Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)

1938-01-05 / 2. szám

б KISKUNHALAS HELYI BKTESITOJB január 5 // I 6m íwi jfmonMhafá'! Az ASPIRIN 40 év folyamán az egész világot meggyó'zte kiváló tulajdonsá- ságairól. Ebbó'l a világhírből próbálnak utánzatok és pótszerek hasznot huzni, ezek azonban nemérhetikel az előállítá­sában tökéletességig fejlesztett ASPIRIN hatékonyságát és ártalmatlanságát. ASPI RIN, TABIETTA csak a kereszttel valódi — Szeméyi hir. Futó István alhad­nagyot, a ha’asi csendőrszakasz pa­rancsnokát szolgálati érdekből Kis- kundorozsmára helyezték át. A ki­tűnő szakaszparancsnok halasi szol- \ gálata alatt rokonszenves egyénisé- t gével is megnyerte Halason és a szakasz működési területén mind a vele érintkező magánosok Szimpátiá­ját és megbecsülését. Távozása a halasi csendőr-szakasznak érzékeny veszteség. Futó alhadnagy, miután uj szolgálati beosztását már el is> kellett foglalnia, számos ismerősének ezúton tud csak búcsút mondani. — Elhajtotta magzatát, mert azt hitte, hogy gyengeelméjű lesz. Sza­bó Béláné 32 éves bajai asztalosse­géd nejét még múlt év szeptember 1-én a mentők súlyos állapodban szállították kórházba. Az ottani vizs­gálat után az asszony beismerte, 1 hogy magzatát saját maga hajtotta ; el. A bajai törvényszék az elmúlt . napokban megtartott főtárgyalásán ! Szabóné sirva ismerte be a büncse- • lekményt, amit azért követett el, mert ! két fia közül egyik gyengeellméfü ' és attól félt, hogy a megszületendő gyermek sem lesz egészséges. A bí­róság 14 napi fogházra ítélte Az Íté­let jogerős. — Amíg iaz asszony szórlakozoffi, otthon meghalt a férj. Tragikus ha­lálesetet je’entettek Szilveszter éjsza­káján dr. Piápa Arnold községi or­vosnak Bácsalmáson. Id. Onhausz János, amig a felesége eltávozott ismerőseivel szórakozni, agyvérzés következtében elhunyt. A tragikus ha­lálesetet a hajnali órákban fedezték fel, amikor a hozzátartozók hazajöt­tek. Nyomban jelentették az esetet a csendőrségnek, amelynek értesíté­se alapján — miután bűncselekmény nem forgott fenn — a hajai ügyész­ség kiadta a temetési engedélyt. Az idős gaz-dja hirtelen halála általános részvétet keltett Bácsalmáson. — Tíz százalékkai esetit ismét ja toli ária. Nemrégen irtunk arról, hogy a toll áresése jelentékeny összeget vett ki a gazdák zsebéből1. Pár nappal ezelőtt újabb kellemetlen meg­lepetés érte a gazdákatj. A ke­reskedők 10 százalékkal olcsóbban voltak hajlandók csak vásárolni a tollat. Az újabb áresés következtében a legfinomabb pebelytoHért sem ad­nak többet 10 pengőnél. A kereske­dők azt hangoztatják, hogy kényte­lenek ragaszkodni az uj árhoz, mert a nagy export-cégek is leszállították a toll árát. Az áresés sokezer pengőt vett ki ismét gazdáink zsebéből. — Felhívás az ál atbiztositás.a. A Pestvármegyei Szarvasmarhatenyész­tő Egyesület vezetősége felhívja a vármegye gazdáit, hogy állataikat biztosítsák, mert a szomszédos ál­lamokban dühöngő marhavész a kö­zeljövőben minden óvintézkedés el­lenére is átterjedhet és ha elhulla­nak a marhák, a gazdákat igen nagy kár éri. Az állatbiztosításokat azért is célszerű már most megkötni, mert ha az országban felüti fejét a jár­vány, a biztositótársaságok is vo­nakodnak majd] elfogadni a bizto­sítást. köszönetnyilvánítás Mindazon rokonoknak, jóbarátokniak és ismerősöknek, kik fetejthetetfen 'jő férjem, édesapánk, nagyapánk temetésén resztvettek s ezáltal nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. , özv. KOVÁCS BENŐNÉ és családja. Д TERMÉNYTŐZSDE HIVATALOS ARAI: Január 4. Búza 80 kg.-os 21.30—21.60 P, rozs 18.35—19 P, árpa 16.50—17 P, zab 16.65 —16.80 P, tengeri 12.55—12.75 P má­zsánként. FERENCVÁROSI SERTBSVASÄ1 Nehéz sertés 113—114, közepes 104— 106, silány 94—97 ffér kilónként. Anyakönyvi hírek — December 27. — január 3. .— SZÜLETTEK: Svéda Antal és Szabó Erzsébetnek László nevű fituk. Farkas István, ős Tó­biás Viktóriának István nevű fiuk. He­gedűs József és Vas Molnár Eleonórá­nak István nevű fiuk. Szokoia Imre és Bársony Júliáménak István nevű fiuk. Andriska János és Varga Annának halva született fiuk. Sztupinszki István és Hu- gyeez Annának Anna. nevű leányuk. Bui- je Sándor és Pastrovics Máriának Sán­dor nevű fiuk. Tasonyi András és Be- liczki Erzsébetnek Sára n®vü leányuk. Schveitzer Károly és Túri Jolánnak Jo­lán nevű leányuk. Bartók Sándor és Tóth Baranyi Zsuzsánnámak Zsófia nevű leányuk. Tóth Béla és Antal Klára Emí­liának Béla nevű fiuk. MEGHALTAK: Búkor Anna 4 hónapos, Varga Béla 67 éves, Kovács G. Benő 74 éves, Mé­száros Lajosoé Brinikus Veronika 81 éves, Uricska István 45 éves, Pákái Zsó­fia 1 hónapos, Csendes Imréné Turcsi Anna 49 éves1. , KIHIRDETETT JEGYESEK: Koródi István Györki Juliánná buda­pesti lakossal. Nagy V. István Szabó Ju­liánná Zsuzsannával. Ölvedi Szabó Pál Földvári Judittal. Imrik Lászó Kaszás Eszterrel. Sánta Imi® Tanács Juliáná- nával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Oláh Ferenc székesfehérvári lakos Pásztor Margittal. Marnzsa Mihály Ro­kolya Eszterrel. Ádám Lajos R©icbardt Annával. Fe'eiős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS f? Az elrabolt találmány | 1 Lri ■ ■ Bűnügyi regény — Irta: St. William J ■ Ш Vécsey Leó fordítása § Folytatás 8 — Különben nem hallott mjég semmit erről az öreg fimberkeirülő különcről1, Eckert ur? — folytatta: áz oszltáíyvezétíő Suttogva. — Azt mondják, hogy az öreg megfigyelés alatt volt az őrüLiek házá­ban. Miután innen kiszabadult, — ennek körülbelül két éve Miét, — kibérel!© Waldheim memt azt a dütedező öreg bagolyvárat, amelyben sBjnki sem akart már lakni. Most ott remetéskieidik az egész világtól távoli. Én attól félek, hogy a fia sincs rendben egészen..(, Ugy-e, ért engem? — öröklött terheltség? Hm. Lehetsé­ges! — mondotta elgondolkodva ai de­tektív, miközben Mállott. — Köszönöm a felvilágosításokat. — Isten Önnel, Eckert ur! * Pompás őszi nap volt. Bélkésen fehér­lett a zöld völgyben Waldhéim község. Azon a meredejk köves utón, amply a Winde ck-kastély hoz vezetett, egy férfi haladt. A hosszúkás fadoboz és a há­romlábú; áll vány után ítélve, melyet vil­lán vitt, festő tehetett, aki a vidéket járja, hogy a megkap óan szép részlete­ket vásznára vesse. Úgy látszott, hogy most az öreg kastélyt szemelte ki fest­mény© tárgyául. Jíem sokkal később ez a "férfi az öreg Hachental Wil'ibaldnak, a kastély urának, Westermanm Heinrich néven je­lentette be magát. A következő pillanat­ban a fogad ószobában egy tiszteletre­méltó ' fehértejül "Öreg ur e’őtt állott. — Meg tudom' érteni, hogy megakadt a szeme ezen la, romantikus épületen, Westermann ur, — mondotta a ház ura, mikor megtudta, hogy mi vezette házába a festőt. >— Tetszése szerint ki­es bejárhat a házamban és lefesthet mindent, amit érdemesnek tart. öröm­mel venném, ha vacsorára megtisztelte©. Kevéssel ©zután a szorgalmas festő felállította háromlábú áHvmyát egy bod­zabokor tövében, a repkényövez'e to­ronnyal szemben. — Remélhetőleg ez az én kedves, öreg házigazdám épp oly keveset ért a festészethez, mint jómagam, — mon­dotta magában rajzolás közben. — Mi­csoda szégyen volna, ha látni akarná az én macskakaparásomat- Festeni és nyomozni — két teljesen különböző do­log. És mégis ez egyszer nagyon hasz­nos volt ez a kevéske rajztudásom, hogy Eckert Billy