Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-09-29 / 78. szám

2. oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE szeptember 29 Rákóczi szive és remeteháza Gros-Boisba Irta: MEDVECZKY KABOLY i I gazd. főtanácsos Gömbös kormányenök megrendelte a Fejede’em büszke lovas szobrát az Országház elé, a kétszáz éves évfor­dulóra. Mindenkit érdekeinek a Rákóczi- emlékek Franciaországban. Mint Cso­konai Vitéz Mihäiy énekelte »Áldott Ma­gánosság jövel!«, ezt érezte a nagy buj­dosó Fejede’em, amikor Rodostó előtt visszavonult a Remeteség magányába felki gyakorlatokra. Páris közelében, a Camalduli-barátok kolostorában élt II. Rákóczi Ferenc, a vezérlő fejedeiém. Az arany urnát Rá­kóczi szivével Gros-Boisban keresik. Emilé Pfflas, a kitűnő történész, Rá­kóczi franciaországi tartózkodásának alapos ismerője irt tanulmányt erről az »Etudes Hongroises« számaiba. A Camaldu'i-barátok gnosboisi kolos­torát 1642-ben alapította Angouléme her­cege. A magyarok nemzeti hőse, Rákóczi Ferenc, 1716 áprilisától 1717 augusztu­sáig élt ott. A Oamaiduli-kolostor tő­szomszédságában levő házikóban, ame­lyet a XVIII. század elején emeltetett de Fieubet királyi levéltárnok a maga hasz­nálatára. Akkoriban az volt a szokás, hogy az udvari életet bármilyen okból megunt hatalmasok ide vonultak vissza elmélkedni s lelkigyakorílatokat tartani. Mindegyikük kis pavilont építtetett ma­gának, évi bérleteket fizetve a szegény barátoknak. Az évdij aránylag csekély volt, (Rákóczira 400 talár esett), a hely pedig mindenképen alkalmais volt az elmélkedésre, a remetéskedésre. Bár csak öt mérföldnyire esett Paristól. Itt áll egy kőhid. Valamikor régimódi, ne­hézkes utibatár haladt erre. A hintó ajtó bőrfüggönyét szétvonja egy szép hajú, kemény bajuszu, dióbarna szemű férfi, kitekint a Fejedelem s zengzietels nyelven odaszól egy mellérugtató, kó­csagtollas lovasnak: — Messze vagyunk még kedves Ber­csényi? f ■ • A dombos-Völgyes, élénk zöld, mo­solygó vidék emlékeztet a Dunántúlra, a Fejede’em sárga szattyánbőrcsizmái taposták kövér rögeit valamikor 1716- ban. A mostani szántóföldek helyén pár Év e’-őtt mezőség terült ed. A község Szegény, az a magánbirtok is eladó, amelyen a Camalduli-kotostor át. Ha hem történik valami, hamarosan hír­mondója sem marad a Rákóczi Remete­lak színhelyének. Derii és nyugatom. Széles pázsitok, terebélyes fák. Magából a kolostorból csak a repkénnyel borított főépület áll, a múlt század végén barátságos nyári lakká alakították át. Itt lakott nyolc barát a priorjával'. Igen szerényen éltek. A í emeletes házikó Toulouse grófjának, Rákóczi kedves barátjának volt ked­venc pihenője. Rákóczi és legszűkebb környezete, mint azt a versaillesi irattárban őrzött eredeti szerződésből meg lehet állapítani, a kolostor kertfalán kívül, de még a barátok birtokán lakott, a templom tő­szomszédságában. E'ég jó állapotban vad most is Rákóczi szobája. A kert végében Százados fenyő magaslik. A fejedelem sokszor üldögélt alatta. Törpe rózsafák tövében forrás csobog. Rákóczi ivott belőle. A konyhakert helyén terült eä a kolostor temetője. A remetéskedő elő­kelők közül sokan kerültek ide. Azután 1777-ben a barátokat elűzték Franciaor­szágból, pár év múlva jött a nagy for­radalom, a csőcselék feldúlta a kolos­tort, fölégette a templomot... A teme­tőt benőtte a gaz... Rákóczi, megemlékezve életének itt töltött korszakáról, rodostói végrende­letében a camalduÜakra hagyta szivét. Ezt a nemes szivet hívei arany urnába zárták, Grosboisba szállították és 1737- ben, két évvel a Fejedelem halála után a kolostor temetőjében hántolták ed. Ék­ről híven beszámolt egy elkallódott em­lékkő, melynek szövege megmaradt. Az arany urnát most keresteti Kassa város hazafias társadalma a Gros-Boisi kert­ben. Talán ma is ott van?... Mély csönd. Hársfa illat. A nap végig­Akar ön is 300.000 pengőt ф аф keresni? ­Egyszerű: Vegyen a Gazdasági Bankban egy Sorsjegyet s nincs többé semmi gondja ! ragyog a dombokon, a lehajladozó vi­rágokra döngicselő méhek szállnak. Akkor is igy ragyogott a napfény, igy Szorgoskodtak a méhek, ilyen