Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1937-05-15 / 39. szám
ZI május 15 KISKUNHALAS HELYI ÉR TESÍTŐJE tor 4 » к 4 4 kol ren» IEL érő ■ak elen főn =kor felit iba Y l ;vel IgOÚ nje ü m télén rak Dénes Gizella : Benedek Péter újra elindul... Benedek Péterről mindenki tudta, hogy beteg. Bár hatalmas termete, széles vállai tamás ко dúst kelthettek, mégis fátyolgatták és ahol mehetett, kedveskedtek neki. A hosszú hónai- pok, me’yeket renye tétlenségben öcs- cse házában eltöltött, mintha még Inkább alátámasztották volna a maga és hozzátartozói hitét. Mindany- nyian, akik betoppanták Benedek . jegyzöékhez, mél'y sajnálkozással néz- I tek a vendégre, kit soha nem lát- i háttá к a maguk szükeibb, muoatast- vágyó kompániájában. Pedig ugy-i szólván minden délután hangos volt a ház. A faluban bokáig érő sár és hóié locsogott, néha meg fergeteges fekete felhőkből szakadt lefelé az ólmos, sorvasztó 'téli eső, de a délutáni alsós.parti csak nem máradt el. Ott voltak bizony vaUameny- nyien, akik csak számítottak a faluban. A vékony, magas káplán már délután háromkor beállított a keskeny, vöröstéglás fehér folyosóra. 1 ... Dicsértessék, szól a legény — dörzsölte száraz tenyereit s mindig tudott örülni a mosolynak, mélyet köszönése kapott. Utánna a briese- Szes kántor baktatott. Nehéz és mar ró törkölypáiinkák és savanyu Siller- borok recsegtek hangjában, de azért sósa feledte kedvenc dalát. Keserves nekilendüléssel dobta ki magából Göndör Sándor fohászkodását, j ... Sem az apám, sem az anyám nem vol't rossz... Ezen is nevetni kellett volna, de Benedek. Péter inkább elmenekült. Bárhogy szégyeite is, de sehogy se tudta legyűrni idegenkedését öccse vendégeivel szemben. Pedig ezek valamennyien dérék, jószándéku teremtések voltak, de célban, lelki hevülésekben, tervekben határtalan távolságok Riasztották el (őket egymástól. EZt a távolságot, ezt az idegensége't ők is érezték, de ők legalább igyekeznek hidat verni s nevetésekkel, nótákkal, viccekkel próbáltak közeledni Péterhez. De mindez hiábavaló fáradság volt. A jegyző bátyját csak nem tudták meguikhoz édesgetni, neki nem tudott életszükséglet lenni sem a kártya- Piarti, sem a 'borozgatás. ‘Szinte gyer- mek-módra reszketett, amikor elkövetkezett a délután s a káplán, a kántor mögöijt a vöröstenyerü orvost is ott látta. Nem tudta miért, de ettől az orvostól irtózott: legjobban. Talán azért volt ez aiz ösztönirtózás, inert ez a nagy darab, íuirgenyevd alak egyenesen, szigorúan beje tudott látni abba a sürü és rettenetes !|ejki sötétségbe, mely egyre jobban eltemette Benedek Pétér igazi lényét. Az orvos érezte és tudta, hogy a jegyző bátyija idegenkedik a társaságuktól, ezért mindig dacosabb, szélesebb gesztusokkal erőltette a par- jagiságot. — Hej Katika, Katika, keU-e doktor, pa tika... — itercieilt a két mim dig virágos kedvű között és sürü szemöldökei szaporán rándültak, a hogy Benedek Péterre értek. Tudta, hogy az a következő pereiben fel ugrjk és tovairamodik... Ebben a futásban még Kafka, a sógornője se : tudta visszatartani. — Hadd fusson — legyintett az orvos és ha lehetett, . visszalfiartötjtlai Katkát, aki különben utálta a ne- ' vét és akkor volt a JegboMoglabb, j ha Péter valamely átavisztikus bohém j gráciával Caterine.nek szólította. — De beteg! — védekezett aiz asszony a nagy rokonszenvvel, mely sógora iránt eltöltötte — nem Iát. ják, hogy milyen beteg szegény ? — Persze, hogy beteg — dohogott az orvos. A legsúlyosabb neuraszténia. De segíthet maigán, sőt többet mondóik, csakis ő segíthet magán! Elvégre nem élhet így egy ilyen zseniális tehetség?! — ühün, persze, persze — motyogtak a kártyaasztal mellett s azom tanakodtak, hogy az életet is qsakugy ellehet veszítem, akár égy parti alsóst. Mindig máshoz vándorol az erő, az akarat, a siker aduja. — Senki se vész el; e földön! Az Úristen mindenkire gondW — mondta cjseindesen a káplán. A száviak azonban nem tudtak vigasztalást adl. pi. Benedek György, a jegyző kei serves sóhajtásra fakadt s rákönyö- költ az asztalra. — Higyjétek el, mindent megpróbáltunk vele. Én egyre biztatom: . {Péter, te csak egyé', igyál, affuggyál. ... Semmire se legyen gondod. Nem dicsekvésből mondóm, de egy grófnak sincs kü'önb módja, mint néki. Katfca mindent megtesz ér,te.., Caterina-Katka buzgón bóliintgatott. Kicsiny kerek ded lénye szint© felolvadt az igyekezetben. — Szívesen teszek én mindent — bizonykodott — elvégre, ha egy családban ilyen nagy tehetség akad, mint Péter, azzal szemben kötelességeink is vannak. A hónapok aztán cs,ak szálltak. Senki sem tudta, hogyan, merre Igyekeznek a hetek. Hol havazott, hol fagyott. Az este néha felkeíer volt, máskor fehér. Végül is a dermesztőén csendes éjszakák kü'önös muzsikába kezdtek. A hó olvadozott lés a föld kidugta barna arcát. Mintha ez az egész külön kis világ, mely Péter körül ásitgatott, egyszer csak ráunt volna a bőséges disznótorokra, a sürü borokra, a sötétségre, a tehetetlen téli szunnyadásokra. S a hatalmas, nagy darab ember most néha kihúzta magát és figyelni kezdett. Az egész és mélységes és nagyszerű zene, mely most kezdetit ébredezni, még hallhatatlan volt, még csak reszketett egye kegyet odalent a föld mélyében. De már bor- zongtak a fák és a bokrok és éjszakánként meg.megverték Benedek Péter ablakát. Ha akart, ha nem: gondolkoznia kellett. Önkéntelenül visszafelé nézett, a mögéje esett hónapokba s egyszerre meglátta ösz- szerogyott, lezuhant lényét. ... Már hetek óta gubbaszkodott a szoba sötét mélyében. Arca zöldesre ólmosodott, szémei alatt mélíy 'fekete gyűrűk támadtak és a szája minduntalan furcsa grimaszba fer- düft. Néha ugyan feltápászkodoft és az ablakhoz topogott. Az üveghez nyomta sárga homlokát s egy-egfy pillanatban összerándult, amikor furcsa meleg fényességeket érzett az arcán. A fájdalom percenként csikor- du't fel benne és tétova szünetek után egyre jobban mardosta. Gyenge volt és nagyon gyámoltalan. Tehetetlen nyugalommal hagyta égni a belső gyötrelmeket és forróságokat s hangosan magát biztatgatva mondogatta maga elé orvosa szavait: »Múló baj az egész, idegek fáradtsága, kis neuraszténia!« De arra is gondolt, hogy egy ilyen fáradt és gyöt- relmes percben talán mégis ledobná magát a negyedik amidet sötétjébe. Hej mekkorát is loccsanna az agya, hogy fröccsenne szét a vére, ez a mindig háborgásokra hajlamos zavaros folyó! Némelykor aztán könyvekhez menekült, de a betűk mákszemenként táncoltak szemei előtt. Aztán időnként egészen vad dührohamok szaggatták fel homlokát s körmei but sába mélyedtek mazochista kinlódás- j sál. Máskor meg gyáva, buta1 mo- j solyok szeiiditefték és órákon ke- j resztül hallgatta a bérház szolgálói- j wak ©gyügyü dalait. Barátai ís rá- j rátörtek ugyan. Revilía, a technikus jói megcsapdosta vállait. — Elég volt már a ^gunnyasztá&bó* Péter! Ne morogj, hanem tarts te jS velünk. j Fanyalogva, idegesen mosolygott és mentegetőzött. j — Dolgozom gyerekek, dolgozom. Meg aztán egy kicsit undort is kaptam tőletek, mindenkitől, akit embernek neveznek. Azok csak nevettek. — Botond vagy Péter. Élet nélkül, emberek nélkül nincs munka, nincs alkotás. Első az egészség: jókat enni, aludni szeretni... Olyan ez, mint a tűz.. • Tűz, tülz.,, Ez a szó felszikrásodoit fáradtra hajszolt agyában. Fogai összekoocantak s hosszú percekig didergett, amikor magára maradt. Az elsötétített szobában egyszer csak felláZasodott a homloka Az erek, az idegek vibrálva verték a bőrét s valami különös, súlyos1 zsongásba kezdtek. Féloldali engedte magát s elferdült hátíaf sokáig hallgatta a .titokzatos zajlt, melyet vére dobolt a füle mélyén. Később arra gondolt, hogy hol is kezdődött íjnjindez, hol is kanyarodott le az útja egészségről, tervről, sikerről? Mikor és mióta tört reá ez a gyáva merengés, ez a céltalan, áfmél- kodó életundor? Ó jött minden magától: sok kis tüszunáisból a véres seb, sok kis lehelteiből a fulllasztó közöny. Jött magától, kérlelhetetlen biztonsággal, akár a halál. Most már minden késő, mindén ami még jöhetne: szere'em, alkotás, munka! Később villanyt gyújtott. Kicsit szemeihez kapott, mert hetek óta sötétben gubbaszkodott, most fájlt hát szemeinek ez a hideg, kemény fény. Összezsugorodtak égő, kicsit gyulladt pillái, de azután kinyíltak és a falakra bámult, a falakra, melyen tenyérnyi helyet sem 'hagytak a képei. Mindenütt képek, képek, képek... Fakó pasztellek, fekete szén- rajzok, merengő kispőrtrék, sápadt Krisztusarcok. Mindegyikben volt valami szép, valami megálEítő erő. De mégis mindegyikből hiányzott még valami. Talán csak egy szemernyi színfolt, egy láthatatlanul élő árnyék, egy lehelletnyi vonás: a művészet, az alkotás teljessége. Torzó, félvak élet volt ez a falakon! — Hát, ezért volt minden — ordított, ahogy kínlódva, ráébredt elhibázott, bevégzetlen müvészutjára. Ó Istenem, hogyan lehetséges, hogy nagyszerű elgondolások, az élettől, teljességtől égő tervei ilyen satnya, szürke hiábavalóságok lehettek cSu pán? hogyan lehetséges, hogy a telkével, a lelke látomásaival sehogy- se birt a keze? Megkeseredett az ajka, felc.sikordúlt a szive. Elpirult, [mert eszébe jutottak az őszi tárlat kritikái: a szirupba mártott epésségek, melyek halálosan elkeserítették. — Igazuk volt — gondolta — sem- hrit se érek, semmi se vagyok... Nagy és irtózatos hördülés kavargóit a torkában. Fölegyenesedett, map gosra, dacosra húzta magát és didergő, reszkető háttal egyen к int tépte, marta, gyilkolta képeit, lelkének habvánnyá lett vonásait. Körmei be- hasadoztak, ujjai felvéresedtek, homloka veritékezett a lázban. Elegáns, jóminőségü Vf Cipó nagy választékban Zoltán-nél 6 HAVI 6 részletfizetésre — Tüzbe velük — sziszegte gyilkos indulattal elkeskenyült szájjal és visongó lélekkel. Valami verssor ís eszébe jutott, de nem állott meg csiaik a kályha előtt, az utolsó hamvadás előtt, a hunyó parázs előtt. Akkor összeesett ő is akár a pernye és percekig feküdt csukott szemekkel ... Később aztán, mikor nagysokára feltápászkodott s üresen, kifosztottam bámulta a tűzfalon játszadozó árnyékok játékát, jóformán [minden komolyabb terv és akarat nélkül felnyitotta szekrényét, csomagolni kezdett és kiszaladt az első vonathoz. — És most már február van. Három hónapja gunnyasztok, sorvadok. A sorvadásra ugyan elmosolyodott. Azon tűnődött, hogy is tudott így megerősödni, atlétái izmokra szert tenni? Hiszen a lelke állt, akár a hatott gépezet halott rugója. Hát ilyen végzetes különbség tehet, test és létek között? Hát ennyire semmi, lennyire müsorronkivüli hatalom a( lélek? Minden keservünk és világfáj- dalmUnk dacára, módfelett izük a cVjirkepaprikás, a fagyos Szláonna, meg a farsangi fánk? > A gondolatok aztán mindig gyakrabban reátörtek. Eleinte védekezett ellenük és dacosan ásta miagát mindig mélyebbre a tunyaságba, a tes- pedt tétlenségbe. Aztán már nem is védekezett: erősebbek voltak nálánál... Egy reggel, ahogy öltözködés közben a tükörbe nézett, ahogy szembenézte önmagát, valami nevetésféle hunyorgott benne. i — Szervusz — mondta szaporán — szervusz piktor... , Utánna széles, fellélekzö nevetésbe tört. De azért még szomorú volt, még tétovázott, tanakodott, vájjon magára engedjeje ezt a feltörő, érthetetlen vidámságot? Mert ebben a percben még nagyon sajnálta magát. Sőt még akkor is, amikor Caíe- rine.Katka rányitott a hatalmas reg^Világítson is * fízzi villáinál! Gazdaságos, kényelmes, fiszía, olcsó. Világítási és ipari áramdij a fogyasztás arányában csökken, háztartási áramdij 36 fillör
