Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-09-25 / 77. szám
szeptember 25 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 A VÉRBENFÜRDŐ HATALMAS CÁRI VILÁGBIRODALOM MEGRÁZÓ VILÁGDRÁMÁJA A cárok uralma — a cárok pusztulása dás melMt a birtokok jövede'me volt, vagy bizonyos engedé'yösszegért, vagy pedig évi bérért megengedték jobbágyaiknak, hogy önálló mesterséget, vagy kereskedést folytassanak és ezek az emberek voltak az orosz kapitalista gazdálkodásnak elömunkásiai. Az orosz ételét Európa soha, »am tudta e'képzelni korrupció nélkül és ahogy a. hajdani Törökországban a bak- sjs volt minden politikai és gazdasági mozgalomnak megindítója, vagy mPg- akadályozója, úgy OroszországDan _ a korrupció feküdt rá az egész politika^ és gazdasági é'etr©, megtertőzt© a társadalmat, megbénította az adminisztrációt és még a katonaság érdekeit, a hadsereg fe szerelését és akcióképességét is igen súlyosan, érintette. Pénzösszegben nincs határa a korrupciónak Az orosz korrupció történet® olyan régi, mint maga, az orosz önkényuralom. Azt nemigen tudjuk, hogy abban a primitív kormányza,ü rendszerben, amely Nagy Péter előtt vo't Oroszországban, mennyire volt korrupció. A korrupció foga im különben is minden korban egészen más volt és aL középkorban egészén természetes volt az, 1 hogy ajándékot adjanak a bírónak, hiszen még Mária Terézia, korában, te- ! hát elég Közelfekvö időben, elég rendé- i zeit állami adminisztrációban is a fő- j hivatalnokok ajándékokat fogadtak el j városoktól és magánosoktól, hogy jogos j kívánságaikat elintézzék. Ez nem számi- | tott korrupciónak. Az ajándékadás, amit j ma vesztegetésnek neveznek, azonban | egész kü önös formákat öltött Nagy ; Péter cár uralkodása, alatt Oroszországban és a, hivatalnokok, az állam szolgáinak vagyonszerzése valósággal az állam érdesei e’ en történt. Nagy Péter óriási adókat hajtott be az orosz népen, mert óriási összegekre volt szükség, hogy a semmiből megteremtse az orosz hadiflottát és végrehajthassa azokat a nagy építkezéseket, ame yekaet Oroszországot modernizálni akarta. Ezeknek az adóknak nagy része soha nem folyt be az ál ampénztárba, mert már behajtás közben e sikkasztották az adókat és az á lampénztárbót vakmerő és elképzelhetiet en nyíltsággal toptak az állam legfőbb hivatalnokai, a cár miniszterei és tábornokai. Nagy Péterről feljegyezték, hogy többször sajátkezüieg bolozta meg egyik-másik kegyencét, amikor kü önösen szemtelen Lopásra rájött és Mencsikov herceg egész vagyonát egyszer azzal az indokolással ko- bozta.ua el, hogy fedezni kell azokat a lopásokat, amelyeket az államkincstár terhére a herceg elkövetett, de a herceg épp úgy megmaradt továbbra, is hivatalában, mint ahogy a megbotozott kegyencek a büntetés elszenvedése után tovább folytathatták lopásaikat. Miniszterek, tábornokok, magasrangu államférfiak: valamennyi megvesztegethető Az orosz korrupció ugyanis egészen más volt, mint a többi országokban divó korrumpáltság. Máskor ajándékokat fogadtak ©1 és még külügyminiszterekhez is eljutott a, vesztegetés. Metternich herceg nem egészen tiszta ezekben a dolgokban és bizalmasa, Gentz Frigyes, akire komo y munkákat bíztak, mint Ausztriának döntő hadüzenete Napoleon ellen, amely a hóditó bukását idézte élő, álandó zsoldot húzott I. Sándor orosz cártól és Napóleontól is. Ez azonban, mind csak a korrupció ele- »niiskolája volt. A korrupció egyetemét Oroszországban teremtették meg, ahol valóságos licitálást folytattak a külföldi nagykövetek az orosz miniszterek és tábornokok megvesztegetésére és Oroszország a,z európai konfliktusokba aszerint avatkozott bele, hogy melyik európai hatnom fizette meg jobban az orosz udvar befolyásos, dönlősizavu embereit. És tulajdonképen még ez sem volt az igazi veszedelem, mert habár ezek a megvesztegetett miniszterek ném egyszer küldték olyan háborúkba az orosz hadsereget, amelyhez semmi más köze nem vott Oroszországnak, csak az, hogy va'aroelyik érdekelt fél nagyon jól megfizette a cárok kegyenceit, mert ezt a vérveszteséget kibírta, Oroszország. Az igazi veszedetom az volt, hogy senki sem érezte azt, hogy van államvagyon és mindenki, aki közeljuthatott az államvagyonhoz, abból minél többet igyekezett topni. Ez volt az oka annak, hogy semmifée komoly akciót Oroszországban nem lehetett végrehajtani mert a szükséges eszközök eltűntek a hivatalnokok kezén? Nagy Katalin cárnő idejében a lopások már I annyira nyilvánvalóak voltak, hogy a i szentpétervári kövei jelentésekben ál an- I dóan ott voltak azok az összegt&k, i amelyekről Szentpéterváron nyíltan be- ! széfek és amelyekről mindernd tudott, maga a cámő is. A Potemkin-falvak históriája nem történeti legenda, hanem tragikus va'óság. A töröktől elvett ke ieti tartományok kolonizálására óriási összegeket vettek fe: és ezeket a. nagy pénzeset Potemkin herceg, ezek ne.( a tartományoknak teljhatalmú fökormány- zója az utolsó kopekig elsikkasztotta. Annyi figyelmesség azonban volt benne, hogy pontos je öntéseket küldött arról, hogy milyen városokat Létesített, milyen uj telepeket teremtett és menynyit költött ezekre a munkákra. Amikor az orosz-török háború megindítása előtt Nagy Katá in cárnő II. József császár kiséretében beutazta a »kolonizált« terű elet, hogy megmutassa uj szövetségesének azt az erőt, ame.yet meg tud indítani a török ellen, az é’esszemü és meg eheiősen szkeptikus császár hamarosan meg.átta azt, hogy a cárnőt szemtelenül megcsa ják. A cárnő azonban nem látott meg semmit. Nem látta meg azt, hogy paotákat varázsoltak etéje, amelyek továbbutazása után ösz- szeroskadtak, hogy óriási messzeségből odahajtották a népet, hogy az a látszata legyen, mintha népes városok keletkeztek voma ott, ahol tulajdonképen csak a városnevek szerepeitek a térképen és az egykorú feljegyzésekből kitűnik, hogy Potemkin hercegnek ez a zseniális csalása nemcsak annyiban károsította meg az orosz birodalmat, hogy a kolonizációra szánt milliókat elsikkasztotta, hanem azzal is, hogy az ide- oda hajszolásban ezrével pusztultak el a szerencsét en parasztok és tönkrement a marhájuk, az á iatálományuk is, amelyet ötven-száz kilométeres távolságra e-hajtotiak, hogy elhitessék a cárnöve , hogy a puszta, vidéken a kolonizáció virágzó mezőgazdaságot teremtett. Nagyranguak panamáz- nak —- kishivatalnokok lopnak és csalnak Ez a szörnyű korrupció megmaradt a cárok egész uralma alatt. A dekabrista összeesküvés telep.ezére után megtalálták az egyik titkos katonatiszti szervezetnek, az északi szövetségnek irattárát, amelyben az egyik rajongó tiszt pontos tervet dolgozott Jci, hogy miként keli abban az alkotmányos Oroszországban, amelyet ez a katona- tiszti forradalom akart megteremteni, a korrupciót kiirtani. Ez a tervezet igen jellemzően azzal kezdi, hogy a legkisebb állami hivatalnok is lop és ©z a lopás folytatódik rang szerint fe.fe'é és a különbség a lopásban csak az, hogy minél magasabbrangu az állam alkalmazottja, annál többet lop az állam pénzéből. Abban a szörnyű elnyomatásban, amely a dekabrista összeesküvés leverése után kezdődött és amelyben I. Miklós cár Oroszországot a némaság börtönévé változtatta, a korrupció, a lopás, a végtelenségig fokozódott. Megtörtént, hogy ezredesek e lopták az ezredük élelmezésér© adott egész ősz- szeget és a katonákat bérbeadták munkára, mert másként a katonák éhenhal- tak volna. Megtörtént az, hogy ©gyes kormányzóságokban éhínség volt és a,z éhinséges nép segítségére a, központi kormányzat nagymennyiségű élelmiszert utalt ki. Ez az élelmiszer sohasem jutott el az éhinséges területekre, mert már Szentpétervárott eladták és az eladási összegnek csak töredékei jutottak el az éhinséges kormányzóságokba, természetesen nem az Ínségesek, hanem a kormányzók számára. Amint lassan modernizálódott technikai tekintetben Oroszország, a lopás is modernizálódott. A vasútépítések korszakában a vasútépítő szakértők megá lapították, hogy Oroszországban egy vonal építése átlag ötször-hatszor annyiba kerül, mint más országokban, mert legalább kétszer efopják a,z egész vasútépítési ; költséget és mindenkit meg kell, vesztegetni, akinek bármi köze van az építéshez. Tragikus és szörnyű következményei voltak az orosz-japán háborúban ennek a korrupciónak és a forradalmi mozgalomnak irtózatos Lendütetet adott az a leleplezés, hogy az orosz hadseregnek felszerelése a lopások miatt volt hiányos, hogy még a háború a’att is vakmerőén folytatták a lopáso- j kát és Suhomlinov tábornok még ezen j a szörnyűségen, is túltett, mert a, világ- j háború idején azért kellett letartóztatni, mert egy egész hadsereg élelmezésének költségei tűntek el a kezén. Az igazi érdemnek nincs jutalma a cárok alatt A korrupció bűne (tejesen, a, cári autokráciának a, bűne volt, önként következett abból a rendszerből, amelyben sem szo’gálat, sem igazi érdem ném talált jutalmazást. A tisztességes hivatalnoknak semmiféle előnye nem voh a tolvaj felett és a tolvajnak minden lehetősége meg volt ahhoz, hogy a, legmagasabb rangig emelkedhessék, ha hűséges eszköze volt az önkénynek és ha értett ahhoz, hogy az abszolutizmust minél hangosabban és minél kimélet- tertebbm szolgálja. Az abnszolutizmus- nak nem volt szüksége, tisztességes emberekre- és nem is használhatta a tisztességes embereket, mert a tisztességes embereknek volt véleményük, volt meggyőződésük és a véeménnyaí, meggyőződéssel az abszolutizmus n©m tudott mit kezdeni. Az orosz korrupció legfőbb patrónusв a cári autokrácia volt, amely nem tűrte meg az állami adminisztrációban az egyenes jellemű embereket és amely valósággal kiüldözte, legalább is háttérbe szorította azokat az orosz hazafiakat, akikben igazi patriotizmus volt és akik Oroszország nagyságát csak az orosz nép segítségévei tudták elképzelni. Nem volt polgári önérzet, ezért nem lehetett középosztály és öntudat A másik nagy baj az volt, hogy egészen a legújabb korig a cári Oroszországban nem volt polgári osztály és igy nem is lehetett polgári önérzet. Voltak nagy városok és ezekben lehetett polgárjogot kapni nagyon gazdag embereknek. Oroszország lakosságának kilencven százaléka, azonban egészen a múlt század vége felé bekövetkezett jobbágyfe’szabadi lásig jobbágy volt és elképzelheteten, de valóság: ezek között a jobbágyok között nagyon sok volt a mii iomos. Az orosz földesurak ugyanis, amikor már nagyobbodtak az igények és több pénzre volt szükség, mint amennyi a patriarchális gazdálkoJobbágykereskedők a . rabszolgaság eszméjével foglalkoznak... Ezek a jobbágykereskedők, vállalkozók a rabszolga eszével gondolkoztak, akinek mindig rejtegetni kell a vagyonát és akinek minden eszköz jó, hogy a vagyonát gyarapítsa. Egészen fantasztikusnak látszik egy szentpétervári követjelentés, amely 1858-ban Íródott és amelyben megírják, hogy Szentpétervár leggazdagabb kereskedője kétmillió rube t ajánlott í©i Gaicin hercegnek azért, hogy szabadítsa fel a jobbagysorsból és a herceg visszautasa,bottá ezt a megváltási összeget, mert az az évi jövedelem, amelyet ebből az egy jobbágyából húzott, sokkai több, mint kétmillió rubelnek a kamatja. И Lehet képzelni, hogy milyen eszközöket kellett ennek a jobbágymiiliomosnak felhasználni, hogy eleget tehessen különös földesura követe éseinek és amelett még milliókat gyüjthess©n. Tisztességes eszközökkel nehezen lehetett ilyen körülmény ek között megteremteni a modern kapitalizmust. Az állam a cár volt és a cár ezekről ja dolgokról vagy nem tudott semmit, vagy ha a botrány már nanyon sok volt, akkor a cárnak is segíteni ke.Jett az enassolásban, mert a leleplezés ártott volna nemcsak az állam érdekének, hanem a cári uralom presztízsének is. A legújabb korban, II. Miklós cár uralkodása a-alt, amikor már vö t bizonyos sajtószabadság és az újságok néha. igen kimé etlenül foglalkoztáit a korrupció kinövéseivel, nagyon sokszor megtörtént, hogy súlyosan megbüntették azokat az újságírókat, akik lelepleztek valamilyen nagy panamát és tönkretettek újságokat, amelyek nem akarták abbahagyni a panamisták üldözését. Az orosz közvélemény minden rokonszeinve az üldözöttek mel.ett volt és az egyik nagy moszkvai: újság szerkesztőjének ünnepi ajándékot adtak át, amikor egyesztendsi börtönre ítélték, mert a moszkvai kormányzóság panamáit leleplezte. Szociális gondolkodás már csirájában elpusztul: a szegények gyógyszerét is eltulajdonították A korrupció, a lopás, a vesztegetés, az állami vagyon herdálása mind a titkos forradalmi szervezetek munkáját segítette elő. A nép elégedetejisé- gét állandóan fokozta az a tudat, hogy ' azok, akikre sorsa bízva volt, akik önkényesen intézkedtek élete felől, loptak. Eltopták a szegények ruháját, a betegek gyógyszerét, az Ínségesek élelmezését, a katonák felszerelését, a vasút anyagát és ebben az időben támadt a tragikus orosz mondás: minél rosz- szabb, annál jobb. A rendszer, az önkény eikeíteredett és mindenre elszánt ellenséges hadserege, a forradalmár szervezetek sok százezer tagja mind abban reménykedett, hogy a korrupció annyira szét fogja nuuasztani az önkény ura óm szervezetét, hogy önmagában omlik össze. (tolyíatjuk).
