Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-12-12 / 99. szám

4 oldal KISKUNHALftS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 12 M6ZA1K Hogyan vitte magával a másvilágra Bölönyi József a pesti harangszót Megható história ez, amely olyan szép és olyan megható, mint egy régi sanzon, egy régi vers, egy régi Jókai-novella. Valóban: az uj fölctes- ur hasonlitott csak hiazafiságában és emberségében a kolozsvári intendáns­hoz: Bölönyi Józsefhez, aki immár évek óta alussza örök álmát a szü­lési kastély parkjában, 1 Garamszeghy uram, az uj föiides- № a maga eredeti módján állít el­lent a németnek. — Adót keli fizetni?! — mon­dotta — Hát túladok mindenen és nem lesz adóalap, az osztrák Be- zirker hiába kereskedik rajtam!... — A szivaromat, a dohányomat megadóztatja a finánc!? — mon­dotta tovább. — Hál nem füstölök, nem szivarozok, nem pipázok soha többé, de az én filléreimet nem lát­ja a sógor. Azután bezárkózott a kastélyába és tőle ugyan se adót, se jjHjetéH két nem igen látott azontúl a fiskus. Szakasztotton igy cselekedett Bö­lönyi József is, aki nagyszerű ma­gyar ur volt, Tisza István testi-lelki jöbarátja és barátja a magyar mű­vészetnek és a magyar művészek­nek is. Életének teljében: ver­seket és nótákat irt, költő volt és a dalait Bílaháné énekelte, meg ö maga. Mikor nótáskedvében volt: ál­la alá kapta a hegedűt és vendégei­nek mulatta tására a szilasi kastély fehér szálújába édes hangulatot te­remtett. Mint intendáns: országos hifiivé tette a kolozsvári Nemzeti Színházat, amelynek két nagynevű direktort adott: Megyery Dezsőt és Janovics Jenőt s olyan művészgár­dát nevelt, hogy büszke1 volt rá az ország. Színészeit Pestre hozták: be­népesedett velük a Nemzeti Színház, a Vígszínház, a Népszínház és a régi Magyar Színház színpada: ő maga, azonban csak vendégségben járt Bu­dapesten: a Hungáriában szállt meg mindig s még amikor országgyűlési képviselő lett, sem hurcolkodott fel végleg a fővárosba. Érdekes ember volt és csodaszép férfi. Nemes magyar típus: olyan fejjel, mint amilyen valamikor Rá­kóczi Ferencé volt, göndör hajjal, selymes fejkunkorodó magyar bajusz- szal. A figurája olyan egyenes, mint a (zászlórúd; nem látta azt meggör- biilni 'soha senki. Bölönyi József so­ha, senki előtt meg nem hajtotta a derekát. > Keményen tartotta magát akkor is, amikor Erdély elveszett, amikor a románok megszállották a Királyhá­gón túli országot. Akkor ő vállalta magára az uj foldesur szerepét: ő is bezárkózott szilasi kastélyába, sen­kit (sem fogadott, sehova nem ment, nem ismerkedett az uj úriakkal: re­mete életet élt teljesen. De hogy mégis összeköttetése ma- I radjon Budapesttel és Magyarország- f göl: hozatott magának egy remek rádiót és azt felszereltette a dolgo­zószobájába. Azontúl aztán a pesti I rádiót hallgatta mindig. Betéve tud- ; la a műsort és pontosan megmondta, hogy a déli harangsző, amelyet az • Egyetemi templomból közvetítenek s ' amelyet végig hallgatott mindig: ! hány harangülésből áll. Odaült az j apparátus elé és mintha csak imád- j koznék: összekulcsolta a kezét és ! ájtaíosan hallgatta a, harangozást ! így tett hosszú évekig, amíg csak egyszer véget nem1 ért földi élete; elköltözött az elárvult Erdélyből és földi tetemét a szilasi kriptába te­mették. Amikor pedig közeledni érezte ha­lálát, maga mellé hívta a feleségét, gyöngéden megfogta fehér finom ke­zét és előzékenyüké szólt hozzá : — Kedves párom, Ferike, én jó urad voltam mindig és sohase kö­zeledtem hozzád olyan kéréssel, a melyet nem teljesíthettél. Nedeczky Ferike könnyes szemmel bólintott igent a megható szavakra; Bölönyi József pedig folytatta: — Most azt kérem tőfed1, hogy ha meghalok és eltemetnek a kastély kertjének végébe, a családi kriptá­ba: állíttasd Oda mellém a rádiót és amíg csak egy magyar él itt: minden délben indítsa, meg a rá­diót, hoigy a pesti harangszó ott zug- joh felettem a csend birodalmában. Bölönyiné hűségesen teljesítette is ezt az utolsó kjvánságát és most, hogy ő maga is elköltözött e földi spralömvölgyből: végrendeletében meghagyta, hogy a pesti EgyetemS- tempjlOm harangjait szólaltassák meg a szilasi kriptában mindén időkben mindörökké... Hogy tejljes legyen ez a történet: el kell mondani azt is, hogy Bö- tönyi Józsefné, Nedeczky Ferike, De­ák Ferenc unokahuga végrendeleté­ben je|entős összeget hagydmányo- zott a budapesti Nemzeti Színháznak. Bölönyi József pedig mindennap hall­gatja a más világon is a pesti ha­rangszót. Olyan szép ez, mjní egy középkori sanzon, mint egy régi vers, mint egy Jókai-novejla. ндш д VIUMORMN A háborús idők — tele tarka képekkel A háború zúgó vihara még mindig tombol. Események, iz­galmas hírek keltek a nagy' világégés folyamán. A Heljri Értesítő ezeket írja: — ÉlefbeiiépSetik Halason a pefróbum jegy rendszert. Értesülésünk szerint a vármegyei alispán r^ndeleto leérkezett városunkhoz, ame’y kötelezővé tette a petróleumra nézve is a jegyrendszar életbeléptetését. Ennek folytán ezután már petróleum is csak a Közélelmezési Hivatal által kiosztásra kerülő jegyek eJenében lesz beszerezhető és igy váro­sunkban az eddigi liszt-, kenyér- és ] cukorjegy mellé a petróleumjegy fog i sorakozni. Mint értesülünk, február ha­vában jegy nélkül petróleum már a ke­reskedések által nem szolgáltatható ki. Értesülésünk szerint a petróleum vám­sunkba még nem érkezett meg és ezért késik a jegyek kibocsátása is, amely petróleum nélkül csak inkább bosszúsá­got szerezne. Városunk agilis és figyel­mét mindenre kiterjesztő polgármestere minden tehetőt elkövet, hogy a petró­leum minél gyorsabban megérkezzen vá­rosunkba és nem kicsinylendő tevé­kenységet fejtett ki a fe’sőbb hatóságok­nál, hogy városunk nagyobb mennyiségű petróleumhoz jusson és kilátásunk van arra, hogy rövidesen nagyobb mennyi­ségű petróleumhoz is fogunk jutni. A mai nehéz szállítási viszonyok között rettenetes akadályokkal keli megküz­deni, de megnyugvásunkra szolgálhat hogy a hatóság ez irányban is lelkiis­meretesen terjesitette kötelsSégét és igy a késederem nein rajta múlik'. — Nem akadt jelentkező a választójogi vizsgára. Tudvalevő, hogy azoknak, akik megfelelő iskolai képzettséggel nem bír­nak, a választói jog elnyeréséhez irás- olvasási vizsga szükséges. Halason az Írás-olvasási vizsgát Silling Ede polgár- mester február 19, 20 és 21-ére tűzte ki. Dacára a törvényes időben az újságok­ban és falragaszon közzétett hatósági hirdetménynek az írás-olvasási vizsgára nem jelentkezett senki. Egy jelentkező akadt ugyan, akiről aztán kiderült, hogy a bizonyítványnak már birtokában van. Ezek a tények amellett szólnak, hogy a háború alatt, amikor a férfi lakosság legnagyobb része távol van, az irás-ol- vasási vizsgának nincs semmi célja. — A halasi határ és a környék rémi*# elfogták. A halasi határban és a kör­nyékbeli községekben egyidő óta napi­renden voltak a rablások. Mindinkább bizonyosnak látszott, hogy Halas, Fél- egyháza és Kecskemét környékén egy jól szervezett rablóbanda működik. Hó­napokig nyomozott a környékbeli csend- őrség a halasi csendőrséggel egyetértve a betörőbanda után, mig most sikerült ártalmatlanná tenníök. A rablóbanda ci­gányokból állott s bebizonyult, hogy a halasi határban a legtöbb betörést ők követték el. ők raboltak a bócsai tanyá­kon is. Többek között Szél Antal bó­csai tanyájára is betörtek. Itt azonban a gazda és háznépe fegyverrel álltak ellen s csakhamar elriasztották a vak­merő rablókat, akik közül, amint utólag kiderült, Kolompár Stefán megsebesült és most ismeretlen helyen várja a gyó­gyulást. A soltvadkerti rablásoknak is lök a tettesei. Schvarcz Mór Halason is ismert soltvadkerti malomtulajdonos la­kásába is ők látogattak el, ahonnan több ezer korona értékű ezüst asztali ékszert vittek el. A betörés után Schvarcz gőz­malmát is feltörték. Onnan való mene­külésük után az üldöző rendörök és a szerzett zsákmánnyal menekülő cigányok között valóságos csata fejlődött ki. De akkor sikerült megmeneküiniök. — A halasi katonák üdvözlete. Egy csapat halasi katonától kaptunk a mai postával levelet, amelyben írják, hogy a harcok közepette sem tudnak megfe­ledkezni városunkról. A román harc­térről a 7-ik huszárezreű 4. századá­nál szolgáló halasiak: Szűcs Béni, Far­kas József, Úri Sándor, Németh Pál, Babó Imre, Gál Lajos, Babó Sándor, Gyemizse Balázs, Horváth Balázs; — a Doberdói fensikról; Vörös Balázs, Döm- sik János, Sziráczki Sándor, Elő Sándor, Banga Sándor; — az orosz harctérről Svéda Benő és társai; — Galíeziából Darányi Imre, Balázs Mihály, Kátai Sán­dor; — Wolhyniából pedig Kiss Péter Antal üdvözlik a halasiakat. Azt írják többek közt nekünk, hogy az utóbbi idő­ben a halasiak közül alig esett el va­laki, a legtöbb megsebesül, vagy hadi­fogságba jut. I — Halasiak a romám harctéréin. A ro­mán háború kitörésekor a román harc­térre különböző ezredekkel sok halasi katona1 került. Onnan kapott most szer­kesztőségünk több halasi katonától le­velet, akik Írják, hogy a lehetőséghez képest jói vannak. A 19-ik huszárezred egyik gépfegyverosztagánál a következő halasiak vannak: Ternyák Pál, Csernus Dániel, Bóza Sándor, Amán Gyula, Né­meth József, Szarnák József, Ruzsányl János, Radócz Mihály, Tóth Miklós,i Vén József, Sági Gábor, Pámyik Jó­zsef, Becskay András, Táncos Gábor és Tóth János. Romániában, Braila városá­ban vannak: Váczi Pál és Nagy Tyukos István halasi katonák. Sok halasi van még a 4-ik honvédhuszárezrednél is. Egri mintára akarják Halason is megszervezni a szegényügyet Az „egri norma“ alapítása — Levél a szerkesztőhöz — A szegények testvére, anyja, leányai, j sőt orvosa és vigasztalója a Szegény- gondozó Nővér. A beteg, elhagyott sze­gényt gondozni, ápolni kell. A Nővérek az egyedül álló szegény lakását rendbe- hozzák, a férgektől megtisztítják, ki- meszeüik, kicsinosítják, a szegény fehér­neműit kimossák, megfoltozzák. Semmi sem tartja vissza: a Nővéreket áldozatos munkájuktól, mert mindegyikük érzi a feladat magasztosságát. Munkájuk nyomán a szegény csodá­latos átalakításon megy keresztül. La­kása, amely azelőtt csak odúhoz volt hasonló, tisztes polgári lakássá alakul át, rongyai ©"tűnnek és rendesen felöltözött öreg lép elénk. Ez a szeretetteljes gon­doskodás kivetkőzheti a szegényt rossz tulajdonságaiból s csendes, megbékéllt öregségben é’.i napjait. Ejz a gondoskodó, aggódó és féltő sze­retet elkíséri a szegényt egész életében. Ott áll akkor, almikor a környezettanul­mányt elkészíti s annak rovatait a sze­retet me’egével tölti ki, ott áll a segély megállapításánál,, a segély felhasználásá­nál; a gondozást ellátja, betegségében ápolja. Ott áll a halálos ágyámáf is, le- simítja a ha! ál verítéket a szenvedő sze­gény arcáról, kezét a kezébe veszi s oly szeretette! beszél hozzá, mint a gyermek szüleihez szokott beszélni- Gondoskodik az utolsó lelki vigaszáról s kikiséri a temetőbe is. A szegény érzi, hogy ál­landóan ott van mellette ,egy segítő kéz, amelynek simogatása soha sem lesz keményebb, amelyre mindig bizton számíthat s lelke mélyéről őszinte hála tör felt a jótevők felé. Ez a hivatásos szegénygondozás! A Szegénygondozó Nővér feladata azonban nem merül ki a szegénygondo­zásban. Munkája közben állandóén van gondja arra is, hogy в szemérmes sze­gények, akik nem mernek hatósági tá­mogatásért fordulni a hivatalhoz, szin­tén a segélyezettek sorába kerüljenek. Tehát gondoskodnak azokról is, akikben a szeméremérzet nagyobb, mint az élet­hez való ragaszkodás. A segélyezettek egy újabb csoportja kerül igy hatósági gondozásba, akikről az Egri Norma be­vezetése előtt gondoskodás nem történt. Az adománygyűjtő hölgyek szervezé­sében szintén tevékeny részt kérnek (magúknak a fái adhalat'an Nővérek. Leg­többször személyesen kérik fel a jószi- vü s a szegényügy iránt érdeklődő

Next

/
Thumbnails
Contents