellen is megindították az eljárást. Érdekes azonban, hogy a pénz evesztőj© még nem je entk©z©tt. i Ä hírneves Rád i ó női és gyermek cipók ZOLTÁN cipőüzletében szerezhetők be 6 havi részletfizetés 6 NÉPMESE, VAGY AZ IGAZSÁG GYŐZELME Irta:; GŐZÖN ISTVÁN halasi népköltő 1886. — téten éjjelienként И. I Sajnálta bukását, de neki nem mondta, A harmadikat is még kérdőre vonta, I Mondván: Az ügyvéd ur ezt hogy tájékozza, ’ i , i i Halljam, az igazat ön mikép kínozza? Rákészült már ekkor a harmadik ügyvéd; így adta, hogy ő is csak pénzes embert véd. Az igaz ügyeken ő éhen meghalna, Mert az igaz ember, miaga is szavalna! Az igazságnak a becsület a párja, De ha mégis szólni kel néki hozzája: — A bírót nem nyeri meg soha — szolgái3 . i Még akkor se, ha bérét elkívánja! Azonban biró uir, én honvéd is vo-tam, Felemlítem, hogy ott miket U\paszt 1- tam: i Volt oft egy kapitány, ki mindég kártyázott , j És a lénung — sokszor — amiatt hiányzott. ' j Végre egy jó káplár fellázadt ellene, Mondta, hogy a lénung neki is keienie! És az igazságért kapott harminc botot; Hogy mert megsérteni olyan n’agy tobzódó*. [ Félre hát! — azt mondom én, — az igazsággal, Mert az csak küzködik a 'nyomorúsággal. Ha e szerencséién, szemébe fogadott, Az az igazság, hogy ő vaknak maradott ! — Meg vagy nyerve! — szólt a biró az erdésznek, 1 Mert engem cselédim soha meg n®mi nyernek! Itt nincs egyéb igaz, csakhogy te ázt mondtad, Hogy az igazság győz; de rosszul gondo’-tad! Mert im, most mily nagy kárt valiassz szemeidbe!? Az igazság sodrott a veszed© embe, Mivel három tanú t ügyvéd igazolja, Hogy a pénz az igaz ügyet éltapodja! Szánom balsorsodat, hogy oly tévedt voltát, Hogy az igazságért Szemedbe fogadtál! Kisütheti szemed a győztes pörös fél; így lett most már reád még délben is éjfél! Szólt az erdész: — Bajos ébren a vak
