Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1934-03-31 / 26. szám
8 oldal KISKUNHALAS HELYI EBTESlTÖJB március 31 IRODALOM „Arcáig1.“harcok, kudar■ i. tföbaljfe: »Söaö cok“ T»fii : Balkányi Kálmán könyve 9*él Egy íp№.s25 éves jubileuma alkalmából elisem képzelhető szebb iaján- dék babátok és -.tisztelők részéről, mintha sajtó alá rendezik a sokat dói go zo tt,‘1 ’kő zéleti harcokat végigcsatázott iró munkáját. Itt és ez alkalom mai nkz történt Balilkámyi Kálmánnal, letűnő újságíróval és közgazdasági) ^íróval, érdemes és nagyon értékes embert ért ez a kitüntetés, olyan írónak járt ki, aki az elmúlott negyedszázad alatt csak megbecsülést, elismerést és tiszteletet aratott a nyomtatott betű birodalmában. Ahogy olvasgatom az »Arcok, harcok, kudarcok«4at, fellapo- zódnak előttem az elmúlt évtizedek, iaz olvasó előtt elvonul a politikai élet minden érdemes reprezentánsa, egymásután lépkednek el a közgazdasági élet nagynevű tényezői, majd jönnek az agrárius mozgalmak vezéregyéniségei, mindez nem kínos rendben, de költői összevisszaságban és mégis csodálatosan szép rendszerrel összeállítva. Balkányi Kálmánnak igen nagy érdeme — almi komoly Írónál egyébként természetes is —1 hogy nem szenzációra haj- hász, de adja az alakjait a maguk valóságában úgy, ahogyan azok a magyar életet legjobb tudásuk szerint formálták mintázták meg. A magyar tehetségek galériájának is nevezhetném "Bokányi könyvét, könyvnek, amely,, egy darab történelem, forrásmunka az elmúlt 25 esztendő megértéséhez és áttekintéséhez, a fe^ggsu:lyosabb két magyar évtizednek,-fotográfiája ez a könyv és szerzőjének dicséretére legyen mondva, maradéknélkül hü felvétel valamennyi. Több helyen retusált a kép, de neAi a lényeg rovására, inkább az ijró lelkesedésének dicséretére. Stilu$eikornyáktól mentes könyv, amely tulajdonsága is egyik kiemelkedő és felemelő értékhatározója lehet őbPnBalkánjíi iKálmánnak minden sora, minden áll#á$a az élesszemü meglátó pompás rgegállapitása, akit nem vezetnek befolyások és ami a legfontosabb, nem kisérik sem rokon, sem ellenszenvek ’ irányokkal és emberekkel szemben, hüs objektivitás és szigorú, igazságos kritika vezetik tollút, tisztán és igazán a nemzeti érdek az, amelyet elérni akart és el is ért ezzel a súlyos könyvvel. Bai- kányi Kálmán a nálunk már elha- nyagolódott politikai irodalomnak tett elévülhetetlen szolgálatot ezzel az írásával. A nagyon értékes szép könyvnek ott kellene helyet foglalni minden müveit magyar könyvespolcán, hogy sorai hitet és reménykedést hintsenek szét, hogy a bennefoglaltak tanítsanak, hogy mondatai elbűvöljenek. Halasra vonatkozóan külön érdekessége a könyvnek az a rész, ahol Balkányi Kálmán közvetlen hangon, a ^viászaemlékezéstől elérzé- kenyülve elmondja, hogy őt az irodalom számárüíSZiilády Áron, a nagynevű tudó§j3gap • fedezte fel. A könyyh^-nagyon lendületes és tartalmas $f&zót Hegedűs Lóránt irt. А коадуß •y^lamennyi könyvkereskedés utj ánrgne grendelhe tő. rá|::' Mesterházy Ambrus — .......................................i Hif dessen a HelyLÉrfesiíőben! LENCSI HALNI KÉSZÜL Irta: Sz. Szigethy Vilmos lentkezett, a húst máé legény hozta a házhoz. Ebéd után, mikor az anyám lepihent, Lencsi gyilkos inamban végzett a mosogatással, majd siintörögni kezdett körülöttem. — I.fíur kérem, szeretnék Levelet küldeni, ha szives volna.. ■— Nai, diktáld. Én voltam ugyanis az íródeákja. Édes, drága, egyetlen Palcsim! örömmel ragadom meg a tollat, hogy neked néhány sort írjak, mart te olyan igazságta’an vagy, hogy az egy borzasz- tóság és nem hiszed e\ hogy senkit ezen a világon nem szeretek, csak téged a koporsód bezártáig amen és az nem szép tőled, hogy