Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-11-06 / 89. szám
4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE november 6 Virágbaboritotta az élők kegyelete az idén is a halasi temetőkben a halottakra való emlékezést Miként ősi szokás szerint minden esztendőben, a Mindenszentiek napja ezidán (is a halottaké volt. A Ikegyeletes emlékezés e vissza-visz- szatérö dátuma egy huszonnégyórára életet varázsol a holtak birodalmába, hol immár tízezrek nyugasznak kialudt életlánggal, elpihent vágyakkal, megbéküiten Istenükkel s a lét terheivel tovább cipekedő embertársaikkal. A halottak birodalma az örökre elpihentek ünnepére díszt öltött. Kétszeres diszt. Egyiket a lassan enyészni induit természet adta, az elmúlás hervasztó csókjával oiy pazaran sokszínűvé festett maradékaiban a nyárnak,. Gyep, lomb, virág a nyár gazdag ajándékából, mind,mind, mintha csak azért maradt volna a nagyon változó időjárás ellenére is tűrhetően épen, hogy színessé, tarkává, elvenné tegye az eibékélés honát s a virulás és elmúlás e sokat példázó egybehalmozásával eűensulyoz- za azon komor gondolatokat, amelyeket a halottak birodalmának lakóit látogató élők hoztak érzésvilágukba ágyazva. A másik diszt a látogatók hozták. Szegény özvegyek örökzöld boros- tyánkoszoruja, reloseperedett árvák néhány szál őszi rózsája váltakozott a tehetőseknek pompás koszorúival, csokraival. Nem vo.t a legszegényebbek között sem, ki az emlékezésnek legalább egyetlen szál virágjával ne adta volna jelét annak, hogy a tetem fölé emelkedő hant csaik temet, de nem feledtet... Kora reggeltől az est késő órájáig gátját tépett folyam árjaként höm- polygött a közönség az összes halasi sirkertbe. Hogyne, hiszen alig van lakója e városnak, kinek szerettei közül legalább egy ne tért volna az örök hazába. S hol talál a sebzett szív megnyugvást, a bánat jóleső, szinte zsibbasztó hatású eltompulást, mint ott, hol ennek az ismeretjenségbe szárnyalt léleknek földi maradványai zavartalan pihenőre találtak. A sirhaní, mely az élet tarka csodáit fakasztja magából, megvigasztal, enyhíti ia fájdalmat s egyben meg is barátkoztat az elmúlás gondolatával. A halottak birodalmának máskor kísérteties csendjét az emlékezés ünnepi eseményei tették hangossá. , , i i Egyesületek, és magánosok ezrei adták jelét Mindenszentek napján annak, hogy az élők és holtak birodalma, ha két világ is, nem elszigetelt egymástól Borpiac Csengőd főimként 2.3—2.4, Kiskőrös 2.2—2.3, Pusztamérges 2.3—2.4, Soitvadkert 2.3—2.5, Kecskemét uj, fokonként 2.2—2.3 fillér, Csongrád fokonként 1.8—2 fillér, Szeged fokonként 2—2.5 fillér, Paks uj, 28— 32 fillér, Szekszárd 26—30 fillér. Az árak termelő pincéjében, nagybani eladásnál, literenként értendők. Az árvák 280 milliója 36 millióra zsugorodott össze A világháború és az azt követő gazdasági válság során az árvák va- j gyona is igen érzékeny és súlyos veszteséget szenvedett. Az akkor di- i vatos kezelési rendszer lehetővé tette, hogy gyámhatóságok az árvák vagyonát hadikölcsöiikötvényekbe, részvényekbe fektessék vagy pedig takarékpénztári betétként kezeltessék, aminek aztán, mint ismeretes, igen szomorú következményei lettek. Egy most megjelent kimutatás megdöbbentő felvilágositássai szolgál az árvavagyonok összeomlásáról és veszteségeiről. 1914-ben még 280 millió aranykoronát tett 'ki az összes gyámható- ságiiag kezelt vagyon, amiből magánosoknak körülbelül 150 millió volt kölcsönként kiadva, 100 miáió pedig pénzintézeteknél volt elhelyezve. Ebből a hatalmas vagyonból azonban a pénzügyi válság hullámain és szírijein át csak 34.72 millió pengő A Magyar Államvasutak kimutatása szerint szeptember végéig csak a, gyü- mölciszálatásban az idén 1340 vagon a hiány a tavalyihoz képest. A kedvezőtlen időjárás folytán szeptember végéig a külföldre szállítóit gyümöcs és főzelékfélék mennyisége a tavalyi 406 ezer mázsáról 186 ezer mázsára csökkent. Ez 220 ezer mázsa-, vagyis 54.4 százalékos csökkenést jelent. Gyümölcskivitelünkben legnagyobb veszteségünk a sárgabarackban volt: a multévi 68 ©zer mázsával szemben csak 1800 mázsa, vagyis a csökkenés 66 ezer maradt meg, mert ennyire zsugo1 ' rodott össze az árvavagyon. A nemzeti vagyonnak ezen a téren való nagymértékű csökkenése elszomorító és megdöbbentő, ami arra inti és figyelmezteti az illetékeseket, hogy az árvavagyon kezelésével és biztonságával törődjenek és annak minden lehető veszedelemmel szemben való megvédéséről gondoskodjanak. Manapság a vármegyei árvaszé- ke'k 13.44 milliót, a vidéki városok 22.5 milliót, a községek 1.5 millió árvavagyont kezelnek. Ezek az összegek a régi nagy árvavagyonhoz képest igen kicsinyek, a leszegényedett Magyarországban azonban mégis nagy értéket jeleníe- nek. Az árvák vagyonának kezelése kétszeres figyelmet, lelkiismeretessé* get, és hozzáértést követei a gyámhatóságoktól. 200 mázsa (97 százalék), ami gyümölcs- kivitelünkben eddig páratlan veszteségnek mondható. Utána a nagyobb kiviteli csökkenések : csemegeszőlő, az idén 52 ezer mázsa (tavaly 78 ezer mázsa), kevesebb tehát 26 ezer mázsával, a szilva 26 ezer mázsa (tavaly 44 ezer mázsa) kevesebb 18 ezer mázsával. Még a sárgabarackénál is feltűnőbb uborkakivitelünknek az aszállyal és a faggyal teljesen megokolható igen nagy mértékű visszaesése: a múlt évi 62 ezer mázsával szemben az idén csak 7200 mázsa, ami 54.800 mázsa., vagyis 88 . százalékos csökkenést jelent. Ugyancsak feltűnő a kalarábé kivitelünk jóformán teljes megszűnése: a műit évi 7300 mázsával szemben az idén csak öt mázsa! Viszonylagosan ugyancsak nagy veszteséget mutat eddig dug- hagyma kivitelünk: 110 mázsa a múlt évi 2400 mázsával szemben; továbbá a zöldpaprikában 6400 mázsa (tavaly 9000 mázsa) és a zöldbab, (idén 3000, tavaly 7600 mázsa) mutatkozik csökkenés. Viszont emé.kedett a paradicsom a múlt évi 26 ezer mázsáról 30 ezer mázsára, a saláta 1900 mázsáról 2400 mázsára s nagyon meg'epően emelkedett torma kivitelünk, amelyből a piult évi hat mázsa helyett 310 mázsát vittünk ki. Viszont nagyon jelentős a már előző években szépen indult csemegegomba visszaesése a múlt évi 110O mázsáról egyötödére, 220 mázsára. Visszatérve még néhány gyümölcsfajtára, egyharmadával visszaesett alma- kivitelünk, 31 ezer mázsáról 19 ezer mázsára (az idén nagyon sok férges- alma termett) és a görögdinnye exportunk 27 ezer mázsáról 22 ezer mázsára. Erős visszaesés mutatkozik még különösen a fagysujtotta cseresznyében 78 ezer mázsáról 4600 mázsára. Csalódás ért bennünket a sárgadinnyében is, — melynek kivitele lényegesen csökkent. Ugyancsak csalódást okozott — amihez pedig a sárgabarackexport ©'maradásának a kárpótlására nagyon sok reményt fűztünk, — az őszibarack kivitelünk, amely bár a múlt évi 720 mázsával szemben csaknem száz százalékkal növekedve 1410 mázsát ért el, de ez még korántsem az a kiviteli meny- nyiség, amit az egész világon páratlan zamatunak ismert őszibarackunk elérhetne. örvendetes azonban, hogy az ezt a gyümölcsfajtát jól fizető Anglia az 1400 mázsából több mint felét, 800 máztál v©tt fél, (Németország 460 mázsát) s igy r&mény van rá, hogy ott folyton jobban és jobban megkedvelik és jövőre talán már sokkal többet vesznek belőle tőlünk. Többszáz hősi halott halasi katona emlékét is ülték vasárnap a fővárosban Ismeretes, hogy a világháború alatt Halasról főképen a 38-iik közös és а 30-as honvéd gyalogezredben szolgáitok a bevonult katonák. A hősies és vitéz harcok között mindkét gyalogezredből sokan haltak hősi halált és igy a két ezredben a hősi halottak közt jelentős számmal voltak halasi fiuk. ünnepet ültek vasárnaap a 30-as hősök emlékére, ez az ünnep bennünket is közelről érint. Erről az ünnepségről a következőket jelenti budapesti tudósítónk: A 30. honvédgyalogezred vasárnap leplezte le a világháborúban elesett baj társai emlékművét. A Baross-utcai reálgimnázium rigóutoai frontján állították fel az emléktáblát, amely Rácz Ferenc honvéd hőstettét örökíti meg. Rácz az északi fronton öt tagból álló kozákjárörrel szállt szembe, négyet leteritett közülük, az ötödiknek lándzsája szivét döfte át. Tíz órakor a józsefvárosi templomban dr. Hász István tábori püspök fényes segédlettel nagymisét pontifikáit és hosszabb beszédben méltatta a 30-asok hőstetteit, példás hazafis águkat. Mise után zenés diszmenetben vonultak az egykori katonák és családtagjaik a Rigó-utcába, ahol vitéz nagymegyeti Nagy Károly ny. altábornagy tartotta az avatóbeszédet Ásatások igazolják, hogy Halas földjében is fellelhetők volnának Krisztus előtti háromezer éves kultúra nyomai Az Alföld talaja tele van a múltak emlékeivel, hol itt, hol ott bukkannak fel ásatások nyomán olyan emlékek, amelyek sokezer esztendős kultúrára engednek következtetni. Legutobo a nagykőrösi határban találtok olyan leleteket, amelyek Krisztus előtt már háromezer évvel nagyfokú kultúrát jeleznek, de ezek az emlékek megtalálhatók volnának Halas földjében is minden bizonnyal, ha nálunk is alapos és szakszerű ásatások történnének. A legutóbbi altöldi leletekről ezeket írja nagykőrösi tudósitónk: Nagykörös és vidéke csupa őskori történelmi emlékekben gazdag földjén napról-napra кегшпек ею kisebb teletek, amik nemcsak a magyar, de az általános emberi kultúra szempontjából is komoiy 1 értéket jelentenek a történettudomány számára. Legutóbb végzett íöldíorditások alkalmával — mint a Nemzeti Muzeum kiküldött tisztviselője megállapította, avarkorbeli temető maradványaira bukkantak. Ennek a megállapításnak és egyéb, a közeli és távolabbi múltban történt felfedezéseknek az eredményeként a város és a Nemzeti Muzeum között komoly formát vettek azok a tárgyalások, amelyek szerint a Nemzeti Muzeum egyelőre a határ négy pontján, valószínűleg már az idei télien ásatásokat végez. A Földvárban Magyar Kázmér tanyáján már korábban végzett próbaásatások a rézkorból származó cserépdarabokat hoztak felszínre. A nagykőrösi Sira tóban a múlt század nyolcvanas éveiben ásatiak, amikor értékes urnagyüjtemény került a felszínre. Ezek. a leletek a a kecskeméti muzeurn értékes uraa- gyüjteményének legbecsesebb darabjai közé tartoznak. Nagykőrös akkori vezetősége szives barátságból Kecskemét városnak ajándékozta a történelmi emlékeket A tudósok véleménye szerint a Sira tóban értékes bronz és rézkorabeli emlékeknek kell lenni. A meginduló ásatások sikere rendkívül értékes eredményt hozhatna, mert tisztázná azt az alapos és tudományos tényekkel támogatott nézetet, hogy Nagykőrös és környékének földjén már Krisztus előtt 2—3 ezer évvel virágzó kuitura volt, az úgynevezett tiszai kuitura, amely virágzó gabonatermelést jelentett abban az időben, amikor Európa nagy része még lakatlan volt. GAZDALEXIKOH 220.000 mázsával kisebb volt az idei gyümölcskivitelünk
