Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-02-27 / 17. szám

6 oldal

KISKUNHALAS HELYI EHTESITOJB

február 27

О r s z á g—V i 1 á g

Petrovócz Gyula vasárnapi képviselői beszámolóján Wolff Károly a »legmelegebb német, barátság«, Czett- ler Jenő pedig láz olasz barátság mellett beszélt. — Miskolcon az influenza-járvány miatt bezárták az összes iskolákat. — Debrecen várois rendkívüli 'közgyűlése bizalmat szavazott gróf Betűien Istvánnak. — Csernyák Imrét, gróf Tisza István gyilkosát kitoloncolják az Egyesült Államok terülteiéről, de nem adják ki Magyarországnak. — Minden erőszakra erőszakkal felel a német nép. Hitler jubileumi beszéde a birodalom csorbithataflan jogairól. — Hajók tűntek el, házak omlottak össze, repülőgépek zuhantak te az európai Ítéletidőben. — Ausztria nem1 koldul pénzt Angliában. Csak kölcsönről, a dunai paktumról és a Habsburg-kérdésről tárgyal Schuschnigg Lo ndon - bah. — Eckhardt, Gyöngyösön megismételte Bethlen elleni támadását. — Feloszlatták ,az osztrák nemzeti szjociáíiisfia párt titkos szervezeteit. !

i— Bájcskábaía az idtei vadászatokon Németországban m Eg jelölt nyulat lőttek. A nyulat Berlin közelében engedték el ezelőtt három évvel, amint azt a fülében talált kis rézlap bizonyítja. Három év alatt jutott ét Berlin mellől Bácskába. A Wild und' Hund német vadászfap azt írja, hogy a nyúl valószínűleg azok közül való, amiket 1931-ben vittek ki vérfelfris- sitésre Németországba Magyarországról s a hazakerült nyűi esetleg épben Bácskából exportált nyulak közül való. ! í

Az Országos Refoím£t|ii|S JőJíffti és i Gazdasági Társtól igiaizgiaWíSáigla, ügy i a maga, mint a helyi, szervezet névé- j ben, fájdalommal értesíti tagjait, hogy ! tag társunk

SZÉLL ANTAL se-rtéskeres-kedő, !

’ j

életének 61-ik évében hirtelen elhunyt. , Miután elhunyt tagtársunk, temetési * segély csoportunknak 5 hónapig tagja i volt, igy a biztosított összegnek felét, ! vágyás 120 pengőt kiutaltunk, mit helyi megbízottunk, Szentpéter-y István ur február 22-én az elha t özvegyének kezeihez

kifizetett. ;

I

Beiratkozni, lehet 14-től 65 éves é'et- . korig, helyi megbízottiunk lakásán (Vi- i téz u. 7. sz.), ki személyesen feí fogja keresni a gyülekezet tagjait.--------------------------------------------------------1

— Egy szenzációs fiira. (Kém voltam). 1 Az igazi drámák nem azok, amelyek 1 nagy dek’amációk közben peregnek le. Ha’k szavakkal, könny akik©', öss leszorított ököllel élik le az emberek a Ülegszo- morubb tragédiákat. Ilyen nagyszerű drámát játszik el Conrad Veidt és Madeleine Carol! abban a fi’mben, amelyet a »Kém voltam« címmel szerdán mutat be az Apolló. A »Kém voltam« nem filmmese, hanem egy háborúban tényleg »működött« kémnőnek a valóságos kálváriája. Mad. Oaroll a németek által agyonlőtt; belga ápolónő szerepében elragadó, míg Conrad Veidt egy német parancsnok személyében a filmjátszás i non plus ultráját nyújtja. Ezen film- csak | 16 éven felülieknek lett engedélyezve, j — Szombat és vasárnap a »Folyik a 1 tánc, folyik a vér« című szenzációs ) film van műsoron. A cim pontosan fedi a film tartalmát, mert a darabban folyik a tánc, folyik a vér. Egymás, után kapjuk a pomp á sn ál -pompás abb, káprá- zatosnál-káprázatosabb Számokat é* az. egy véres dráma, játszódik le szemeink egyes számok között a szinfa’ak mögött előtt. De zenei szenzációja is van: a

j Ellington néger zenekara a jazz-zenével is. I győzi le a, rapszódiát. A szépség, az у I izgalom és a humor keveréke ez a i- j film. Soha szebbet és izgalmasabbat nem kaptunk!

О пиши —4—иИ—И

NYÍLT-TÉR

(Е rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség).

Tudatom a közönséggel, hogy feleségemnek, Ilcsik Etelnek isenlki, hitelt, vagy kölcsönt ne adjon, mert érte felelősséget nem válla'ok. BRECSKA IMRE.

Apámnak, Csányi Albert asztalosnak, ha. nevemben, hitelt Vagy kölcsönt kér, s®nki ne adjon, mert érte felelősséget nem válla’ok. CSÄNYI BÉLA.

т.пштв&жпавшшш ii — 4

köszönetnyilvánítás

Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen, drága jó édesanyánk, nagyanyánk temetésén resztvettek s ezáltal nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét.

SÁNDOR-CSALÁDí a ii i4 w «hhuiwi и.11чя1то»™ч11111и— а KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen jó édesanyánk, nagyanyánk temetésén résztvetteik s ezáltal nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. PAPRIKA MIHÁLY ÉS CSALÁDJA.

Anyakönyvi hírek

— Február 17. — február 24. — SZÜLETTEK:

Horváth József és Horváth Reginának János nevű fiuk. Szőri András és Börcsök Valériának Margit nevű leányuk. Szűcs Ferenc és Kovács Juliannának Gizella nevű leányuk. Bóra Péter és Korsós Gizellának Gizela nevű leányuk. Szabó István és Dudás Erzsébetnek László nevű fiuk. Gáspár Benő és Illés Matildnak halva született fiuk. Nagy Jenő és Brecska Máriának Jenő nevű fiuk. Török Ferenc és Tegzes Eszternek Ferenc nevű fiuk.

MEGHALTAK:

Szerencse Imréné Kozma Mária 56 ? éves korban, Lehóezki Margit 20 éves, 1 Gyenizse József 81 éves, Könyves Fe- i rene 17 hónapos, Czinkóczi Béla 58 éves, Kasza Ferenc Mátyás 52 éves, Kolompár Rozália 20 éves, Farkas Mihály- né Viczei Terézia 79 éves, Halász D.| Sándorné Czagány Juliánná 69 éves, Vilonya Eleonóra 55 éves, Sándor Ba- lázsné Komlós Erzsébet 64 éves, Rózsalaki János 31 éves, Madár József 73 éves, Paprika Sándorné Sártó Juliánná' 79 éves, Ancsa Molnár Kálmánná Vince Katalin 37 éves korban.

KIHIRDETETT JEGYESEK: Maress Tivadar Antal János Csaba Jolán Hona bajai lakossal. Farkas József Király Rozáliával. Bózsó István Imre Engi Rozália szegedi lakossal. Juhász D. József Tandari Marginal.

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK:

Nagy (Biblia) Zoltán István Nagy B. Erzsébettel. Dani Sándor prónayfalvai lakos Fodor JuHánnával. Sörös Sándor Papp Ete'kával. Molnár István csengődi lakos Kocsi Rozáliával. Hegyi Antal Binkii Máriával.

Halasi gabonaárak

Február 26.

Búza 80 kg»os 15'80 P Rozs: 11*80 P, Árpa: 13*50 P, Zab : 12*50 P, morzsolt Tengeri : 11*50 P,

Ferencvárosi sertésvásár Arak

könnyű sertés 54—58 közepes 64—66, nehéz 76—78 fillér.

Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS

A SZEGÉNYLEGÉNY

MEGTÉRÉSE

REGÉNY

Folytatás 30

András is mit nyerne, más haszontar lan leánnyá,!; egy sem- hozzá méltói, csak a, Zsuzsi, a Zsuzsi lett lypina hozzá való. Milyen ügyes, szép, eszes, tajkaros fe’eség vált vo’na belő’-©. Aki Andrást hűségesen Szerette, volna, úgy tisztelte, ápolta volna, hiszen csak úgy volt már, mintha itt nőtt volna fe! a háznál, mintha a, nagyasszony maga nevelte volna. És milyen szomorú sorsa volt szegénynek, amint a mérnök elbeszélte, hiszen semmi hibát sem követett el, a nagyasszony is szakasztott úgy tett volna az ő helyében. De meg, js bűnhődött az ő hóhérja! A nagyasszony Soha senki vesztén nem örült, de már ezen -az emberen, az Isten bocsássa meg, de nem tudott sajnálkozni, i— Szegény Zsuzsi, csak visszajönne még valaha, yisBIza- jönne ahhoz, aki édes anyjává tett, aki nem tud élni nála nélkül, aki imádkozik azért, hogy addig ne haljon meg, mig, Zsuzsit ismét édes leányának pém nevezheti, ■ * 1

Hát András? Szegény András, ő sem Mosolygott többé; ő neki, is eltűnt minden, öröme, nem volt semmi; gyönyörűsége többé. Elvesztette azt В leányt, azt az egyet, akit tiszta szivéből, szeretett.

Akinek halottja van, nincsen ilyen bánata; az sir, eltemeti в halolttait;, •azután apródoniként hozzászokik ahhoz a gondolathoz, hogy nem látja; többé,; nem látja, mert lehetetten s a iehetdttenség, a hasztaíain vágy meggyőzi, őt hasztalan reményéről,. A sors a kesergőt vigasztalódni; kényszeríti.

De annak- milyen a bánata, aki szeret forrón: szeret és kétkedik; hogyne gyű’.ölje-c azt, akit szeret. A vágya folyvást ég bírásáért, eléállitja a kedvest, -ébren, álomban, hol öto’lő karjai közt, hol forrón csókolva ajkait... És hiába, hiába. A hideg ész mindig kétségekre bukkan, mikor a vágy éppen keblére zárja, a hideg ész akkor súgja éppen: hogy ezt nem jól, cselekedte; mikor a szív forrón, lázasan dobog, a hideg ész akkor súgja éppen,: hogy nem szabad azt szeretni, megcsalt, nem szeretett; mikor a remény Ízt mondja: egyszer... később... va’aha; a; hideg ész

azt mondja: lehetetlen!... soha! Soha! Ez folytonos kínos hőre, örökös bánat; aki ezt érzi, annak mindig hatottja, van, az folyvást temet és mégsem, tudja eltemetni, elásni, azt az, örökös bánatot.

András érezte ugyan, hogy reményének lehet alapja; gondolhatott arra is, hogy ha, -csali akarná, b-oldog lehetne, meg is tudta, már bocsátani Zsuzsi cselekedetét, mikor megtudta, mily magasabb indok kényszeritettfe öt ellenére- cselekedni -annak, aki őt szereti; ki is békült már azzal a gondolattal is, hogy Zsuzsi Gyuri Bandinak felesége vd'4, hiszen- mit tehetett ö arról, hogy az az ember oly gonosztevő lett, az ő szive nem felelős ezért. Vágyott is újra, látni, ölelni, csókolni s e’lmondani neki,: »Hogy ő és senki más a világon.« Mindem, minden rendén volt a szívben, csak íaz a hideg ész tartja vissza, mely büszkeségre készteti, mely pirt von az arcra, csak a gondolattól js, hogy ő utána járjon annak az asszonynak, aki elmen* egy búcsúi zenet nélkül, kinek talán eszébe sem jut többé; csak a hideg ész merit föl újabb- kétségeket s igyekszik vádolni gyűlöletes színben eő&litani azt, akiről; a szív oly édesen szeret emlékezni,.

Mit nemi adott volna András azért, ha 'valaki mindent úgy egyszerre a régi kerékvágásba visszarántana, hogy n®m lenne szükség, seim pzemrehányás- ra, seim mentségre, se panaszra!, se ehNyomatott a Helyi Értesítő Lap vállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u.

!

I

gesztel ődesre, semminemű magyarázatra, — mert ezek nehezek és terhesek; csak lenne minden egyszerre úgy, amint volt, egy hang, egy nézése a szemnek, az arc tisztasága győzné, meg pit a szív Igazságáról.

Mint szerettei volna, ezt.

És mégis, majd: ferogyott rémületében, mikor a nagyasszony, almint ő haza-j-ött, reá kiá’tott lázas örömmé’1.

— Jene -be csak fiam! Jepe be csak

fiam. Találd ki csak, ki van itt? Ki van itt?.., A Zsuzsi van itt! A Zsuzsi van itt! i

András halványan, reszketve lépett be a szobábaZsuzsi elpirult és lesütötte szemeit, mikor meglátta.

— szegény Zsuzsi, az áldott jó Zsuzsi és tudod-e, miért jött, bocsánatot jött kérni. — Én tőlem! Szegény jó lélek! Hisz engemet nem bántottál meg, inkább én engesztellek, édes gyermekem, és kérlek, ne hidd, hogy valaha rosszat tettem volna föl felő'ed.

Zsuzsi megcsókolta a nagyasszony kezét s azt rebegte;

— Köszönöm, köszönöm, édes nagyasszonyom !

András csak bámult s alig bírt e jelemet hatásából kibontakozni. Szeretett volna odarohanni hozzá, megölelni s azt mondani: »Isten hozott, Isten hozott!« — majd szerette volna kérdezni tőle; »mondd meg, hogy engemet mindig jobban szerettél, mint azt!«

(Vége kövefk. szombati számunkban).