Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-08-19 / 67. szám

augusztus 19 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 Express tempóbari születik mes* „Uj Bóc$a“a legelső magyar telepes község Legújabb kiskunsági falu, ahol nagy jutalom a sok gyerek A telepítési törvénnyel kapcsolat- j ban, mint azt legutóbbi számunkban 1 megírtuk, elsőnek szüle Ok meg uj faluként »Uj Bocsa« néven az a kis fajú, amely hivatva van elindí­tani utján a magyar népi gondolat dia,dalát. Különösen itt a, homokon nagy sor ez a telepítés, ahol a legszegényebb emberek jutnak földhöz, házhoz és minda,hoz, amit otthonnak nevezünk. Érthető, hogy a telepítési törvény óriási izgalmat keltett közöttük, an­nál is inkább, mert — mint Kováts Vilmos dr. főjegyző, a telepítés lel­kes munkása mondja — ebben az esetben a telepítés falusit ássa! jár. Kinőnek a kis házak — Falu születik itt hamarosan — 1 mutat jobbfelé ,amint az autó éppen aj községháza, felé kanyarodik. A ; szétszórt tanyák börtönéből kiszaba­dulnak végre a magyar lelkek. Nyolcvan hold területet vett itt meg a, földművelésügyi minisztérium a létesítendő község számára és száz- hatvan parcel!ára osztot'a. A p,ar- cel'a, négy szögöle 6—32 fi lér s a vé­telár 15 esztendő alatt torlasztható. A házat a minisztérium építteti meg 1280 pengő értékben s ebből 280 pengőt mindenki saját munkájá­val pótolhat s hí kell, az 1000 pen­gőt négyszázalékos kamat mellett 20 évre szóló kö'csönképpen adják. Öt- gyermekes telepes az ezer pengőt ajándékba kapja. Piroscserepes, szobakonyhás, köves és padlós házak épülnek itt öt éven belül, a kertekbe pedig barackfák, almafák kerülnek hatfiléxes árop. Az első telepes, akivel beszélünk, Macska Pál napszámos. Igen nagy bánata van. Eddig szépen sorjában született négy gyermeke és most az ötödik nem érkezett meg. Pedig szü­letése ezerpengős ajándékot jelen­tene. Vigasztaljuk, hogy öt esztendő alatt majd csak megszületik. — Mégis biztos volna a biztos — mondja. val istállóban lakik. — Oszt olyan istenverte szűk is­tálló — mondja — hogy ha az asz- szony ki akar menni, fel ke l áll- nom a székről és a széket magasba kell tartanom, különben nem tér ki tőlem. És ragyog a szeme az örömtől a többieknek is: Eiter Andrásnak, az 50 százalékos hadirokkantnak, Lász­ló Káro'.ynak, Tóth Istvánnak, Bolyó Mihálynak. — Csak aztán fizetni tudjuk — fel- hősödik el a homlokuk — nehogy úgy járjunk, mint néhányan a Faksz- szal. Elmaradtak a részletekkel s aztán odaveszett az is, amit már keservesen befeditek. A faluhelyén márhuko- rica zöldül A főjegyző megnyugtatja őket. Most készítette ©1 beadványát, amely­ben azt javasolja, hogy a rendelke­zésre álló összegből tartalékoljanak 10 ezer P-t olyanok számára, akik az előirt öt éven belül nem tudná­nak a házépítéshez fogni, vagy előre nem látott baj esetén, nem tudnák időben az esedékes részleteket meg­fizetni. — A miniszteri tanácsos ur — mondja — bizonyára pártolni fogja kérésünket. A miniszteri tanácsos: dr. Vass Elek. Már többször járt itt Bóesán s nagy szeretettel do’gozik a nincs­telenek álmainak val óraváltásán. Felkerekedtünk és elsétáltunk »a faluhoz«. A falu helyén “'kukorica zöldéi, már hasznot hoz a házhelyek mindegyike. Négy ember feláll egy egy házhely négy sarkán és büszkén szemléltetik: — Ilyen nagy é... Hatszáz négyszögöl minden egyes terület­— De fonákja is van ám a do­lognak — rukkol ki panaszával az egyik s a többiek már előre helye­selnek, mert tudják, hogy közös kí­vánságukat fogja tolmácsolni. A nagy panasz abból áll ,hogy az előirt ter­vek szerint mindenki köteles az épülő ház frontja előtt két öl terü­letet szabadon hagyni — kertnek. Sajnálják a csöppnyi területet és azt mondják, hogy drágítja is a dol­got, mert így kerítés is kell. — Csak ezt ne kellene — vakar­ják fejüket s a főjegyző hiába ma­gyarázza, hogy ez az előírás a saját érdeküket szolgálja, mert a házelőtti kijs kert felfogja az utca porát. — Hiszen ültetünk mi szívesen vi­rágot az udvaron — ígérik. S csak akkor nyugszanak meg né­mileg, amikor kiderül, hogy a kis­kertben nem muszáj virágot ültetni: j ha akarják ültethetnek salátát, krump­lit, vagy babot is. Feltűnik, hogy az emberek nem egységes tájszölás- sal beszélnek. Nem idevaló születé­sűek. Ar ország különböző részéből verte őket ide a sors. Soltvadkerten születnek a bócsaiak —- Bócsai most se szüleik egy se — jegyzi meg az egyik — mert minden bócsai bemegy születni So'.t- vadkertre. Orvos és bába miatt. Visszatérőben vidámabbak a sze­mek, beszédesebbek a szivek. A föld­jükről, a saját földjükről térnek visz- sza. Gyönyörűség volt csak elláto­gatni is oda. Alig hirdette meg a főjegyző a telepítést, az e'ső napon negyvenen jelentkeztek és még azon a héten hatvanam Alig van még pár házhely eladatlan. Erősen alkonyodik már, mire visz- szaérünk a községházára. A félho­mályban verítékező ember vár ben­nünket. Látszik, hogy sietett. — Tekintetes főjegyző ur — mond­ja szinte elfúlva — megvan. Meg­született az ötödik. Takács Pál, a pirtói ember. Most nincs nála boldogabb. — Lehet js — mondja Macska Pál — háza született. HALAS EGÉSZHATARÁBAN BEFEJEZTÉK A C8ÉPLÉSEKET A búza rendkívül üszögös és gyenge, a rozsosak közepes, a zab sem adott |ó termést- szétfoszlott a gabona- rekordtermés meséje A múlt héten a községházán meg­jelent egy pirtói ember. , — Jegyző ur — könyörgött — az Istenre kérem, el ne küldje még va­lahogy azt az írást a fefep'Jésrci Pestre, mert minden percben vár­hatjuk az ötödiket s akkor én is jegyzek ©gy házhelyet. Jaj, csak meg- segélne az Isten. í Arról beszélgetünk az összeverő­dött emberekkel, hogy mit jelent számukra a telepítés. Egy darab föld a karéj j kenyér — Hát azt valósággal ki sem le- 1 hét mondani — szakaid fel Biíacsii ' Károly keb'éböl a hálás sóhaj. Mert tetszik tudni, nagy sor az, ha ma­gunkfajta szegény ember a saját fe­dele alatt hajthatja nyugovóra a fe­jét, meg egy szép darabka földet is a magáénak mondhat. — Az ember mindjárt máskép tud Halas egész határában befejezték már a csépiéteket és a gazdák csak most, hogy a csép'ések befejeződtek, tátják azt, hogy mennyire álom és mete volt az a hír, amely a gabonafélékben re­kordtermésről vélt tudni, nemkülönben azok a hírek is, amelyek részben tu­datosan terjesztették, hogy gabonában olyan termés van, amilyennél jobbra a gazdák már’ nem is gondolhattak. Munkatársunk a csép'és befejezésével Egyesületben és a gazdák soraiból főb­beknél és megtudtuk, hogy az idei I gabonatermés csaknem siralmlas képet mutat. A búza rendkívül gyenge termést adott, ka'asztráis holdanként hat mé­termázsánál többet nem hozott. De van ennél még nagyobb baj is és pedig az, hogy a búzatermés általánosságban na­gyon üszögös, úgyhogy ez az üszögös búza nem csakhogy kiviéire ném alkal­mas, de belföldi használatra sem való, a szemibe nézni a másiknak — jegy­zi meg Macska Pál; Ő hatodmagá- egyidejűleg érdeklődött a Gazdasági mert a belőle sütött kenyér és tésztá­ié'ék szinte élvezhetetlenül keserű ízűek és nem> élvezhetők. A búzának ezeket a kárait főleg a rosszul eltelt őszi idő okozta, mert vetés után nem volt olyan időjárás, amely a gabonaféléknek használt volna, ellenkezőleg sokat ártott azoknak. Ezt az időjárást megérezte a rozs is, amely szintén erősen visszamaradt, a vetések ritkák voltak és igy előfordult az, hogy a jó esztendőnek vélt idei aratási év sem hozott a rozsból hat mázsánál többet holdanként. Ez is ter­mészetesen csak átlagtermés, miért a si­lányabb homokokon még ennyit sem hozott a rozs aratása. Hasonlóképen a zab is elég rosszul sikerült, itt is kevés volt a termés ugyancsak nem több átlagban, mint a búza és a rozs mennyisége holdanként. A gazdáknak egyetlen vigasztalása most még a kukorica és a krumpli ter­més, amely már most megál’apitható, hogy valóban nagyon jó terméshozamot fog mutatni, feltéve, hogy a kukoricát és krumplit annak szedéséig, ü'eíve tö­réséig nem fogja semmi különösebb kár érni. V Valósággal siralmas képet mutat itt Halason azonban a szőlő, amelynek a rossz termését súlyosan fogja jnegérezm sok kisember, olyan törpebirtokosok, akiknek minden jövedelmi forrását és bevételét jelenti a szőlőknek a szüretije. A szőlőben nagymértékben fellépett a peronoszpora és az utóbbi időben ki­kezdte azokat a szürke füirtpenész, azi úgynevezett bakró, amely elten a véde­kezés most már lehetetlen. Előbb még lehetett volna ezen segíteni sokszoros permetezéssel, ezenkívül pedig porozás­sal, de a porozás költséges dolog, úgy­hogy erre nem volt módja annak a soakezer kisbirtokosnak, akiknek tulaj­donképen egyedüli vagyonukat csak a szőlő jelenti. A szőlőben sok helyen ötven száza­lékos károkat is észlelnek, ahozképest, amilyen termést még a tavaszkor remél­tek a szőlőnél elérni. Az idén pontosan megállapítható, hogy Halason az egyetlen jó termést csak a gyümölcsök hoizták meg és az is megállapítható általánosságban, hogy az idei termés nemhogy felülmúlná, de sok terménynél határozottan alatta maiad a tavalyi terméseredménynek. Megtudtuk még, hogy az idén. ta­karmányhiány nem lesz Halason, igy az idén és a következő tavasszal, elhárult a halasi gazdák feje felett az a veszély, 1 amely csaknem: minden évben előfordul, I hogy takarmányhiány áll be. Az idén nem lesz takarmányhiány és ] igy az állattartásban sem fog fennak®- j dás bekövetkezni. I i 111 ii---------- ■ ----■ - • ■ Háromszáz pengőért eladta feleségét A lengyel fővárosban letartóztattak egy köztisztviselőt, aki 500 zlotyért (300 pengőért) egyik kollégájának el­adta feleségét, A köztisztviselő, Wyr Stanislaw formális adás-vételi szerző­dést kötött kollégájával, amelyben az asszony vételáraként 500 zlotyt állapí­tottak meg. Ebből az összegből kétszáz zlotyt a köztisztviselő azonnal megka­pott, míg a hátralékos összegről a »vevő« váltót adott. Az esedékesség napján a vevő nem váltotta be a váltót, mire a köztisztviselő perelt. A bíró­ság előtt derült aztán ki, hogy Wyr fe­leségét eladta s az asszony is hozzájá­rult az eladáshoz. , , ,

Next

/
Thumbnails
Contents