detektív Westermann Hein­rich festő alakjában jelenhessen meg. Délben lement a defektiv a falucska egyetlen korcsmájába, hogy megebédel­jen. Az ebéd utáni idő azzal telt jel, hogy festményének megfelelő tárgyat keresett, de tulajdonképen mindez csak azért volt, hogy a környezettel megis­merkedjék, — hogy éjjel majd annál1 si­keresebben folytathassa kutatásait. Nem csalódott a detektív abban a reményében, hogy a ház fiával, az any- nyjra keresett mérnökkel fog találkozni. Hachental csinos, megnyerő külsejű fia­talember volt, aki szembetűnő nagyfokú idegesség® mel'ett is heffiemés társalgó­nak bizonyult. Biliy érdeme, hogy a fiatal mérnök rövidesen melegen össze­barátkozott a Jövevény festővel. Már késő éjjel1 volt, mikor a festő elbúcsúzott vendégszerető házigazdájá­tól, hogy a »Fehér bárány«-Szálkában levő lakására menjen, i így töltött el Eckert néhány napot, mialatt állandóan éber szemmel figyelt. Már három napja »festett«, harmadik este hált meg a kis falu szállodájában. A toronyóra tízet ütött, faliun ez miár késő éjszaka. Néma csend volt az egész vidéken, az uccán egyetlen ember sem jár már. . Itt volt az idő a cselekvésre. A de­tektív, aki az elmúlt. napokban (nem töltötte az időt tétlenül, alaposan ki­kémlelte a helyzetet, tájékozódod a fa­lubeliektől s megtudta, hogy a vén kastély, a bagolyvár környékét százféle legenda és babona öv©zi a faíube’i nép képzeletében, úgy, hogy nem: akadna ember, aki vállalkoznék arra, hogy éj­szaka: idején megközelítse alzít a vidéket. Erről az oldalról tehát nem keltett attól félnie, hogy megzavarják. Mert a detektív elhatározta, hogy műviéi már nem' sok idő van hátra a főtárgyalásig, dűlőre viszi a, dolgot és ezpn az éjsza­kán behatol a kastélyba, a fialtat mér­nök szobájába és átkutat mindent az eltopott találmány ierv©k, — a bünjel- szerü döntő bizonyiték visszaszerzésére. Tudta, hogy ez a vállalkozás nemi jár minden kockázat és veszedelem nél­kül, de nemi az az ember volt, aki visszariad a fenyegető veszedelemtők.. Amikor a toronyóra tizenegyet ütöt|t, a »Fehér bárány«-szálloda ajtaja meg- csikordult sarkában.' Egy sötét, árnyék - szerü alak lop ódzott ki az uccára a félig kinyi:t ajtón, végiigosont az alvó uccákon a kastély felé és nemsokára egybeolvadt az öreg faiak árnyékával. Halk kulcscsörgés hangzott a néma csendben és a finoman kidolgozott áít- kulcs, melyhez a viaszlenyomatot a »festő« szerezte meg, megnyitotta; a kis szőlővel befútta (ott hátsó kaput, amely a kastélyt körülvevő fakerítés­ben volt. Gyorsan besurrant a kapun a sötét alak, aki nem volt más, mint Eckert Biliy, a detektív. A ház hátsó homlok­zata felé lop ódzott, hol a félig romba- dőlt torony, mint valami fenyegető ujj meredt fel a,z égre. Ez volt az a torony, mely kezdettől fogva magára vonta Eckert érdeklődé­sét, mert házigazdája ai ház: összes ter­meit megmutatta a fiatal művésznek, csak a szédítő mélység fölött lévő to­ronyszobáról hallgatott áűthataltosan. Ez a szoba állandóan zárva maradt előtte. Ebben a toronyszobában tartózkodott, tudomása szerint, a legtöbbször a fiatar mérnök. ! 1 ! I 1 j A dús és buja bodzabokrok lepte alatt nyugodtan haladhatott a detektív felfedező utján, míg csak ©: nem ért a torony hatalmas kövekb-ö* összerótt fa­lához. Ekkor ismét halk kutescsikor- gatás hallatszott és az ajtót óvatosan betaszitva, eltűnt a detektív a Windeck- kastélyba. Zaj nélkül csukta be maga után az ajtót. Kívül ismét minden csen­des lett, nem' vett észre senki semmit (Folytatjuk} Nyomatott о Kjekuhhalas Hetyi Értesítője Lepválalat nyomdájában, Molnárai. 2. — Müezaki vezető: Mészáros Dezső.

Next

/
Thumbnails
Contents