Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-10-07 / 81. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE október 7 VÉRES TRÓNOK ÁRNYÉKÁBAN XXIV. i Végi© Dobojto érnek, ahol a szárny- vtoiit a boszniai fővonalba torkol. A pályaudvar kissé kiesik a régi török városból, amelynek korhadt erődítmé­nye fenyegető eg tűnik tel a dombte­tőn. A kereskedő mosztárii sógornőjé­nek szerencsés utat kíván, veszi a cso­magját, ráteszi a havelockoí és kiszáll. Ide-oda szaladgál a perronon, majd kinézi a szemét, de sehol se látja a hajdani tanítót. A váróterembe rohan, onnan ki a pályaudvar előtti térre, de az átkozott, óvatos Ilié nincs sehol. Ö, csak már megszabadulna ettől a pokoli csomagtól, csak átadta volna már a holmit! Ki az a hosszú, sovány ember, aki ott megy? A csomagot leteszi a váróte­rem, asztalára, beburkolja a haveiockba és az ember után szaad, szólítja, ki­éit neki, de mikor a hosszú alak cso­dálkozva megfordul, kiderül, hogy ko­rántsem Hic. A kereskedő rogyadozó térddel megy vissza a váróterembe: ott hever ez a pokoli csomag, legszíve­sebben otthagyná, hogy a legközelebbi vonattan visszautazhassák Tinjába. Oda­lép az asztalhoz, óvatosan körülnéz, karja alá veszi a haveiockba burkolt dobozt és átmegy az egyik kereskedő­höz, akit azonban, — ördög és pokol, hogy ezen az elátkozott napon semmi se sikerű- — nem talál otthon. Sze­rencsére eszébe jut egy szabó, aki azelőtt Tuzlában élt, most pedig Do- bojban, ahoz köszönt be a bobjába, — Jónapot Joksic, no egyszer én is eljöttem megint Dobojba. — A szabó ott ül munkája fölé hajolva a székén: — Isten. hozta, — mondja, — igazán ritka vendég. — Néhány fuvar fát hoz­tam, azt akarom fe furészelíe.ni és el­adni. Tudsz nekem munkásokat szerez­ni? — így fo.yik a beszélgetés egy ideig, Jovanovic el van szörnyeivé, mekkora munkabéreket kérnek Dobod­ban, de aztán enged, mert nem sok ideje van, mindent rá ke.l bíznia a sza­bóra, mert a legközelebbi vonat tall haza akar utazni. — Most megyek enni. Itt hagyhatom a köpenyemet és ezt a cso­magot? Nem az én holmim, egy fiú jön majd érte, az elviszi. v — Uram,, én ebédidőre bezárom a bo'tot, — mondja a szabó. Erre Jovanovic, Ivóra, egy kis gön- dörhaju, meztélábas fiúcskára mutat, aki ott kuksol a földön és rongyhuüadé- kokkal játszik: — A kicsike talán itt maradhat, akkor nem kel bezárnod. — A szabó kérdő pillantást vet a tuzlai kereskedőre, de Jovanovic kitér a pil­lantása élői és egy koronát tesz az asz­talra: — Ezt a i akadozásodért adom és mondd csak meg Ivónak, figyeljen szé­pen, egy magas, sápadt ember fog jönni, oe a gyerek ne babrálgassa a csomagot, üveg van benne, könnyen törik. . I : Jovanovic visszasiet a pályaudvarra, ahová épp akkor fut be a következő tuzláii vonat. Ebből aztán IÜc is kiszáll, óvatosan körülnéz és egészen lassú lép­tekkel elhasd mfoiette, anélkül, hogy felnézne rá. Jovanovic utána megy és egy alkalmas pillanatban odásugja neki, hova menjen a csomagért. IÜc bólint, Jovanovic messziről követi és látja', hogy a tanító bemegy a boltba és kis idő múlva kijön, hóna alatt a csomag. El­mennek egymás me.lett, egyikük se kö­szön. i J I I i I ( : 1 i i 1 * í 1 • ' ! 1 .4 Úgy — és most Etc ott ül a sza­kaszban csomagjával, összerezzen, ha a pályaudvarok perronján csendőrt lát, jia a kalauz átmegy a kocsikon, ha egy újonnan felszáll utazó tép be a fülkébe, azt hiszi, hogy mindenki a nagy, fehér’ papírba csomagolt dobozt nézi az ülés alatt. Maglajban egy cigány száll tel a vonatra, sorra járja a szakaszokát, ját­szik és tovább ál, ha megkapta a maga rézgarasát vagy egy porció szit­kot. kinél hogy. Hátul, a negyedik osz­tályba, mohamedán asszonyok szálnak Iá, bugyogójukat eltakaró világos gal­lérköpenyben és arcukat fekete fátyol födi. Eiccel szemközt egy öreg asszony fogai helyet, mozdulatánál bámu» ki az ablakon és magas fejhaingon dúdol, ban, mindenütt láthatók a hajdani török szinte úgy hangzik, mint egy imádság, umom korhadozó jelei és az ujtörökök olyan monoton, egyszerű és mégis szív- uj katonai táborai. C a’.oigyan, ilyen or- bemarkO'ló. Ez megnyugtatja lllcet, tát- •: szágban, mint Bosznia, nem is lehet ni szeretné az öregasszony arcát, de az más da okát énekelni, mint amilyet ez a eltakarja ráncos barna kezével. Vramduk • vénasszony dúdol, me.