Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)
1936-08-26 / 69. szám
augusztus 26 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE küffsteiN... Rózsa, Sándor a legendás magyar betyár idegenforgalmi propaganda sok pénzt hoz Ausztriának Senki sem gondolta volna, maga Rózsa Sándor a legkevésbé, hogy valamikor egy államnak tetemes bevételi forrása fesz, de Ausztria még inkább nem, amely ma idegenforgalmi propagandának használja fel az egykori alföldi betyár rabosko- dását. Valutáért mutogatják Rózsa Sándor celláit. Ezt irja meg élvezetes és érdekes riportban alábbi cikkünk. I. Furcsa, hogy az ember miért akarja minden áron rendbeszedni elfelejtett emlékeit? Miért kell könyökig vájkálni az íróasztal fiókjában fényképek, annyiszor elolvasott levélek, jegyzetek, ujságkivágások, prospektusok, érvénytelen szabadjegyek, elévült számlák, ügyvédi felszólítások, aláírásunkkal végleg elért ék tele nitett üres vá'ltóblanketták között? Régi jegyzetek. Az egyik tenyérnyi papírlapon mindössze ennyi áll: Kufstein. Idegenforgalom. Tirol. Rózsa Sándor rabsága az Inn mellett. 1931. Kufsteinben jártam. Prágából jövet Bécsen át. Talán az idegenforgalmi propaganda csábi tett ebbe a hegyek közöli, völgymedencében fekvő osztrák városkába, amelynek miniatűr pélytaud varán csaknem minden vonatot merev tairtásu, császárkabátos helyi no labilitások várnak komoly arccal, császárszakálai, enyhe torokköszörüléssel. Tipikus osztrák város. Régi háziak. Mély kapu torkok .Gránit- és macs- ! как öves utcák. Csatornázással, viz- ! vezetékkel ellátott merev középkor, i Ha a völgykatlan fölött kék esen moso- j iyog is az ég, az ember didereg j egy kicsi't belül, amint felnéz a vá- ! ros közepén emelkedő magaslatra, ! amelynek koronája a. híres kufsteini ! vár. Egykor az osztrák kamarillá j egyik erőssége, a bécsi »cabmet-noir« szervezetén kívül, ma a Habsburg- ; restaurációval bajor sör mellett kacérkodó, osztrák gemü'tlich-köztársa- ság idegenforgalmi propagandája. A vár kazamatáiba bevezették a villanyt és a vastagfalu oellaszerü szobákat múzeummá alakították ót. Lent a völgyben az Inn harsog a a sziklák között s messae nyugat felé fehérlenek a tiroli havasok. A levegő hűvös. Hideg. Az ember azt várja, hogy valahonnan éles huzat támad, ami süvítve vágja be a háta mögött a kufsteini börtön valamennyi kapuját. 2. A dohos és patinás bővek között furcsán cseng az idegenvezető fénytelen, monoton hangja. Az idegenvezető, ugyancsak császárkabátban, tulajdonképpen a tiroli hegyek csúcsát bámulja, talán átnéz Bajorországba, közben iemütat a vár bástyáira és hangját valamivel felemeli: — ééés az évszázadok hódi tó, vagy bosszúvágyé ellengései mindig betört fejjel menekültek Kufstein várának bevehetetlen falai alól... Mi ez? Talán egy oldalvágás a határon túlra. Hi derék felé?! Valaki hátul elka Hantja a kodak - jiát. Az idegenvezető erre a kattanásra úgy érzi, hogy kizökkentették bemagolt mondanivalójából, amelyet már halálosan un és hátraszól: — Kérem, ne tessék most fényképezni. Aztán az elnyújtott ééés-el igy folytatja tovább: — ééés csak vér folyt a bás'yák körül ééés a halál aratott a sziklák között. Ééés most menjünk a vár kazamatáiba, ahol a magyar történelem alakjai: Zrínyi költő, Kazinczy, Bacsányi ééés vagy kettőszáz magyar között senyvedőit Rózsa Sándor, a puszták réme. Egy angol hölgy a második sorban összehúzza sálját a nyakában és ezt mondja félhangosan szomszédnőjének: — Juj, ez nagyon érdekes lehet. Az idegenvezető unottan sorolja tovább a magyar neveket. Nincs semmi megilfetödés a történelmi nevek hallatára. A bőbeszédű idegenveze'ő ledarálja mondanivalóját, ami felett semmi vitának helye nincs. Különben is senki sem kivan vitába bocsátkozná az idegenvezetővel. i , Seriki sem tiljakozík az ellen, hogy Bacsányi után közvetlenül Rózsa Sándor következik, aki, nehéz vasban nyögött a kufsteini vár egyik I kazamatájában. Hu valaki mégis j megkérdezné az idegenvezetőt, hogy- | I hát: legyen szives mondja meg ki j is volt az a Rózsa Sándor, ezt a , I sztereotip1 választ kapja : j — Rózsa Sándor volt a »puszták , ! réme«. Aztán az idegenvezető még í i hozzáfűzi ehhez a betanult mondat- í i hoz a maga véleményét is félből- ! I kan: — na ja, der Rózsi Sándor i ; war ein richtiger Kossuth-Hund. 3. Lent а кагат líák bejárata előtt megint Rózsa Sándor következik. A negyedik sorban egy szeplős, nyu'rga fiatalember — talán a new- yorki Colümbiaegyetem növendéke szabadságon — belekarol egy szőke missbe. Ahogy hallja Rózsa Sándor nevét, elvigyorodák és ezt súgja a miss fülébe: — My dear, biztosan gangster volt, mint Dilanger, tudod? A szőke miss vihog. Az idegenvezető arca egészen fakó ebben a vi- iágitásban és a mai nap talán már ötödször hadarj.a tovább: — ééés a puszták réme ezernyolc- százötvenhéttöl hatvanöt'g itt raboskodott Kufsteinben. Szegeden született. Már a családja is rablásból élt. A puszták magyar népe Rózsa Sándorban olyan hősi vonásokat talált, hogy legendákkal vette körül. Ez az ember lovával háztetőket ugrott át és csapattesteket szórt szét. Az lángol ilédi sállal a nyakán felnyög. — Impossible. — Az idegenvezető folytatja: — ééés Rózsa Sándor mielőtt vasba verték volna, r észtvett Kossuth oldalán a magyar forradalomban. Számtalan gyilkosság terhelte a lelkét. Ezernyolcszázötvenhatban egy kukoricás földön elfogták és a bíróság kőtéláltali halálra ítélte. Ferenc József megkegyelmezett neki és igy hosszú esztendőn át söpörte a vár udvarát nehéz vasban... Oh császár! A kegyelmes császár! — sóhajt fel az idegenvezető és földöntúli gyönyörrel forgatja ki vizszinü osztrák szemeit... Az idegenvezető hosszú folyosón tereli előre az egész társaságot. A vl'anyégők hunyorgatnak. Aztán unott arccal néz lie a kőkockákra és rádői a göndörszőrü subájára. Most még csak az kellene, hogy valahová a sarokba telepitett fehér gatyás cigányok húzzák el azt a nótát, hogy »...Kifordítom a subámat, belüli marad a bubánál« stb. stb. akkor aztán teljes is lenne az idegen ve zé'tö öröme. De ez most elmarad. Különben Rózsa Sándor képében békés magyar paraszt bámul lefelé, akinek nagy vágya van, hogy egy hegyeset serciin'tsen végre a díszes társaság lába élé. De1 az sem lenne olyan nagy baj, ha a ser etetés véletlenül egy kicsit súrolná az idegenvezetőt. is... A jólmegszervézetí osztrák idegen- forgalmi propaganda azonban nem elégszik meg a falfestménnyel, amit a rossz vUágiitás miatt iáiig lehet fényképezni. Lent az udvaron az idegenvezető végső meglepetést tartogat. Valamelyik odúból egy öreg embert ráncigái ellő. — Most te következel Albert és máris tolja a kifakult császárszakállas öreg embert a csoport elé. — Ez itt uraim Albert Rieser, aki mint kortárs szemben csodálhatta meg Rózsa Sándort. Tényleg nagyon öreg ember. A kezei ráncosak. De ezek a, kezek szokatlan biztonsággal vágják zsebre a fényes nikkelpénzeket. Névjegyeket is osztogat az öreg ur és ezen rajta van a neve: Rieser Albert, Rózsa, Sándor kortársa. Ilyeneket motyog: — Mindig tetőtől talpig vasban volt. Rettenietes erő volt benne. Nem egyszer az 'őreit is leütötte. Éjjelente felsikoltott ’ és panaszkodott, hogy laz általa. megölt emberek szellemei nem hagyják nyugodni. Albert Rieser hirtelen elhallgat. Nem folytatja, addig tovább, mig valaki újabb fényes nikkellel meg nem javítja 'emlékezőtehetségét. — Nyolc évet ült, amíg feltételesen szabadlábra helyezték... Valaki a sorból kiváncsiam kérdi: — És látta maga Zrínyit is? Az öreg zayarba jön. Simogatja zöldes császárszakáját és dadog: Zrínyi? Nem láttam őt... Nem. Nem emlékszem rá. * Remek az osztrák idegenforgalmi propaganda. És mikor erre gondolok, egy kicsit pirulva, darabokra tépem szét ezt a tenyérnyi jegyzetet Kufsteinről, Rózsa. Sándor romantikus rabságáról. Legjobb egészen elfelejteni Kufsteint. H. A. 20 százalékkal drágul meg Halason mindenféle lábbeli Mit hozott a 48 órás heti munkaidő, amellyel a védett munkások sincsenek megelégedve Régi jelszó és még régibb kíván- j sága és követelése volt az ipari mun- | kásságnak az a hangoztatott álláspont, hogy a műhelyekben is be kel! hozni éppenugy, mint a gyáraknál és a nagyobb üzemeknél is megvan az úgynevezett 48 órás heti munkaidőt, ami nem más, miin't a napi nyolc órai munkáidő bevezetése. A nyolc órás munkaidőt még az elmúlt ősszel behozták az asztalos iparnál, de a minimális munkadijat ott még nem állapították meg, most pedig körülbelül egy héttel ezelőtt ezt a nyolc órás munkaidőt bevezették a cipészlpamál is, ahol viszont már megáTápitották a minimális munkadijakat is és pedig óránként 45 fillért. Ez a rmunkadij különben nemcsak Halason érvényes, de minden megyei városban, ezenkívül Pest környékén. Nyilvánvaló volt, hogy a minimális munkabér megállapitása és a nyolc órai munkaidő kötelező behozatala drágítást fog maga után vonni és ez elsősorban a fogyasztó- közönséget érdekű, amely eddig is tele volt panasszal a drágaság miatt. Munkatársunk beszélgetett egy ismert halasi cipész mesterrel, aki az Ipartesteiéinek is tekintélyes tagjp, aki a következő érdekes dolgokat mondotta el: — A cipészipiarban természetesen drágulást fog hozni a munkabér és a munkaidő szabályozása és pedig már most megállapítható, hogy az eddigi kilátások szerint 20 százalékosra tehető az a drágulás, ami, mint ! került Kufstein várába, ahol nyolc következmény, jelentkezni fog. — Eddig az iparban az volt a szokás és a megállapodás, hogy az ipari munkás párak után kapta a díjazását és pedig egy pár cipő után 2.50—4.50 pengőig terjedő összegben. Voltak hetibéresek is, ezek hetenként 15—25 pengőt kerestek, természetesen Budapesten és nagyobb városokban ennél többet tudtak elérni hetenként. Elmondotta informátorunk, hogy a rendelkezések értelmében a munkaidő betartását az elsőfokú iparhatóság és az Ipartestület kötelesek ellenőrizni. Értesülésünk szerint ezzel a rendelkezéssel a cipészsegédek sincsenek megelégedve, mert sok van köztük, aki erőteljes, egészséges fiatal ember és szívesen dolgozna nyolc óránál tovább is naponta, hogy igy többet kereshessen, anélkül, hogy ezzel a többletmunkával egészségének ártana. A mai körülmények közt a segédek aggodalma még ugyan nem aktuális, mert kevés munkája van a éipésziparnak, de azonnal időszerűvé válik és súlyosan meg fogják érezni a, cipőipari munkások, mihelyt több munka adódik, aminek a kilátása viszont most már csökkent éppen azáltal, hogy a lábbeli árak is meg fognak drágulni. Tény az, hogy a. papíron előnyt jelentő szociális intézkedés nem elégíti ki az ipari munkásságot. Hirdessen a Helyi Értesítőben!
