Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1937-01-20 / 6. szám
6 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 20 Világítson és fűzzön villannyal! Gazdaságos, kényelmes, tiszta, olcsó. Világítási és ipari áramdij a ogyasztás arányában csökken, háztartási áramdij 36 fillér ^ ____________r Uj rendelet a részvény- társaságok mérlegeiről A Budapesti Közlöny vasárnapi száma közli a kormánynak egy ren- dieletét, amely a részvénytársaságok és a szövetkezetek 'űzléteredményé- nek felhasználásáról Intézkedik, í A rendelet, a korábbi pendeletek j hasonló tárgyú rendeletektöl eltérő- \ leg az értékpapírok értékelésére vo- j natkozólag nem tartalmaz rendelkezési. Ennélfogva az értékpapírokat az fl$36. évi junius 30. után záródó üzletévről készített mérlegtől kézdve ezentúl ismét a mérlegkészítés általános szabályainak megfelelő értékkel kell az évi mérlegekbe felvenni. A rendelet mindössze a mérlegben kitett üzleti nyereség hovaforditása tekintetében intézkedik, hatályában fenntartva egy régebbi rendieletét, mely — az alapszabályok eltérő rendelkezései esetében is — lehetővé teszik osztalék és jutalék fizetésének mellőzését és a nyereségnek tartalékok alkotására, Illetőleg gyarapítására való felhasználását. «кв. — Az elemi kánoik Jegyzéke közszemlén. Kiskun hate megyei város hatósága közhírré teszi, hogy az 1936. élvi elemi kár jegyzék a városi adóhivatal 17-es Szobájában január 20-ig közszemlére ki- té tetett. i i — A gazdagsági munkások napszámbéremelése. A borsodmegyei glazdiasági egyesület közgyűlésén megalapították, hogy a mezőgazdasági munkásság helyzete kétségbeejtő. Különösen azokon в vidékeken, ahol nincsenek ipari telepek. A közgyűlés elhatározta^ hogy felirattal fordul á kormányhoz és efo.ben kérni fogja a gazdasági munkások napszámbérének felemelését és megfelelő mun- kaalkámak teremtését. Többen olyan értelemben szólaltak fel, hogy mivel a kisgazdaságok a béreiket nem tudják fizetni, be keteie ezekben (az üzemekben vezetni a részes művelés t.Ezt a kérdést Űz egyesület tanulmányozni fogja. GABONAARAK: Január 19. Búza 22.15—22.35 P, Rozs 1830— 18.50 P, Агра 15.50-16 P, Zab 19 »—19.50 P, Tengeri uj morzsolt 13 —13.10 P mázsánként. FERENCVÁROSI SERTESVASAR Nehéz 114—116 fillér, közép 108— 112 fillér, könnyű 92—100 fillér kí- lógramonként. j j Anyakönyvi hírek — Január 11. — január 18. — SZÜLETTEK: Lakos László és Fedor Erzsébetnek Sándor nevű fiuk. Kis Károly és Maczkó Julliánnámak Margit nevű leányuk. Szitás János és Gyurts Honának István nevű fiuk. Pastrovics István és Tóth Mária Mag- do'námk Mária nevű leányuk. Abrahám András és Hódi Piroskának Erzsébet nevű leányuk. Kardos László és Tóth Máriának Piroska nevű leányuk. Dezső Anita* és Blanka Zsófiának Jofán nevű leányuk. Orbán Sándor és Kovács Márt- 1 énük Károly nevű fiuk. Néhai Somlói j Jenő Imre és Horváth Saroltának Jenő ! nevű fiuk. Fehér Lajos és Lakrnan Mária Amáliának Irén nevű leányuk. Judok 1 János és Szarka Kovács Piroskának El- . vlra nevű leányuk. MEGHALTAK: > Csáki Mihály 73 éves korban, Jókocsi Ferenc 76 éves, Pozsár Kálmán 1 hónapos, özv. Qyeniizse Istvámé Kardos Terézia 42 éves, Erdélyi Antalhé Kocsis Mária 41 éves, Rafael Mária 23 éves, Kertész Irén 6 éves, Herehkovics Márta 10 napos, Fehér Irén 2 órás, Nyerges András 37 éves, Könyves Mihály 30 éves, Potyák Páíné Domonkos Viktória 53 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Bakos Sándor császártöltési lakos Mic- kó Teréziával. Kurgyis Ferenc A. Tóth Margit kiskunmajsai lakossal. Hazai Gyula Endre Eifert Margit solfc- vadkerti lakossal. Fodor Lajos ónodi Terézia so’tvadkerti lakossal. Gombos István Bárkányi Teréziával Krizsák Sándor Ábrahám Irénnel'. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: | №di János Mátyási Ju’iánmávaí. He- | gedüs Bite Ferenc pusztamérgesi lakos Bózsó Rozáliával. Rutai Vincze Soós Veronikával. Ferenesik István Erdélyi Mária Jusztinává1', Modok Sándor Bankos dumáiméval. Orbán Imre Czifra Viktóriával. i ________________-_________________________________________ 62010-1936. kig. < Pályázati hirdetmény Kiskunhalas megyei városnál nyugdíjazás folytán megüresedett s a normát létszám keretébe tartózó péniztárnoki és egy irnoki, valamint az ezek betöltésével megüresedő egyéb áfásokra pályázatot hirdetek. A pénztámoki állás a IX. fiz. osztály* az irnoki állás pedig a XI. fizu osztálynak megfelelő il/etményekkel Jár. i Minősítési kellékek a pénztámoki állásra nézve az érettségi és áfamszámvS- íeltani álam vizsga letétel©, az irnoki állásra a középiskola 4 osztályának elvégzése. : j A pályázati kérvényeket hozzám címezve 1937. évi január 30. napjának déli 12 óráiig kelt Kiskunhalas megyei város polgármesterénél benyújtani. . A kérvény mellett igazolni kell eredeti okmányokkal, vagy hitdesjfeít másolatokkal a pályázók életkorát, elméleti képesítését, eddigi szolgálatát, magyar állampofgárságát, közszolgálatra szükséges egészségi állapotát, erkölcsi kifogástalanságát a a tanácsköztársaság alatti magatartását. Kiskunhalas megyei város szolgálatában áhó tisztviselők в fenti kellékeket igazolni nem kötelesek. Az állásokat Kiskunhalas megyei város tisztújító széke életfogytig tartó érvénnyel tölti be választás utján, melynek határnapja iránt később fogok intézkedni. I i I , I 'I ,j;[ ; Budapest, 1936. december 29. 1 Dr. ERDÉLYI LORAND alispán. j , П—------■' и Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS ; Í ban egy revolvert szorongatva, a mit sem sejtő öreg elé ugrott: j — Állj! — kiáltott rá, — fel a kezekkel vagy lövök! ly1 * ■ mintha az ikertestvéred lennék. Pinkerton letérdelt az eszme étien Peters mellé és nekifogott, hogy levetkőztesse. Reg Folytatás 6 A kopogás után lassan kinyílt a sötét ház egyik emeleti аЫака és egy rikácsoló hang szólt ki az éjszakába: — Ki van iltt? — Jó barát, — válaszolt az öreg Pétére, — a Hudson hollója jött meg. — Ah, te vagy az, — várj, azonnal jövök. ■' . , 1 A fiatal munkás tisztán halhatta, hogy a zárban kétszer elfordítanak egy kulcsot, rnjajd egy lánclakat csörgése ha látszott. Tehát' hivat an vendég, nehezen hatolhatott vo’na be a ház ajtajján. Óvatosan visszacsúszott az erdő sünijébe és ott felálLva jól kinyujtózkodott. — Az öreg gazember tehát benn© van a rabíóbartengban, — szólott ha|k hangon — és megmernék rá esküdni, hogy pz eüjtünit leányt is megtalálnám á házban. — Óh, bár csak hallanám, hogy miről diskurá nak az ajtó mögött, — folytatta tovább a fiatalember, aki természetes, hogy jólsikerült álruhájában nem volt más „ mint Pinkerton, — hátha éppen ebben a pillanatban határozzák e", hogy Margitot véjg’eg elíeszik láb1 alól. Akármi is történik, ma: éjszaka mindent meg kell tudnom és ha Margit válóban itt van, úgy megmentem, a gazemberek karmai közül, i Egy jó óra hosszáig nem hal’átszőtt semmi nesz a házból. Pinkerton türelmét В cinkosok eléggé próbára tették. Több mint egy óra elmúltává’, óvatosan kinyílt a ház ajtaja és az öreg Péé n у tors lépett ki. Azonban nem egyedül jelent meg az ajtóban, — egy visszataszító külsejű négernő állóti mögötte. Az asszonynak harculesi termete volt, széles, vörös szája és már idősebb lehetett, mert a kendövet bekötött féjé plot kócos „szürkés fehér hajtincsek lógtak ki. Mit adott volna Pinkerton, ha a kettőjük közötti beszélgetést kihallgathatja. Újra egy jó negyedóra telit el, m'g a bucÄizko iá ti került a sor. Már néhányszor kezet fogtak egymással, majd az öreg Péters hirtelen átö'e te a vén- asszonyt és megcsókolta. — Te jó Isten! — kiáltott fe'.1 magában Pinkerton, — milyen ízlése tehet ennek, ha egy ilyen vén madárijesztővei összeesókotódzik. No, remélem, hogy nem sokpt fognak már összejönni és ez a feketeképü majom is a börtönbe kerül a jómadarakkal együtt. A négemő visszahúzódott a házba és újra hál'átszöitf, amint a iánclákátot az ajtóra rákapcsolták. Az öreg Péters, hogy útját magrövi- ditse, az erdőn keresztül indult meg az állomás felé. Pinkerton egyik fától a másikig szaladva követte az öreg lépteit. Azonban aüg haladtak tiz percig az erdőben, Pinkerton a fák között hirtelen előre szaladt és jó húsz Lépéssel megelőzve az öreg Péterset, egy bokor mögé húzódott. Mikor Péters már csak pár lépésnyire volt a bokortól, Pinkerton egyik kezében egy kést, a másik— Hohó! — kiáltott fer az öreg ijedt hangon, — mi alkar ez lenni, rablötájj madás? | { — Olyasvalami, — válaszol' Pinkerton I — na, gyerünk öregem, egy-kettőre j előre a holmikká’, nincs sok időm teketóriázni! — Fiatalember, — vá'aszolt az öreg kicsit magához térve az első ijedtségből, — azt hiszi talán, hogy kincseket hordok magammal? Nézze, itt az erszényem, nincsen benne több, mint egy dollár és hetvsn cent. — Gyerünk tovább, a tárcát kérem! Ez már kellemetlenebb’ eset volt Pótersre nézve. — Nézze csak barátom, — szólt az öreg vonakodó hangon — szívesen odaadom magának a pénzt, amit a tárcámban talált, de van bsnne néhány fontos levét, ami magárat nézve tef.jese|n érték télén, kérem tehát... Pinkerton nßm várta be az öreg mon- dókáját. hanem szó nélkül kiragadta a tárcát kezéből. — A tárcám, — a papírjaim ■— nem — nem kerülhetnek idegen kézbe, — kiáltott feí az öreg és tőé nem várható gyors ugrással Pinkertonra vetette maigát. A következő pillanatban a detektív ökle a levegőbe elmélkedett és egy jólirány zott csapással a földre terítette az öreget. Péters úgy esett össze, mint egy zsák. — Most pedig gyorsan munkára, mert kár minden pillanatért, — serkentette magát Pinkerton, — megaíod öregem, — szóit a földön heverő aakhoz, — pár perc múlva úgy fogok rád hasonlítani, Helyi Értesítő Lapvátetat-ayoaida, Kiskunhalas, Molnár ucca 3 Egy-kettőre kihámozta az öregét a ruháiból és azokat a munkásruhája alatt levő rendes ruhája fölé vette.. Még a pápaszemet sem felejtette ét az orrára fe'rakni. Saját munkásruháiit egy kis batyuba kötve, egy fa mögé hajította. Az öreg lassan kezdett magához térni és nehézkesen felemeltei a féjét. — Na öregem, — szőtt rá Pinkerton kedélyesen, — akarsz talán egy golyót is a koponyádba? — Te gaz útonálló, — üvöűtött fel az öreg, — véigig tekintve magán, — mit tettél vejpm, hisz egészen tevetkőztét- tél, csak az alsóruháimat hagytad rajtam. . Я : ; — Elég ez nekedi, öregem, — válaszolt Pinkerton, — úgysem mész ntet sétám. Na, állj csali háttal oda a fenyőfa mellé, de gyorsan, mert lövök. Az öreg kénytelen volt engedelmeskedni a parancsnak. — Úgy, most emeld fel szépen a kezeidet, magasabbra és meg ne mozdulj. Pinkerton zsineget vett e’ő és elkezdte az Öreg kezeit és lábait a fa Törzséhez kötözni. — No öregem, — szólt Pétershez, mikor elkészült munkájává’, — kellemes szórakozást kívánok és vigyálzz, hogy meg ne fázzál. Mondhatom, nemi érte meg a munka a fáradságot. Ha jól megy, talán kapok három dől árt ezért az egész felszerelésért, amit felhúztam rólad. Jói éjt barátom, kellemes álmp- kat kívánok! Pinkerton isiiétől liéplékkeí távozni készült. — Hé, barátom! — kiáltott utána Peters, — adja vissza legalább a tárcámat és ígérem, hogy olyan jutalmat kap, hogy... (Következő számunkban folytatjuk).