-t gyászos, sze­me lett haladnak e, amelynek régi török ! gény vidék ez, amelyet Die elvonulni házai sziklákra vannak építve, mint a lát maga előtt a távirópóznák vándor- tecskefészkek. Itt, Dobojban, Magaj- bO'tjai közt. (Folytlatjuk). Szombaton estefelé ismét megölt egy gazdit a Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról a tragikus halálesetről amely Király Tamás fiiatan gazdát érte, aki a magahajtoífta kocsi alá- került és ott azonnal meghalt. Hasonlóan, szerencsétlen eset ismét­lődött meg szombaton az esti órák­ban. A szombati eset áldozata Gá­bor Sándor eresztől gazda, aki szom­baton reggel gabonát jött be őröl'tetni felborult bocsi á városba, ahonnan délután indult hazafelé. Hogy Gábor Sándorral út­közben mi történt, ázt nem tudni, de öt este hét óra tájban egyik Ismerőse ,a szegedi utón a 7jes ki­lómé térnél' felborult kocsijai alatt nagy vértócsában holtan találta. I A csendőrségi nyomozás megálai- ! pitotta, 'hogy a szerencsétlen gazdá- ! nak a halálát véletlen baleset okozta. Borzalmas kettős rablógyilkosság a magyar-jugoözláv határon Két asszonyt meggyilkoltak Regőcén és kirabolták a házat Regöce községben, amely a ma­gyar—jugoszláv határon fekszik, de már Jugoszláviához tartozik, borzal­mas kettős rablógyilkosság történt. Stein gazdálkodó együtt la­kott a feleségével, fiával és a menyével. A fiatal Stein, aki mind­össze 20 éves, néhány hónappal ez­előtt nősült, egy 16 éves szép fiata* leányt vett el feleségű', s a két család a legnagyobb egyetértésben élt együtt. Tegnapelőtt Stein és fiia szüretelni mentek az öt km-nyi távolságra lévő szőlőjükbe s az asszonyoknak meg­mondották, hogy csak néhány nap múlva térnek haza. Másnap reggel a szomszédoknak feltűnt, hogy Stein Antalné és a menye nem mutatkoz­nak. A szomszédok zörgetek az aj­tón, amely be volt zárva, mire rosz- szat sejtve, értesítették a csendőrsé- get. Lakatost hivattak, aki azután felnyitotta az ajtót és ekkor borzal­mas látvány tárult a belépők elé. A lakás hálószobájában egymás1 mellett a felismerhe tétlenségig széj­jel roncsolt koponyával' ott feküdt a 40 éves Stéinné és a 16 éves. fiatal asszony. Az első pillanatban megállapítható vo.t, hogy a szeren­csétlen nők rablógyilkosság áldozatai, mert a lakásból minden pénz és ér­téktárgy eltűnt. Az esetet azonnal jelentették a zombori államügyészségnek, meynek vizsgálóbirája kiszállott a helyszí­nére és megkezdte a. nyomozást. Megállapították, hogy a gyilkos vagy gyilkosok, akik tudták Steinékről, hogy jómódú emberek, kilesték az alkalmat, amikor a férxi|ak nem vol­tak otthon s a hajnali órákban ha­toltak be, az egyik ablakot benyom­va, a házba. Az orvosi vizsgálat sze­rint két hatalmas fejszecsapással vé­geztek .a gyilkosok s valószihü, hogy a szerencsétlen asszonyokat ál­mukban érte a halál. A szerb csen- dörség értesítette a rablógyilkosság­ról a magyar határrendörséget is, miért nem lehetetlen, hogy a rabló- gyilkosok magyar területe menekül­tek. A gyilkossággal kóbor cigányo­kat gyanúsítanak. A magyar ható­ságok meg is kezdték a nyomozást. TOLL és TINTA Az orvos honoráriuma: egy nő Érdekes történetet beszélnek egy környékbeli házaspárról A történet alább következik, szép fejezetekre osztva. 