Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1937-03-20 / 23. szám
4 KISKUNHALAS HELYI E1TBSIT0JB március 20 HALASI EMLÉKEK A halasi pásztor<betyárvilág romjaiból Rózsa Sándor találkozása Búza Imre határcsendbiztossal a Falkafogyaeztó (kőkút!) csárdában Az ötvenes év®k hirhedett zsandárvi- íágán már jói átgázolt az idő száguldó kerek®. Itt maradt rossz emlékezetét is kotompoíja már kifelé űz enyészet harangja. A kiskunság szabad téréin komiszáros uráírnék tartják a rendet, pásztázó csendegénjeikkel. A pászíorélet is virágjában van még. Baromjárásos pusztáinkon s a tanyáik erdős-berkes világában tetőpontjain áll a félkézkalmár- kodás, csöndes gamózás, topászkodás s az erőszakos elvételek, rablások sokasága nyugtalanítja mindenfelé a síkon élőket. A 6ő-as évek végénél járunk. Ráday is megbízást kapott már a szegődi vár bebútorozására. Nyomozó közeg®!: már gyűjtik is javában, de titokban az abbéli adatokat, hogy az urak és zsidók s gazduraimék portáján is az elmúlt évtizedekben miféle hiányosságok keletkeztek? Юк aaok, akik máról-holnapra meggazdagodtak? A telekkönyves uj tagokra honnan és miből kerüikőztek a rávalók? A pásztor-betyárviiág, az orrgazdák hada még mit sem sejt, noha a messze távo'ban már tán halatszik is a morajlás az ég alján tornyosuló fellegiekből. Ebben az időben Haas pusztáin a tiirhedett cs®ndbiztos, Búza Imre parancsolt, a Ráday-kort megelőző évtizedek rettegett komiszárosa kinek neve hallatára is sok szegénylegény hátán futott végig a gyujtvány hideg. A kapca- betyároknak volt nagy ellensége; azokat igyekezett leginkább pusztítaná. Szava- járása is az vo’t: Aki a barmot, ménest megszakítja és elhajtja, az ember a talpán, hanem aki az itató kutakról ellopja a vedret, annak a számára nincs kegyeiéin! I * Egy párás őszi reggelen három legényével betyárfogásra indult Kigyós-pusz- ta felé. A betyárt azonban a bemondott helyen már nem találták. Elrejtették a pásztorok. — Gyerünk a Falkafogyasz- tóba, hátha ott majd hallunk valamit, — mondotta legényeinek. Félóra mufva már a kőkuti csárda közelében jártak. Füstölt a kémény®, mint a Vezúv. — No, majd a csárdánál bekötünk, — mondotta Búza, — bizonyosan lesz jó paprikás hús! Legényei is helyeslőleg bólintottak erre. Hiszen a jó ebéd annál valószínűbbnek mutatkozott, mert a csárdát, ehoi ebben az időben pakfontgombos Szalaí Imre bátyánk mért, azért nevezték el Falkafo gyászt ónak, mivel ott — kiváltképen a régebbi világban, — éjjel-nappal főtt az ürü hús, — lévén a közelében a pásztorvifág egyik leghatalmasabb centruma. Sza’ai Imre bátyánk meg, hasonlatos- képen a többi pusztai csárdáshoz, afféle ember volt, hogy úgy a vármegye per- zekutoraiva' s komiszáros uraimékkar, mint a puszták szi'aj pásztoraival s a betyárokkal egyaránt jóban akart sőt tudott is tenni és maradni. Tartott is »figyelőszemélyt« egy csárdásnő képében, aki a csárda végéről még idejében megadta a hírt a vármegyének vagy a betyároknak, amint kivántatott, aszerint, hogy melyik fajtából került ki a vendég. EzalJmtomma' nem jól vigyázott, a — Kiegészítés m|ult számunk Petőfiről szóló cikkéhez. Múlt számunkban hosz- &zu cikket közöltünk Petőfi legendás életérői és ebben sajnálatos sajtóhiba csúszott be. Pótlólag közöljükk, hogy a relikviákat Molnár Ferenc Ha'ason,Tuba ucca 1. sz. a'att lakó kisgazda ajánlotta fel a kiskőrösi Petőfi múzeumnak és az ott közölt hadifogoly ennek a Molnár Ferencnek szintén Molnár nevű öcs- cse, nem pedig, mint közöltük, — Horváth Ferenc. | . л , I »figyelő személy«, m®rt Búza Imire s a 1 legényei alig voltak már száz lépésre a csárdától, amikor kiszaladt a »biltó- fá«~boz s leadta a vészjelt, amelyből á csendbiztos megértette, hogy Rózsa Sándor haramiavezér írnia/t a csárdában, — még hozzá hjatodmagávál. Mivef a csárda ablakaiból jól széjjel lehetett látni, Búza tisztában volt azzal, hogy a betyárok már észrevették. így hát aképen döntött, hogy a »szégyen a futás de hasznos« elvét feladva, bármi történjen is, — nem hátrál. Odaszólt a figyelő személyhez: — Kérdezd meg hugoim a Sándortól, hogy elfogadnáje az asztalánál Вига Imre halasi csendbiztost negyed magával, mivel éheseik is vagyunk, meg szomjasok is!? A csendbiztos aztán megállt a legényeivel s várta az izdnetet, mely hamarosan megjött és eképert szólott: — Szívesen látja a biztos urékaí Rózsa Sándor, ha lovaikról Lieszáfflanak s fegyvereiket lerakják a konyhában! Búza Imre a korcsmárostól' vissza- izente, hogy úgy fognak cselekedni. Aztán lovaikat'bekötötték, fegyvereiket lerakták s beköszöntek az ivóba : — Adjon az Isten jó napokat mindön | röndönlévőJmek! Búza Imre halasi csendbiztos kívánt találkozni Rózsa Sándorral! Ha már ide vezetett az utunk, hát gondoltuk, hogy ne kerüljük el a barátkozást! Úgyis csak a tűz, 1 (nög a viz az, almi sohasem fér össze! ! — Hozta Isten a biztos urékat! Ha mint barátok gyűltek, nem pedig mint ellenség, hát szívesen látott vendégeinknek fogadjuk! Ötjeinek ide közénk, aztán vögyék elő a bicsakokaí. s tessék velünk falíatázni! Amire értek! Búza Imre s a legényei szóitíogadtak js a teli bokráncs hús mellé kanyarodva, mindjárt faüiatáizmi is kezdtek. Rózsa Sándor meg borokat parancsolt. A csendbiztos hamarosan előadta hogy tud arról, hogy Rózsa Sándort a kerü’eti kapitányság csendbiztossá való kinevezés végett felterjeszted! e a kormányhoz. Majd hamarosan kollégának is titulálta Rózsa Sándort. — Ez a titulus még egy kicsit korai iösBz, komiszáros pajtás uram! Ez majd attól függ, hogy az én föltétellé imát elfogadják-® odafönn! i — Aztán, ha nem fogadják d? — Akkor maradok továbbra is, aki eddig vo’tam! (Folytatjuk). Cz. L. Már csak ebben a hónapban lehet őstermelői bizonyítványt kérni Abesszíniái állapotok A hosszú télen, esőben, sárban, hó- fergetegben, csontig metsző hidegben, fagyban keserves szenvedésekét éltek át a kis tanyáktól az iskoláig meg vissza a tanköteles gyermekek. Nemcsak a téli, nemcsak a mindennapi dermesztő hidegben megtett hosszú utak pusztítják a barázdák népének sarjadékát, de bizony а Щ- dövész melegágya is sok-sok alföldi is kóla. ! ‘ ’ •, I A háború utáni iskolaépítések az Alföldön csak a legszükségesebb hiányokat pótolták. Még ma *s százával vannak a sötét, szült, áporodott levegőjű pusztai iskolák, ahol 100— 150 gyermek van összezsúfolva egy i parányi tanteremben. Egyenesen megdöbbentő az az állapot, ami a 18.000 lakosú Kiskun- majsa pusztai iskolájában, a kömpöcpusztai iskolában van. Egy tanteremben 224 mindennapi és 57 ismétlőiskolás gyermeket tanít két egy tanyai iskolában tanító. í ; i 1 'J'!, ГI Tizenhat éve könyörög a kömpöci nép, hogy építsenek még egy-két tantermet a népes iskolához, de minden hiába. így van ez sok alföldi községben és pusztán, ahol kiérdemesült istállókban és hasonló helyeken zsúfolják össze aiz iskolásgyermekek százait. Rá kell eszmélni végre ennek a helyzetnek a tarthatatlanságára. A tanyai iskolaépítések és bővítések ügyét már most dűlőre kell vinni, hogy az uj tanévre a szomorú állapotok megváltozzanak. — Általános felni, kgedést jós lók. Szép tavaszias volt a csütörtöki nap az ország majdnem minden részében. A hőmérséklet általában 13—15 fok meleg között váltakozott. Az Óceán felől egész Európát elárasztja a tavaszi, meleg légáramlat s igy a hivatalos időjóslat általános felmelegedést vár országszerte. Nem puszta álom a reménység! Természetes tehát, hogy az emberiség általában arra törekszik, hogy a hangulatot, a kedvet, a reményt előidézze és fokozza Ez leginkább elérhető a magy. kír. osztálysorsjáték által, mert akinek sorsjegye van, alapos a kilátása, hogy egy kis befektetés árán gyorsan nagy vagyonra tehet szert. Hol nyerhet most 20 ezer, 25 ezer, 35 ezer, 4o ezer, 45 ezer, 50 ezer, 55 ezer, 70 ezer, 100 ezer, 300 ezer, vagy 4o0 ezer pengőt I Az osztélysorsjátók módot, alkalmat ad mindenkinek, hogy kisebbmagyobb nyereményben részesüljön bárki, mert min« denkinek és az összes sorsjegyeknek egyforma a nyerési esélye, Uj sorsjáték ! — Uj reménység! Az uj sorsjáték húzása már április 10«6n kezdődik, tehát szerencse feli Aki mer, — az nyeri Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos ára az összes főárusitóknál: Egész 1 I Fel I Negyed \ Nyolcad 8 28 Pengő 1—114 pengő |— 7 pengő 1— 3 V2 pen ]ö| Állandó és kitartó játék által érhető el eredmény 1 .. ..............- / В Meg lesz-e most már vájjon az elöregedett iparosok biztosítása? Rég vajúdó problémája a magyar kézmüvesiparnak az öregségi biztosítás. A legtöbb kézmüvesiparos, természetesen, mint segéd kezdte a pályáját és hosszú évek során át tekintélyes összegeket fizetett be az Országos Társadalombiztosító Intézetbe. A fennálló rendelkezések ugyan módot adnak arra, hogy az önállóvá lett iparossegéd, mint önkéntes biztosítóit, továbbra is tagja maradjon az OTÍ-nak, az eddigi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy ezzel a joggal aránylag nagyon kevesen élnek. Az iparosság biztosítási kérdésével — vadjuk meg csak őszintén — úgy vagyunk, mint a makacs gyermek az orvossággal Nem szívesen veszi be és bizony, ha azt akarják, hogy meggyógyuljon, akkor erőszakkal adják be neki, A mai kisiparostársadalom olyan súlyos közterhekkel küzd, amelyek a legvégső erőfeszítését is igénybe veszik és igy a saját jószántából, éppen önmagáról feledkezik meg. örül, ha a segédj e, és inasa után meg' tudja fizetni az OTI járulékot, nem hogy arra gondolna, hogy önmagának is nagy szüksége van az öregségi biztositásra. * Az iparosság és a kereskedők öregségi biztosítása ügyével most foglalkozott a budapesti kereskedelmi és iparkamara is és abban áz elgondolásban, hogy az ilyen biztosítás bevezetése felől a szükséges összes adatok ismerete alapján csak az egész ország iparossága dönthet, azt a javaslatot teszi, hogy szólítsák fel nyilatkozattételre az ország érdekelt iparosságát és kereskedelmét, hogy: 1. kivánja.e az öregségi biztosításnak álami hozzájárulás mellett saját költségére való bevezetését? 2. Országos viszonylatban és kötelezően ki- vánja.e a biztosítási szolgálat megvalósítását, avagy csak önkéntes bíz- toSjtás lehetőségét óhajtja-e? Ebben az utóbbi esetben célszerű megállapítani azt is, mennyiben kíván csat. lakozni a többség a szolnoki iparosok nyugdíjintézete nevű intézményhez. 3. Ha az iparosság országos viszonylatban a kötelező biztosítás bevezetése mellett foglal állást, az is megállapítható, hogy a biztosítási szolgálattal kapcsolatos ügyvitelt a meglévő két társadalombiztosító intézet valamelyikére vagy önálló uj szervre akarja.e bízni. Adatgyűjtés szempontjából feltétlenül érdekesek lesznek a kamarához beérkezendő válaszok, de döntő fon- tossága mégis csak a megfelelő tör. vényes intézkedéseknek lenne már csak azért is, mert ennek keretén belül lehetne szabályozni az állami hozzájárulás formáit és főképpen azokat a forrásokat is, amelyekből az államsegélyt elő lehetne, erre a nagyfontosságu célra, teremteni, cb'a aflatt &éóz, a éegfáwnmM^Aüt&Tti &ny Egyik számunkban megírtuk már, hogy a városházán megkezdték az uj őstermelői bizonyítványok kiadását. Most úgy értesülünk, hogy az uj őstermelői bizonyítványok kiadását, illetve a már meglévő régiek meghosszabbítását már csak ebben a hónapban fogják végezni és ezért mindazoknak, akiknek őstermelői bizonyítványra van szükségük, még ennek a hónapnak folyamán kell jelentkezniük. Az őstermelői bizonyítványokat szerdán és szom- ( baton állítják ki a kataszteri nyilván tar tói hivatalban.
