Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-08-25 / 68. szám

2. oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE augusztus 25 Villamos háztartási Készülékse illéres bérért vagy havi részletre Blllllllllllllllt»: HALASI VILLAMOSSÁGI RT-nál. «4|||||||||||||||| TÖRTÉNELMI MINIATŰRÖK Szent-Kalas mező­város Halas testvér- városa volt a mohácsi vész előtt Kalapár paszta történetéből írja: NAGY SZEDER ISTVÁN Az 1510. év körül Bakócz Tamás esz­tergomi bíboros érsek Lázár nevű tit­kára, abban a korban elsőrendűnek mondható térképet készített Magyaror­szágról és kapcsolt tartományairól. A mohácsi »rész után Tannstet'.er György osztrák matematikus átrajzolta Lázár deák térképét s azt 1528-ban I. Ferdi­nand király számára fametszetekről ki­nyomatták. Magyarország ezen legelső, nyomdai utón e őálitott térképéből csak egy példány ismeretes gróf Apponyi Sándor gyűjteményében a Nemzeti Mú­zeumban, melyről fényképezés utján má­solatok előállítása nem nehéz feladat. Érdekes összehasonlításra ad alkalmat ezen 425 éves térkép másolata az ak­kori és a mai földrajzi helyzet közt or­szágos szempontból is, de Halas váro­sának s közvetlen környékének összeha­sonlításánál is. Halas városa a térképen feltüntetett német mértföldekkel utánmérve, ponto­san van felrajzolva, de a Duna és Ka­locsa város helyzete nyugati irányban el van tolva. A távolságok HaHastöóSj mérve: Buda, Kecskéimét, Feledház, Sze­ged, Pétervárad között megegyeznék a mai térképekkel. Feltűnő a térképen, hogy a Bácskában, a Tiszamentén s Kecskemét—Kunszeotmiklós vidékétől északra milyen sűrűén vannak a falvak és a városok, Ha’astól nyugatra a Du­náig pedig egy nagy pusztaság van Cam­pus Cumanorum, a Kunok pusztasága felirattal. A kunok pusztaságát a kővetkező templomos helyek határolják a térké­pen: Haas, Szent-Kalas, Monostor, Kecskemét, Hernád, Gyón, Adacs, Ba- racs, Szent-Miklós, majd a Dunai men­tén: Dömsöd, Dab, Butibu’as-Monöstor egy szigeten, Apostag akkor túl a Du- t»*n, Solt, Kerthveled, Pataj, Kalocsa, Baja, innen kelet féllé: Madaras, Borsod, Veresegyház, Sebestyénegyház, Szabad­ka, Mada-Monostor és Halas. Nagyjából tehát a kunok pusztaságá­hoz tartozott a mai Szabadszállás, Fü- löpszállás, Izsák, Kiskörös, Vadkert Akasztó, Kecel, Hajós, Császártöltés, Nádudvar, Sükösd, Csanád, Jánoshalma, Mélykút, Bácsalmás, Bácsbokod terüle­te. Ezen a területen fe jegyzésre méltó szállások, sem templomos helyek nem voltak térképünk szerint. Mi ennek az oka? Ez a terület a sza­bályozatlan Duna kiöntései, másik olda­lon a futó homok miatt lakatlan, gaz­dátlan voilt még 1242-ben a kunok be­települése előtt, mert nem kelieltt seb- kinek, volt jobb föld is elegendő. A beköltözött kunok nomád «.jeímódjuk mellett csak addig élhettek meg rajta, amíg a király hadseregéhez tartoztak, mert nyáron hadban lévén, télen a szom­széd vármegyék látták el őket élelemmé]. Amikor a háadottabb magyarság élet­módjára kezdtek áttérni a hadakozáso­kat túlélők, a jobb területeket a kun ka­pitányok mint földesurak kapták királyi adományként, a kuniok köznépe pedig elszéiedt az ország más vidékére a föl­desúri birtokokra, így a kunok1 puszta­sága még a mohácsi vész előtt is csak a nomád pásztorok életmódját foly­tató, csekélyszámu kunok szállásait ké­pezte, akik a török betörések során Sok­kal könnyebben elhagyták lakóhelyüket, mint a helységekbe települt lakosok. A kunok pusztaságán tehát a török nem talált pusztítani valót. A régi Halas város a mai Alsós zállá- Bon, a Dobó-teleptől délre feküdt, a Halasra vezető utuk ma is oda irá- hyu.ln.ak s erős töréssel futnak be a mai városba. A régi város temetője a Dobó­telep északi sarkán, a mellette lövő te­metőben és a Bükkönyösben van, ahol a feltárt sírokból laposfedeu kovácsoSt- vas sarkokkal záródó koporsók törmelé­kei közül Nagy Lajos és Mária királyok ezüstpénzei kerülték élő hajdisziek és csattok társaságában. A város valószí­nűleg a Dobó-teleptől délre fekvő lapos dombon, a Tóth János-féle birtokon feküdt. Keletkezésének korát nem ismer­jük, 1500-ban több papos egyháza volt s 1531-ben a krakkói egyetemen halasiak is tanultak. 