Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-04-20 / 32. szám

április 20 KISKUNHALAS HELYI EBTESITOJB 7 oldal Mekkora az automobil- király vagyona ? Fórénak, a,z amerikai autókirályi- n-ak kétmilliárd dollár vagyona van. Hogy ez az óriási vagyon mekkora, ama szemléltetően mutat rá az alábbi kimutatás. Aranybaln 4,500.000 kilót, ezüstben 75 millió ki­lót tenne ki. Magyar ezresbankók­ban 26.000 kilót, tehát 260 méter- mázsát, 26 tonnát nyomna. Ha ezek­ből a bankjegyekből építkeznének, négyszer olyan magas tornyot lehet­ne emelni, mint az Eiffel-torony. Ha ezeket a bankjegyeket szőnyegül használnák fel, harminc holdat lehet­ne velük beteríteni. A 70 éves Faré­nak születése óta percenként ezer pengőt kellett keresnie, hogy ezt a vagyont összehordhassa. в: Három darab választási malacot adtak 6 pengőért a bajai vásáron A tavaszi bajai vásár közepesnek mondható. Bár tömeg volt, az ál­latvásár igen kis felhajtást mutatott. Feltűnő volt a sertésárak zuhanása. A süldők és választási malacok ára erősen lefelé tendált. Eleinte kettő, majd később három malacot adtak hat pengőért. Egyebekben gazdát cseréit 147 ló (középminöség 200 pengőig), 190 szarvasmarha (kgtr-ja 36—40 fülér), 6 kecske, 151 sertés, 41 juh. Osztrák és olasz keresklei- dök is érdeklődtek a vásár iránt, de Ausztriába mindössze 2 lovat, Olaszországba 2 szarvasmarhát in­dítottak. A kirakó vásár sem vál­totta be a hozzá fűzött reményeket. íbd: Rejtélyes tanyai dráma: gyilkosság, vagy " öngyilkosság ? Pólyák Vilmosné kiskundorozsmai tanyai asszony bejelentette a csen­dőrségen, hogy a férje az éjszaka revolverrel főbelőtte magát A esen- dőrségnek gyanús volt a dolog és azonnal kimentek a Polyék-tanyára, ahol a házaspár hálószobájában az ágyban keresztíbefekve átlőtt fejjel, holttan találták a gazdát. Revolvere mellette hevert. A megindult nyomozás során ki­derült, hogy Polyákéknak volt egy albérlőjük, Tóth Béla földműves, aki — több tanú szerint — jó barát­ságban volt Pólyáiméval. A továb­bi vizsgálat folyamán olyan adatok merültek fel, melyek szerint Tóth Béla az asszony biztatására álmában ölte meg a gazdálkodót, mert az már nagyon útjában volt feleségé­nek. A csendőrök Tóth Bélát elfogták és tagadása ellenére letartóztatták. Pólyák Vilmosné állhatatosan ki­tart amellett, hogy férje öngyilkos lett. Valószínűleg az ő őrizetbevé­telére is hamarosan sor (kerül. Akit Kossuth Lajos csókolgatott négy é/es korában A menekülő Kossuth egy napja Vichnyén — Szabadságharci emlékek egy szemtanú elbeszélésében — A betörő muszkák keresték Kossuthot .. — Pesti és debreceni emlékek a múltból :n Borpiac Cegléden fokomként 2.2 fillér. Ke­rekegyházán fokonként 2.—2.2 fillér. Albertirsán 28 fillér. Keoelen '26 fil­lér. Dunapentelén 32—45 fillér. Ci­bakházán 28—32 fillér. Szekszárdion 35—45 fillér. Gyöngyösön 'fokonként 2.2 fillér. Az árak termelő pincéjé­ben, nagybani eladásnál, literenként értendők. Emlékek, futó, távolodó homályosodó emlékek. Igyekszünk megmenteni min­den emléket, minden visszaemlékezést, melynek egy kevés köz® is van a ma­gyar műkhöz, mely erőt adhat a ma­gyar jövendőre. í Lassan kihal az a nemzedék, amely szemtanú volt. Ma már esemény, ha egyik-másik kilencvenen felüli ember találkozik, aki a nagy idők tanújakép­pen mesélni tud a kossufhi idők dicső­ségéről, szomorúságáról. Egy itt maradt beszélő élmény özv. Némethy Lajosné, született Májer Aran­ka nagyasszony a maga 91 esztende­jével. Itt ülök szembe a nagyasszony- nyal, aki matrónai korával olyan eleve­nen, olyan é'es megfigyeléssel ad vissza mindent, amire a szive mélyén a betű­ért, eseményért rajongó, vágyódó újság­író gondolni mer. — óh, napokig tudnék _4n beszélni a tekinttetes urnák ... — mondiíi a nagy­asszony derűs mosollyal.. . Tekintetes lur: mennyi zamata, meny­nyi fenséges, pompás színe és ize van ennek a megszólításnak, egy gyönyörű kort megért magyar ur'asszony szájábó*. — Igen, hát arrrót beszélek, hogy ho­gyan ebédelt nálunk menekülése köz­ben Kossuth Lajos. Úgy volt az, tetszik tudni, hogy én négy éves kis leány vol­tam. Selmecbánya mellett laktunk. Vich­nyén, ahoi az apám, dr. Májer György bányamérnök volt. És hát azokban az időkben maga is katona, honvéd fő­hadnagy, a Kossuth katonája. Nagy­anyám, anyám, meg az anyám, testvére, no aztán én, a négy esztendős kis gyer­mek voh a ház lakója, mert mint mond­tam, nagyapám nem élt, apám, pedig katona volt. Arra már nem emlékszem, hogy melyik hónapban történt, csak azt tudom, hogy nyár vo'ttt. Egyszer csak megérkezett a mi házunkhoz Kossuth Lajos. Erre már úgy emlékszem, mintha ma történt volna. Nagy sürgés, forgás voh a házunknál és nekem a nagy­anyám mondta németül, mert ő is, a család is, jómagam is csak németül beszéltünk akkor, hogy nézzed csak kis­lányom, ez a bácsi Kossuth »önki«... Kossuth bácsi. — Szép szál embernek láttam én, a gyermek akkor Kossuthot, aki karjaiba kapott, összevissza csókolt. Nem is egy­szer, de többször, míg ott volt miná- lunk. Igaz, hogy nem sokáig, talán egy napig volt a -házunknál. Egyetlen ebédre emlékszem, amit asztalunknál költött el. Mint gyermeknek,, legjob­ban tetszett a Kossuth kalapján lévő gyönyörű toll, amit mindig megsimo­gattam, valahányszor felemelt a kar­jaiba, hogy engem megcsókoljon. Ma­gas tetejű, széles karimája, tollas ka­lapja volt Kossuthnak, ami nekem tet­szett. Sokra nem emlékszem, de azt tudom, hogy menekült Kossuth és ma is látom magam előtt, mikor Kos­suth és nagyanyám egy egész csomó szebbnéf-szebb nemzeti szalagot dug­tak a kályhába, meggyujtották és el­égették. Én igen sajnáltam a sok szép- szalagot. Aztán még arra is emlék­szem, hogy ottléte a’att egy alkalom­mal tenger sok ezüst pénz volt halomba rakva az ebédlőasztalunkon. Majd hir­telen, úgy ahogy érkezett Kossuth, ke­zet csókolt anyámnak, nénémnek, en­gem ismét magához emelt, összecsó­kolt és e’sietett a házunktól, hogy hova, merre, nem tudom, csak arra emlék­szem, hogy ml megsirattuk és azt mondták, hogy menekülnie kell... > — Aztán úgy volt az, tekintetes ur, — folytatja özv. Némethy Lajosné, — hogy amint elment, vagy jobban mond­va, elmenekült Kossuth, nyomban meg­jelentek a német katonák. Egész sereg osztrák-német katona. Berontottak a szobákba, padlásra, pincébe és egysze­ribe összeturkáltak, felforgattak min­denünket, megnéztek minden zugot és keresték Kossuthot. Tűvé tették érte a házat, de persze akkor már Kossuth Isten tudja, hogy hol járt. — így vissza emlékezve most sej­tem, hogy hirt kaphatott Kossuth arról, hogy üldözik, azért menekült olyan- nagy gyorsasággal. Az osztrák-néme­tiek megszállották a falut, majd másnap megérkeztek az orosz csapatok is. Ren­getegen voltak, hatalmas medvebőr kucsmájuk volt. Engem felemeltek kar­ba nagyanyámék és néztünk ki az ab­lakon s agy láttuk, hogy az udvarun­kon az itatóvályut tele húzták vízzel és abból ittak a- muszka katonák, mint a lovak, tehenek. Hatalmas üstökben ételt főztek számunkra az udvarunkon, mert nekünk keltett igen sok muszkát ellátni. Mivel a szabadságharc leveretése után apám is kimenekült az országból és Kossuthtal járt Bulgáriában, Törökor­szágban, majd Olaszországban, mi sem maradhattunk Vichnyén, felkerültünk Budára. Arra is jól emlékszem, hogy postakocsin mentünk, de többet se Kos- suthról, se az apámról biztosat nem hallottam. Budán nevelkedtem fel és azokra az időkre emlékszem a legb-oldo- gabban vissza, mikor a házunkhoz járt Liszt Ferenc is többek között, mert tel mindannyian igen szerettük a muzsikát, magam is világé'etemben nagy zeneba­rát voltam és a divatos szép operá­kat ma is szinte kívülről tudom. — Milyen kedves emlékei vannak még a nagyasszonynak? ' i — Arra emlékszem még, hogy sok­szor láttam- Erzsébet királynét fehér lovon lovagolni Budán. Gyakran volt a kíséretében Andrássy Gyula, az időseb­bik. Egyszer, -amint a Normafánál lo­vagolt a királyné, hát látja, hogy ott alszik egy szegény ember. A királyné megállította a lovát, leszállótt róla é.s az alvó szegény embernek a bocskorába néhány aranyat tett. Hát nem szép do­log ez? — mosolyog felém ragyogó kék szemével a nagyasszony, míg én arra gondolok, hogy íme, igy születnek a mesék, legendák. i i j •— Aztán a másik, kedves emlékem meg az, hogy mikor meghalt Kossuth és temették, valaki hozott nekem az egyik ’teme-ttési koszorúból egy zöld­levelet. Ma is őrzöm-, mint legkedvesebb emlékemet, őrzöm, kedves, ma is őr­zöm... B. K. A kisbéres meg­ölte a nagybórest Endre Sándb-r kiskunfélegyházi gazda tanyáján Borsos János öreg. béres volt a cselédség főnöke. Nemrég répát rakott az egész ház­nép a kocsira, hogy a városba vi­gyék eladni. { ;■ A munka lassan haladt, mire Bor­sos rászólt a konyhában dolgozó Molnár Sándor kisbéresre, hogy jöj­jön segíteni. Molnár megtagadta az engedelmességet, mire az öreg bé­res mindenki szeme láttára ököllel az arcába vágott. A legény rettenetesen elkesérédétt és elhatározta, hogy szégyenében otthagyja a tanyát, de előbb bosz- szut áll. összeszedte holmiját és el­indult, kezében fogta vasvégü bot­ját. A kapuban meglátta az öreg Borsost. A háta mögé lépett és a bot vasas végével bezúzta a fejét. Borsos János pár nap múlva meg. halt. A gyilkost elfogták. Most került a kecskeméti törvényszék elé. A tárgyalást orvosszakértők 'meg. hallgatása végett elnapolták. Meghalt a szegedi kórházban a fiatal kelebiai gazda Simon Károly 23 éves szabadkai : kettősbirtoko-s, mint azt már megir- I tűk, a múlt héten Kelebián, munka : közben, egy szalmahuzó horogra esett és a horgot ki sem tudták- rögtön venni bordái közül, hanem I vashoroggal a testében szállították ! be a szegedi kórházba. A fiatal gaz- I da a szegedi kórháziban egy heti I kínos szenvedés után meghalt. I A szerencsétlenül járt Simon Ká­- roiy állapota a műtét után, mintha javult volna, de néhány nappal ez­; előtt hirtelen válságosra fordult s a -leggondosabb kezelés sem tudta meg. I menteni az életnek. Simon Károlyt Szegeden temet­ték el. mm 4x6 -és feles 8 felvételes 26 Sch P 1.28 I 6x6 6 felvételes 26 Sch, P 1.18 j 5x7 és feles 8 felvételes 26 Sch P 1.28 6 és felesxll 8 felvételes 26 Sch P 1.60 PAKKFILMEK: 4 1/2x6 cm, 6x9 cm, 9x12 cm. merer lekben, i I i , SCHÖNHEIM BÉLANÉ festé'kkereskedése IZSÁK JÓZSEF HT. 1 bizományi íerakata , Malom uoca 6., Kőrösy-malom. mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents