Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1934-04-11 / 29. szám
április 11 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal Emlékezetes, szép ünnepség keretében leplezték le Széchenyi István képét a Gazdasági Egyesületben A legnagyobb magyarnak egyképen hódolt a város közönsége és a megjelent országos nevű kitűnőségek A oenfci sírbolt nagy halottja, a nagy halott emlékezete nagyon lélekemelő módion, gyönyörű ünnepség keretében megjelent szombaton a Gazdasági Egyesület termében, hogy az elcsüggedt magyarságba hitet öntsön, bátorságot leheljen nagyon hosszú, történelmi évtizedek után az a történelmi magaslatokon trónoló nagy férfiú, akit legnagyobb politikai ellenfele Kossuth Lajos a »legnagyobb magyar« kitüntető jelzővel látott el. A Gazdasági Egyesületben a halasi közönséggel együtt egyképen hódolt az ország sok kitűnősége Széchenyi István emléke előtt, aki annyit dolgozott, annyit serénykedett a magyar jövő kiépítésének gondolatán, amelynél többet emberöltők még- csak megközelíteni sem voltak képesek. Gróf Széchenyi István valóban a legnagyobb magyar volt. Lángoló hazaszeretet, izzó magyar nemzeti gondolkodás jellemezték őt, aki mindenkor követendő példája marad minden magyarnak, aki hazája jólétét kívánja és annak elősegítésén munkálkodni akar. Szép és felemelő volt a gondolat Medveczky Károly gazd. főtanácsos részéről, aki mint a Gazd. Egyesület agilis elnöke Némethy Miklós kitűnő festőművésszel megfesttette Széchenyi István képét az egyesület számára, hogy ennek a hatalmas széliemnek a példája követésre adjon módot azáltal is, hogy arcképét szemlélve jusson eszünkbe és mentői többször az a munkatér, amelyet ő jelölt ki lángelméjével a magyarság számára. A leleplezés délutánja és az ott elhangzott magvas és nagyon tartalmas előadások alatt a közönség el-, bűvölve pihent meg Széchenyi nagy és szinte emberfeletti munkásságának teljesítményei előtt és ez az ünnepség sokáig emlékezetes lesz a város életében. . ; Az ünnepélyen megjelent vendégek A halasi Széchenyi ünnepség iránt való nagy és kivételes érdeklődés jele volt az is, hogy arra országos nevű illusztris kitűnőségek vonultak föl. Ott volt Marschat Ferenc orsz. képviselő, Papp Béla min. tanácsos, gróf Teleki Mihály, dr. Gesztelyi Nagy László, Staiulb Elemér a Kecskeméti Mezőgazdasági Kamara elnöke, Szladits Károly egyetemi tanár, aki a Tudományos Akadémiát képviselte, továbbá Bolgár Béla alapítványi főigazgató, a kultuszminiszter képviseletében, Krizmanics Ferenc a szabadszállási erdőhivatal vezetője, Bal ás Vilmos dr. vármegyei aljegyző a vármegye képviseletében. Ezenkívül Halasra érkeztek Illés Béla ny. ezredes Kelebiáról, dr. Knézy Lehel ügyvéd, lapszerkesztő Bajáról, dr. Kovasics József és Truká József főszolgabíró, Almásy Imre bíró és Iványi Dániel főjegyző, Zsalud Gusztáv és Bernáth Zoltán szerkesztő Jánoshalmáról. Az ünnepély A Gazdasági Egyesület nagytermét teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség, úgyhogy az előcsarnok is tele volt. Ott láttuk a társadalom szine-javát, a helyőrség, a város, a rendőrség, a különböző hivatalok és társadalmi egyesületek képviselőit. Egyébként itt helyezkedett el a Városi Dalkör, amely énekszámokkal szerepelt. Fél hét óra körül járt az idő, amikor dr. Fekete Imre polgármester és Medveczky Károly gazdasági főtanácsos kíséretében megjelentek az ünnepély szónokai, akiket a közönség éljenzéssel fogadott. A vendégek elhelyezkedtek az előadói asztal körül. Az ünnepségen Medveczky Károly gazdasági főtanácsos elnökölt. A Városi Dalkör a magyar Hiszekegyet énekelte el. Utána Medveczky Károly meleg szavakkal üdvözölte a megjelent előkelő vendégeket, majd felkérte az ünnepély szónokét Marschall Ferenc képviselőt, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Széchenyi gondolatai a nemzeti evangélium erejével bírnak A magyar nép lelki emelkedettségének a jele — mondotta Marschall — hogy ez a nagy alföldi metropolis Kiskunhalas, ime Széchenyi emlékének hódol. Széchenyi emlékezetét idézi föl most, amikor odakint a zsenge barázdákon egy újabb magyar tavasz, újabb magyar életet varázsol, ahonnan az életnek zugó harsonája zeng felénk. Ez a szép és pompás elhatározás-, nem lehet benne kételkedni, csakis abból fakadhatott, hogy Széchenyi, Istvánt írnokaim annyit jelent, mint a magyar lélek szárnyalását, a magyar élet teljességét, ami egyszóval, annyit jelent, mint a magyar feltámadást akarni, Széchenyi gondolatai örökbecsüek, értékükből sohasem veszíthetnek, az ő eszméi és gondolatai a nemzeti evangélium erejével bírnak. De időszerű Is ez a mai halasi ünnepség, kitűnő és pompás gondolat volt most megrendezni ezt a Széchenyi ünnepélyt, mert hiszen épen holnap érkezik el 75. éves fordulója annak, hogy ez a legnemesebben gondolkozó magyar férfiú szive megszűnt dobogni, annak idején, amikor a hus- vét egyetlen nagy megdöbbenést váltott ki halálakor a magyar telkekből. Ez a dátum ezen az évfordulón dicsősége lesz a halasi gazdatársadalomnak. Ki volt Széchenyi István? A leg- purltánabb jellem, aki mint politikus ,mindvégig az igazságot hirdette, ostorozott minden hazug szót még akkor is, ha az pillanatnyilag ellenszenvet váltott ki. A jelszavas politikát megvetette Széchenyi, aki a tettek és a cselekvések embere volt. Magasrendü volt az ő népszeretete, forrása és táplálkozása az ö gondolkodásának az örökértékü kétezeresztendő keresztény demokrácia volt, a krisztusi erő, amely jóságból táplálkozott és a komoly segitentakarásban kulminált. Ennélfogva csak természetes az, hogy mint szociálpolitikus is úttörő volt, küzdött érte, hogy egyetlen ember se maradjon ruha, kenyér és fedél nélkül. Tökéletes magyar volt Széchenyi István, de az egész emberiségnek is apostola tudott lenni, sokat tanulhatna tőle pia is a világ és a népek közt békét közvetíteni hivatott nemzetek szövetsége. Gazdasági téren kitűnő ötletü reformer volt, tele reális gondolatokkal, tele alkotásvággyal. Ha azt keltene megállapítanunk, ki volt nagyobb Széchenyije vagy pedig Kossuth, nehéz volna megfelelni a kérdésre. Szerintem mind a kettő szükséges ahoz, hogy kitegye a nemzeti nagyságot, őket egymás nélkül nehéz volna elképzelni. Szól ezután Marschall Ferenc arról, hogy Széchenyi nagy előrelátása megmutatta az utat »Hitel« cimü könyvében a hitelélet megteremtésére is. Ma is mindenki tanulhatna Széchenyinek ebből az örökhires könyvéből, haszonnal és sok ismeretszerzéssel, forgathatná lapjait. Széchenyi figyelme már akkor kiterjedt az Alföld nagy problémáira, előre látta azt, hogy mit kell az Alföld számára elkészíteni, hogy az valóban Magyarország virágos kertje lehessen. Épen azért itt a Gazdasági Egyesület termében mindenki sok bizakodással szemlélheti Széchenyi képét és én kívánom, hogy a halasi gazdatársadalom is sok erőt merit- sen, munkakedvet erezzen Széchenyi biztató portréja előtt. Ekkor leemelték a leplet a kitünően sikerült pompás képről, a közönség és az ünnep szónokai pedig telkesen tapsoltak. Marschall Ferencet pedig megéljenezték beszéde végeztével. Ezután Medveczky Károly elnök felkérésére Pajpp Béla min. tanácsos tartotta meg előadását. Papp Béla rendkívül tartalmas és áttekintő beszédében ismertette Széchenyi elgondolását az erdősítésről és főképen az Alföld fásításáról. „A halasi nép nem szereti a fát, mert árnyékot ad és madarat nevel“ Papp Béla min. tanácsos beszédét egy derűs mozzanattal fűszerezte. Megemlékezett arról, hogy a halasi levéltárban régi irás tanúskodik arról, hogy a halasiak nem szerették a fát. Nem szerették pedig azért, mert »a fa árnyékot ad és madarat nevel«. Ebből indult ki Papp Béla és elmondotta, mennyire téves ez a felfogás, amire ma már a halasiak is rájöttek. A fa tulajdonképen a leghasznosabb valami, nem tekintve azt, mennyire fontos az időjárás szabályozására, mint hasznos tűzifa is fontos szolgálatot tesz. Széchenyi István nagy szelleme is szót emelt a fásítás mellett, ő maga is sürgette ennek a fontos kérdésnek elintézését. De most már a hivatalos körök is sokat tesznek a fásitás érdekében, szükséges, hogy a lakosság is fokozottan ápolja a fásitás gondülatát. Különösen a homokos talajon fontos dolog a fa, mert megköti a futóhomokot, amellett pedig a legrosszabb legsilányabb talajon is megmarad. Papp Béla is sürgette, hogy Széchenyi elgondolásait valósítsa meg a mai nemzedék minden téren. Papp Béla éljenzéssel fogadott beszéde után gróf Teleki Mihály kamarai alelnök, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület üdvözletét tolmácsolta, majd beszédet tartott. Ki kell irtani a kishitűséget — Amikor Széchenyi István emlékét gyűltünk össze ünnepelni, talán elsősorban arról kell beszélnem, hogy a Széchenyi elgondolás nem ismert kishitűséget, csüggedést akkor, amikor a magyar nemzeti érdekek javára kellett munkálkodni. Széchenyi az erős magyar volt, aki egész életét a nemzeti gondolat jegyének szentelte, alkotott és gyara- pitott a nemzeti kincsestár javára. Egy hatalmas átfogó szeltem volt Széchenyi, aki sokat utazott, sokat tanult, a látottakat átvette, hogy hazájának javára azokat magyar földbe is átültesse. A magyarság összefogását hirdette Széchenyi, ostorozta a kishitűséget, ezért a ma nemzedéke is követhetné a példát, irtsuk ki a kishitűséget, a magyar ne politikai civódásokban élje ki az erőit, de igyekezzen gazdaságilag talpraálni. Állítsunk talpra minden termelő osztályt, hogy így boldoguljon minden magyar. Ha így követjük Széchenyi példáját, akkor vele együtt elmondhatjuk, hogy Magyarország nem volt, hanem tesz. A tapssal fogadott beszéd után dr. Gesztelyi Nagy László emelkedett szólásra és a következőket mondta: — Az előttem szólók annyira kimerítették a Széchenyi emlékezést, hogy nekem már nem sok uj maradt. Én, aki egész életet töltöttem el az Alföld tanulmányozásában, ismételten azt kiáltom, hogy az Alföld a magyarság nagy erőtartaléka. Az Alföld fejlesztésére még sok tennivalónk van. Még mindig százezer hold műveletlen terület hever az Alföldön, megvalósításra vár a Duna—-Tisza csatorna kérdése, amelyet szintén Széchenyi lángelméje vetett föl. At Alföldet meg kell erősíteni, hogy felkészülve várja a német veszedelmet, amely máris nagy agitációkban mutatkozik meg. Az Alföld célkitűzéseinek megvalósítására össze kell fognunk a magunk és az egész magyarság javára. A beszédet a közönség megéljenezte, Medveczky Károly elnök pedig magasröptű szép szavakban köszönte meg a szónokok értékes előadásait és a közönség érdeklődését. A Széchenyi ünnepély nyolc órakor ért véget, utána bankett volt a városi n agy vendéglőben. A bankett A banketten körülbelül hetvenen jelentek meg és elsőnek Medveczky Károly gazd. főtanácsos igen meleg szavakkaal búcsúztatta el Wagner Jánost, a vármegye volt kiváló gazdasági felügyelőjét, akit Veszprémbe helyeztek át. Nagy taps közben ól- vasta fel Wagner búcsúzó levelét. Pohárköszöntőt mondtak még dr. Marschall Ferenc, dr. Gesztelyi Nagy László, dr. Fekete Imre polgármes- mester, dr. Szladits Károly, Papp Béla, Almási Imre, dr. Knézy Lehel és dr. Staub Elemér, aki félórás nagy figyelemmel hallgatott beszédében hangoztatta, hogy a kamarai' .választásba Széchenyi kultuszt kell belevinni, majd meleg szavakkal méltatta Medveczky Károly hervadhatatlan érdemeit a Gazdasági Egyesület élén. A társaság kitűnő hangulatban sokáig maradt együtt. (
