Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-05-29 / 43. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE május 29 MEGRÁZÓ EREJŰ DRÁMAI NYILATKOZATOT TETT A MONARCHIA EGYKORI BELGRÁDI KÖVETE, A 76 ÉVES BÁRÓ GIESSL VLADIMÍR Nem akarok háborút - tiltakozott erélyes hangon Gróf Tisza István a vérzivatar ellen Reszkető kezű öregember ül szemben ve'em egy szerény bádeni hotel úgyne­vezett vendégszobájának fehér abrosz- szal letakart asztala mellett; Das hajai fehér, mint a novemberi éjszakán a he­gyek oldalára lehullott hó. Angolosra nyírt bajuszát csak a nikotin festi bar­nára, előtte a porcellán hamutartóban tucatszámra hever a cigarettacsutka. Szürke civilruhája esetlenül áll a testén, a nadrágja lötyög, amin csodálkozni sem lehet, hiszen az öreg ur, akivel órákhosszat elbeszélgetek ezen a bűbájos szép májusi napon, egy emberéleten át a monarchia tisztjeinek formaruhájában és a dip’omaták frakkjában jelent meg ott, ahová a császára küldte... Az öreg ur: a 76 éves Giesßl Vladi­mir báró, nyugalmazott tábornok, a monarchia egykori meghatalmazott mi­nisztere és rendkivü'i követe, utolsó dip­lomáciai képviselője Beigrádban azon a tragikus júliusi délutánon, amikor az A'exandrova uccai csöndes palotában embermilliók halá'os ítéletiét aláírták. Ezen a napon Beigrádban voltam én is. 1 I Ott ültem Giesst Vladimir báró foga­dószobájában és ha őszintén be akarok számolni arról az érzésemről, ami mos­tani találkozásunk első öt percében a lelkemben tömböt, akkor azt kell mon­danom: mennyire más ez a csöndes, reszkető kezű öregur, mint volt a stramm katona, aki huszonnégy évvel ezelőtt útjára inditotta a világégést. Más emberek is megöregszenek. De mások öregségükben is fe tartanak va­lamit a fiatalságuk karakterisztikus egyéniségének műhelyéből. Giessi Vla­dimírban — legalább is nekem ez az ér­zésem — nem maradt meg semmi. Én láttam már Grácban sétáló, penzióba ju­tott öreg generálisokat. Mindegyikben volt valami, ami a múltjukra emlékez­tetett. Giessi Vladimírban nem maradt meg a múltból semmi. Csak az emléke­zés. Hosszú diplomáciai pályájának egyet'en napja Irta be magát a világtör­ténelembe. Véres betűkkel. Ez az egy nap irta be az ő nevét is a históriába. Még akkor is, ha a világtörténelem szá­mára egészen közömbös, hogy azt a vörös stráfos nadrága tábornokot, aki 1914 julius 23-ikán a távollevő Pasics helyett Pacsu szerb miniszternek a mon­archia jegyzékét átadta,, történetesen Giessi Vladimírnak hívták... Az emberek ma sem tudják még: hogyan rotyog az üst ezekben a napok­ban a titkos diplomácia boszorkány- konyhájában. Kik főznek ott és hogyan főznek ... Erről a kérdésről beszélgettem el órákon keresztül a hetvenhat esztendős Giessi Vladimírral, aki nagyon, de na­gyon megöregedett... Hogyan is kezdődött... Emlékei között kutatva igy meséli ezt e! nekem a kegyelmes ur: — A háború kitörése előtt, 1914 jú­liusának elején, azt hiszem, hogy 6-án Becsbe utaztam, hogy referáljak á kül­ügyminisztériumban. Ekkor már készen volt a jegyzék, amelyet a monarchia Szerbiához akart intézni. Nekem, a belg­rádi követnek Berchtold gróf a jegyzé­ket nem mutatta meg. Lázas izgalomban folytak a tárgyalások, állandó telefon­összeköttetés Ischl-lei, tucatszámra, men­tek a sifrirozott te’egrammok, a Ball- platz a háború szelét érezte. Berchtold gróf arra kért meg, hogy menjek el Tiszához, aki a jegyzéket nem akiarja aláírni. Kifogásolja azt, hogy a jegyzék Szerbia szuverénitását sérti és könnyen háborúhoz vezethet. Szószerint azt mondtam a külügyminiszternek: »Meg­próbálni Tiszát más véleményre bírni.« Julius 8-án,, reggel, kevéssel hét óra előtt fogadott Tisza István gróf a bankgassei magyar palotában.. Ott ült az íróasztalánál, e'őtts akták tömege. Ami­kor beszélni kezdtem, Tisza megkér­dezte tőlem: »Ismeri ön a jegyzéket?« »Nem — feleltem én, mire Tisza meg­csóválta a fejét, kabátja zsebéből no­teszt húzott elő és ebből felolvasta ne­kem a Szerbiához intézendő jegyzék egyes pontjait. A pontokat erősen kri­tizálta. A szemei szikráztak. Néha a,z. asztalra is csapott. Azt mondta, ő soha­sem járulhat hozzá, hogy olyan jegyzék menjen el, amely Szerbia szuverenitását sérti. Em1 ék szem, szavai, most is a fü­lemben csengenek, ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőlem: »Ha a király háborút akar, más mi­niszterelnököt kell keresnie!« Többször kiátott fel: »Értsétek meg, én nem akarok hábo­rút !« A jegyzéknek á'tala kifogásolt pont- 1 jait az ő kívánsága értemében változ­tatták meg és az a jegyzék, amelyet ! én julius 23-ikán Beigrádban átadtam, j sokkal enyhébb volt, mint az, amelyet Berchtold gróf elsőnek szövegeztetett meg. A jegyzék útja Bécstől Belgrádig Hogyan utazik egy jegyzék, amely f embermiMióimafc a szemfödője lett ? Ezt igy mesélte el nekem a báró ur: — Én julius 9-ről 10-ér© virradó éjjel utaztam e' Bécsből Belgrádba. A jegyzé­ket nem vittem el magammal. A külügy­minisztérium utasítására von Stark kö- vetségi tanácsos várta meg Becsben a jegyzék elkészítését. Julius 10-ikétői ju­lius 20-ikáig tartott, amíg a végleges és a világ által ismert jegyzék elké­szült. Ezt francia nyelven tegépeüték és ezt hozta el nekem a mellém, beosztott Stark ur julius 21-én este. Amikor meg­érkezett és átadta nekem: a lepecsételt iratot, megkérdeztem tő’e: »Tudja, mi van a borítékban?« »Nem« — felelte nekem Stark — »ne­kem nem szóltak róla, semmit.« »Nahát, akkor tőlem se kérdezzen, én se mondom meg magának.« — Magammal vittem dolgozószobám­ba a vastag borítékot, felbontottam és julius 21-ikéről 22-ikére virradó éjjel hajnalig dolgoztam fel az anyagot. A jegyzék mellett ott volt a nekem szóló utasítás. Mindössze pár szó. Francia nyelven. Csak annyi: a jegyzéket julius 23-ikán tartozom átadni a szerb kül­ügyminiszternek. És juüus '25-ikére meg kell kapnom a választ. A válaszra vonat­kozólag mindössze három szó: »literallement á accepter.« — Ami annyit jelent: »nem fogadha­tok el mást, csak: a jegyzék minden be­tűjének szószerint való elfogadását.« Ha ez nem következnék be: pakko jak és utazzam e' BeligrádbóL Én az utasítás­nak szószerint e eget is tettem., a jegy­zéket — minthogy Pasics választási agitációs körúton Nisbea volt — helyet­tesének, Pacsu miniszternek adtam át. A választ julius 25-ikén, hat perccel hat óra előtt kaptam meg. Pasics eljött hozzám. Komoly volt. Kivéíe’esen r.é­. metül beszéltünk egymással. Pasics nem I tudott németül1, a pár mondatot, amit mondott, e őre betanulta. Átadta a szerb kormány jegyzékét és ennyit mondott búcsúzóul: »Számítunk önnek, mint tábornoknak és katonának a lovagiasságára.« — A végzet úgy akarta, hogy a há­ború elkövetkezzék. Tragikus véieilen- ség, hogy a békének négy harcosa fezek­ben a forrongó napokban elnémult. Ras­putin, a,ki a cárt óva intette a háború­tól és aki magjó,solita, hogy a háború a Romar.ovok végzete lesz, egy merénylet következtében súlyos betegen feküdt Szibériában, a prokovszkojni kastélyban. Polio tábornok — Cadorna elődje — az o’asz hadsereg vezérkari főnöke, a hármas szövetség meggyőződé-es hive azon a napon halt meg, mint Ferenc Ferdir.ánd. Jaurést Párisban meggyil­kolták és julius 10-ikén az én szalonom­ban meghat Hartwig Miklós, Oroszor­szág te'grádi követe is. A béke igaz barátja, , , Az öreg generáis szeméi nedvesek lesznek, amikor Hairtwigról beszél. — Ha ő életben marad, ajkkor nincs háború... , — Legalább is nem 1914-ben. Mert, hogy e'jött volna; e tekintetben meg­egyezik mindenki véleménye... Előkelő országos vezető tanügyi férfiak és a környék tanítóságának avatják fel a tanítók Mindig élénk figyelemmel kisértük a kiskunhalasi áll. tanítók egy kis csoportjának szinte emberfeletti eről­ködését, amikor a legszebb gondolat­tól vezettetve gondoskodni akar a nehéz tanítói! munkában megfáradt, avagy megbetegedett pályatársairól. Ennek a szép gondolatnak a, meg­testesítője az, latz igazán szép és ha­talmas épület, amely hivatva van, és alkalmas is a fenti nemes gondo­latnak megvalósítására. jelenlétében szerdán délben sóstói iidiilőotthonát A tíz szobából álló és 23 üdíiilB befogadására alkalmas szép épület immár teljesen elkészült azon a tel­ken, amelyet a város megértő kép­viselőtestülete juttatott a tanítók üdü­lőtelepének céljaira. Ennek az orszá­gos viszonylatban is egyediül álló szép intézménynek felavatására ké- ; szül most nem csak a helybeli, (dia la kiskőrösi járás községeinek lelkes tanitógárdája is, akik szerdán dél­előtt 9 órakor járásköri gyűlést, majd azután diszgyülést tartanaik az üdü­lőotthon helyiségében. A diszgyüié- sen az ünnepi avató beszédet Rá­kos István kiír. tanácsos, a tani tők orsz. szövetségének elnöke fogja mondani. Dr. Fekete Imre polgármes­ter a város részéről beszél, majd az egyes testületek fogják üdvözölni az üdüilőotthont. Az avató ünnepélyt közös ebéd követi. Matuskát ismét Budapestre hozzák A tábla egy hónap múlva tár­gyalja a biatorbágyi rém bűnügyét A Tábla Ká§ay-tanácsa junius 28-ára tűzte1 ki tárgyalásra Matuska Szilveszter bűnügyét. A biatorbágyi merénylet tettesét a táblai tárgya­lásra ismét Budapestre szállítják. Arábia trónörököse Budapesten József Ferenc főherceg meghívta Budapestre Ibn Saud arab király fiát, E. Saud trónörököst, A királyfi elfogadta a meghívást és kíséretével rövidesen a magyar fővárosba ér­kezik. —---------------===^.n 113 pengő közterhet fizetünk mindnyájan Gsonka-Magyarországon 137 miiiiomos van Az 1933. évi adózási kimutatás szerint Csonka-Magyarország lakos­sága 1005 millió pengő közterhet viselt, vagyis minden egyes létekre 113 pengő 79 fillér közteher jutott. A milliomosok száma 137 volt Az összes adóhátralék 1933. végén 238 millió pengőt tett ki. Halálra égetett egy kisleányt a — kocsonya Debrecenben különös szerencsét­lenség történt. Az egyik tanyán ko­csonyát főzött a háziasszony s mi­alatt egy pillanatra, másutt fogla­latoskodott, másféléves kisleánya á forró kocsonyalével telt fazekat ma­gára fordította. A szerencsétlen gyermek halálra égett. Hangya rofosarui. Nagy választék — olcsó árak! Molinó prima 56 fill, karton 60 „ siffon 69 » műselyem 70 » férfi zokni 28 „ női selyem harisnya 140 férfi ing 330 »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents