Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)
1936-05-16 / 40. szám
4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE május 16 A BETYÁRROMANTIKA ÖRÖKKÉ ÉL Rózsa Sándor a fegyház szabómüheiyébe kerül XII. Rózsa Sándort lassan-tasam kezdte •elfelejteni mindenki, csak a tanyák egymásután születő embereiben élt tovább és egyre Iegendásabb hírek kezdtek keringeni élete körül, valóságos meséket és regényeket költöttek alakja körül és ez a reá való emlékezés népünk romantikájában gyökeredzik, őt még ma sem felejtették el, körülötte egyre színesebb történetek virágzanak ki és napról- napra több és több mese száll felőle és viselt dolgai felöl. A fonóban, kukorieafosztáskor, csöndes téli estéken a falvakban és a tanyákon ma is ő az egyetlen beszédtéma,, nóták és •betyárvirtus legkülönbözőbb históriái szálldosnaik Rózsa körül, a nép úgy ismeri őt, mintha imég ma is élne és vásárokon, ha egy-egy Rózsa Sándor ponyva megjelenik, egészen bizonyosan nagy sikert ara):. Szegény Rózsa Sándor a számos - újvári fegyház lelket ölö és idegeket romboló magányában azonban nem arra gondolt, hogyan őrzik majd meg az ő emlékét, ő magába süllyedve és egyre betegebben leste és várta azt az ismeretlen valamit, amely majd elfog jönni érte és megszabadítja zord cellájának gyilkoló magányától. A szabadulás csak nem akart jönni. Hiába követték egymást az éjjelek és a nappalok, nem hoztak1 semmi változást. Egyik napon aztán megdobbant Rózsa Sándor elfáradt szive, feivezeítték a fegyház irodájába, — Most Italán, most ütött a szabadulás órája — dünnyögte Rózsa Sándor, a rab oroszlán kétségbeesett vergődésével. De nem ez történt. Az irodában közölték Rózsa Sándorral, hogy a szaibómühelybe osztották be és remélik, ott majd jól viseli magát stb., sitb. Sok jó tanácsot is adtak neki, amit ő meg sem hallgatott, messze nézett el a fejeik felett és képzelete elé varázsolta a horgost tanyákat, a szegedi tanyák csárdáit, egész fiatalságának minden napsu- garas emlékét. És o;tt az irodában, a fegyház belsejében el sem tudták képzelni, miért ragyog úgy e pillanatban a betyár vezér szeme, mitől olyan sugaras az arca, honnan is tudták volna, mit érez egy ilyen szar •badsághoz szokott szilaj alföldi legény, ha idősebb korára veszik el tőle a tiszta levegőt, a szabadságot és függetlenséget. Rózsa Sándor ezekben a percekben egészen bizonyosan a leggyönyörűbb romantikus regényt élte át. Rózsa Sándor lekerült a szabó- műhelybe. Esetlenül forgott kezében a tű, az ollót sem úgy fogta, ahogyan kellett volna, de azért csak ott tartották, valamire mégis csak tudták használni öt ott a műhelyben. így is eltelt néhány esztendő, amikor is Rózsa súlyos betegségbe esve, •a fegyház betegszobájába került. Csak azt tudták meg róla, hogy súlyos tüdőbetegség fogta el a:z egykor rettegett alföldi haramiát, nem bírta a zárt levegőt, nem bírta a fegyház fegyelmét, nem bírta azt a sok napirendet, amit egy ilyen fegy- házban alkalmaznak. Nem sokáig volt beteg Rózsai Sándor, pár hétig tartott az egész és egy hajnalon jelentették a fegyház irodában, hogy a rajb kiszenvedett. Mi történik egy ilyen fegyházja- kóvaf? Szép csöndben eltemették, nem tudott róla senki, lent Horgoson a templom tornyában nem kon- dult meg a harang, hogy elbucsuz- tassa rablóvá lett fiát, aki amellett; tele volt reménységgel, romantikával, olyan lélek volt, hogy pár száz évvel előbb talán a legérdekesebb életű rablőlövag lehetett volna, dte későn született, beleszületett a civilizációba, a törvények korába, egy olyan világba született, ahol nem1 a lelket nézik, de a száraz paragrafusok rideg élettelensége ad életet a zuhogó és fellángoló levegőnek. Rózsa Sándor meghalt és elhaltak vele együtt hazánk tájainak más többi betyárjai is, szobruk nincs, de szoborként élnek a nép rajongó eso- oálatában és fognak élni minden bizonnyal az elkövetkező századok folyamán. Rózsa Sándor alakja is egyre fényesebb és érdekesebb lesz a megszépítő messzeség távlatában, róla még nagyon sokáig el fognak anda- logni hosszú téli esték duruzsoló kályhák melege mellett. A betyárromantika örökké él. — Vége. — Másfélévet kapott a prónayfalvai gyilkos Véres verekedés történt Prónayfal- ván március, 15-én a vendéglőben. A verekedésnek ifj. Fejes Máté 21 j éves gazdaíegény halála vetett vé- ; get, aki átszűrt tüdővel maradt a j csatatéren. A nyomozás megállapította, hogy a legényt Lajos János 34 éves gazda 1 szúrta agyon. Most tárgyalta az ügyet a kalocsai törvényszék és Lajos Jánost erős felindulásban elkövetett szándékos emberölésért egy évi és hat hónapi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Kitűnő szőlő és gyümölcstermésről, közepes gabonavárakozásrél számol be a kecskeméti Kamara A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara most adta ki jelentését az idén várható termésről A jelentés a következőket mondja: A Kamara területén az őszi gabonavetések vidékenként különböző fejlődést mutatnak. Egyes vidékeden a gabonák jók, míg egyeseken, különösen a késői vetések, ritkák és gyengék. Átlagban közepes terméseredményre számíthatunk. A tavasziak fejlődése, mint az árpák és zaboké, megfelelő. A burgonyák, kukoricák kelésben vannak, bár itt-ott a korábbi bélésű burgonyákat a fagy bántotta. A zöldborsók és répák fejlődése jó, ezeket már egyelik és kapálják., A konyhakerti vélemények jól keltek és jól fejlődnek. A gyümölcs Kamaránk területén mindenütt kiválóan virágzott és jó- termést ígér. A szőlők jól fakadna.!. Egyes helyeken áprilisban kisebb fagyok voltak és a laposabb helyeken fagykárok is mutatkoztak. Egyes vidékeken a gabonacsocsáitó és a vietésibagolypélie álcája kisebb nagyobb károkat csinált, főleg rozsokat és búzákat kellett kiszárítani. Ezek a kártételek azonban csak helyi jellegűek. Mindezekből azonban vérmes remények a terméshozamot illetőleg még nem táplálhatok, mert hátra van még a kései tavaszi fagyok ideje és azonkívül nem vagyunk bíziositva a bekövetkezhető jégesőik kártételétől, tehát a legnagyobb óvatossággal kell lennünk a terméshozamot illetőleg. Még egyszer a „pronayíalvai pénzliamisítüs^ Tekintetes Szerkesztő Ur! Tudomásunkra jutott, hogy b. lapja április '294 számában egy cikk jelent meg, ami egy ccia 30 évvel ezelőtti pénzhamisító »bandát« leplez, le csillogó fantáziával, de szikrázó tévedéssel szervíroz becsületsértést, saj tórágalmazást, halottgyalá- zást. Engedje meg, hogy erre legyen nekem1 is — mint érdekeit félnek.— egy és néhány megjegyzésem; melynek könnyen megérthető oka az, hogy a cikk egyik huszonnégy év óta halott szereplőjének gyermeitei, valamint legközelebbi: rokonai társadalmi állása ken- lemet jenül megkívánja azt, hogy ön, Szerkesztő Ur, ugyanezen helyrét tegye: jóvá azt a név-meghurcoltatást, amit b. lapja és annak nyomán a Majsaí Újság, nemkülönben a pesti Friss Újság elkövetett! Mindenekelőtt lekivánom szögezni azt, hogy 1906-ban Prónayfalva elnevezés még nemi is létezett! Akkor még Bóesához tariozo t Tázlar, Harka és Kö- töny. így tehát., ,ha nem volt község, bírája sem lehetett megboJdogu t Égető Imre! Prónayfalva 1907-ben alakúd, mégpedig a, községinek a cikkben említett »meigiehetősen lisztéit polgárának« Vékony Antalnak elgondolása és vezetése makett, kinek ebben: a sok agitá- lást, utánjárást igénylő munkában fáradhatatlan támogató társai voltak; Égető Imre, Jakó Ferenc és mások. > Mivel pénzhamisításról van szó, talán nem lesz érdektelen, ha a nevezeti két egyén, Égető Imre és Vékony Antal vagyoni vviszonyait tesszük vizsgálat, tárgyává, hogy vájjon, ésszerü-e feltenni róluk, hogy anyagilag rá voltak utalva arra?! Tudomásom szerint az Égető-család ősrégi, nemes család, akik igen szép birtokot vásároltak, mikor Hódmezővásárhelyről Tázlárm költöztek. A birtokok nagyrészt még ma 'is ia család kezén vannak s még ma, is jómódban élnek! A Vékony-család szintén régi, nemesi család, kik között nem' egy diplomás tag van — pénzhamiissitók azonban még idáig nem voltak! (Mégis Iteleptezle őket a Helyi Értesítő!) Vékony István — az ál itóiagos »banda.« tagjának a|ty- ja, Kiskimm aj,sáról költözött Tázlárra 1882-ben, ahol 350 holdacskát vásárolt meg, (talán csak nem hamisitott pénzzel) iaz ősrégi — alig tizenkétiszobá s1— Beniczky-kiastéliyal:! (Erre »Nagy Ferenc jómódú, gazda,« már nem tud visz- szaemlékezni ?) A s;zép, hatalmas épület még ma is megvan, plébániává pia- kit va, az egykori »cinter terem,« a templomi főhiajója. Vékony Antalnak apósai is gazdag ember volt, csekély 750 hold ura, úgyhogy 16 éves felesége, is hozott pénzt a házhoz, ami elég voút arra, hogy az akkori buckákat, bozót- erdőt; feiforditítassa szőlő számára. 1894-ben ültette az első szőlőt a tázHári homokon s ezzel megvetette az alapját a ma is virágzó és nagyszerűen’bevált homoki szőlőkuítarának. Mindezekből látható tehát, hogy, sem Égető Imre, sem Vékony Antal nem voltak szegény, ágrótezakadt emberek, igy semmi valószínűsége sínesén »Nagy Ferenc jómódú gazda« állítólagos vallomásának, hogy ők pénzt hamisítottak volna! Impresszióm, az, hogy a Nagy Feremcre való hivatkozás vialószinüteg a cikkíró képzelődésén alapulhat! Lehetetlenség ugyanis, hogy egy még csak 64 éves embernek annyira »kihagyó« lenné a memóriája, hogy azt Jegyen: képes vallani, amit maga sem hihet! például harminc évig csinált valaki pénzt, mégis szabályszerűén tönkrement, 1918- ig esinálta valaki a pénzt, holott Д912- ben annak rendje és módja szerint meghalt?! Józan ésszel lehet így fejtetőre állítani logikus tói az eseményeket? Vájjon jól értette a cikkíró? Vélelemül jnem azt mesélte el Neki a »jómódú gazda«, hogy őt magát miként kegyelte annyira Fortuna,, hogy mig az áitaia megnevezett állító Lagos hamisítók példásan, tönkrementek, addig ő, az atyjától örökölt 5—6 holdat és a, feleség© 45 holdját 1000 — mond és ejtsd ez©r — holdra szaporitá fel néhány év alatt? Pedig badseregszállitó sémi volt! Neki pusztán a két kézé munkájával és (a nem, mindennapi agy velejével sikerült a,z, ami Égető Imrének és két Társának még a harmincéves pénzhamisítással sem? GomdblkodéiSra készteti az, embert, hogy a cikkben fitogtatott »bravúros nyomozás« álitólag mily szenzációs leleplezést is produkált? Én azt látom, hogy még arra az igen egyszerű és régi közmondásra sem tudott, rájönni, ami a jelenesetre valószínűiéig klappol; »Az kiabál, .akinek a háza éj!« Nem-e tintahalat imitál valaki, hogy, lelkiismereten, vaótlan, ocsmány rágalmaival befek©tit'sen olyan emlékű halottakat, akiknek ő soha, de soha: nyomába' se léphet, ha akár még ezer holdat harácsolna is össze!? De hogy'jutott eszébe egyáltalán a fent emlegetett. vallomást tevőnek, hogy. többek között: pont Égető; Imre; szép emlékét hurcolja meg, aki egyúttal egyetlen menyének . — Égető Lídiának nagybátyja ? Itt. csak egy megoldás van, bigyjßm e sorok írójának Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur. higyje el, hogy Égető Imre köztiszteletben álló bírája és embere volt Próntayfalvának. Úgyszintén Vékony Antal is, aki hosszú éveken 'keresztül gr. Vigyázó után az első Virilistája, volt a községnek! De nemcsak vagyona, után, hanem, inkább személyes tulajdonságai által, tudásával, de főleg a mindenkin segitő jószivével — mely, egyúttal anyagi veszt© is lett — minden egyes ember nagyrabecsülését vívta ki akaratlanul is magának'. Utolsó útjára! minden valamire való ember elkísérte tizennégy kiló,méteren át, ezáltal i,s jelezve, hogy nemcsak »meglehetősen tisztelt polgára« volt falujának, hanem annál sokkal több! A cikk mindkét szereplőjének az ,a kegyetlen sors jutott osztályrészül, hogy látntok kellett gyönyörű vagyonuk megingását sőt 1912-ben már mindketten a tönk szélére jutottak, majd ikö- vették egymást a,z örökkévalóságba... Ezen a, helyzetet egészen, más nteg- világitásban mutató, kissé hosszúra nyúlt levelem figyeemreméltlatósát remélve, maradiam а, Тек. Szer к. Urnpk ; őszinte üdvözlettel EGY VÉKONY. fiáztüznézőbe indult, kórházba került a tnajsai legény Udvardi János 24 éves majsaí legény felöltözött ünneplő ruhába és felült apja Legszebb lovára, mert leány-nézőbe indult az egyik távolabbi tanyára. Útközben az egyik tanyából kutyák szaladtak rá, a ló megbokrosodott és ledobta, a legényt, akinek lába az eséstől eltört. Súlyos sérülésével a halasi kórházba szállították.
