Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-09-25 / 77. szám

szeptember 25 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 A VÉRBENFÜRDŐ HATALMAS CÁRI VILÁGBIRODALOM MEGRÁZÓ VILÁGDRÁMÁJA A cárok uralma — a cárok pusztulása dás melMt a birtokok jövede'me volt, vagy bizonyos engedé'yösszegért, vagy pedig évi bérért megengedték jobbágya­iknak, hogy önálló mesterséget, vagy kereskedést folytassanak és ezek az emberek voltak az orosz kapitalista gazdálkodásnak elömunkásiai. Az orosz ételét Európa soha, »am tudta e'képzelni korrupció nélkül és ahogy a. hajdani Törökországban a bak- sjs volt minden politikai és gazdasági mozgalomnak megindítója, vagy mPg- akadályozója, úgy OroszországDan _ a korrupció feküdt rá az egész politika^ és gazdasági é'etr©, megtertőzt© a tár­sadalmat, megbénította az adminisztrá­ciót és még a katonaság érdekeit, a hadsereg fe szerelését és akcióképes­ségét is igen súlyosan, érintette. Pénzösszegben nincs határa a korrupciónak Az orosz korrupció történet® olyan régi, mint maga, az orosz önkényura­lom. Azt nemigen tudjuk, hogy abban a primitív kormányza,ü rendszerben, amely Nagy Péter előtt vo't Oroszor­szágban, mennyire volt korrupció. A korrupció foga im különben is minden korban egészen más volt és aL közép­korban egészén természetes volt az, 1 hogy ajándékot adjanak a bírónak, hi­szen még Mária Terézia, korában, te- ! hát elég Közelfekvö időben, elég rendé- i zeit állami adminisztrációban is a fő- j hivatalnokok ajándékokat fogadtak el j városoktól és magánosoktól, hogy jogos j kívánságaikat elintézzék. Ez nem számi- | tott korrupciónak. Az ajándékadás, amit j ma vesztegetésnek neveznek, azonban | egész kü önös formákat öltött Nagy ; Péter cár uralkodása, alatt Oroszor­szágban és a, hivatalnokok, az állam szolgáinak vagyonszerzése valósággal az állam érdesei e’ en történt. Nagy Péter óriási adókat hajtott be az orosz népen, mert óriási összegekre volt szükség, hogy a semmiből megteremtse az orosz hadiflottát és végrehajthassa azokat a nagy építkezéseket, ame yekaet Oroszországot modernizálni akarta. Ezeknek az adóknak nagy része soha nem folyt be az ál ampénztárba, mert már behajtás közben e sikkasztották az adókat és az á lampénztárbót vakmerő és elképzelhetiet en nyíltsággal toptak az állam legfőbb hivatalnokai, a cár mi­niszterei és tábornokai. Nagy Péterről feljegyezték, hogy többször sajátkezüieg bolozta meg egyik-másik kegyencét, amikor kü önösen szemtelen Lopásra rá­jött és Mencsikov herceg egész vagyo­nát egyszer azzal az indokolással ko- bozta.ua el, hogy fedezni kell azokat a lopásokat, amelyeket az államkincstár terhére a herceg elkövetett, de a her­ceg épp úgy megmaradt továbbra, is hivatalában, mint ahogy a megbotozott kegyencek a büntetés elszenvedése után tovább folytathatták lopásaikat. Miniszterek, tábornokok, magasrangu államférfiak: valamennyi megveszte­gethető Az orosz korrupció ugyanis egészen más volt, mint a többi országokban divó korrumpáltság. Máskor ajándéko­kat fogadtak ©1 és még külügyminisz­terekhez is eljutott a, vesztegetés. Met­ternich herceg nem egészen tiszta ezek­ben a dolgokban és bizalmasa, Gentz Frigyes, akire komo y munkákat bíztak, mint Ausztriának döntő hadüzenete Na­poleon ellen, amely a hóditó bukását idézte élő, álandó zsoldot