gondozott volt a pázsit, amikor egy magas, barna, szépséges, negyvenéves férfi pi­hent meg a fa alatt. Mit érezhetett ebben a csöndben, ő, aki fegyver villogásból, magyar hadak éléről szaikadt ide?... Csak azért jött, mert bízott a Napkirály : XIV. Lajos jóakaratában. Bízott a fran­cia birodalom érdekeinek megfelelő had­művelet megindításában messze Keetan. i Azt remélte, ezek az érdekek hozzák ! majd meg az ő kis magyar népe feltá- ■ masztását. Alig másfél év múlva, ide- érkezte után meghalt XIV. Lajos. Az 0 számára ezzel vége volt VCrsaillesnek, j Ramboui'lelnek, a fényes udvari étet- ! nek és vadászatoknak. I Tizenhat hónapig élt itt Gros-Boisban. Magába szállott, böjtölve, imádkozva. NÜjb kijöttek hozzá barátai: Toulouse gró'a, élsétálgatott velük a hosszú fa­sorban, e’beszélgettek a világ folyásá­ról... De az udvarhoz, ahol pedig min­denki szerette Saint-Simon herceg, , Bonnat követ, (mint Madame de Mainte- non naplói tanúsítják), hiába csalogatták vissza, ő csak rázta fürtös, Szép fejét és makacsul nézett a messzeségbe. Ak­kor már súlyos elhatározás érlelődött lelkében. »Sokat szenvedett szegény«... — jegyezte fel XIV. Lajos testvérének jószivü német felesége, Liselotte­Mit szenvedhetett »Sáros grófja?« — rangrejtve ez volt a hivatalos cime Rá­kóczinak, a bujdosó Fejedelemnek. A mohos kőfal mentén, annakidején ajtónyitást vágattak a barátok, hogy Rákóczi átmehesseo a szomszédos templomba. Rákóczi háza magasföld­szintes volt. Vastag főajtajához lépcső vezetett fél. Sötét, hosszú folyosó, falán görög istennők, megroskadt kandalló, aranyozott cirádatörmelékek. Az ablak is régies, kovácsolt kilincsével. Itt állott ez üveg ablak mögött. Innét bámult ki a kert hóboritotta virág­ágyaira Rákóczi. Hideg volt a szobá­ban: összehúzta mellén medvebőrbun­dáját. Borzongott, tépelődött. Adriná- polyból biztató leveleket küldözött neki Bonnat, a francia követ: III. Achmed szultán őfényessége nagyon szeretné, ha Rákóczi Fejedelem odanózne hozzá, együtt mehetnének hadba Ausztria év­ién... Két hónapig vergődött, viaskodott Ön­magával Grosboisban. Aztán nyolc napra elzárkózott mindenkitől, majd meggyónt, könnyezve búcsúzott a jámbor szerze­tesektől1 és útra kelt. Bonnat francia követ levelei olyan szép remépyeket csillogtattak meg előtte. Ment a végzete felé tovább Rodos­tóba... az örökké zugó tenger partja^ felé. Közel Nikodémiához; ahol a virá­gok völgyében anyja, Zrínyi Hona por- ladozott, Kis-Ázsia földjében. 630 pengőről 3130 pengőre emelte fel a vármegye Halas utfentartási hozzájárulását Pestvármegye a városokra a váro­sok belterületén átvonuló törv. hat. útszakaszok fenntartásához bizonyos hozzájárulást ró ki. Eddig Halas e cimen 630 pengőt fizetett a vár­megyének. Az elmúlt hetekben Pestvármegye közigazgatási bizottságától leirat ér­kezett a városhoz, amely azzal a meglepetéssel szolgált, 'hogy a vár­megye ezt a 'hozzájárulási összeget 3130 pengőre emelte fel. Az indok ' az, hogy az elmúlt évek folyamán a város területén átvonuló törv. hat. útszakasz nagyobb mérvben épült ki és ezért a, városnak is nagyobb ősz- szeggel kell hozzájárulni annak fenn­tartásához. A város a sérelmes határozatba nem akar belenyugodni. A hétfői közgyűlésnek javasolni fogja, hogy a képviselőtestület a vármegye ha­tározata ellen a közigazgatási bárö- ságnál éljen panasszal. Hatóira éheztette és megmérgezte gyermekét a fiatalasszony Az áldatlan családi élet szomorú következménye Borzalmas gyilkosságot fedezett föl Fülöpszálláson az elmúlt napokban a csendőrörs. Bereczky Mihályné 19 éves fiatalasszony halálra éheztette és megmérgezte 6 hetes gyermekét. Hatvány László dir. vizsgálóbíró tegnap szállt ki Fülöpszállásra a ; bünügy első kihallgatásainak foga- j natositására. Demó Zoltán dr. és Nagy György dr. törvényszéki orvo­sok fölboncolták a csecsemő holt­testét. A nyomozás első adataiból a következőkép állítható össze az el­képesztő bűncselekmény: Bereezkyné gyermeke nem & fér­jétől született. Amikor februárban megtartották az esküvőt, az asszony már teherben volt. Az újszülött gyer­mek miatt természetesen a férj ha­ragudott, mire Bereezkyné elhatá­rozta, hogy végez a csecsemővel. Nem adott táplálékot neki, végül pedig az agyonsanyargatott gyerek­nek Kecskeméti Rozália nevű kuruzs­ló cigányasszonytól kapott leander- le vél-fözetet adott be. Bereezkyné és a cigányasszony be­ismerő vallomást tettek. Mindkettő­jük ellen gyilkosság címén indult meg az eljárás. Késön ment-e az orvos a halálos beteghez? Érdekes ügyet tárgyalt szerdán délelőtt a bajai törvényszék fellebb- viteli tanácsa. Dr. Szepessy Sándor szeremlei or­vos közegészségügyi kihágás vétsé­ge miatt került a törvényszék elé. Dr. Szepessyt a bajai kir. járásbí­róság még a nyáron 300 pengő pénz- büntetésre ítélte azon a cimen, hogy egy halálos beteghez nem ment ki a hívás után s e miatt a nagy beteg meghalt. j i ,!(!,! Ézsi János szeremlei községi rend­őr édesanyja súlyos beteg volt. A rendőr maga ment dir. Szepessy Sándor orvoshoz reggel fél 8 óra­kor azzal a kéréssel, hogy jöjjön ki nagybeteg édes anyjához, akinek állapota válságos. Az öregasszony­nak szívbaja és tüdővizenyője volt s már többször annyira súlyosra for­dult állapota, hogy le is mondtak életéről. ! I A hívás után dr. Szepessy egy fél óm múlva ment ki Ézsi rendőr Lházához, de ekkor már csak a be­állott halált tudta konstatálni. Ezzel a rendőr családját érintő haláleset le is zárult volna, ha a köz­ségi bíró nem figyelmezteti Ézsiití, hogy »ne hagyja annyiban a dol­got, hanem jelentse fel dr. Szepes- syt.« A feljelentés meg is történt s a bűnvádi eljárással együtt.fegyelmi el­járás alá is vonták az orvost. Ez az eljárás még most is tart. A járásbirósági tárgyalás nagy iz­galmak között ment végbe annak idején. Dr. Szepessy azzal védeke­zett, hogy mikor a rendőr nála reg­gel félnyolckor megjelent, az öreg­asszony már halott volt. Ezt iga­zolja a halottkém jelentése is. A járásbíróság azonban a tanuk vallomását fogadta el és az orvost közegészségügyi kihágás tómén 300 pengő pénzbüntetésre ítélte. Fellebbezés folytán a törvényszék az orvosnak adott igazat és a vád alól dr. Dömötör Kornél ügyvéd vé­dőbeszéde után felmentette. A felmentés jogerős. ■a A kecskeméti ref. egyházmegye ifjúsági konfe­renciája Cegléden Szeptember 23. és 24-én, hétfőn és kedden tartotta ifjúsági konferenciáját a kecskeméti ref. egyházmegye Ceglé­den. A konferencia felemelő külső kö­rülmények között, mindvégig lelkes han­gulatban folyt te. Mintegy 300-an jöttek össze a nagy kiterjedésű egyházmegye gyülekezeteiből, tanyáiról és szórvá­nyairól. A konferencia dr. Ravasz László dunameléki püspök és Kiss Zsigmond kecskeméti esperes sze’lemi irányításá­val és vezetésével folyt le. Dr. Ravasz László püspök a konferencia tartama aűatt négy előadást is tartott, mindig magával ragadva és lebilincselve hall­gatóit. A konferencia legfőképen arról tárgyalt, hogy mi a föladata, mi a ten­nivalója a gyülekezeteknek és az ifjúság­nak az ifjúság lelki gondozása tekin­tetében a nagy gyülekezetekben, kisebb gyülekezetekben, tanyáikon és szórvá­nyokban. A konferencia előadói Meré- tey Sándor dr. orvos, a kecskeméti KIÉ vezetője, Dobos Károly és Kovács Péter orsz. ifjúsági titkárok, Gödé La­jos nagykőrösi, Esze Tamás Szanki lel­készek, vitéz Szőnyi Sándor ceglédi giran. igazgató, Ceglédi Sándor ceglédi lelkész és Paczolay István kiskunhalasi vallástanár voltak. A konferencia részt­vevőit a ceglédi ref. gyülekezet látta vendégül. Kiskunhalasról' 13-an vettek részt a konferencián. ■ ----------- — —H — Tífuszjárvány Szegeiden. Szöge­den 'tífuszjárvány tört ki. Eddig 53 beteget kezelnek a különböző kórházak­ban. A városban nagy a riadalom, mert mindenki emlékszik a két év eíötti járványra, amely igen nagy halálozási aránnyal zajtett te. A mostani járvány, ugyuátszik, enyhébb lefolyású. Eddig há­rom! haláleset történt. A tiszüföorvosl hivatal minden eshetőségre felkészülve,- erélyes intézkedéseket foganatosított. Miután- októberre a járvány fokozódását tehet várni, már most gondoskodtak arról, hogy a betegek számára elegen­dő férőhely álljon rendelkezésre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents