Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1934-02-24 / 16. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE február 24 Hogy festett egy betyár irtás a XIX. század elején Lesipuskás betyárok és pandúrok közelharcának érdekes története A tizenkilencedik század elején, a dunántúli hegyek érd óval borított rejtelmes völgyei a legalkalmasabb betyárfészkek voltak. Be is fészkelték magukat ezen a vidéken az üldözött betyárok úgy, hogy veszedelmes fészkükből legtöbbször hosszé harcok s nem egyszer egy-egy önfeláldozó pandúr élete árán sikerült a bandát kiűzni s ártalmatlanná tenni. A pandurpuskát azonban soha nem volt szabad lábhoz állítani, mert szinte rejtélyes boszorkányossággal itt-ott újra előbukkantak. Hiába került egy-egy banda az akasztóiéra, mintha az akasztó- fáról elröppent »betyárlelkek« valahol az erdő mélyén újra testet öltöttek volnál, hol itt. hol amott, újra csak feltűntek. — Könnyebb az erdei gombát örökre kipusztitami, — dörmögték szikrázó szemekkel a vén pandúrok, — mint ezeket a léhütő zsiványokat. De volt is okuk a zsörtöíődésre, mert hiszen soha nem lehetett tudni, hogy mikor zuhan rájuk halátthozó suhintás- seíL Ebben az időben történt, amikor még egy tucat bitófa, — amelyről nemrég még fickándozó rablólegények csizmái potyogtak, — majdnem újonnan állt a vármegyeháza udvarán, amikor az országban legfélelmetesebb banda, u Juhász András hires bandája a »Pörköldi« csárda környékén ütötte fel a fejét. És híréhez méltó módon rabolta végig egész Tolna, vármegyét, úgyhogy emberélet kioltásától sem riadt vissza. ft rettegett pandúr Süveges Mihály csibráki pandurőr- mester volt abban az időben Tolna vármegyének legkiválóbb betyárüldözője. Hatalmas termetű, széúesváUu, csontos, acélosarcu, mindig komoly, szúrós tekintetű, keménnyaku magyar. De okuk is volt erre, mert roppant nagy ereje, félelmet nem ismerő bátorsága és bámulatos ügyessége az útjába kerülő betyárnak legtöbbször halált jéentfett. Nagy ereje dacára azonban azt az egyet mindig szem előtt tartotta, hogy: »többet ésszel, mint erővel.« — Amióta pedig Juhász András hires bandája a környékre vetődött — azóta még jobban! Nagyon jól tudta, hogy ez a tizenkéttagu hues banda sokkal keményebb pandurdió lesz valamennyi eddiginél, de azért törhetetlennek ezt sem tartotta. Betyárok a csárdában E!sá;rgult, avult írások bizonyítják, hogy Süveges pandurőrmester 1818. évben egyik novemberi alkonyaikor Gsib- rák alatt egy ismeretien vándoriparos- sa! találkozott. Ez a nagyon kopott külsejű, de pandúrral nyíltan szembenéző vándoriparos mondta el a p-m- durőrmesternek, hogy a »Pörköldi«-csár- dában egy beiyárbanda hordót ültetett csapra és mulat. Ez a beszélgetés nem sok ideig tartott. Az ismeretlen vándoriparos útját tovább folytatta, Süveges pandurőrmester pedig dús szemöldökét egy kicsit összébb rántotta s igen elgondolkodva, lassú léptekkel a »Pörköl di«- csárda féé indiait. Süveges őrmester a betyárszokásokat igen jól ismerte s tudta, hogy amikor a banda csárdában ül és hordót üttet csapra, ilyenkor a csárdához vezető jártabb útra figyelő őrszemet is állít a bandavezér. így aztán mulathat a banda emberi módon, tiszta szívből, nem pedig betyáros rettegéssel. ft meglepett őrszem A novemberi ködős délutánra lassan sötétség borult. Ahogy sötétedett, Süveges őrmester meggyorsította lépteit. Majd amikor a betyárposztot vélte közeledni, a nyiit útról az erdőbe tért, fegyverét lövésre készen tartva, lassúbb léptekkel folytatta útját. Amint igy, a sötét erdőszélén, a világosabb úttest felé figyelve, haladt: egyik utszé’i fatörzs mellett fegyveres embert vett észre. — A banda őrszeme, — gondolta Süveges őrmester s ugyancsak a. fatörzsektől fedetten, igyekezett közelebb jutni hozzá. Bizonyos, hogy a betyárok őrszeme is igen éber legény volt, mert észrevette az erdő szélén mozgó pandurőrmes- tert s fegyverével nyomban oda is lőtt. Süveges őrmester egyik fatörzs mellé lapult s nyugodtan célozva visszadur- namtotit. A banda őrszeme élettelenül fordult az utszéli árokba. ft öebeöüit pandúr A pandúrömesfer pár percig mozdulatlanul figyelt, vájjon nincs-e a közelben valaki, aki az elhangzott lövések zajára köze’edik? Nem látott Senkit, nem hallott semmit. — Úgy látszik, nincs több őrszemük, — gondolta Süveges őrmester, — amazok meg bizonyosan már a hordó feneke felé járnak. Azt hiszem, sikerült őket hurokra szedni, — sóhajtott megkönnyebbülten s pillanatok alatt az á:ok- ban hörgő őrszemhez futott.annak fegyverét, töltényét magához vette s újra eltűnt az erdőben. Hogy tovább figyeljen, haligatódzon, egy vastag fa mellé kuporodott. Csak most vette észre, hogy egyik lábszára zsibong és szivárog belőle a vér. — Eltalált a zsivány — állapította meg Süveges őrmester kissé meglepődve, arra azonban még csak nem is gondolt ,hogy jól fejlődő munkájának fele útjáról emiatt visszatérjen. Átlőtt lábszárát erősen bekötötte s mintha mi sem történt vo'na, folytatta útját tovább. Egy kis kerülővel útba ejtette a közéi Apponyi-birtokon lévő erdészlakot s az ott tartózkodó két erdészt maga mél-é vette és most már hármán indultak a »Pörköldi«-csárda fe’é. ft három segítőtárs Ahogy a csárdát megköze’itették, egy ideig félrehuzódva figyelték, hallgatódz- tak. Csend volt. A csárda környékén semmi nesz, a csárdából azonban énekfoszlányok, rekedt káromkodások, szilaj kurjamtások keveréke szűrődött ki a gyérvilágu csárda ablakán. — Csakugyan közel járnak a hordó fenekéhez, — súgta oda Süveges őrmester az erdészeknek, — a hangjukról ítélve, éppen elég ázottak arra, hogy könnyei elbánjunk velükSüveges őrmester most a csárdaépü- lettől távolabb eső tehenészlakhoz b- pódzott, a csárdás tehenészét is felkeltette, a betyárposzttól elvett fegyvert és töltényt kezébe adta б a most már háromtagú rögtönzött »pandurcsapatá«-nak kiadta az utasítást. — Abban a pillanatban^ amikor én a csárdába nyitok, — hangzott az utasítás, — a fegyvercsöveket valamennyien az ablakon átütitek, úgyhogy az összes üvegek porrá zúzódjanak, a többi az én dolgom. ft rajtaütés A rögtönzött pandursegédek jól ismerték Süveges pandurőrmestert s tadták, hogy ahol ő ott van, ott két-három belyár meg se kottyan. Bátran s örömmel siettek segítségére, mert hiszen a környéken bujdosó betyárbanda az erdészek, tehenészek é’etét is örökös rettegésben. tartotta. Minden igyekezettel rajta voltak tehát, hogy a bandát sikeresen lefüleljék. így is történt. Csendben, óvatosan topództak a csárda ablakáig. Süveges őrmester most fegyverét lövésre markolta és halált megvető bátorsággal, szikrázó szemekkel toppant a csárdába. — Ha’ál fia, aki mozdulni mer! — dörgött a hangja híréhez méltón, a pandúrok fegyverei az ablakon át halált jósolva meredeztek az ívsápadt, megdermedt betyárok felé. Süveges őrmester pedig Juhász András bandavezérre célzott fegyverrel intett a csárdásnak, hogy a csárda egyik sarkában heverő puskáját rejtse el, majd a kívül álló rögtönzött pandúrokat parancsolta beljebb s igy percek múltán a láncra fűzött banda tohorgasztott fővel lépkedett, bárányszé-idséggel indult oda, ahonnan nincs többé visszatérés. ft vármegyeházán Már éjfél is elmutott, amikor