Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-05-26 / 42. szám

1934. május 26, szombat XXXIV. évfolyam. 42. szám J{L>kunIudm> Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE: Helyben ....... 12 P — Vidékre ....... EGY SZÁM ÁRA 12 FILLÉR MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON 16 p Alapította: PRÄGER FERENC Szerkesztőség: Molnár u. 2. — Telefon 45 Kiadóhivatali Városháza épületében Preszly Elemér főispán érdekes nyilsko- zata a magyar gazda földszeretetéről Preszly Elemér dr., vármegyénk népszerű főispánja az elmúlt napok­ban a magyar gazda lelki egyensu* lyáraak kérdésében rendkívül érde­kes nyilatkozatot tett. A főispán nyilatkozatát a követ­kezőkben közölhetjük: A föld szeretet© és a munkában talált gyönyörűség az oka, azt hiszem, a ma­gyar nép megrendithetet'en nyugalmá­nak és kiogyensuiyozott gondolkodásá­nak. A magyar gazda Soha nem érzi fáradságnak és tehernek a munkát, ha­nem öröm és szórakozás számára, ha a földön dolgozhat. Legjobb igazold példája ennek az 1918-as forradalom volt. Nem lehet tagadni, hogy Károlyiék, akik nemzeti jelszavakat tűztek lobogó­jukra és jó békét ígértek, hatalmas tö­getéiseket, azután ők is hozzászö'-tak az egyes kérdésekhez. És minden szavu­kon érezni lehetett, hogy mindent meg­értettek, lamit elmondtak nekik. A nép tudja, hogy példátlanul nehéz viszo­nyok között el ma mindenki. így nem á’ilniak elő lehetetten kívánságokkal. Ez az oka — legalább is az én megyémben. — mondja Preszly főispán — hogy a rendet és nyugalmat semmi sem zavarja meg. A derék, komoly magyar föld­művelő nép nem hisz a hangzatos jel­szavaknak és meg sem hallgatnák azo­kat. akik nyilvánvalóan lehetetlen Ígé­retekkel szeretnék őket félrevezetni. Egy borzalmas tavaszi árviz soráb ismertem meg igazán a magyar gazda törhetet’en hitét és hajthatatlan erőslal- küségét. A bogárhátu kis házakat magá­val! sodorta akkor a viz és én is csónal- kon jártam be az árvizsujtóttá vidéket. Egy derék fiatal magyar gazdával ta­lálkoztam. aki háza romjaira telepedve várta a víz eltakarodását. Tavasz volt és a kertben virágzóinak már a barack- fák és a cseresznyefák. »Mi lesz most, barátom?« — kérdez­tem a komo-yarcu, értelmes embertől, akinek mindenét elvitte a viz. »Majd fel­építünk mindent, ami elpusztult, ha ezek a fácskák itt megsegítenek« — volt a válasz. Annyi hit,, lelkierő csengett ki ezekből' a szavakból, hogy pillanatig sem kötekedtem ebbein a jóslatban. Ek­kor láttam, hogy a magyar gazda nem bízik senkiben, nem kér senkitől sem­mit. hanem csak kizárólag a maga munkájába és a saját földjére számit egyedül. ! 1 Nincs talán még egy ország, — foly­tatja Pestmegye főispánja — amelynek я lakossága annyit szenvedett volna, minit a magyar nép. Nagy szenvedések és a borzalmas pusztítások énlelték olyan komollyá és megfontolttá a magyart gazdát, amilyennek ma látjuk — mondjaf elgondolkozva dr. Preszly Eemér. Az acélt is tűzben edzik és a sok évszáza­dos megpróbáltatások nagyszerű lelkű erőt öntöttek a magyarba. Természetére nézve éppen ezért defenzív; tartózkodó és individualizmusa visszatartja alttól, hogy tömegmozgalmak könnyenhivő eszközévé váljon. Természetesen sze­repe van ebben a mi speciális tanya­rendszerünknek is. Kint a városoktól! messze fekvő tanyákon a magyar föld- müveüö nép tisztán megőrizte ősi jó tu­lajdonságait. ________Lapzárta________ Júniusban választják meg Szeged nj polgármesteréi megeket ragadtak magukhoz. Kezdetben a gazdák is ve’iik tartottak és ebben' —- azt hiszem — a legnagyobb része a földreform Ígéretének lehetett. Amig tartott a tél, ott álltak Károlyiék mefett. Amikor azonban kitavaszodott és meg­szólalt a pacsirta a földeken1, a magyar földművesnép nem törődött többé a po­litikával. Eljött a tavaszi munka ideje és mentek szépen dolgozni a földekre. A magyar gazda földszeretetét mi sem jellemzi talán jobban, mint az, hogy még ma is mennyire ragaszkodik a földjéhez, pedig ma már egyáltalán nem fizetődik ki többé munkájuk. A gazda azonban nem nézi: jövedelmező-e vagy sem, ha napkététől napnyugtáig szaka­datlanul folytatja azt a munkát, amit még apáitól és nagyapáitól tanult ei. Elnéztem a napokban a ceglédi szőlők­ben, hogyan törik magukat a dologban ezek a jó magyar gazdák. Eszükbe sem jutott .arra gondolni, hogy érdemesbe megadni azt a rengeteg munkát a szőlő­nek, amire szükség van, ma, amikor húsz fillér a bor literje. Ugyanez a helyzet azonban a búzánál és a rozsnál is: a földmüvelőnép változatlan fá>- radtságga! és szorgalommal dolgozik ma is. Egyszerűen azért, mert ez a munka életszükséglet neki. (Szegedről jelentik.) Három napi távoliéi után érkezett 'vissza Sze­gedre Baranyi Tibor főispán, akit nemcsak az újságíróik vártak türel- metleniüll, hanem mindazok, akik köz­vetve vagy közvetlenül érdekelve vannak a polgármester-kérdésben. A főispán igen diplomatikusan hárítot­ta el a mellének szegezett kérdése­ket és semmire sem adott határo­zott választ, de különösen arra nem, hogy ki lesz a kormány hivatalos jelöltje a szegedi polgármesterségre. A szegedi jól értesült körök sze­rint egyelőre csak az bizonyos, hogy dr. Pálfy József pályázik a polgár- mesteri állásra. Illetékes helyen tisz­tában vannak vele, hogy Pálfyval szemben senki sem léphet fel .a győ­zelem biztos reményében, mert Pálfy elsősorban is szegedi ember és a fokozatos előhaladás reményében tá­mogatják a tisztviselő-törvényhatósá­gi bizottsági tagok és azok hozzá­tartozói, de vannak hívei a társada­lom minden rétegében'. Schvoy Kálmán altábornagy még nem határozta el véglegesen, hogy pályázik-e vagy sem. Mint katonaem­ber nem szívesen bocsátkozna vá­lasztási harcba és azt az óhaját fe­jezte ki, hogy hívják meg a pol­gármesterségre. A választás titkos és nincs az a hatalom, amely azt befolyásolni tudná. Ettől eltekintve azonban, illetékes helyen úgy vélik, hogy Shvoy sokkal többet használ­na Szegednek, ha a parlamentben; képviselné. Erre egy éven belüli megnyílik az alkalom. Dr. Széchenyi Istvánt — akinek szintén nagy sánsza, és kedve vau I a polgármesterségre, — saját párt­vezetősége szeretné lebeszélni a pá- ' lyázatról, mert attól tartanak, hogy I a párt, amelyet ő szervezett, megl- sinylené távozását. Ha azonban mégis pályázik, mint ahogy egyest jelek mutatják, akkor csak ö teheti a kormány, illetőleg az egységes párt hivatalos jelöltje. . Hogy Somogyi Szilveszter örökét ki foglalja el — ma még arra ne­héz választ adni. A zászlóalj egyife kerékpáros katonájának borzalmas halála Csőd a-e, ha olthatat an ragaszkodás­sal szereti a földjét a gazda, amelyet iglazán homloka verejtékével munkál? Leesett a bicikliről és a Katonai teherautó alá Került, amely halálra gázolta Vérzik az ember szive, ha azt látja: hányán vannak, akik földszeretetbőú és föídéhségibőy drágta pénzen vásároltak, vagy bére tek a konjunktúra esztendei­ben földeket és most nem birják to­vább a konjunkturális időkben vállalt terheket. Még1 ezek a szOrencséfen em­berek sem próbának azonban a hang­zatos je’szavak zászlaja alá szegődni, mert a mi népünk olyan komoly, hogy megi se hallgatja, csak a komoly beszé­det. Néhány nap előtt Nagykőrösön jártam és részt vettem egy gyűlésen. Mondhatom, egyetlen szó sem esett po­litikáról, hanem csak a mai nagy ak­tuális gazdasági kérdésekről, mint pél­dául a búzaárakról és a kamatterhek- rőt. Halálos csendben halhatták a fejte­Borzalmas és halálos kimenetelű szerencsétlenség történt csütörtökön a reggeli órákban a keceli ország­úton. A helybeli zászlóalj egyik ke­rékpáros katonája tragikus véletlen folytán életét vesztette. A szerencsétlenségről munkatár­sunk a következőiket írhatja: A helybeli zászlóalj csütörtökön gyakorlatra ment Kecskemétre. A ke­rékpáros század alig ért a keceli útra, amikor a kerékpáron haladó katonák közül, a kecskeméti szüle­tésű Kovács János leesett kerékpár­járól és esés közben az országutra került. Az országúton haladt a ha­talmas katonai teherautó is. Я teherautó vezetője észre vélte a szerencsétlenséget, de már nem tudta megállítani a gépet és igy megtörtént a borzalmas sze­rencsétlenség. Я szerencsétlen katonán keresz­tül ment és borzalmas sérülése­ket ejtett rajta. Már holttan húz­ták ki a teherautó lalóL A zászlóalj megilletődve állta kö­rül Kovács János borzalmasan meg­csonkított holttestét. Rövidesen a vá­rosba is küldtek értesítést a szeren­csétlenségről és a katona holttestét városi kocsin a hullaházba vittek. Kováes János tragikus haláláról azonnal értesítették Kecskeméten la­kó szüleit. A tragikus eset ügyében, amely városszerte mély megdöbbe­nést és részvétet keltett, a katonai hatóság még nem fe­jezte be a vizsgálatot, amely teljesen tisztázza, hogy a bor-' zalmas eset hogyan következhetett be. A szerencsétlenül járt katonáit Heí* lason temetik el. Temetése katonai pompával szombaton délután 4 óra­kor lesz. , ; ; : ; j I ! ! ; J

Next

/
Thumbnails
Contents