1430-ben mint a szabadkai urada’omhoz tartozó város, Hunyady János birtokába került, akinek közei négy és félmillió kataszt. holdas uradal­I mait gyarapította. Beigazolhatólag föl- j desurak kezén volt 1691-ig, tehát nem • tartozott a Kunsághoz, lakossága nem volt kun, ami természetesen nem zárja ki, hogy néhány kun is lakhatott a vá­rosban, amint bizonyos, hogy rácok és oláhok is laktak benne. A pusztákon sá­torok a’att szállásoló kunok bírósagait, a kunszékeket a pusztákkal szomszédos földesúri kézen tevő Halas és Kecs­kemét régi városokban szervezték mag, van azonban1 bizonyíték arra is, hogy Madarason, Szabadkán és Solton is üié- ; sezett kun bíróság. (Folytatjuk). Megjelent a halasi piacon az ujkukorica Azt mondották pár hónappal ezelőtt, hogy soha még olyan rekordtermés nem volt, mint amilyet a kukorica most ígér. Az idő nem volt kedvezőtlen az­óta, mégis, amikor most a tüzes földe­kén a törést elkezdették, a rekordüs várakozásban lehetetlen egy kis csatód- dást elfojtani. Nem hozta meg a szár a bőséget s a legtöbb helyein négy cső helyett csak egy, legfeljebb kettő fajfö­dött ki és rakodott meg szemmel. Így érthető az indulás, mely meglepte az embereket. A nyers tengeri ugyanis át'a- gosan 5 pengővel indult. Valószínű, hogy ha a kukorica dandárja megjie- j lenik a piacon, akkor egyelőre' alacso­nyabb árak lesznek. De az valószínű, hogy az egész világion tapasztalható takarmányhiány felfelé viszi az árakat, annál is inkább, mert az ínséges vidéke­ken a kukorica fogja pótolni a kenye­ret. S igy nem következik el az az álla­pot, hogy olcsósága miatt majd a ku­koricával pótolnák nálunk a drága fát. Elköltöztek a gólyák A fecskék is megkezdték a vándorlást — Korai őszt jelent-e a vándormadarak időelőtti távozása ? A múlt hét végén 'az e,gész határi­ban fe lszedi el őzk öd tek a gólyák és elindultak délre, melegebb vidékek fejlé. Azt mondják, hogy főleg a táp- lájékhiány késztette őket arra, hogy megkezdjék vándordíjukat. Máskor szeptember elején szoktak utrakelni. Most azonban már nem bírták tovább ia koplalást. A fecskék több nagy csoportja is elindult már, die a többiek is gyüle­keznek. Pedig a fecskék is csak szeptember elején szoktak utrakelni. A vándormadarak gyors elköltözé­séből sokan korai őszre következtet­nek. Másrészt viszont vígan virág­zik másodszor is az akác, ami a hosszú ősz jele szökött lenni. Eckhardt Tibor Genfbe utazik, mint magyar fődelegátus a Népszövetség őszi ülésszakára Szeptember első felében megkez­dődik a Népszövetség őszi ülésszaka, amelyen a magyar kormányt ismét Eckhardt Tibor fogja képviselni. A Népszövetség tanácsa legutóbbi ülés­szakán foglalkozott ia jugoszláv ha­tárincidensekkel kapcsolatos magyar panasszal, amelyet a kormány meg­bízásából Eckhardt képviselt, mint fődelegátus Genfben. A tanács ak­kor nem hozott határozatot ebben az ügyben, amennyiben a tanácsel­nök azt indítványozta, hogy Magyar- ország és Jugoszlávia közvetlen tárgyalások utján Igyekezzék a határincidens kér­dését tisztázni és a tanács e köz­vetlen tárgyalások eredményéhez ké­pest foglalkozik majd a kérdéssel. Alt belgrádi magyar követ csakha­mar me|g is kezdte Belgrádiján a tár­gyalásokat a jugoszláv külügyminisz- ' tériummal és e tárgyalások arra ’irá­nyultak, hogy a határincidejmseket, amelyek gyakran halálos kimenetelű­ek voltak, kiküszöböljék, a határmenti gazdák részére pedig megkönnyítsék a határ átlépését. Я magyar—jugoszláv tárgyalások : befejeződtek, moist tehát újból a Népszövetség ta­nácsa elé kerülhet az ügy. Éppen erre való tekintettel illetékes helyen indokoltnak látják, hogy ia Népszövetség őszi ülésszakán ismét Eckhardt Tibor képviselje ia magyar kormányt, mint aki annakidején a magyar pa­nasszal kapcsolatban fel is szólalt a Népszövetség tanácsa előtt. Eck­hardt ,mint Magyarország fődelegá­tusa, szeptember elején utazik ki Genfibe. i i , I , M6ZAIK A százéves kalendárium tanítása az idők járásáról Valósággal is egy százesztendős ka­lendárium került a kezünkbe. Portos, fekete címlapján a következő felírás ékeskedik: «Debreceni magyar ka’endárium Krisz­tus urunk születése után az 1831 -ik kö­zönséges esztendőre. Készült a két ma­gyar haza hasznára... Debrecenben'; — nyomtatta Tóht Ferentz.« A kalendáriumot a két magyar haza hasznára »némely hasznos toldalékok­kal» is ©látták s ezek között a legérde­kesebb az »Egy kevés az Idők járásáról» szóló tanács. Szószaporitás helyett idé­zünk be’-öüS', mint itt következik: »Hogy az idők járása s a levegő vál­tozásai, bizonyos természeti okoknál fogva lésznek: azt minden értelmes em­ber tudhatja: de, hogy mit soda rendet és törvényt tarta a természet azoknak változásábanr és egymástól s egymás utánr való következésében az oly ti­tok, mely minden emberi értelem, és tudomány elő’ el van rejtve. Több tu­dósok, természetvizsgálók, egész figyel­meket fordítottak már arra, hogy az idő járását, sa levegő változásait pontosan feljegyezték, azért, hogy hosszas tapasz­talás után», az idők folyása természeti rendének va’amely nyitját találhatnánk, s a jelenvalóból a jövendőre követke­zéseket vonhatnának, de a természet, amelyben mindenütt mélység kiálth mint az Isten végére' mehetaten böl- tsességének remek munkája, éppen úgy nem enged az idők jövendőbe’! Járásába bele látni, valamint a jövendő történe­tek tükörébe' bele nézni.« Azután igy folytatja: »Ha tehát a jövendőbe belátnunk nem lehet: tekintsünk vissza, az elmúltakra, mely teáiból, érdemes Olvasóink szá­mára, bizonyos dátumokból össze szed­ve, az 1701-ik esztendőtől fogva a mos­tani időkig, az idők járásának rövid ki­vonását rendel ide etsszük.« így okosít százesztendövel ezelőtt a debreceni kalendárium és 1701-től kezd­ve felsőm'ja 130 év rövid időjárás je­lentését. Hát mi ezt nem tesszük, de azért, hogy a mi érdemes olvasóink its némi következtetést vonhassanak le a természet rendinek, ha nem is a titkai­ról, de a forgandóBágairól, a kétszáz­év előtti időkből néhány feljegyzés ada­tait felsoroljuk: »1733, áta’jába mérsékelt és bő esz­tendő. 1734—1738-ig, mérsékelt esztendő, bo­rús, nedves és száraz napokkal. Megle­hetős termékeny esztendők. 1739, lágy tél, sok égi háború, 164 borongás, 135 esős napok, — Pestis.« 9 i ■ Angol-japán katonai szövetség a szovjet ellen Az Asahi cimü japán újság, amely Tokióban jelenik meg, sokezier pél­dányban, nagy leleplező cikket közöl arról, hogy Anglia és Japán véd- és dacszövetséget kötöttek egymással az orosz szovjet ellen. A lap leleplező hir óriási inaimat keltett Japáné ban. A kormány ugyan cáfolja a szövetség hírét, a japán nép azon­ban nem hisz a cáfolatnak, úgyhogy a kormány kénytelen volt rendkívüli minisztertanácsra ülni össze, holott a kormány tagjai nyári szabadságon voltak. . ; ' . i ! ! I Tudatjuk a tisztelt gazdaközön­séggel hogy INGYEN tároljuk gabonáját, ha azt nálunk őrleti föl. Valamint a malom ki váló őrleményei mindenkor a legnagyobb mértékben rendelkező« sére állanak a gazdaközönségnek ! Ugyanott búzát és rozsot min« denkor a [LEGMAGASABB napi áron vásárolnak. A távoli tanyák lakóinak FUVART téritünk a malomtelepre behozott őrölni való gabona után. Tisztelettel: gazdasAgi GŐZMALOM RT. Api Vasái án I Az l leg „Őfer c. fii Bi mi mii mii Fülé kiég Bioki I me Tisz tem közi 1 födi Árpi (Lám ban) Kére det szív Go о a g épüli tart reszt és sz válás ánst, pénz töt ( gas és él

Next

/
Thumbnails
Contents