húzott I. Sándor orosz cártól és Napóleontól is. Ez azonban, mind csak a korrupció ele- »niiskolája volt. A korrupció egyetemét Oroszországban teremtették meg, ahol valóságos licitálást folytattak a kül­földi nagykövetek az orosz miniszterek és tábornokok megvesztegetésére és Oroszország a,z európai konfliktusokba aszerint avatkozott bele, hogy melyik európai hatnom fizette meg jobban az orosz udvar befolyásos, dönlősizavu em­bereit. És tulajdonképen még ez sem volt az igazi veszedelem, mert habár ezek a megvesztegetett miniszterek ném egyszer küldték olyan háborúkba az orosz hadsereget, amelyhez semmi más köze nem vott Oroszországnak, csak az, hogy va'aroelyik érdekelt fél na­gyon jól megfizette a cárok kegyenceit, mert ezt a vérveszteséget kibírta, Orosz­ország. Az igazi veszedetom az volt, hogy senki sem érezte azt, hogy van államvagyon és mindenki, aki közel­juthatott az államvagyonhoz, abból mi­nél többet igyekezett topni. Ez volt az oka annak, hogy semmifée komoly ak­ciót Oroszországban nem lehetett vég­rehajtani mert a szükséges eszközök eltűntek a hivatalnokok kezén? Nagy Katalin cárnő idejében a lopások már I annyira nyilvánvalóak voltak, hogy a i szentpétervári kövei jelentésekben ál an- I dóan ott voltak azok az összegt&k, i amelyekről Szentpéterváron nyíltan be- ! széfek és amelyekről mindernd tudott, maga a cámő is. A Potemkin-falvak históriája nem történeti legenda, ha­nem tragikus va'óság. A töröktől elvett ke ieti tartományok kolonizálására óriási összegeket vettek fe: és ezeket a. nagy pénzeset Potemkin herceg, ezek ne.( a tartományoknak teljhatalmú fökormány- zója az utolsó kopekig elsikkasztotta. Annyi figyelmesség azonban volt ben­ne, hogy pontos je öntéseket küldött arról, hogy milyen városokat Létesített, milyen uj telepeket teremtett és meny­nyit költött ezekre a munkákra. Amikor az orosz-török háború megindítása előtt Nagy Katá in cárnő II. József császár kiséretében beutazta a »kolonizált« te­rű elet, hogy megmutassa uj szövetsége­sének azt az erőt, ame.yet meg tud in­dítani a török ellen, az é’esszemü és meg eheiősen szkeptikus császár hama­rosan meg.átta azt, hogy a cárnőt szemtelenül megcsa ják. A cárnő azon­ban nem látott meg semmit. Nem látta meg azt, hogy paotákat varázsoltak etéje, amelyek továbbutazása után ösz- szeroskadtak, hogy óriási messzeségből odahajtották a népet, hogy az a látszata legyen, mintha népes városok kelet­keztek voma ott, ahol tulajdonképen csak a városnevek szerepeitek a térké­pen és az egykorú feljegyzésekből ki­tűnik, hogy Potemkin hercegnek ez a zseniális csalása nemcsak annyiban ká­rosította meg az orosz birodalmat, hogy a kolonizációra szánt milliókat elsik­kasztotta, hanem azzal is, hogy az ide- oda hajszolásban ezrével pusztultak el a szerencsét en parasztok és tönkrement a marhájuk, az á iatálományuk is, ame­lyet ötven-száz kilométeres távolságra e-hajtotiak, hogy elhitessék a cárnöve , hogy a puszta, vidéken a kolonizáció virágzó mezőgazdaságot teremtett. Nagyranguak panamáz- nak —- kishivatalnokok lopnak és csalnak Ez a szörnyű korrupció megmaradt a cárok egész uralma alatt. A dekab­rista összeesküvés telep.ezére után megtalálták az egyik titkos katonatiszti szervezetnek, az északi szövetségnek irattárát, amelyben az egyik rajongó tiszt pontos tervet dolgozott Jci, hogy miként keli abban az alkotmányos Oroszországban, amelyet ez a katona- tiszti forradalom akart megteremteni, a korrupciót kiirtani. Ez a tervezet igen jellemzően azzal kezdi, hogy a legki­sebb állami hivatalnok is lop és ©z a lopás folytatódik rang szerint fe.fe'é és a különbség a lopásban csak az, hogy minél magasabbrangu az állam alkalmazottja, annál többet lop az állam pénzéből. Abban a szörnyű elnyomatás­ban, amely a dekabrista összeesküvés leverése után kezdődött és amelyben I. Miklós cár Oroszországot a néma­ság börtönévé változtatta, a korrupció, a lopás, a végtelenségig fokozódott. Megtörtént, hogy ezredesek e lopták az ezredük élelmezésér© adott egész ősz- szeget és a katonákat bérbeadták mun­kára, mert másként a katonák éhenhal- tak volna. Megtörtént az, hogy ©gyes kormányzóságokban éhínség volt és a,z éhinséges nép segítségére a, központi kormányzat nagymennyiségű élelmiszert utalt ki. Ez az élelmiszer sohasem jutott el az éhinséges területekre, mert már Szentpétervárott eladták és az el­adási összegnek csak töredékei jutot­tak el az éhinséges kormányzóságokba, természetesen nem az Ínségesek, hanem a kormányzók számára. Amint lassan modernizálódott technikai tekintetben Oroszország, a lopás is modernizáló­dott. A vasútépítések korszakában a vasútépítő szakértők megá lapították, hogy Oroszországban egy vonal épí­tése átlag ötször-hatszor annyiba kerül, mint más országokban, mert legalább kétszer efopják a,z egész vasútépítési ; költséget és mindenkit meg kell, veszte­getni, akinek bármi köze van az épí­téshez. Tragikus és szörnyű következ­ményei voltak az orosz-japán háború­ban ennek a korrupciónak és a forra­dalmi mozgalomnak irtózatos Lendüte­tet adott az a leleplezés, hogy az orosz hadseregnek felszerelése a lopások mi­att volt hiányos, hogy még a háború a’att is vakmerőén folytatták a lopáso- j kát és Suhomlinov tábornok még ezen j a szörnyűségen, is túltett, mert a, világ- j háború idején azért kellett letartóztatni, mert egy egész hadsereg élelmezésének költségei tűntek el a kezén. Az igazi érdemnek nincs jutalma a cárok alatt A korrupció bűne (tejesen, a, cári au­tokráciának a, bűne volt, önként követ­kezett abból a rendszerből, amelyben sem szo’gálat, sem igazi érdem ném talált jutalmazást. A tisztességes hi­vatalnoknak semmiféle előnye nem voh a tolvaj felett és a tolvajnak minden lehetősége meg volt ahhoz, hogy a, leg­magasabb rangig emelkedhessék, ha hű­séges eszköze volt az önkénynek és ha értett ahhoz, hogy az abszolutizmust minél hangosabban és minél kimélet- tertebbm szolgálja. Az abnszolutizmus- nak nem volt szüksége, tisztességes em­berekre- és nem is használhatta a tisz­tességes embereket, mert a tisztességes embereknek volt véleményük, volt meg­győződésük és a véeménnyaí, meg­győződéssel az abszolutizmus n©m tu­dott mit kezdeni. Az orosz korrupció legfőbb patrónusв a cári autokrácia volt, amely nem tűrte meg az állami adminisztrációban az egyenes jellemű embereket és amely valósággal kiül­dözte, legalább is háttérbe szorította azokat az orosz hazafiakat, akikben igazi patriotizmus volt és akik Orosz­ország nagyságát csak az orosz nép segítségévei tudták elképzelni. Nem volt polgári önér­zet, ezért nem lehetett középosztály és öntudat A másik nagy baj az volt, hogy egé­szen a legújabb korig a cári Oroszor­szágban nem volt polgári osztály és igy nem is lehetett polgári önérzet. Vol­tak nagy városok és ezekben lehetett polgárjogot kapni nagyon gazdag em­bereknek. Oroszország lakosságának ki­lencven százaléka, azonban egészen a múlt század vége felé bekövetkezett jobbágyfe’szabadi lásig jobbágy volt és elképzelheteten, de valóság: ezek kö­zött a jobbágyok között nagyon sok volt a mii iomos. Az orosz földesurak ugyanis, amikor már nagyobbodtak az igények és több pénzre volt szükség, mint amennyi a patriarchális gazdálko­Jobbágykereskedők a . rabszolgaság eszméjével foglalkoznak... Ezek a jobbágykereskedők, vállalko­zók a rabszolga eszével gondolkoztak, akinek mindig rejtegetni kell a vagyo­nát és akinek minden eszköz jó, hogy a vagyonát gyarapítsa. Egészen fantasz­tikusnak látszik egy szentpétervári kö­vetjelentés, amely 1858-ban Íródott és amelyben megírják, hogy Szentpétervár leggazdagabb kereskedője kétmillió ru­be t ajánlott í©i Gaicin hercegnek azért, hogy szabadítsa fel a jobbagysorsból és a herceg visszautasa,bottá ezt a meg­váltási összeget, mert az az évi jöve­delem, amelyet ebből az egy jobbágyá­ból húzott, sokkai több, mint kétmil­lió rubelnek a kamatja. И Lehet kép­zelni, hogy milyen eszközöket kellett ennek a jobbágymiiliomosnak felhasz­nálni, hogy eleget tehessen különös föl­desura követe éseinek és amelett még milliókat gyüjthess©n. Tisztességes esz­közökkel nehezen lehetett ilyen körül­mény ek között megteremteni a modern kapitalizmust. Az állam a cár volt és a cár ezekről ja dolgokról vagy nem tudott semmit, vagy ha a botrány már nanyon sok volt, akkor a cárnak is se­gíteni ke.Jett az enassolásban, mert a leleplezés ártott volna nemcsak az ál­lam érdekének, hanem a cári uralom presztízsének is. A legújabb korban, II. Miklós cár uralkodása a-alt, amikor már vö t bizonyos sajtószabadság és az újságok néha. igen kimé etlenül fog­lalkoztáit a korrupció kinövéseivel, na­gyon sokszor megtörtént, hogy súlyosan megbüntették azokat az újságírókat, akik lelepleztek valamilyen nagy pana­mát és tönkretettek újságokat, amelyek nem akarták abbahagyni a panamisták üldözését. Az orosz közvélemény min­den rokonszeinve az üldözöttek mel.ett volt és az egyik nagy moszkvai: újság szerkesztőjének ünnepi ajándékot adtak át, amikor egyesztendsi börtönre ítél­ték, mert a moszkvai kormányzóság panamáit leleplezte. Szociális gondolkodás már csirájában elpusztul: a szegények gyógyszerét is eltulajdonították A korrupció, a lopás, a vesztegetés, az állami vagyon herdálása mind a titkos forradalmi szervezetek munká­ját segítette elő. A nép elégedetejisé- gét állandóan fokozta az a tudat, hogy ' azok, akikre sorsa bízva volt, akik ön­kényesen intézkedtek élete felől, lop­tak. Eltopták a szegények ruháját, a betegek gyógyszerét, az Ínségesek élel­mezését, a katonák felszerelését, a vas­út anyagát és ebben az időben támadt a tragikus orosz mondás: minél rosz- szabb, annál jobb. A rendszer, az ön­kény eikeíteredett és mindenre elszánt ellenséges hadserege, a forradalmár szervezetek sok százezer tagja mind abban reménykedett, hogy a korrupció annyira szét fogja nuuasztani az ön­kény ura óm szervezetét, hogy önmagá­ban omlik össze. (tolyíatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents