Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-01-15 / 5. szám

KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE

január 15

A rente évi közgyűlés megtartásának ideje tekintetében az Ipartestüte- teknél a, múltban n©m volt meg a megkívánt egyöntetűség. Az Ipartest tűletek reformjáról szóló törvény élet- beléptetése óta, eltelt három esztendő után jogosan elvárható, hogy az IpaftestüJetek a törvényben előírt időpontig közgyűléseiket megtartsák. ; Felkérik az Ipartestültetek vezetőségét, i hogy az évi közgyűlés elökészületeTit |

sürgősen tegyék meg, mert szükséges, hogy a közgyűlés a naptárév második hónapjának végéig megtart- j ható legyen. Az IPOK egyben fel- j kérte az Ipartestületeket, hogy a zá- • rószámadás, költségvetés és évi je- ‘ lentés egyjegy példányát részére ' megküldjék és közöljék vele az elnök, az alefaök és a jegyző személyében a közgyűlésen beállott vál- j tozást is. 1 [ Г I í!

köszönetnyilvánítás

Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak, ismerősöknek, városnak, gyöngyös bokrétának, kik felejthetetlen jó férjem, édesapám, nagyapánk temetésén resztvettek s ezáltal nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. • |

Özv. KOVÁCS JÖZSEFNÉ és családja.

Az enyhe tél miatt erősen panaszkodnak a halasi tüzelőanyagkereskedők is

A szokatlanul enyhe tél' súlyos veszteséget jelent mindazoknak, akik a télből élnek. ' I

így elsősorban a fa, 'Szén és koksz kereskedőknek.

A napokban érdeklődtünk egyik tekintélyes tüzianyag kereskedőnél a helyzet felől.

— Tönkre megyünk, —felelte kérdésünkre. A tüzelőanyagban 50—60 százalékkal kisebb forgalmat csinálunk, mint máskor. Oka még a csekély kereskedelmi fogyasztásnak az is, hogy rengetegen vannak gazdák, akik a tanya körüli akácfákat kivágva beszállítják a piacra' s így nekünk konkurenciát csinálnak. Azokra a gazdákra ugyan még

nem panaszkodunk, akik a (saját termésű fájukat adják el' ily, módon, hanem a rendszeres kontárokra, akik egész tanyasor akácfáját összevásárolják srgpd- szeresen hozzák piacra. Egyébként ez utóbbi panasz országos jelenség, aminek orvoslása végett országos mozgalom indul illetékes fórumok előtt.

köszönetnyilvánítás

Mindazon rokonoknak, jóbarátokinak és ismerősöknek, kik felejt he tetten

édesanyánk, nagyanyánk, özv. Kornlós Imréné temetésén resztvettek és ezáltal' nagy fájdalmunkat enyhíteni, igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét.

A gyászoló család.

t

i Anyakönyv i hírek

i — Január 5. — január 12. — SZOLBTTEK:

j Sárvári Benő és Orbán Krisztinának Sándor nevű fiuk. Horváth Béla és Ja- szanovits Sztamkő Erzsébetnek Béla nevű fiuk. Feró D. Sándor és Szanyii Eleonórának Margit nevű leányuk. Baiázse- vios Imre és Agócs Ilonának Juliánná nevű leányuk. Ruskó Mihály és §zők® Mária Teréziának Szilveszter nevű fiuk. Bacsó Benő és Dezső Viktóriának Ba- í tázs nevű fiuk. Maruizsa Sándor és

i

I Lórik Etelkának Sándor nevű fiuk. Zur 1 bor Károly és Zöldi Máriának Mihályi ’ nevű fiuk. Kristóf János és Csehó Ko- ■ vács Jusztináinak János nevű fiuk. Kéki, I Ferenc és Székely Irmának Irma leányuk. Strumpf Sándor és Buzdor Mar- I gitnak Irén nevű leányuk. 'GyOnes Péter I és Gáspár Cz. Jolánnak János nevű fiuk.

Madaras Antali és Zubor Margitnak Antal nevű fiuk. Valkai János és Erdélyi; Margitnak János nevű fiuk. _ i j MEGHALTAK*

I Sás Anna 74 éves korban, Brinkus Károly 68 éves, Szabó József 78 éves, Födi Márton 72 éves, Kolompár Mária 17 napos, Szanyi József 80 éves, Nagy Kálozi Józsefné Radvány Juliánná 74 éves, Szolősá Adler Jánosné getanen Erzsébet 74 éves, Bartus Sándbmé Jó- kocsi Judit 87 éves, Kolompár Ambrus 72 éves, Bédi Erzsébet 24 éves, Zsombor János 60 éves korban. ,

KIHIRDETETT JEGYESEK! Titte’.bach János Manesz Mária katy- mári lakossal. Pillér Lőrinc Sipos F. Rozália kiskunmajsai lakossal. Horváthi Béla Verbászi Mária Magdolnával. Dobó Antal Gábor Annával. Fodor Imre soltvadkerti lakos Baranyi Etelkával'. Zsigmond Lajos Püai Margi|ttaL Kram- mer Vendel Horváth Mária Valériával. Léder Lukács ördög Veronikával'.

HÁZASSÁGOT KOTOTTBKi Ötott Kovács Sándor Horváth Ilonával. Meszes István' Szűcs Teréziával. Komora Gyula Komora Erzsébettel. Nagy F. Imre Babos Krisztinával.

Felelős szerkesztő és kiadó: ; PRÄGER JANOS

1АУЛУ

EZ53

A küzdelmek országutja

R ■ Я * " У

Folytatás 18

Miután1 magamhoz tértem az első ijedtségből és felöltöztem, apám hivatott s most a maharadzsa üdvözölt azzal az előkelő méltósággal, amelyet a hinduk mindig mutattak a nőkkel szemben.

Észrevettem, hogy a, maharadzsa szívesen pihenteti rajtáim a szemeit.

Ilmának hamarjában ebédet kellett készítenie, mert apám megkérte a maharadzsát, tisztelje meg házunkat azzal, hogy nálunk étkezik. A magajs ur beleegyezett.

— De csak' egy falté telid — fordult mosolyogva aiz apámhoz, — ha a lányod, Tamaíra mellém telepszik s ő szolgál ki engem.

— Teljesíteni fogja Indiai régi szokásait — felelte aipám — ő, tölti meg a serleget és vágja, föl az ételeket.

A maharadzsa az ebéd folyamán kizárólag vetem foglalkozott. Elkeltett neki mesélnem eddigi életemet s ezt meg is tettem a,z olyan ember őszinteségével, aki á magánosságban, nőtt fel és igy nem ismeri te képmutatást. Csak Eduárd nevét nem említettem. Valami ösztön súgta, hogy no említsem a maharadzsa előtt egy olyan ifjú n^vét, aki ellenségévé tett. • •'

Mikor aztán lementünk a kertbe a a maharadzsával, ő is meséit a sorsáról. Minden keserűség nélkül, bölcsen és szelídem beszélt. ; '

Késő volt már, mikor Lahore fejedelme elbúcsúzott tőlünk. Kezébe vette az enyémet, mélyen a szemembe nézett és azt mondta:

— Tamara, még viszontlátjuk egymást! i i

És hamarabb láttam viszont, mint gondoltam. Pár nap múlva küldöncök jelentek meg a házunkban, akik értékes ajándékokat hoztak nekem és apámnak.

Másnap ö maga is megjelent. És aztán mind gyakrabban jött, most már mint jóbarát, akit nem választott el

tőlünk semmiféle rangkérdés, i

Közben apám, mind betegebb lett és érezte, hogy a vége közeledik. Egyl napon az ágyához hivatott és azt mondta:

— Gyermekem, nagy megtiszteltetés ért bennünket, sajnos, nekem nem sokáig lesz benne részem... D© te koronát fogsz viselni és az egész nép meghajlik előtted... mórt a .'laboréi maharadzsa megkérte tőlem; a kezedet.

Mikor ezt halflottam, úgy éreztem, hogy eláll a szívverésem. Miért is tagadnám, a női szív hilu s noha; negyven év választott el a maharadzsától és mást szerettem... nem uram, ne forduljon el tőlem megvetéssel... a királyi palást bíbora sok női szivet csábított már el. i; ,

Haldokló apám könyörögve nézett rám. Volt-e jogom elutasítani az utolsó kereset. i

A maharadzsa eljött és apám halálos ágyán egymásba tette a kezünket.

Aztán> az esküvőre készülődtünk. Ekkor láttam meg, hogy a maharadzsának talán nincs többé politikai hatalma, de mesésen gazdag embernek keil lennie. Tizenkét hófehér ló húzta az esküvői kocsit. A maharadzsa csillogó drágakövekkel kirakott díszruhát viselt, amilyent még nem látott emberi szem. De én is pompásan voltam öltözve, i

Nyolc napon át tartott a lakodalom. A kifejtett pompa mesébe illő volt. Mikor vége tett, a maharadzsa palotájába vezetett. A felesége voltam, TLa- hore hercegasszonya..

És ön talán azt hiszi; hogy boldogtalan voltam a férjem oldala mellett? Oh nem, nagyon jól1 éreztem magamat a védelme alatt... amíg viszont nem láttam őt.

— Kit? — kérdezte Donald.

— Azt a férfit, akit mindig szerettem — felelte Tamara. — Hát ki másról beszélhetnék, mint arról, akivel együtt nőttem fel apám házában?

— Patersont gondolja?

— Úgy van, méeg most isi csak őt szeretem! — kiáltott Tamara rajongva,

j — <je amilyen őszintén nteggyóntam magának a szerelmemet, éppúgy biztosíthatom, hogy soha még csak gondo- ■ latban se szegtem meg a hűségemet a I maharadzsa iránt.

— És most hadd fejezzem be (az ell- ' beszélésentet.

I A maharadzsa is nagyon boldog volt I mellettem. Sohase volt tolakodó és ell- I halmozott a gyengédségével,

! így telt el másfél év.

I Gyakran kellett fogadnunk a laboréi kormányzót, ^mit csak nagyon kelletlenül tett a maharadzsa. Mióta: én mellette voltam, ezen is könnyebben túlesett. A kormányzó nemsokára' a hódoló imádóim közé tartozott s a maharadzsát is kevésbé kínozta a szeszélyeivel, mint azelőtt. , >

Sokszor érkeztek a küldöncök a kormányzótól. Ilyenkor hamar meg kellett fogalmazni az üzeneteket vagy táviratokat, amiben, mindig segítségére voltam |a. z uramnak. , i

Egy nap a maharadzsa belépett a lakosztályomba, sürgönyt tartva a kezében. Természetesen a kormányzó küldte valamilyen politikai ügyben.

— Egy fiatal tiszt hozta a sürgönyt, Ugy-e drágám, mindjárt megfogalmazod a választ?... Én addig majd gondoskor dóm róla, hogy a megerőltető lovaglás után megvendégeljék a tisztet.

— Add csak ide, a kész választ majd

beviszem a dolgozószobádba — feleltem. I

Hamarosan megfogalmaztam a választ s beléptem abba a szobába, melyben a férjemet sejtettem az angol tiszttel. i ' i 1

Nagyon kínosan érintett, mikor belép- temkor a maharadzsát nem láttam ott, hanem csupán egy fiatal angol tisztet, aki mélyen meghajolt előttem.

I Mikor kiegyenesedett, fölsikoltottam. És kitárt karokkal rohantam feléje.

— Eduárd, drága bátyám, csakhogy újból látlak! Hol voltál olyan sokáig, te gonosz fiú?... ,

Eduárd egy pillanatra a szivéhez szorított, majd eltolt magától. ' 1

— És te... te ai laboréi maharadzsa felesége lettél? Tehát mégis igaz, amit Lahoreban beszéltek, hogy az Öreg mar haradzsa egy viruló szép teremtést vett feleségül?

— A maharadzsa lehet években őréig, de a szive fiatal...'És hogy vagy te Eduárd? Tiszt lettél az angoloknál? Tehát mégis oda vonzott a szived?... Nem, Eduárd, nem haragszom rád és apám is csak azért haragudott, mert titokban hagytál el bennünket...

— Igen: odamentem, ahová menneim kellett — felelte Eduárd a szemét lesütve — és semmirekellő lettem volna, ha fiatal erőmet ném bocsájtottam volna Anglia rendelkezésére... De kérlek, Tamara, ne áruld el', hogy engem egy hindunak a házában neveltek föl'. Hiszen mindig hálás fölindulással gondolok arra a nemes férfire, akii fölnevelt, de a kormányzó, akinek most adjutánsa vagyok, nem tűrne meg közelében, ha tudná, hogy hindukkal állottam érintkezésben.

A szivemhez kaptam, mert valami fájdalom nyilait beié, de aztán azt teleltem :

— Jól van, Eduárd... de azért jói barátok maradunk, ugy-e? >

— Egész életre! — felelte ő, megragadva a kezeimet — óh ha tudnád; Tamara...

A következő pillanatban etfaszitott magától s fejszes katonai tartással hát- ralépett.

Az arany szőttes függönyön át a maharadzsa lépett be a tanácsadóival. Sohase fogom elfelejteni, mennyire élsápadt a maharadzsa: s hogy percekig tartott, mig végre szóhoz jutott.

De ah, akkoriban nem tudtam megérteni azt a borzasztó dolgot, mert higyje el, hogy ártatlan voltam.

A maharadzsa hamaros|an összeszedte magát, pár barátságos szót váltott az angol tiszttel és meghívta az asztalához. Boldog voltam, mikor engem is az asztalhoz szólított, mert így legalább tovább maradhattam együtt az én kedves barátommal. Most már tudom, hogy a maharadzsa ezt csak azért tette, hogy ebéd közben megfigyelhesse, vájjon hogyan viselkedtek az angol tiszttel szembén. >

(Szombati számunkban folytatjuk).

Helyi Érte» 1x5 Lapvállalatnyomda, Kiskunhalas, Molnár ucc* 3.