Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-11-24 / 94. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE november 24 Kötött ruhák, féri Bébi ruhák, finom n legnagyobb választ) fi ás női pulloverek, 5 яяяатттЕЯВштяшшшватияшяашашият Ш KONZUM bevásárlási oi fehérneműk, keztyűk ~ Ikban Schönhelm t iarisnya bol tbai hely Vásároljon 1 szakQzlet- 1 bon Fehértón felakasz­totta magát egy öregszőlőkben fiatalember Fehértón a Kotezsváry-féle erdőben felakasztva találtak egy fiatalembert. Az esetet a csendőrségnek jeten tették, akik a helyszínre kiszálltak a városi orvossá). Megállapították, hogy a fiatalember Kakuk Lász’ó, az öregszőlőkben lakik, szerelmes volt egy leányba, de a házas­ságot ellenezték. Efölötti elkeseredésé­ben vált meg az élettől. UJ autóbuszjárat indul Halas-Prónayfalva- Soltvadkerten át Soltra Uj autóbuszjárat megindít ásáról érte­sülünk. A Mavart vezetősége ugyanis Szeged—Prónayfalva—Soltvadkert— Kis­kőrösön keresztül vezetendő vonallal, Solt végállomással, a Dunántúlt akarja rövid utón összekötni. Soltról ugyanis a dunaföidvári hidon keresztül Szekszárd és Veszprém felé már most is van ösz- szeköttetés, mig az uj autóbuszjárat fő­leg a nyári idényben a balatoni fürdő- kultuszt kivánja szolgálni. A tervnek mindenesetre csak örü’ni tudunk, mért ezzel vármegyénk néhány községe be­kapcsolódik a gazdasági vérkeringésbe. TOLL és TINTA Kicsoda a gyermek apja — pillanatfel­vétel a halasi anya» könyvi Hivatalban Az adóhivatalt kivéve, nincs még egy másik olyan hivatal, mint az állami anyakönyvi hivatal, ahol á jobbnál jobb anekdota gyűjtemény­be illő esetek, jelenjetek játszódnak le szinte napról map ra. Ezek közül való az alábbi is. Bejáílit nagy illemtudóan, kalapját forgatva egy jámbor atyafi az anyakönyvi hivatalba és megfelelő torokköszörülés után azt nyilatkozza: — Gyerököt jelöntenék, tekintetes ur... 1 i — Hát jelentse kérem — mondja az anyakönyvek vezetője. Kicsoda a gyermek — atyja? — A nem kérdésös — szól büsz­Izléses, férfiszövetek Mártiim és Kovácsnál Pollák vaskereskedő mellett ] kén a jó ember. — De nekem igen! Nekem' tudni kell, hogy, ki a gyermek atyja, mert anjélkül nem tudom: kikeresni a té­telt. Ki az újszülött apja, mondja meg. i j —■ Hát kt vóna ?! — horkaya fel i I viharos önérzettel a magyar — ‘ mlég éppen, az kéne... Hát én mia­gam ! — No hála isteninek, erre voltam kiváncsi. Magát hogy hívják? — Ahogy az apámat. To to... A puskaport, ami a levegőben lá.t- ! hatatlanul szitál, Bangkokból megle­hetne gyújtani elektromos szikrával. De njem ez történik, hanem: — Apja njeve? — Bagó Balázs. — Mikor kötöttek házasságot? — Arra nfem emléközök... Nem régön,. — Nem rég és mégsem emlékszik rá? Hogy lehet az? Körülbelül sem tudja? — Dehogynem. Úgy körülbelül két hónapja. — Hát ez csak nem volt régen! Es a gyerek már megszületett? — Mög ám, az es!te. Takaros kis legény. A tisztviselő fellapozza a hatalmás könyvet s a név alapján vjalóbam megtalálja a két hónappal előbb kö­tött házasságot. — Nohát maga ügyes ember, csak a szavajárása nehézkes. Csak áz nem fér a fejembe, hogy ilyen egyszerű, tanyai napszámos cselédnek mint ma­ga is, akinek az életében ritkán for­dulnak elő nevezetesebb, hogy úgy mondjam életbevágóbb dátumok, ho­gyan felejthette el a házasságkötés időpontját alig hatvannap alatt? Emberünk hallgat. Nézi a zsíros kalap bélést, sodortat egyet csap- zott bajuszán, aztán csak úgy fél­vállról veti, oda, mintha azt monda­ná, hogy ki tehet róla, ha az ember a sötétben belelép a csizmájával a sárba — hogy aszongya: — Nem kalandárium az én fejem. Nem figyélmezhetök miindön csip- csup napra, mikó hivatalba vagy vagy törvénybe mék. Meir mán an­nak is nyóc esztendeje muHott, hogy evve a rr.annyukomma együtt élők. Reménytelen szerelme miatt megmérgezte magát egy majsai leány Megdöbbentő öngyilkossági kísérlet­nek vo'-tak szemtanúi pénteken délután a majsai járó-kelők, akik arra lettek figyelmesek, hogy egy fiatal le­ány elvágódik a járdán és eszmélefen- ségte jut. ■ í t Azonnal értesítették a tűzoltóságot, akik Majsán a mentői teendőket látják el. A mentők a leányt beszállították az ottani szegényház kórházszobájába, ahol a községi orvos mega-!apitotla, hogy az eszmé et’en leány nagyobb adag só­savat ivott. Az orvosnak hosszabb idő után sikerűt az öngyilkos szándékú 'eányt magához térítenie, aki elmon­dotta, hogy 17 éves és reménytelen Sze­reke miatt akart megválni az élettől. A fiatal leány egyébként egy majsai cég alkalmazottja. Képek és rajzok Hala» életéből SOROZÁSKOR — Van-e va’ami bajod ? — kérdi az ezredorvos ia sorozáson egy pirtói le­génytől. — Nagyot halok kérőm! — feleli a legény. . t — Honnan? Kiskőrösről?... Mert on­nan én is nagyot halok! — Nem kérőm,! Az istennyila lecsa­pott mélám, mikor a marhákat legeltet­tem; azuta nem halok! — Alkalmas, fogyatkozás nélkül! Azzal rácsap az orvos a legény hátára s azt mondja: Annyi erővel beléd is csaphatott volna aiz istennyila! * Egy másik hasonszőrűtől is kérdezik a sorozájskor: — Van-e va'ami bája? — Nős embör vagyok kéröimalássan! — Hátra arc!... Emelje fel a lábát!... ügy ni!... Nem fáj? (bokában, amint ta­pogatja az orvos). i — Nős embör vagyok kéröm,alás?an! — Mi az istennyilának mondja maga mindig, hogy nős ember?! — Gondótam, hogy megsajnálnak! — Alkalmas, fogyatkozás nélkül!... Felavatandó! ORVOSI VIGASZTALAS Giaái Gábor rendőrkapitány, — kit arravalóságáért • szép és daliás magyar a’akjáért a »kapitányok kapitánya« jel­zővel is megtiszteltek kortársai, — egy­szer nagybeteg lett. Az akkor még or­vosi gyakorlatot folytató Farkas Imre urat kívánta magához. Mikor az orvos odaért, a nagybeteg kapitány igy kezdte beszédét: — Mögba’ok pajtás!... Ha már nem tudsz is möggyógyitani, majd legalább mondassz egy-két vigasztaló szót! — óh kedves barátom, a ha ál ellen nincs ám orvosság! Ebben mag is nyu­godhatsz!... A röndös embörnek odaát se 'ossz ám rosszabb dolga! HÁZASSÁGI AKADALY I... István szép lányának kérője volt. A leány szerette volna a legényt, de az apja másképen gondolkozott és siró leányát e szókkal fizette ki: »Hiába hull a szép szemed könnye, Ha a neve nincs a telekkönyvbe.« EGY REGI PÁRBESZÉD A kilencvenes évek elején történt: A harangozó sző lakapásokat fogadott Szilády Áron pirtói szőüőtóepére. A felfogadott munkások között volt Karai József is, az akkoriban már Ha'ason is bontakozó szociá’demokrata elvek ieg- e'ső szószólója. i A továbbiakban adjuk át * * szót őki- gye mének : »Rövid vártáivá, gyün a harangozó a azt mondja néköm • I — Te ne gyüjjéí ki koma! — Miért? — kérdőm tue. i — Azért, hogy beszé'szi — Ne fé'j>, neköd n®m beszélők! Mert a te fejed olyan, mint a tölgyfia; vastag a fejkoponyád. Semmifée józan észt be nem fogad!.,. Hanem kinn -osszJa a Szi­lády ur ? — Kinnt! — No, majd annak beszé ök! Mert an­nak vékonyabb fejekoponyája van. s a józan észt az befogadja! — Jaj, csak annak ne!... Inkább ott­hagyom a foglalót nálad! — Nem köU neköm az alamizsna 20 krajcárod; mög akarok én érte dol­gom !... így nem bírt lerázni. Ki möntünk dol­gozni a nagy sző lőteiapr» s beszélget­tünk társaimmal... Egyször aztán gyün a nagyérdekü Szilády ur, nagy hosszú bottal. Maga­sabb volt, mint ü maga... Jó ideig hallj- gatódzik, mikor egyször mögszóal: — Halom, Kazai szaktársunk, hogy sok mindenről tájékozva van! Tájékozva van-e már arról, hogy mimódon lehetne a világ népét jóvátenni? — A világ népét, kérőm, jóvátenni tiszta löhetetlenség! Amit «zör féle val­lás, annyi politika, mög az a sok nyelv­különbség széjjel tart, azt egy kalap alá vonni nem lőhet! Csak úgy lőhetne, ha szögénytül, gazdagtól élszödnék a gye- rököket, aztán egyforma ruhába, egy­forma élettáplálékba részesítenék ükét, mög egyforma tanításban. Ebbüi álla­na elő idővel egy uj nemzedék!.,. — Tudom, — válaszolt Szilády Áron, — hogy sok bajtól lehetne az emberisé­get ezen az utón megszabadítani, — de hová tennétek a Jézus óta fennálló sze­retett?... Ami é’ az apákban, anyák­ban, gyermekeik iránt?!... Gyermekek­ben pedig az apa és áz anya iránt?!..., Nem ismernének többé apát, anyát!... — Halottam!... Van ez a végtelen nagy szeretet, de vetem némi volt éröz- tetve! Ap a-anyanövelésben részt nem vöttem!... Az a szögény embör, aki 4—5 csa'ádot nevel, nem bírja szeretni, mert oda kői adni — szolgáknak, ami vetem is mögtörtént!,.. Vagyonos osztálynál ez talán jobban mögáUja a helyit, de ott mög mást kő i meglátnunk!... Váro­sunkban is történt, mög az újságokban is fölfödözhetö, — én ugyan (te írni, se olvasni nem tudok, — de hallom, hogy mennyi a gyilkosság apa és anya eile«, — a vagyonért!? Mög mennyi van o-yan, aki örömmel várja apjának, any­jának elmúlását, hogy ő üíheesön b«ie a vagyonba!?... i ­Erre nem kaptam választ. Otthagyott a nagyérdekü Szilády ur.« (Folytatjuk). Cz. L. — Véres verekedés volt Jájnoíhaí- mán. Szombaton este nagyobb társa­ság mulatozott Jánoshalmán az Ap- ponyi.téren tevő Holtender-féle korcs­mában. A mulatozás vége verekedés tett, amit az utcán is folytattak s kerítést, ablakot tördelve alaposan összeverték egymást a legények. Kü­lönösen Taskovics József és Hidvári Ferenc legények szenvedlek súlyos sérüléseket. . , i ._í_Lü

Next

/
Thumbnails
Contents