1. Körülbelül egy esztendővel ezelőtt nősült meg a fiatal földbirtokos és csinos feleségével a legboldogabb há­zaséletet élte birtokán. Az elmúlt he­tekben a fiatalasszony súlyosan meg­betegedett. 2. A kétségbeesett fiatal férj orvost hozatott a városból, történetesen fia­talt, akinek eddig nemcsak mint or­vosnak voltak szép sikerei. A fiatal orvos nagy buzgalommal kezelte a csinos asszonyt, aki igen hálás volt a gyógyításért. 3. A férj is szimpatikusnak találta a kezelőorvost és amikor csak tehette, i ott marasztalja ebédre, vacsorára. Közben az asszony meggyógyult, de I addigra a barátság sokkai jobban el­mélyült, mintsem, hogy egyszerűen elvá-tak volna az orvostól Továbbra is szívesen látott vendég maradt a birtokon és .az orvos, ha csak tehette, ott töltötte szabad óráit. 4. Egyik este is együtt vacsoráztak hármasban: az asszony, az orvos és a férj. A késői órákban ért véget a vacsora, a férj éjszakára is ott mar rasztalta a család uj barátját azzal, hogy koraa reggel majd beküldi ko­csival a városba. 5. Kora reggel a férj már talpon volt és a gazdaságban, tett-vett, el­lenőrizte a munkásokat, közben eszé­be jutott, hogy az orvostól nem bú­csúzott el. Sietett haza és amint belé­pett a szobába, ott találta az orvost és a feleségét bizalmas beszélgetés­be mélyedve. 6. A férj belépésekor az orvos nem sokat habozott, hanem elébe lépett Mustot vásárol a HANGYA és megkérte tőle — felesége kézét... Elmondotta a meglepett férjnek, hogy nagyon megszerették egymást és ép­pen arról tárgyaltak az imént, hogy miképpen adják ezt a férj tudomá­sára. 7. A férj nem csinált jeleneteket. Tár­gyilagosan jelentette ki, hogy nem áll útjában a boldogságuknak, csupán az kérdés, hogy az orvos írásban kö­telezze magát, hogy a válóper után feleségül veszi az asszonyt. 8. Megindult a válóper, békésen és barátságosan. Nemsokára be is feje­ződik és akkor az orvos feleségül veszi az asszonyt. Ilyen jelentékeny1 honoráriumot még alig vágott zsebre orvos. GAZDALEXIKON Szőlőlekvár készítése A szüret táján sokan készítenek' szőlólekvárt. E célra legjobban meg­felel a nagyszemü, édes, fekete sző­lő. A lekvárhoz a fürtöket megmos­suk, Iebogyozzuk és kissé összezúz­va felforraljuk, azután a íeliforriaillt tör­kölyt szitán áttörjük s a süni levet lapos edényben óvatos tüzelés és folytonos kavarás maltert sűrűre főz­zük. Ha áttetsző kocsonyás lekvárt akarunk, a magtól megtisztított hé­ját is belekeverjük. A héjnak a mag­tól való megtisztítása úgy történik, hogy a szitán áttört törkölyt hideg vízzel telt edénybe tesszük, ahol a magvak leülnek s a héjat fe liehet merni. A főzésfhéf arra ügyeljünk, hogy az lábasban és minél gyorsab­ban történjen. Ha kellő sűrűségre főtt, azon forrón kissé felmelegitetli üvegekbe rakjuk. Exportőrök közgyűlése A Magyar ÉlelmiszterkiviteE Cégek Orsz. Szövetsége szeptember 28-án, hétfőn, délután 1 órakor tartotta 33. évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen Erdőhegyi Lajos fel­sőházi tag, elnök, beszámolt az el­múlt esztendő eseményeiről. Ismer­tette a szövetség tagjainak működé­sét, adatokkal bizonyította, hogy a baromfi, zöldség, főzelék, tojás, vad és melléktermékként szereplő toll exportja, 55 millió P értéket képvi­sel a magyar közgazdaság számára. Beszámolt az idei gyümölcsexport nagy fellendü-éséröi, mely a mai na­pig 5350 vagonra emelkedett a tava­lyi 1844 vagonnal szemben. Hosz- szasan rámutatott a jövő nagy fela­dataira, melyek a további fejlődés útját biztosíthatják. Benedek Sándor indítványozta, hogy a szövetség 30 éves fennállásá­nak megünneplésére a tavaszi mező- gazdasági kiállításon testületileg ve­gyen részt. . Sehréger Lajos kérte, hogy a kel­tető központok a fajbaromfi helyett a világhírű magyar parlagi baromfit tenyésszék. __ , j _j

Next

/
Thumbnails
Contents