Süveges őrmester a bonyhádi szolgabiróság udvarába terelte a Iáncrafüzött betyárbandát. A hivatalos szobák ablakai sötétek voltak, a főszolgabíró lakásából azonban é’énk világosság szűrődött ki. Süveges őrmester az erdészek felügyeletére bízta a Iáncrafüzött betyárokat %ő pedig ruházatát megigazgatta, baI juszát nehéz öklével megtörölgette s bekopogtatott. ' Amikor a tágas terembe lépett, meglepődve ilátta, hogy a vármegye főszot- gabirái vannak együtt és hosszunyaku borosüvegek mellett vigan társalognak. Süveges őrmesternek most az a gondolata támadt, hogy visszafordul. Úgy gondolta, hogy nem illik ilyenkor je’en- tést tenni, nem illik a vármegyei urak békés mulatságát zavarni. Az urak azonban észrevették és asztaluk élé parancsolták. — Mifé'e eszte'.enség ez már megint, — csendült meg Jeszenszky báró, csibráki főszolgabíró hangja, — hogy ilyen koromjsötéi/ éjszakában is az erdőt má- iszod?... Szép dolog a bátorság, de ez már több annál!... Ez már esztelen vakmerőség. ft jelentés Süveges őrmester f*ő ífegysttmezeft- Eégge' hallgatta végig a jóindulatú kor- ho'ást, majd magát katonásan kihúzva, jéentetta: — Alázatosan, jelentem a tekintetes főszolgabiró urnák, Juhász András bandájától már bárki nyugodtan járhatja az erdőt, mert lámcrafüzve itt állnak az udvaron. Az urak összenéztek. Hihetetlennek tartották az őrmester jelentését. Egyikmásik arra is gondolt, hogy ennek a jámbor embernek az esze hibbant meg, hogy ilyen lehetetlenséget beszél. Jeszenszky báró azonban, mint az őrmester közvetlen 'elölj árója в aki őt igen jól ismerte, nem kételkedett. Parancsot .adott az őrmesternek, hogy ál itsa őket a szobába. És amikor általános ámu'fttra Süveges őrmester a Iáncrafüzött kilenc betyárt a szobába terelte, az urak valamennyien őszinte kézszoritással tüntették ki a példátlanul bátor és ügyes pandúr őrmestert. Amikor azonban ennek a példátlanul merész betyárfogásnak a részleteit kívánták megtudni, Süveges őrmester igen szerényen csak ennyit mondott: — Hát... valahogy elfogtam őket, jelentem alássan a tekintetes uraknak. Meg is lőttek, de elfogtam őket. Mert hát többet ésszé’, mint erővel, tekintetes uraim. Süveges őrmester nem mondott többet., nemi verte a mélát, — de ennék hírére a vármegye örök időkre megtisztult a bujdosó betyároktól Jön a 11 pengős japán bicikli A japán dömping le fogja szorítani a magas magyar gyáripari árakat A japán dömping bicikli betört Angliába és betört Németországba is. Angliában 45 pengőt kérnek a japán biciklikért. Az angol gépkereskedők társadalmi bojkottot és irtó hadjáratot vezetnek a japán áru élen s azzal akarják a közönség kedvét évenni a japán bicikli megvásárlásától, hogy ugyanaz a japán öiedetü bicikli Hamburgban csak 11 P 28 fillérbe kerül. Anglia nem meri kitiltani, mert attól tart, hogy Japán retorzióval él. Már pedig Angliának nagyobb érdeké vannak Japánban, mert tízszer annyi árut visz be Japánba, mint amennyit Japán exportál Angliába. Szinusz jóslata szerint júliusban feltámad Magyarország Szinusz mester, a népszerű, ismert jós legújabb jóslata szerint Magyarország még ez év júliusában visszanyeri régi, 1914-es határait. A mesternek ugyanis álmában megjelent Magyarország képe, sok millió csillag ragyogott benne. A térkép Budapest felett látszott szép napsütéses időben, ami körülbelül júliusnak felel meg. Az álomban fehér galambok röpdösték körül a térképet, amiből — a mester szerint — az következik, hogy békés úton jön meg a revízió. Adja a magyarok Istene, hogy ezúttal igaza legyen a derék mesternek. Hirdessen a Hely! Érlesiíőben!
