Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-03-25 / 25. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE március 25 A BETYÁRROMAN- \ TIKA ÖRÖKKÉ ÉL Történet, ahol kemény harc után kirabolják a szegedi postát A ikjisí csapat tagjai szót sem szóltak poroszkálás közben, mígnem elérték a csengelei határt, itt adatán lovaikat egy fához (kötötték, maguk a fűbe keveredi­tek, kisvártatva, a vezér vette fel a szó fonalát, i I — Valami zsákmány megjárná, élel­münkről is gondoskodni kellene. A többiek jóidéig tartó hallgatás után helyeselni kezdték Rózsa Sándor sza­vait, mindnyájuk (érezte, hogy az elkö­vetkező napokról gondoskodni kellene bizony. Csak a paripák legelgették a jó­ízű füvet egyaedvüen. így gondolkoztak aztán külön-külön jó óra hosszáig is, csakhamar feltűnt az utón Szeged feiől közeledve egy alak, akiben egy kóborló cigányra ismertek. A cigányt, amikor közelükbe ért, leül­tették, meséltették, elmondták^ hogy zsákmányra lesnek. A cigány szeme fel­ragyogott. i , ,1 — Ejnye, ejnye, szép legénykék, zsák­mány, lesz itt estefe.é olyan zsákmány, amilyet még emíber nem látott, kincs zsákszámra annyi, de annyi, hogy hét ló sem bírná el azt — áradozott a ci­gány, akib ől nagy nehezen kivették, hogy a postakocsin, amely erre fog el­haladni, temérdek pénzt visznek zsá­kokban, a kocsi bakján pandúr is ülni fog, még pedig duplán megtöltött pus­kával. I, , ; Rózsa Sándor és kisded csapata élén­ken hallgatták a cigányt. Hogyne is hallgatták vo'na, hiszen épen kapóra jön a postakocsi, a puskás pandúr pedig vajmi keveset számit, azt elintézik majd ők úgy, hogy nem llesz abban semmi hiba sem. De a cigányt, bárhogy szán badkozott is, nem engedték tovább. Leültették és ott tartották, egyrészt hogy vájjon igazat mondott-e, másrészt pedig azért, nehogy jutatom 'ellenében elármhassa szándékukat. Hosszú volt a nap, többször is elővet­ték batyuba pakolt ennivalójukat, majd ahogy eljött a délután, utána meg az «est leszállt, egyre türelmetlenebbül vár­ták a sokat jelentő kincses kocsit. Tíz óra tájban döcögős zörgést hal­lottak, messziről meg lehetett ismerni a postakocsi zaját. A cigány nem hazu­dott, a szemhatáron csakhamar feltűnt a nevezetes kocsi, bajkján a kocsis mel­lett zord arcú, puskás pandúr ült. A betyárok fészkelődül kezdtek, halkan Rózsa adta ki a parancsot. Az utszéh árokba feküdtek, a postakocsi a köze­lükbe érkezett, de hirtelen nagyot zök­kent. A betyárok hatalmas fatuskóklat raktak a kerekek alá, a lovak nem tudták kimozdítani. Félelmes percek ke­letkeztek, a papdur leugrott a bakról, de egyszerre hárman is rárohantak, a puskát kicsavarták a kezéből, mire a pandúr puszta kézzel verekedett vétóik^ Hatalmas, erős ember volt a csend őre, a kocsis sem i jedezetit az árnyékától és az út közepén olyan verekedés támadt a betyárok és a két postakocsit kísérő közt, amely egy kis háborúnak is be­illett volna. Ruhák szakadtak valameny- nyiröl, vér folyt belőlük, mígnem egy félórái kemény tusa után doronggal le­ütötték a pandúrt, a kocsist pedig az előkerült köteekekkel egy utszétó fához kötötték, lütána hozzáláttak a kocsi kifosztásához, ahonnan valóban sok pénz, betyárok Számára hatalmas sum­ma került elő, jó néhány ezer pengő fo­rint. i i , ' , Azzal aztán' a kocsi lovait visszafelé fordították, az ostornál rájuk csaptak, a lovak maguktól megindultak vissza Szeged felé. A nagy csata után a betyárok holtra fáradva ültek lovaikra, Rózsa Sándor pedig vidám, harssány hangon adta ki az utasítást. 1 i — Horgos irányába megyünk, onnan pedig a szabadkai tanyák fe\§. A temérdek pénz a kis alávetőkbe került lés a kis csapát az első rablótá­madás után a reggeli órákban már el is érkezett Horgos határába. De nem men­tek be Horgos községbe, hanem Király­halom felé fordulva a szabadkai ta­nyák felé vették útjukat. Valahol a mostani Ludas-pusZttí kö­rül aztán holtrafáradtan egy nagy fa árnyékába telepedtek és csaknem a késő esti órákig aludták ki a rettenetes fá- dalmakat. i De este újra nyergeitek és Szabadka szélén elérték a mostani Ratócs fürdőt, amely abban az időben ütött-kopott kis hely volt. Nem volt akkor ott szálloda;, se vendéglő, пет. voltak úri villák egy­másután' sorakozva), csak egy kis üitött- kopott csárda várta az utszétó vándoro­kat, épen Rozsdáknak való hely, ahova ők tüstént be is telepedtek, a csárdás szalonnát, kolbászt hozott, ítóka is ke­rült, jó királyhalmi karcos, a társaság jókedvre hangolódott, nótázni kezdtek, vígan voltak, csak Rózsa Sándor sze­meiből potyogtak a könnyek. A kisteleki csárdásméra gondolt, az egyetlenre, aki neki az életében valamit jeentett mit ér a pénz, a kincs, mit a hír, amit a be- tyárság ad neki, mit ér a legjobb étel, a legzamatosabb ital, ha nem boldog az ember, i — Hej! Hej! — kiáltott fel — halljá­tok, sok emberhalál lesz még ennek a vége, sok, vér, vér, vér, csak vért aka­rok ezután' látnál A többiek; ránéztek a vezérre, de ez egy szóval sem árulta el a nagy,titkot, Szivének súlyos bánatát, nem mondta el, hogy a szép csárdásné miatt lesz, és készül a nagy hadd el hadd, ha kell I tömlőé, ha kiéli a csilla gb őrt ön sötét zárkája, de bosszú lesz, kegyetlen, ir- irtózatos, hátborzongató nagy bosszú azért a két szemért, ami ott ragyog a csárdásné 'homloka alatt. így iddogáltak a társak és magába- roskadva, gondolkodva, elmélyedve ivott Rózsa Sándor, amikor úgy éjféltájban beállít egy vásáros kocsi, most érkezett Horgosról. Szóba keveredik a betyárok­kal, akiknek kérdezősködésére elmondja, hogy nagy újság van ám. Egész Szeged pandúrjai talpon vannak, kirabolták á szegedi postakocsit, kiadták a nagy pa­rancsot, óriási jutalmat is tűztek ki, hogy a rablókat élve, vagy halva, de kézre kell' keríteni. Meg is indultak már. Közel ötven pandúr üldözd' a vak­merő rablókat. Szép összeg a jutalom — mondta a vásáros — .bár az ten markomat ütné, ezer pengő forintot kap az is, aki a pandúrokat nyomravezetné. A vásáros nem is, sejtette, hogy a rablókkal ül egy asztalnál; elköszönt és tovább hajtott. De a betyárok is egy­szeriben elhallgattak, egymásra néztek, kisvártatva, ők is kifizették a csárdást és tovább álltak. Rózsa igy. szólt: — Emberek, most dől el' minden. Mél­tók vagyunk-e a betyár1 névre, vagy nem. Vagy a győzelem vagy a halál. (Következő számunk: Gyilkos harc a pandúrok és rablók közt. Rózsa Sándor súlyosan megsérül). Kinyomozlak a prónayíalvai gyilkosság leltfisát — notúrins legyenc Site meg Megírta a Helyi Értesítő, hogy Prónayfalvám kegyetlen gyilkosság történt. Egyik este ismereten tettes, vagy tettesek leszúrták Fejes Máté fiatal legényt, aki a halasi kórháziban meghalt. Ezt irtuk akkor és azóta a nyomozás során kézrekerült a tet­tes Lajos János napszámos szemé­lyében, aki csak nemrég szabadult ki a fegyházból, ahol büntetését töl­tötte egy előző gyilkosság miatt. A csendőr,ség Lajos Jánost elfogta, aki nem is tagadta tettét. A boncolás során megállapitoíták, hogy a legény halálát a halántékán 1 ért késszurás okozta. Fejes Máté korcsmái mulatozás után leittasodva tért haaza, útközben mindenkivel ki­kezdett és egy legényt fel is pofo­zott. A letaartóztaitott Lajos beismerte, hogy ő szúrta fejbe zsebkésével Fe­jest, de tettét önvédelemből követte el. A csendőrség Lajos Jánost át­adta a kalocsai ügyészségnek. Érdekes, hogy a gyilkos alig két hete szabadult a fegyházból, ahol két és félévet töltött, mert , még 1933-ban ásójával szétverte egyik napszámostársa fejét. Most már valóságos körsétát rendez a majsai „kísértet“ Majsai tudósi tónk írja: A ttijtlokziafrais »kísértet«, amely 8-ik i hete tartja már lázas izgalomban a kiskunmajsai lakosságot, m<ég mindig , folytatja garázdálkodását. Most már nemcsak Boros Lajos házában vélnek a jó majisaiak leltével találkozni, de Boros harmadik szomszédja is arról panaszko­dik, hogy nála; is kitártét jár éjszakán­ként. Az emberek csapatostól járnak Borostákhoz, hogy engedje meg nekik, ‘ hogy egy estiét ott töltsenek és meg- j tudják, mi igaz hát a kistprtethistórié- ] bót. Mindennap újabb és újabb csapata álltja az embereknek, hogy igenis: Во- j ros Lajos házában l|éS|ek jár, aki döröm- \ böl a fiaton, ágyak végén, szekrényen, j lehúzza az emberekről a takarót, a gyermekeket lehúz,gátija az ágyról és bántalmazza a vendlégeket. A tömeg- szuggessztió hatása alá került szem- és f fültanuk akár esküvel ás hajlandók bi- j zonyitani, hiogy, de bizony kísértet van j a házban;. ' j ! : Az eset hírére Halasról is többen mentek át kocsikon és kerékpárral. — Sántha Ferenc városi tizedes és Galacz Ferenc borbélymester azzal mentek el, hogy majd ők ellátják a tele haját. Re­volverüket szorongatva üldögéltek Boro­stáknál este 11 órakor, amikor állításuk szerint, valóban megjelent a kísértet és végigcsinálta mindazokat amiket tetteiről a család nekik egész este az elsötétített szobában elmesélt. Galacz egyszerre azt hallotta, hogy a széket, amin ül, valami kaparja, rágja, ijedtében felugrott és be- le|őtt a székbe. Az asztalon egy létek- melegitő volt, az magától a levegőbe emelkedett, gombóccá gyúrta a »Me« jés a városi tizedes fejéhez vágta. Az­után Galacz té ikabátja emelkedett fel a kemence padkájáról s a láthatatlan leié azt; a kuckóba dobta. Erre belövöl- döztek a kuckóba és Boros Lajos ké­sőbb azt állította, hiogy ő hallotta, hogy a leié jajgatott. De úgy látszik, nagyobb baja nem eshetett, mert pár perc múlva Borosék kislánya kezdett sikoltozni az ágyon, hogy a tele szőrös kezével fogja a lábát és lé akarja húzni. A két halasi »’.ele-vadász« aztán1 nem bírta tovább ideggel és gyors iramban visz- szakerékpároztak Halasra. A majsai rendőrségnek még mpst sem sikerült a dotog végére járni, mert Та vasci és nyári öltönyök legolcsóbban, öt havi részletre. T Г О p i C á I öltönyök nyolc pengős havi részletre. Divatáruk min­Eppelnel amikor a rendőrök megjelennek, nem jelentkezik a »léte.« A nyolc hete tartó szóbeszéd s az egyre szaporodó »ta­nuk« meggyőző elbeszélései után pedig számítani sem lehet egyelőre arra, hogy meggyőzzék a népet arról, hogy kisértet nincs és legföljebb ügyes trükkel fel­csigázott tömeghisztériáról van szó. irn И—II • -Ч1—1 ттш---------- I I Skribanek Mihály városi képviselőtestületi tag, föld­birtokos, a Halasi Hitelbank igaz­gatósági tagja vasárnap délután hosszú és kinos szenvedés után el­hunyt. Ez a haláleset nem volt meg­lepetés, gyógyíthatatlan betegség végzett a szimpatikus, közszeretetben álló földbirtokossal, mégis a fájda­lom erejével és a részvét hatásával keltett megdöbbenést a város közön­ségének soraiban, mert az elhunyt meleg, szive, közvetlen jósága hosz- szu évtizedeken keresztül ebben a városban csak jóbarátot, közvetlen­sége a tisztelők nagy tömegeit von­zotta egyénisége varázsába. Skriba- nek Mihály nincs többé. Ötvenhat éves korában aránylag fiatalon ra­gadta el a halál ezt a csupasziv em­bert, aki nemes lélekkel élte le az életét és hatalmas és erős lélek­kel .tűrte azt a fájdalmas kórt, amely ily fiatalon olyan hosszú szenvedést zúdított reá. A városházáról és a Hitelbank épü­letéről fekete zászlót lenget a tava­szi szél, gyászolja a szántóföld és a magyar ugar szerelmesét, gyászolja Skribanek Mihályt, aki egész életé­vel a szeretetet szolgálta, a megértést ápolta és akinek minden lépése « jellem és a puritán gondolkodás ki­mer ithe tetten tárháza volt. Skribanek Mihály nincs többé, sirbaszállt vele a társadalmi élet egyik bízó ereje, egyenesdereku és egyenésvonalu fér­fié, akiben hit élt és lelkesedés dol­gozott, minden tette, cselekedetének: minden rugója a béke és a megértés szolgálatának volt példázata. Skriba­nek Mihály nincs többé. Nyugodjon békében az áldott magyar anyaföld- ben és az örök világosságban, abban a világosságban, amelyet életével akkora nemes odaadással szolgált. Halálát kiterjedt rokonság, vala­mint özvegye és három fia gyászol­ják, akik a magyar sportban világ- viszonylatban is nevet és hírt szerez­tek nemcsak ennek a városnak, d* az egész magyar hazának. Az elhunyt temetése kedden dél­után lesz a Szilády Áron-utcai gyász- házból a róm. kát. egyház szertartása szerint. Gyalog többet sose mék, megjött a csoda gap „ 20 pengő részletre Kapható: Langermann Sándor vaskereskedőnél, postával szemben

Next

/
Thumbnails
Contents