Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-11-28 / 95. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE november 28 halfáira ítélik a gépeket, egye­lőre nem akarják ezt tudomásul venni. Nem látják be, hogy a pusztítás után pusztulás követ­kezik. J .j j. ; ! , I. i фффф hírek a katolikus EGYHÁZBÓL Tanyai szentmisék. December 2-án Göböljárás és Felisöbalota, dec. 3-án (hétfő) Alsóbak)ta, dec. 6-án (csütör­tök) Eresztő, dec. 7-én Alsózsana. December 2-(áín, vasárnap nagymise után féli 11 órakor a kiskunhalasi lkat. hívek népszövetségi csoportjjaj díszközgyűlést tart az Önképző Kör nagytermében. A diszgyülésen felszó­lalnak: Korodi Katona János orszs. gyűlési képviselő, dr. Bendy Nándor és Borién Ferenc népszövetségi tit­károk, továbbá Verseghy Károly, az Áctió KatoÜka titkára. A gyűlésre nemcsak az összes tagokat, de az összes katolikus f érfiakat is Szeretet­tel meghívja és várja az elnökség. ФФ V» — Az Iparos Dalkar vasárnapi tea­estélye iránt máris nagy érdeklődés nyilvánul meg. Jelentkezni a Dalkar nő- és férfikari tagjainál elhelyezett aláírási iveken lehet. — Értesítés. A Jótékony Nőügyiét december 3-án délután 5 órakor mi­kulás-délutánt rendez a nöegyleti óvoda helyiségében, melyre a tagokat vendé­geikkel szívesen látja az emökség. ' — Még nem dóit el, hegy kik kerül­nék be a megyebizottságba a keres­kedők és iparosok kőzüL Halason vasár­nap tartották meg a közgyűlési terem­ben az érdekképviseletek által a me­gyebizottságba küldendő tagok válasz­tását. A szavazás során a kereskedők­nél leszavazott 250-bÖi 133, 625 iparosból pedig 30. Kereskedők részéről a je­lölt Weisz Ignác, iparosok részéről Kiss Illés Antal volt. A szavazásnak azt az eredményét a Kamarának küldték meg', | kísérték. Felhívás a frontharcosokhoz! Fe.hjvom a világháborúban résztvett volt frontharcosokat, hogy a folyó évi december hó 2-án délelőtt fél 12 óra­kor az Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportjának megalakulása tárgyá­ban a város közgyü ési termvében tar­tandó a'akuló közgyűlésünkön megje­lenni Szíveskedjenek. Kosztolnyik Kálmán vezetötítszt. Anyakönyvi hírek — November 18. — november 25. — SZOLETTEK: Koh-mann Konrád és Lendér Julián- nának Konrád nevű fiuk. Batiz Károly és Tóth Teréziának Károly nevű fiuk. Gyuris Mihály és Nagy Magdolnának. Ilona nevű leányuk. Rolcsik Károly és Kardos Rozáliának Klára nevű leánnyuk. Maruzsa Antal: és Harczi Juliannának Ferenc nevű fiuk. Kis János és Bakró Nagy Te.ézic'nak iona nevű leányuk. Vig Ferenc és Oláh Etelkának István nevű fiuk. Csontos János és Károly Juliánná Máriánnak Juliánná nevű leá­nyuk. Kämmerer József és Sándor Er­zsébetnek István nevű fiuk. Csapi Imre és Hegyi Etelkának Etelka nevű leányuk. Farkas Lajos és Monda Jolánnak Lajos nevű ,fiuk. Bor Balázs és Szabó Galiba Juüánnának Balázs nevű fiuk. Forgó Imre és Vlasies Jolánnak Jolán nevű leá­nyuk. MEGHALTAK: Hudák Balázs 2 hónapos korban, Báj- rány Józsefné Tállér Etelka 23 éves, ; Miklós Balog Benő 2 éves, özv. Grün- j vald Ignácné Klein Jetti 78 éves, Bánó . Ferenc 25 éves, Vincze Farkas 79 éveis, Tegzes Istvánná Szentpéferi Terézia 81 j éves, Berki Istvánná Bikádi Ida 82 éves ! korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Paistrovics János Berta Erzsébettel. Künké Dezső Benedek Emerenciával. Rácz Mátyás Kolozsvári Eszterrel. Pin­tér József kevermesi lakos Pál Jusztiná­val. Török Ferenc Tegzes; Eszterrel. Nagy Czirok Károly Lehőcz Juliannával. ^мдмдиш1ит—11 ancva rest varmegyebot befut и me gye minden részéből lezajlott választá eredménye. Ezek összeszámíálása utáí kerül nyilvánosságra, hogy kik kerülte! be a megyebizottságba. — VeÜtetiképes előadás. Vasárnap é: minden vasárnap délután 3 órakor i feCSővárosi állami elemi iskolában veti tettképes előadást tartanak, melyre min denkit szívesen lát az igazgatóság­Újabb 3 évre bérbeadja a varos a helypénz szedési jogot A városházáról к özük: »Kiskunba!!'?: város piaci és vásári Jielypénzszed £5 jogának bérlete december 31-én /ejár Azért a város újabb három évre a pi­aci és helypénzszedési jogát bérbeadja és a bérleti feltételek a város jegyzői hivatalában a hivatalos órák alatt meg­tudhatók. A bérletre vonatkozó zárt { írásbeli ajánlatok december 5-én, szer- f dán délelőtt 11 óráig nyújthatók be a város iktató hivatalába. Az ajánlatok j ugyancsak azon a napon déli 12 órakor j fognak febontatni.« — Я megrögzött börtönlakó betört egy feJsősziáHáSi tanyába. Szombaton délelőtt Felsőszálláson Modök István tanyáját kifosztották. A gazda a fe­leségével a hetipiacon a városban volt és hazatérve fedezték fel a betörést. A gazda utánanézett, hogy ki lophatta el a hiányzó holmikat, j ki volt a betörő és maga kezdett kutatni a tanya körül. Az egyik kö­zeli kunyhóban rá is bukkant a tol­vajra, ‘akinél ott voltak az ellopott holmik is. A betörőt a gazda és a felesége a halasi csendőrségre kí­sérte. Kiderült, hogy a betörő Fi- cza Mihály szanki lakos, aki a ka­locsai törvényszéki fogházból való szabadulása után hazafelé tartva, tört be a tanyába. A tolvajt letar­tóztatták és a 'kalocsai ügyészségre HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Krausz József tonal lakos Blau Borbá­lával. Mityók József Puskás ViktóriávaL Hegyes Alajos Mészáros Máriával. Ki- rály Gy. János Dózsa Mária Etelkával. Zsagmond József Csesznok Rozáliával. Harnóczi János Nógrádi Jolánnal. Terbe Dezső Tóth, Rozáliával. Bata András Lukács Veronikával. Becze Károly Na<*y Czirok Erzsébettel. Sebők Benő Csábi Juüánnával. Csábi Mihály Sebők Erzsé­bettel. Sándor László Fekete Zsófia ke­celi lakossal. Babó Antal Zseni Eszterrel. Tallér Lajos Dicső Máriával. Mészáros Pál Acs Margittal. Windecker András bócsai lakos Sztancsik Ilonával. Hor­nyáé Elés .kiskunmajsai lakos Csete P. Annával. Smidovies Péter Brecska Jo­lánnal. Bögyös Sándor Horváth Borbán la fülöpszáliási lakossal. Terbe JDezső Tóth RozáüávaL Halast gabonaárak November 27 Bu7a 80 kg»os 14’20 P ROZS: 10-20 P, Агра: 12'20 P, Zab : 11 '50 P, morzsolt Tengeri ó t 950 P, csöves Tengeri: 7‘20 P. Ferencvárosi sei resvásár. Arak koDnyü sertés 58—64 közepes 70—72. nehéz 81—82 fillér. Halló! Szíveskedjék előjegyezni Grünwald Zsipond építő és tüzelő­anyag telepe Kiskunhalas, Holló ucca 1. Tel efon: 58­Felelős szerkesztő és Idadó: PRAGER JANOS A SZEGÉNYLEGENY MEGTERESE REGÉNY Folytatás 4 Az asszony lelkében vészes sejtelem ébredt föl, megrémült és sikottva kiál­tott az emberre. — Teremtő egy Isten! Mit akar kend velem? Az ember nem sízólt egy hangot sem, arca fenyegetővé, zordonná torzult s a kendőt hirteen az asszony nyaka kö­rűi .csavarta. A szerencsétlen térdeire rogyott — Bö-dogságos szűz! Kend engem meg akar ölni! — kiáltott rémülve s mindkét kezével a kendőhöz kapott — megunt, megutált kend s el akar ölni. Az ember nem látott, nem hallott! többé, csak rossz szive suga lása beszélt leikéhez s mint egy prédát ragadó fene- vad, görcsösen nyu’.t az asszony hófehér nyakához, egy hurkot vetett a kendőn, azután végénél fogva összehúzta az asz- szony nyakán. Az asszony még egyszer sikoltott. — Teremtő szent Isten, irga'mazz, kegyelmezz, lelkemnek. Azután kezeit, lábait rángatta rémül­tében. Kiáltani nem tudott, csak nyö­gött. Nem birt semmi erővel tehetetlen­ségében, egy ily erős ember ellen. Az ember felemelte és a fa ágához kötötte a kendő végeit Azután nem mert többé az asszonyra nézni, nem akarta látni a földuít vonásokat, elfor­dult s megrettenve a kínos hörgéstől s egy iszonyú roppanástól, melyet háta mögött hallott — az erdő megforgptt szemei éőtt, — futásnak vettle magát, hátra sem nézett többé és szaladt, míg az erdőből ki nem ért. Még itt is úgy vélte, mintha súlyos léptek üldöznék, pedig szive dobogása volt az, melyben a létek furdalása csi­nálta azt a különös zajt. A szél, mely eddig csak sivalkodott, most nekibödült egyszerre, verte, zúzta egymáshoz a fák jégcsapjait. Egyszerre egy nagy recsegő roppanás hallatszott. Az isteni kéz megfogta azt az ágat, melyen a szerencsétlen asszony az étet és halál közt küzdött, — megzúzta a fákat, egymásután széjjel csapdosva szé’-ostorával és innen witte az ostort tovább-tovább a gyilkos üldözésére. П. A vashaimi csárda egy kidölt-bedőlt oldalú rozzant csárda volt, tetejét az idő viharjai össze-vissza rongálták, a szarufák végei az ég felé meredeztek, a szuette gerendákat már csak úgy bírta tartani dü'edezö fala, hogy min­den oldalról meg volt támogatva. A tapasztok oldalairól mindenütt te himlőit Olyan kinézése volt, mintha meg lett volna átkozva. Az az emberi kezektől örök időkig fennálló ősemléknek hányt kunhalom, melyre építve volt, ha be­szélni tudott volna, elmondta volna a hősies, dicső napokat, melyeknek ő az egyedüli emlékoszlopa. Regélt volna párducos leventékről, a dicső nemzet^ j harcairól, mélynek ő egy történetbetüje; | i azután panaszkodott vo'na, hogy a há- | j láttán nemzedék így megszentségteteni­I tette. A vashaimi csárda a legrosszabb hir- í ben állott a vidéken. Aki egyszer kü­szöbét átlépte, hogy éji tivornyáiban részt vegyen, meg volt bélyegezve в, világ előtt, mert mindenki tudta, hogy a vashaimi csárda a betyárok mulató ta­nyája. i A csárdánál még siralmasabb állapot­ban volt az istálló. Fél vége le volt már rogyva, a másik vége pedig szin­tén hajlandóságot mutatott e rossz példa utánzására. Dacára mindezeknek, szabadalmas : Nagykörös varosa mégis talált egy oly j világról lemondott telket, aki a csárdás- jj Ságot magára vállalta. A csárda sem sokat törődött a vele gorombáskodó idővel, a széllel, mely kénye-kedvére pusztította, az esővel, mely szétmosni igyekezett: meghúzta magát zilált fedele alatt, mint valami rongyos bundában s kéményével kévé- j lyetn füstölve, mindezt fel sem látszott \ venni s míg egyik ablakával a végtelen pusztaság fete pislogó fényt vetett, má­sik ablakával, mint egy behunyt szem­mel gúnyosan. hunyorgatott az éjsza­kába. A messze pusztából, a besssnyői ta­nyák felöl, egy lovas ember vágta­tott nagy sebesen, meg sem állva, meg sem pihenve, mint vad, melyet haj- I tok űznek, egyedül tova jószántára bízva magát, mely ösmeri a homokbuckák legkisebb hajlatait is, mely bátor és nem ijed meg az éj némaságától; hol árkot találó nem botlik meg benne, ha­nem könnyedén átalszöki; ha a sarkan­tyú legkisebb érintését érzi, uj tüzet, uj erőt nyer s mint egy láncait elté­pett sárkány, repüli; tejét Bzügyébe vágja, neon néz tüsköt-bokrot, meré­szen rohan, mintha ő felé is biztatóiag mosolyogna az a kis fény, mely az éj hamvas ködén keresztül a hó fehér lepte fölött lebegni látszik. A lovas nem nézett utat, nem nézett semmit, csak azt a pislogó kis fényt nézte, az vonzotta őt, az csalogatta ide olyan messziről, az sürgette s alig­várta, hogy odaérjen. Amint odaért, még le sem szállt jó­formán, már ölelő karok kulcsolták át derekát, szenvedélytől égő ajka for­ró ttak ajkaira. Kacagott, hahó tázott a csárdás lánya örömében, megcsókolta még lovát is, mely oly messziről ide hozta neki; a világért sem engedte, hogy ő vezesse be, a lány látta ed- min­dennel, abrakkal, szénával; azután nem hagyta megpihenni sem a várva-vártat, erőteljes, gömbölyű karjaival nyakába csimpeszkedett, majdnem megfojtotta öleléseivel, befurakodott a bunda alá, forró kebléhez szorította, arcát, sze­meit (Jüzes csók záporral borította el. Nem bírt magával, keble duzzadt a kéjes érzet hullámzásától, nevetett, ka­cagott folyvást. Ilyen szerető kellett a (betyárnak, ilyen szenvedélyes lány, kinek égő csók­jai kifogyhatat anok, kinél: lázas ölelései nem pihennek, egy ilyen szenvedélyes lány, ki nem nyögdécsel, nem turbékol, hanem kacag szeremében. Ilyen szerető kellett a betyárnak, nem szelíd szép asszony, kinek csókjai gyöngék voltak, lágyak és nem forrók s kinek ölelése könnyű volt, mint a pehely, oly gyenge, hogy alig érezte. (Szombati számunkban fofyttfrik). Nyomatott a Helyi Értesítő Lapvállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents