Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-05-22 / 41. szám
6 «ISKUNHÄLÄS helyi értesítője május 22 SPORT Meddő KAC fölény, bácsalmási győzelem a vasárnapi derbin Bácsalmási S. C. — KAC. 1:0 (1:0) Bajnoki. Biró: Firányi Közel 1500 főnyi közönség jelenlétében »zajlott le« a bajai alosztály döntő bajnoki mérkőzése. Választásnál a KAC mellé szegődik a szerencse és Vanyiska a város felőli kaput választja. Hata'mas iramban kezdődik a mérkőzés és az első percekben változatos játék alakul ki.. A KAC támadásait Dorner teszi ártalmatlanná. A BSC modern stílust játszik és villámgyors szélsőivel több meleg he'yzetet teremt a KAC kapuja előtt. A 15. percben Király mellett elfut Romácz, nagyszerűen adja a labdát a KAC kapuja elé, Győri menteni akar, de pontosan Lajkó II. fejére rúgva a labdát és innen a kapuba vágódik. 1:0! A KAC nagyon belefekszik, de a csatársor puha támadásait biztosan veri vissza a vendégcsapat vétíe'me. Dörner nagy tudással, de nem kevesebb szerencsével védi Holló, Kmeth és Csatáry lövéseit. A II. félidőben még nagyobb a KAC fölénye és csatársorának tehetetlensége. A bácsalmási csapat ritkán jut támadáshoz, de ekkor nagyon veszélyes. A isima lefolyásúnak ígérkező mérkőzés 13 perccel a befejezés előtt botrányba fulladt. Király a 35. percben kitör és már lövésre készül, amikor a BSC balhátvédje a 16-toson belül elvágja. Tiszta 11-es, de a biró legnagyobb meglepetésre szabadrúgást. Ítél a kaputól 14 méterre. A közönség joggal háborodik fel és élénken tiltakozik a szabálytalan ítélet ellen. A KAC protestál, de a biró kitart Ítélete mellett, sőt Kristóf kiállításával még fokozza az izgalmakat. Holló emberbe lövi a szabadrúgást, majd utána a biró 13 perccel a befejezés előtt lefújja a mérkőzést. Firányi biró eljárása teljesen ellenkezik az MLSz szabályaival. A mérkőzést azért szakította félbe, mert a közönség egyrésze sértegető kifejezésekké! illetté. Éhez azonban csak akkor van joga, ha először figyelmezteti a közönséget. Ha ez sem használ, akkor a rendőrség vezetőjétől kérheti a nézőtér kiürítését, de a mérkőzést végig ke’l vezetnie. Ami a játékot illeti, meg kell állapítanunk azt, hogy a KAC mezőnybeli fö- I lénye ellenére is megérdemelten győzött az okosabb1 taktikával játszó és sokkal gyorsabb bácsla’mási együttes. A BSC közvetlen védelme Dörnerrel az éten, át törhetetlennek bizo nyult. A BSC fedezetsora szürke játékával is fölülmúlta a KAC hasonló csapatrészét. Támadó sorában a két szélső elsőrangú játékos, de Lajkó II. is kifogástalanul j átszotta a modern center játékát. A KAC tegjobb része a közvetlen védelem volt. Kedves hibázott ugyan, de volt ideje javítani. Legjobban Győri tetszett, de Kristóf is teljesértékü harcos volt, bár felszabadító rúgásai nem voltak olyan tértöle'ök, mint társáé. A fedezetsorban csiafc Vanyiska játszott jól. Simányi gyenge, Királynak tu'erös szárny jutott. A csatársor legjobb tagja ezúttal Csatáry volt. Olyan le'késén küzdött, olyan szép és váratlan húzásokkal és beadásokkal hozta jó helyzetbe társait, hogy nem rajta múlott az elmaradt győzelem. Utána Holló és Kmeth következnek. Hoffmann felett már eljárt az idő. Az ő tulajdonságaival oldboj csapatbán lehet érvényesülni, de kemény és gyors védők ellen aligha. Hirdessen a Helyi Értesítőben! * Anyakönyvi hírek j — Május 12. — május 19. i— SZOLETTEK: j Pintér József és Kecskeméti Erzsébet- I nek Rózsa nevű leányuk. Juhász Ved- ’ rés Benő és Tóth Abonyi Juüánnának Lujza nevű leányuk és József nevű fiuk. Farkas Imre és Harkai Margitnak Margit nevű leányuk. Varga István és Ram- bola Évának Éva nevű leányuk. Varga Sándor és Török Juliannának Klára nevű leányuk. Lőrincz István és Kulcsár Rozáliának halva született fiuk. Kovács Imre és Szabó Annának Anna nevű leányuk. Tóth B. Móric és Szeifezt Katalinnak Imre nevű fiuk. Hettinger Imre és GiHich Máriának Mária nevű leányuk. Kalkó Gábor és Forgó Erzsébetnek Gizella nevű leányuk. MEGHALTAK: Delibók Jánosné Csényi Rozália 75 éves korban, Borbóesai István 27 éves, Karai Sándor 3 hónapos, Horváth István 73 éves, Gyenizse Imre 53 éves, Viszmeg Eszter 8 napos, Luka Imréné Benedek Erzsébet 25 éves, Dunai Kovácf Margit 11 hónapos korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Áldott János alapi lakos Mészáros Maliiddal. Eencsik Lukács szegedi lakos Beretka Ete’kával. Garas István kiskun- majsai lakos Bodiesi Erzsébettel. Konti János Pál Jenovai Eszter kisszállási Lakossal. Csapó Károly Balog Teréziával. Miczi Miklós Gaszer Máriával. Török Ká'mán miskolci lakos Rőhrich Elzával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Gál István Varga Máriával. Király Mihály Szakács Juüánnával. Juhász József Dómján Erzsébettel. Nagy János Bár- kányi Valéria Máriával. Segesvári Imre szanki lakos Babemyecz Emíliával. Léder László Rekeczki Etelkával. Tárnoki Péter Katzenbach Erzsébet.el. Juhász Fló- j renez István Németh Erzsébetiéi. Szi- iádi Sándor Horváth Etelka Margittal. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. 444—1935. tk. szám. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT Halasi Gazdasági Bank Rt. végrehaj- tatónak Vonya Istvánná és társai végrehajtást szenvedők ellen indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérelme következtében az 1881 :LX. te. 144, 146 és 147. §-ai értel- ' méhen elrendeli a végrehajtási áirv©- rést 370 P tőkekövetelés és jár. és az árverési к érvényéit ezúttal megállapított 20 P kö’tség, valamint a csatiakozottnajk kimondott dr. Fésűs György 35 P tőkekövetelése és járulékainak behajtása végett a kiskunhalasi kir. járásbíróság területén levő, Kiskunhalas m. városban fekvő s a halasi 1452. számú betétben A.>£ 1. sorsz. 1103 h.rszám alatt felvett 136 n.-öl lakház udvarral a Belietekben Nagy József, Nagy Rozália, Vonya Istvánná Nagy Eszter, Nagy László, Musa Benő nevén aló ingatlanra 1400 P kikiáltási árban. A telekkönyvi hatóság az árverésnek a tkvi hatóság hivatalos helyiségében (I. em. 2/a ajtó) megtartására 1935. junius 8. napjának délelőtt 9 óráját tűzi ki s az árverési feltételeket az 1881: LX. te. 150. x-a alapján a következőkben állapítja meg: 1. Az árverés alá eső ingatlant végrehajtató kérelmére a kikiáltási ár felénél, dr. Fésűs György csatlakozott kérelmére 1025 P-nél alacsonyabb áron eladni nem lehet. 2. Az árverezni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 százalékát készpénzben, vagy az 1881 :LX. te. 42. §-ában meghatározott árfolyammal számított, óvadékképes értékpapirosban a kiküldöttnél letenni, vagy a bánatpénznek előlegein bírói letétbe helyezéséről kiállított letéti elismervényt a kiküldöttnek átadni és az árverési feltéteteket aláírni (1881 EX. te. 147, 170, 150. §^ai; 1908 :XLI. te. 21. §). Kiskunhalas, 1935. február 5. Dr. BOROSS sk. kir. jbiró. — A kiadmány hiteléül: MÉSZÁROS irodaíísztl Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Játék a lelkekkel Folytatás 1 4 A jelenlevők szeme a beszélő erőteljes, elegáns alakja felé fordult, aki haragtól villámló szemekkel, lángba borult arccal erőszakkal utat tört magának ai kapitányig. ii'.' — Kicsoda ön?! — kiáltott reá a kapitány, összeráncolva homlokát. >— Mit jelent jez az illetlen magaviselet? — Én Zemlin Károly vagyok s erre p hazugsággal terhelt levélre... i — Csend, egy szót se többet — sza* kitolta félbe a kapitány a fiatal embert. — Egyelőre várjon, mig önre kerül БОГ. ! V. .. . Félóra alatt a kapitány végzett. Most Zemlin Károlyhoz fordult. — Adjon elő mindent, ami a gyilkossággal kapcsolatba hozható. A fiata'ember elmondotta, hogy az Egyesü't Téglagyár ügyeit intézi, amelynek főrészvényese Lapo Jeromos- A gyárban bátyja, Zemlin Péter is részes. »A csekkeket, melyekkel fizettünk« — mondotta: — a boldogult Neokol bankár állította ki s bátyáim és én ellenje- gyeztük. — S micsoda; kompromittáló leleplezésekkel fenyegette önt a boldogult bankár? — kérdezte most a kapitány általános érdeklődés közepette. — Ah, ez a vád épp olyan képtelen, mint amilyen arcátlan volt, — felelte p fiatalember felháborodva. — Neokol ur azt merte állítani, hogy ötvenezer dollárt vettem fel olyan csekkek ellenében, melyeken mind az ő, mind pedig a bátyám aláírását meghamisítottam. , — S' ezen természetesen összetűztek? — Úgy van, ezt mam is tagadom. Valóban kedvem lett vo'na, hogy leüssem ezt az embert, mert forrt bennem, a méreg, hogy ilyen arcátlan váddal mer meggyanúsítani. De aztán kijelentettem neki, hogy majd a bátyámmal beszélek erről a dologról, az Ö fenyegetődzését pedig egyszerűen kinevettem. — S teszé’t-e valóban bátyjával erről a dologról? — Hogyne. Mindjárt másnap. — Tehát annak a napnak a reggelén, melyen Neokol életét vesztette? Zemlin Károly igenlően bólintott~Mire a kapitány megkérdezte: — S mi; volt ennek a beszélgetésnek az eredménye? — Hangsúlyoznom kell, hogy Péter bátyám páratlan nagylelkűséggel bánt velem, — felelte Zemlin Károly. A legnagyobb jósággal és szeretettel intézte el az ügyet. Megkérdezte becsületszavamra: tudok-e a hamis: fásokról', , mivel ilyen hamisítások tényleg e'követ- tetfcek. Természetes, hogy becsületszavamra és ’előismeretemre kijelentettem neki, hogy nam tudtam a hamis csekkekről. Péter bátyám megígérte, hogy a hiányzó ötvenezer dollárt egyelőre a magáéból fedezi, addig, amig sikerül I reájönni arra, hogy ki szedte fel a ha- j misitott csekkekre kifizetett pénzt. En- { nek a kiderítésére pedig jaz vollt a szán- 1 déka, hogy fe’kéri Hope detektívet, aki- 1 ve’ nem sokkal előbb ismerkedett meg. i — És ezzel, el volt intézve az egész dolog? — kérdezte a kapitány. ] — Teljesen. — A leszámolás tehát megtörtént és Lapó iur megkapta a pénzét? — Még pedig az uto’só fillérig — felelte Zemlin Károly. — Nem volt ezért szükség Neokol bankár közbejárására. — Akkor miért küldött táviratot a bankárnak, amelyben találkozásra hívta? — kérdezte a kapitány és fe'mutatta a meggyilkolt leveléhez mellékéit táviratot. — Ez a távirat hitvány hamisítvány! — csattant fel Zemlin Károly, aki már nehezen bírta fékezni indulatait. — Ezt a sürgönyt sohase küldtem el Neokoi- nak. ' — Eszerint ön azt állítja, hogy a vég- , zetes napon nem találkozott a,z erdőben a meggyilkolttal? — Persze, hogy nem! Eszembe pé jutott, hogy odamenjek. — Akkor talán megmondhatná, hogy hol tartózkodott ezen idő alatt? — Nagyon szívesen — felelte Zemlin Károly határozottan. — Mialatt bátyámmal az elszámolásról beszélgettünk, néhány pohár pezsgőt ittam. Mivel az kissé a fejembe szállt, elhatároztam, hogy sétálni megyek. Tikkadó idő volt, ami fokozta bágyadtságomat. Nem mentem ezért egyenesen haza, hanem valahol az útban leheveredtem a, fűbe és elaludtam. Mikor fe’ébredtem, már öt óra is elmúlt. Egész pontosan nem mondhatom meg, hogy mennyi idő volt, mert órámat elfelejtettem megnézni. Csak arra em’ékszem, hogy minden tagom fájt s alig bírtam hazavánszorogni. Otthon mindjárt ruhástól lefeküdtem és egyfolytában aludtam másnap reggelig. Zemlin e vallomására megszóla t egy termetes, jómódú pék, aki általános becsülésnek örvendett. — Úgy látszik, az urnák rövid az emlékezete, mert én magami találkoztam önnel az erdőben, a bűntény közelében. — Micsoda? ön találkozott velem ott? — fordult Zemlin Károly álmél- kodva a. pék felé. — De csak nem azon a végzetes délutánon? — De épen azon, — felelte a j»ék kévésén. — Három óra lehetett. Puska volt a vállán. . — Nem téved ön? — kérdezte Zemlin megdöbbenve. — Én igazán nem tudok reá emlékezni. — Hm, ebben már igaza lehet, — feleltei a pék. — Hiszen épen ön mondja az imént, hogy aznap a kelleténél többet ivott s hogy őszinte legyek: én magam isi úgy láttam, hogy ön fölötte mértéktelenül nézett a kancsó fenekére. Annyit tudok, hogy ön tántorogva ment, az arca olyan vörös volt, mint ai pipacs és... engedőimet kérek: olyan bután bámult ream üveges, vérbe borult szemeivel, mintha soha életében n©m látott volna. A pék állítását még két tanú megerősítette. A kapitány most Zemlin Péterért küldött, aki hamarosan megjelent. (Szombati számunkban folytatjuk). Helyi Ertteeitő Lap vállalat-nyomda, Kiskunhalas, Molnár ucca 2.
