Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1934-10-20 / 84. szám
október ÍO KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal TOLL és TINTA EGY 12 ÉV ELŐTTI GYILKOS---------------------------------------------SÁGI BÜNPERT TÁRGYALTAK Emberek, mint a darumadár, TOTMJpJLlV avagy esküvő mezítláb Közel öt ven. tanú vonult fel azon . lainé tanú szerint ö aznap éjszaka Ennék az ifjú párnak nem kellett azon tömje a fejét, hogy milyen feltűnő furcsaságok között mondja ki a hol tömi glan -holtomi giant. Nem ültek fel repülőgépre, nem eveztek ki a tenger háborgó hullámaira, még görkorcsolyát se kötöttek a lábukra, amint ezt Amerikában az utóbbi időkében meg szokták tenni a párok. A debreceni anyakönyvi hivatalba csak úgy mezjtlábasan, mint a darumadár, vonult be a fiatalember és a piruló leányzó. Annak rendje-módja szerint elmondták szivbéli kívánságukat: ők bizony házasságot szeretnének kötni. Az anyakönyvvezető kicsit elgondolkozva nézte a fázós lábakat. Tekintettel az őszi időre, bizony csak piro sakJkékek voltak azok a fiatal lábak, pedig nagyon is igyekeztek a boldogság szigete felé. Hiszen az a szerencse, hogy ebben a tündérker't- ben azok is megtalálják, amit keresnek, akik mezítláb vonultak be. Az anyakönyvvezető megkérdezte a fiataloktól, hogy hol vannak a tanuk? Restelkedve vallották be, hogy tanukat nem hoztak magukkal, mert nekik nincs miből megvendégelni még magukat sem, nemhogy a tanuknak adhatnának esküvői ebédét. A felvilágosítás után, hogy tanuk nélkül nem lehet ám házasságot kötni, nagyon elszomorodlak. Beváltották, hogy forrón szeretik egymást. Ezért nagyon kérik, mégis csak eskessék meg őket. Az anyakönyvvezető be- szólitotta az egyik rendőrt, az szerzett maga mellé egy másik rendőrt és ezek Után megtörtént egy olyan esküvő Debrecenben, aminő még soha. Sok mindent láttak már a debreceni városházának a falai s az a Nagypiac tér, ahol a városházi áll, a tárgyaláson, melyet a bajai törvénye j szék Linzer tanácsa folytatott le : Tompán abban a gyilkossági bűnügyben, melynek áldozata Ifkovics Balázs tompái legény volt, akit egy korcsmái verekedésből kifolyólag a Stefanovics-féle vendéglőben meg- szúrtak és reggelre virradva, holttan találták a korcsmától 100—120 lépésre húzódó vasúti töltés oldalában. Ebben az ügyben a halasi rendőrség is folytatott annak idején nyomozást a gyilkossági ügy részleteinek tisztázására. Az esetet az tette rejtélyessé, hogy a holttestet, olyan állapotban találták, mely azt látszott igazodni, hogy az nem ott halhatott meg, hanem úgy vitték oda azok, akiknek meggyilkolásához közük lehetett. A sorban felvonuló tanuk valo- másajra — a vádlottak Fenyvesi Ferenc, Stefánovjcs József, Lajos, Mb hály és Czombos Lajos — ném tesznek megjegyzéseket. És a tanuk sorban felvonulva elmesélik a tizenegy év előtt történteket. i A legterhelőbb vallomást Tukacs Ferenc tette. Mint vallomásában előadta, leányai aznap resztvettek a korcsmában rendezett táncmulatságon, ők mesélték, hogy a vádlottak megverték Ifkovics Balázst ,akit aztán a korcsmáros bevezetett egy külön szobába. Hogy itt mi történt, azt ő nem tudja, de meglepetéssel értesült másnap arról, hogy Ifkovics Balázs holtteste a 101. számú őrház vasúti töltésén fekszik. Horváth Ankét-három alakot látott a vasúti töltés irányában, amint valamit cipeltek, ő azt hitte tüsköt visznek. A tanuk nagyrésze a korcsmái verekedés részleteiről tesznek tanúvallomást és arról a jelentésről, hogyan került Ifkovics Balázs a titokzatos szoba helyiségébe. A tanuk közül mindössze ketten: Jambik Mihály és Kuczur Péter állítják, hogy Ifkovics Báázs később a szobából eltávozott. Ifkovics Máté, a meggyilkolt bátyja azt vallotta, hogy öccsének arca lé volt mosva, hiszen fejsérüléseitől előzőleg véres volt, ugyanúgy vall Pátyerkó Józsefné is. Dr. Winkler OsZkár községi orvos szerint, aki a boncolást végezte, Ifko- kovics Balázst egy szivszurás ölte meg. A törvényszék még egész sorát hallgatta ki a tanuknak, akik á tizenegy év előtti eseményekre vonatkozólag apró részletek megvilágításával adják képét a történteknek. Egyöntetűen vallják, hogy a meggyilkolt legény holtteste úgy kerülhetett arra a helyre, ahol meglelték, hogy oda vihették, mert annak meggémberedett holtteste ezt a látszatot köttette. A törvényszék a kétnapos helyszíni tárgyalást megszakító tta s annak folytatását november 19-ikére tűzte ki Bajára, amikor is előreláthatólag ítélethirdetésre is sor kerül. Az egyik vádlott védője dr. Mészöly Dénes. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT Hogy élnek az orosz foglyok Halason századok során résztvett az idők változatos forgandóságában, de olyat még nem igen látott, hogy egy fiatal pár mezitljáb menjen az esküvőre. Pedig tele vannak ám a cipőgyáraknak a, raktárai a finom cipőkkel., Bőr is volna éppen elegendő a, bőrgyárakban. Még panaszokat is hallunk, hölgy el kell bocsátani a munkásokat, mert nincsen keletje a lábbelinek. Hogyne volna, hogyne lehetne, mikor a fiatal párok mezítláb mennek el az esküvőjükre és így indulnak el az uj élet felé. De sok kisebb-nagyobb gyerekláb toporog, szaladgál körülöttünk az uccákon, az iskola felé mezítlábasán. Milyen örömmel, milyen szívesen vennék meg nekik a jó meleg cipőket, amikor már bekopogtatott az ajtón az esős ősz is. Hanem a cipőgyárak még mindig nem tartják elérkezettnek azt az időt, hogy a szegények által is megfizethető áron hozzák forgalomba a jó lábbelieket. A kopogós, kényes cipellők ott ülnek elérhetetlen messzeségben a kirakaton belül. Néznek fenségesen a mezitlá- bakr-a. A mezítlábas menyasszonyra és vőlegényre. Azt mondják körülöttünk minduntalan, ki kell tartani, ösz- szeszoritott fogakkal szenvedve tűrni, bizakodva és haladni a jobb jövőnk felé. Egy kicsit mégis csak nehéz, különösen azoknak, akik ilyen mezítlábasán indulnak el a jobb jövő felé, az esküvőre. Azért mégis nekik van igazuk. Tudnak hinni és tudnak bízni egymásban, a fiatalságukban mezítlábasán is. A cipögyá- rosoknak azonban nincsen igazuk. Hirdessen a Helyi Értesítőben! A világháború egyik jejlteg- z»te;sége volt az is, amikor kezdtek megérkezni az orosz hadifoglyok az egyels magyar városokba, így Hasisra is eljutottak, később pedig őket munkára fogták. Ezekben a napokban jelent meg a Helyi Értesítő hasábjain az alábbi cikk. Egyre nagyobb számban fogla1 kozta tják Halason az orosz foglyokat. Szinte már megakadna a munka nélkülük ; lassanként hozzátartoznak a lomha járású, jól megtermett orosz foglyok a halasi gazdaságokhoz. Engedelmesek, szófogadók a foglyok. Rossz tulajdonságuk, hogy élnek-haí- nak a pálinkáért s még a közönséges spirituszt is élvezettel innák, ha hozzájuthatnának. Pálinkáért odaadják minden értéküket. Legutóbb a hatóság |áiltat részükre juttatott ruhákat adták el. Nemrégen pedig a rendőrség kénytelen volt az összes halasi korcsmárosoknak és italméré- seknek megtiltani, hogy az orosz foglyoknak italt szolgáljanak ki. E sorok írója többször felkereste a foglyokat, hogy megtudjon jellemző dolgokat az otthoni állapotokról. Nehezen ment. A legtöbb csak oroszul tud. Aki pedig valahogy németül is beszél, az nagyon bizalmatlan. Nagyobb részük rendkívül, primitiv, csak a nagy szélsőségek hangjait érzi és beszéli — kezdlet’tege- sen. Nehéz ezektől valamit megtudni, amit el js hiszünk:. Fürge, alacsony, beszédes orosz katona az egyik. Értelmes, könnyű felfogású. Führer volt a hadseregben. Megszólítom; ■ — Mikor fogták' el? — Tavaly augusztusban Zalescy- I ltinél. Bizony uram, már egy év óta . vagyok itt. Szeretnék1 már hazamen- 1 ni. Békéről még nem beszelnek? j — Még nem. De nem is vagyunk i messze tőle. Szerbia már nemsokára teljesen meg lesz hódítva; ami bizo- , nyara a háborúra nézve nagyobb változást idéz elő. — Kozák nincs közöttük? —- Nincs. Azokat nem szeretjük1. A fogolytáborban is kevés van. Ha valamit nem úgy csinálunk, mint kellene, rögtön ránk eresztik őket. A kozákok sem mind rosszajk. A doni kozákok például éppen oJyaji földművesek, mint mi, csak éppen, hogy lovaskatonák. De a cserkeszek á Kaukázusból, azok kegyetlenek. Hatalmas, erőteljes szép fiatal férfi, aki következeik. Állítólag tatár. Semmiféle éles mongol vonás nincs rajta. — Van felesége? — Van. Héthetes házas voltam, amikor kitört a háború és elvittek katonának. Azóta nem tudok hazulról semmit. — Rossz a háború? í — Persze, hogy rossz. Az a sok ágyúgolyó borzasztó. Egy harmadiknak hét gyermeke van otthon. Miklós cár arc, szomorú szemekkel. Soha sem mosolyog. Nagyon szeretne haza írni, természetesen rögtön felajánlottam segítségemet. Nagyon megörült neki, de ez nála könnyekben nyilvánult meg. — Mi a legrosszabb a háborúban? — kérdeztem az egyik, a munkát nem szenvedélyesen szerető orosztól. i, i тщтшт mm« — A sturm! Az borzasztó! AJJ ember azt sem tudja, hogy mi van. Csak repül a golyó, kiabálnak, min- démki elveszti a fejét, azt sem tudóm mi van, csak mikor már egy szurony a mellembe van. — Mikor háborúba * hívtak —■ mondja az a fogoly, aki a mai napig fölötte bizalmatlan volt hozzám — azt hittem germaraszki, ma- gyarszki, micsoda borzasztó népek lehetnek. Végig harcoltam a japán, kinai háborút, de rólatok még borzasztóbbat képzeltünk. Aztán ide jövünk, hát látjuk, hogy olyanok vagytok mint mi. Nem szívesen jöttünk. Mikor kiütött a háború azt Írták újságjaink: Azért van háború, mert a szerbek megölték a IS hercegteke t és bár ők a gyilkost kiadták, ti az országukat akarjátok eb pusztítani. Aztán elvittek katonának. Ott mint a lovakat, kergettek bennünket a halálba néhány magyar kedvéért. De csak kerüljünk haza, olyan forradalom lesz ott, amilyen még a világon nem volt. Respublikát csinálunk. — Rozumjes pan? Érted uram, mit mond, — szól közbe a másik1. — Nálatok — folytatta az első — az történik, amit ti alkartok. Nálunk amit a cár és a kormány. Ha nekünk ez nem tetszik, jön a börtön és Szibéria. Csendesen tovább végzik a foglyok a munkájukat, ha meg Is szólal az egyfk vagy a másik, azt mondja: — Csak már vége volna. Ha vesztünk 5s, csak meglenne a béke. Tudja Isten, bajos ezekből a közös típust kihozni, ahány van, az mind más természetű. Egy közös vonásuk vian: a szivük olyan, mint a vaj., ■ --------------------—.-4^—а Kályhák, Tűzhelyek ás háztartási cikkek olcsón kaphatók Langermann Sándor vaskereokedőnél postával szemben
