Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-01-29 / 9. szám

6 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 29 — Békéscsabáin igjвгй Я tóitól most havazott először. Békéscsabáról jelentik, hogy ott ezen a tétem most hullott elő­ször hó, amely azonban, azonnal el äs olvadt. — Gazdanap Kiskörösön. A kis­kunsági gazdák fan. 29-én a Duna —Tiszáközi Mezőgazdasági Kamara közreműködésével nagyszabású gaz- danapot rendeznek. A gazdagyülésen dr. Gesztelyi Nagy László, a mező­gazdasági kamara igazgatója, áz ál­talános gazdasági helyzetről, a ka­mara szölőtelepitési programjáról fog előadást tartani. j — Jej'ltt Щфмга és Egg-erfih Márta nagyszerü filmje, a »Szivem érted do­bog« kerül ma szerdán az Apollóban bemutatóra. Nem hisszük, hogy tegyen, j a moziban olyan néző, aki Jean Kiepura. j jelenetein és hangján nie talá'na élveze­tet. Filmet élethez hivebben, szebbem és művésziesebben még soha nem állítot­tak a közönség elé. — »Édes mostoha.« A legnagyobb siker jegyében zajlott le a legújabb magyar filmek egyikének az »Édes mostohá-nak« fővárosi dísz­bemutatója. A nagyszerű szinészgárda és a kitűnő rendezés egyforma ténye­zői e film sikerének. A könny és mo­soly filmje ez! A darab nő főszereplő élükön Tasnády Fekete Mária és Daj- bukát Ilona nagyszerűek. A férfi fősze­replők közül Gőzön Gyula és Páger ! Antal e’.sőranguak. — Az Apolló igaz- j gatósága minden anyagi áldozatot meg­hozott, hogy ezen csodálatos magyar » filmujdonság Halason 3 napig, péntek, j szombat és vasárnap legyen műsoron, ! — s kéri a közönséget,. hogy jegyéit elővételben biztosítsa. HALASI GABONAARAK Január 28. Búza 80 kg-os 16.80 P, rozs 14.— P, árpa 17.— P, zab .15.20 P, tengeri 16.— P mázsánként. FERENCVÁROSI SERTÉSVASAR Nehéz sertés 92—95, közép 86—90, si­lány sertés 68—74 fillér kilónként. NYILT-TÉR (E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség). Tudatom a közönséggel, hogy ne­vemben senkinek hitelt vagy kölcsönt ne adjanak, mert érte felelősséget nem vállalok s azt ki maim fizetem. VILI JÖZSEFNÉ jsz. MOLNÁR JOLÁN Anyakönyv i hírek — Január 19. — Január 26. ' SZÜLETTEK: Bor Lajos és Viszmeg Zsófiának hal­va született leányuk. Lovászi Szilvesz­ter és Hegyi Eleonórának Zolttán ne­vű fiuk. Macska József és Túri Rozár liának Antal nevű fiuk. Bozsóki János és Tegzes Mária Krisztinának Erzsé­bet nevű leányuk. MEGHALTAK: Csó Sándor 64 éves korban, Feig! Adolf 67 éves, Nagy Ferenc 9 éves, Ré­pás Ilona 3 hónapos, Rabi Mária 19 évei, Kovács Erzsébet 3 hónapos, Post- pischei Sándor 18 hónapos, Dezső Anna 6 hónapos, óbendorf János 50 éves kor­ban. ! ! KIHIRDETETT JEGYESEK: Katona, Imre kiskunmajsai lakos Czé- kus Anna Rozáliával. Szabó Bózsó Vin­ce kiskundorozsmai lakos Csonka Ro­záliával. Szurok Benő Széesényi Máriá­val. Bárány József öittömösi lakos Do­bó Etelkával. Ummenhoffer András Sándor Etelkával. Pintér Szilveszter Kucska Rozália pusztamérges! lakossal. Pap János prónayfaivai lakos Gábor Erzsébettel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Nagy Pál Ferenc Bábud Juliánnával. Szabó Pál jánoshalmai lakos Tar Zsó­fiává], Sztancsik Lőrinc Vilmos Rácz Viktóriával. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság. 6267—1935. tk. szám. l ( ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. Halasi Gazdasági Bank Rt. végrehaj­tatnak Széli István és neje végrehajást szenvedők ellen indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi haltóság a vég­rehajtató kérdnte következtében az 1881 évi LX. te. 144, 146 lés 147. §-ai értel­mében elrendeli a végrehajtási árve­rést 688 P tőkekövetelés s íj ár. és áz árverési kérvényért ezúttal megállapí­tott 24 P 40 fillér költség, valamint | a csatlakozódnak kimondott Oláh Juli- . ánna 255 P, dr. Schön Jenő 241 P ,90 I f. tőke követelése és járulékainak be­hajtása végett a kiskunhalasi kir. já­rásbíróság területén lévő, Kiskunhalas m. városban fekvő s a kiskunhalasi 1682. sz. betétben A. I. 1-2. sor. 711— 1-2. hrszám alatt foglalt 149 Пт-öt kert 131 n.-öl lakház udvarral a beltetekben Széli István és neje HambaJkó Juliánná nevén álló ingatlanra 1849 P kikiáltási árban. A telekkönyvi hatóság az árverésnek a telekkönyvi hatóság hivatalos helyi­ségében (I. emelet 2/a ajtó) megtartá­sára 1936 FEBRUÁR 22. napjának d. e. fél 11 óráját tűzi ki s az árverési feltételieket az 1881 :LX. te. 150. §-e alapján a következőkben állapítja meg: 1. Az árverés alá eső ingatlant a Halasi Gazdasági Bank kérelmére a ki­kiáltási ár felénél, Oláh Juliánná kérel­mére 1420 P-nél, dr. Schön Jenő ké­relmére 2380 P-nél alaicsonyabb áron el­adni nem lehet. (1908. XLI. te. 26. §.) 2. Az árverezni szándékozók kötetesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 százalé­kát készpénzben, yagy az 1881 :LX. te. 42. §-ában, meghatározott árfolyammal számított óvadékképes érfékpapinosban a kiküldöttnél letenni, vagy a bánatpénz­nek előlegesen bírói Letétben helyezésé­ről kiállított letéti elismervényt a kikül­döttnek átadni és az árverési feltétele­ket aláírni. (1881 :LX. te. 147, 170, 150 §-ai; 1908 :XU. te. 21. §). Kiskunhalas, 1935. október 16. Dr. BOROSS sk. kir. járásbiró. — A kiadmány hiteiéül': Mészáros irodatiszt. Felelős szerkesztő és kiadó: , PRAGER JANOS „ A küzdelmek országntja ш Regény ЙШ] Folytatás 22 De milyen1 különös... ahogy odanézett a tigrisre, az Vagy öt lépésnyire állott tőle, mintha földbe gyökereztek volna a lábai. A nagy sárga testet jól ki tehe­tett venni a karcsú pálmafák között a holdfénynél. ' Valaminek történnie kellett, ami a tig­rist megakadályozta abban, hogy meg­mozduljon a, helyéről. Valami teljesen lenyűgözte. D© mi lehetett Ш? Donald csakhamar felfedezte ennek a különös fordulatnak az okát, ami éle­tének a megmentését is jelentette... ta­lán. Az egyik pálmafának á csúcsáról egy hosszú sötét test csúszott le, amely olyan vastag volt, 'mint egy férfi, comb­ja. S miközben a tigris árra készülődött, hogy Donaldra vesse hiagát, ez a kar­csú, test szinte észrevétlenül a. ragadozó hátsó lábai köré tekergődzött. — Kígyó... óriáskígyó! — kiáltotta, Donald félig elszörnyedv©, félig uj­jongva.. Mert most már tudta, hogy a vadon­nak e két félelmetes bestiája között borzalmas küzdelem fog kitörni, ami az ő megmenekülését jelenti. De a.zt is tudta, hogy egyetlen moz­dulatot sem szabad tennie, nehogy a kígyó figyelme ráterelődjék. így hát nyugodtan figyelt és kíváncsian várta a, két szörnyű bestia küzdelmét. Ez hamarosan meg is kezdődött, még pedig rettenetes módon. A kígyó mindenképen) azon igyeke­zett, hogy a tigrist fölemelje. Izmai megfeszültek. Gyűrűivel jobban meg­kapaszkodott fent a pálmafán, s a tigris hátsó lábait ráncigálta. Viszont a tigris folyton arra igyeke­zett, hogy kikerülje a kdgyó veszedel­mes ölelését. De akármilyen dühösen ugrált ide-oda, — annyira, hogy Do- naldnak igyekeznie kellett távolabbra jutnia — a kígyó nem engedte el többé az áldozatát. A tigris most hirtelen fordult egyet s rettentőt ordítva megpróbálta, hogy fogait belemártsa a kígyó testébe. De éppen ©z okozta; a vesztét, mert a kígyó moist egy'kissé félrelökte, s a, következő pillanatban a tigris már csak a mellső lábaival érintette a földet, tes­tének többi része a levegőben lógott, illetve1 a kígyó emelte, azt. ; A kígyó ilyen helyzetben hagyta a tigrist vagy öt percig. 'És milyen irtó­zatosak voltak ennek a felemelt állatnak az erőlködései, hogy kitépje magát a kígyó halálos öleléséből... de ©z Jehiei- tetten volt... ellenkezőleg a kígyó mind- lejjebb siklott, a fáról, s még mielőtt a tigris megakadályozhatta volna, a testét háromszor köriilfonta. A tigris most már teljesen tehetet­len, a sorsa meg volt pecséteíve. Egész teste eltűnt a kdgyó gyürüj közölt s már csak a feje látszott ki. i Donald egyszerre csak ropogást hal­lott, ami, azt jelentette, hogy q kígyó összetörte szorításával az összes bor­dákat és csontokat, i t | Ami ezután következett, az már csak a végső vonagiás volt. i Donald' jól látott mindent. Nagyon boldog volt, hogy sikerült kikerülni a szinte már biztos halált s elindult a, tábor felé. El is érte ezt anélkül, hogy az őrök meglátták volna. Ez a körülmény nagyon fontos volt, mert Visnónak, aki nagyon gyanakodó természetű volt, n&m szabad' megtud­nia, hogy ő az éjszaka eltávozott a sátrából s az erdőbe időzött, i Mikor másnap reggel fölkeltek és megreggeliztek, Donald ezekke’ a sza­vakkal fordult Tamarához: — A hercegnő pár óra malva- meg­érkezik a férje1 székhelyére. E pillanat­tól kezdve n©m önmagáé többé, hanem fenséges férjéé és kötelességeié. En­gedje meg, tehát, hogy a hátralévő pár órát a társaságában töltsem, vagyis, hogy ugyanannak az elefántnak a hátán tegyem meg az utat. <. — Ezzel csupán megelőzte az én kí­vánságomat, Donald űr, •— felelte a hercegnő bájos mosollyal. — íme, már föl is szállhatunk, mert Visnó már vezeti az elefántunkat.1 - i i Visnó csakugyan most ért oda a föl­szerelt elefánttal és mélyen meghajolt a hercegnő előtt, i Az elefánt pompás példány volt. Még fiatal, de azért óriási nagyságú jés na­gyon jól betanítva, mint erről Donald már útközben meggyőződött. Most is, Visnó első fölszólitására letérdelt, úgy hogy a hercegnő ©gy kecses mozdulat­tal könnyen a hátára szállhatott. Utána Donald szállott föl most egy­mással szemben ültek abban a kényel­mes ülőkosárban, amely föllé selyem napernyő volt kifeszitve. Indiában ilyen ülőkosiarakat használnak a hosszú efo- fántháton történő utazásokhoz s ezek olyan tágasak és kényelmesek, hpgy még egy ki s asztalka is у an bennük,, amelyben étkezni lehet. Visnó a kosár előtt ült az elefánt nyakán, ő kezelte azt a hosszú hegyes botot, amellyel ez elefántot kormányoz­ni szokták. De fennél az (elefántnál, amely most Lahore hercegnőjét vitte, nem volt szükség arra, hogy bottal biztassák nagyobb gyorsaságra. Úgyis l mindig olyan gyors tempóban haladt, hogy társai alig tudtak vele lépést tar­tani. t ■ i De ma, egyenesein fe.tünöeni gyorsan haladt az elefánt s így р©т sok idő i telt bele, mig Tamara és Donald egy- j szerre csak teljesen egyedül találták j magukat az erdei, ösvényen. ] Visnó egyszerre csak felkiáltott: — Megengedi hercegnő, hogy a,z ál­latot odavigyem ahhoz az itatóhelyhez, ma még nem ivott és jól1 esnék neki. Tamara beleegyezően bólintott. Visnó leugrott áz elefántról s gzt egy erdei patakhoz vezette. > Az elefánt ’letérdelt és ormányán'át nagy élvezettel szívta föl az .üdítő italt. Tamara és Donald oda se figyeltek. Na­gyon el voltak merülve в beszélgetés­be, mert Tamara élénk szavakkal (ecse­telte, hogy milyen élet vár rájuk a lei- horei maharadzsa udvarában. 1 Egyszerre1 csak alz elefánt valami, ir­tózatos trombitáló hangot hallatott, amelynek vall haragja "az egész erdőt megremegtette. A következő pillanatban az ’elefánt berohant a patakba. Ormányával a vi­zet csapkodtál dühösen, majd fölrohant a másik parton s két lovasával ayil- sebesen tűnt el a,z erdőben, t Mindez váratlanul gyorsan követke­zett be. Az elefánt hátára erősített ko­sár mind jobban himbálódzott s igyi helyzetük p©rcröl-percre veszedelmesebb lett. i j — Úgy látszik, az elefánt megvadult — kiáltott a hercegnő.ijedten. — Iste­nem, a.z életünk is veszélyben forog. Az elefánt vadságának valami külö­nös oka lehetett. Ordításából arra kel­lett következtetni, hogy valami ször­nyű fájdalom kínozhatja. Ormányával vastag pálmatörzseket ragadott meg és úgy tépte ki őket gyökerestül, mintha fogpiszkálók lettek volna. Közben ösz- szetaposott és széttépett mindent, ami az útjában állott. i • Miután minden cél nélkül vadul ro­hant előre1, természetesen letért az ere- I deti útról s Tamara agy vélte, hogy mind jobban távolodik a maharadzsa kastélyától. , <■ j Donald hiába próbálta megfékezni a dühöngő elefántot. Semmire sem ment vele. Honnan.is értett volna az elefán­tokkal való bánásmódhoz? Igen, ha ló lett volnál! Kitűnő lovas volt s jgy egy megvadult lovait talán meg tudott volna fékezni, de jnit csinál­jon egy elefánttal? í j t (Szombati számunkban folytatjuk). Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda, Kiskunhalas, Molnár ueca 2.

Next

/
Thumbnails
Contents