elkerülsz, bizonyára más lányok után jársz, verje meg az Isten őket és kívánom, hogy legyét olyan boldog, mint amilyen boldogtaj- lain én, mert vagy meghalok, vagy elmegyek szolgálni az apácákhoz, ha bevesznek egy ilyen szerencsétlent és akkor sohase látsz, mert oda. nem engedik behozni a húst, mindent a sveszterek vesznek és gyere el inkább estére, amikor bezárjátok a széket és ne hidd, hogy szóba állok azzal a tetves Földivel, akinek a múltkor is egy forintot adott az Anna, pfuj, az ilyen szemétnek, én csak téged szeretlek és bocsáss meg, mert ezentúl mindig hü maradok hozzád, milCiószor csókol Lencsid. Megcímeztem a borítékot, aztán vállalkoztam, hogy postára adom. Azonban nem adtam, gonosz voltam. Inkább választ írtam a Paűcsi nevében s odacsem- pésztem a konyhába. — Ifiur, jöjjön és nézze meg, mi ez? — akadt el a lány lélegzete, mikor megtalálta. — A Palcsi irta. — Jaj, olvassa el rögtön. Kedves Lencsi, megkaptam az irka- firkádat és kikérem magamnak, hogy nekem irj, mert már nem szeretlek, nem is szerettelek soha, tudom, hogy sokat kokettálsz a nyomdász Zsigával... (— Jajj, sáppadozott Lencsi, hát ezt vájjon ki pletykázta el?) ...és nem bízom a hűségedben, nekem elég volt belőled, ott egyen meg a fene, ahol; vagy, maradj magadnak, majd boldogabb leszek én más lánnyal, akit fe'eségül veszek nemsokára, mert önállósítani akarom magamat- Hiába is Írsz, csak tartsd meg magadnak a Pol- dit, ha annyi pénzed van, hogy mind neki adjad, tn©rt annak semmi sem elég. Tisztetek é|s sok mffliószor csókollak, boldogtalan Ralcsid. Komoly pofával olvastam a levelet, Lencsi egyre sápadtabb lett, a végeiévé már reszketett. — Feleljünk néki? — kérdeztem. — Ne... ne... Csak bágyadozott, a szeme zavartan bámult a levegőbe, belefogott sok dologba,, de nem. végzett semmit. Később feltámolygott az anyámhoz. — Kérek egy pakli gyufát. — Tán eszed ai gyufát, hogy annyi kell, mondta, az anyám, hiszen tegnap kaptál! Arra a szóra, hogy ő eszi a gyufát, szivén találva elsírta magát. De megkapta és vánszorgott vissza a konyhába, én izgatottan utána, lesve, hogy mit csinál. Azt csinálta, hogy kezdte felolvasztani egy pohár vízben. Szép, pirosfejü, kakasos gyufák voltak, de akkor már ordítoztam. Lencsi Írástudatlan sváb cseléd volt, Begaszentgyörgyről' került hozzánk kék szemével és leeresztett len-haj áv al, szelíden, mint ártatlan virág. Hogy aztán a városi kultúra mit formált belőle, arról nagyon sokat lehetne mesélni. Azonban hűséges volt, dolgos és mindenek fölött szerelmes természetű. A vasárnap délutáni táncot nem engedte volna el, viszont este ritkán kereste a szórakozást, főleg attól az időtől kezdve, hogy Lóga Kosztra rendőralkapitány ur, (akinél imponálóbban senki se tudott parádés meneteket vezetni), erkölcsren- dészeti razziát tartott s egészségügyi vizsgá’at alá vont minden dézsa-tündért. Tartozom annak az elárulásával, hogy Lencsi csak a családunkhoz volt hü, mert a szerelemben már nem gyakorolta ezt az erényt. Abban az időben a flörtöt kokettirozásnak hívták még jobb körökben is, míg a muzslaiak, magyar vidékekről lekerült telepesek, úgy, adtak é’etet a fogalomnak, hogy jellemezvén a kisasszony túlzott érdeklődését, kisütötték, hogy »csípi a lúg a nyakát.« Az állandó lovag Falesi mészároSta- gény volt, cingár emberke, de acélizmu és ugyanolyan kitartó a féltékenységben. Liza, időnkénti bejárónőnk, akinek a kezén minden eltűnt, amihez nyúlt, néha derekára csavar tan a ruha alatt lepedő is, — szeretett erkölcsi tanácsokat1 osztogatni. — Légy hü, Lencsi, ne olyan közönséges teremtés, különben sosem vesznek feleségül. Lencsi t szivén találta az intelem és nyomban berzenkedni kezdett. — Kikérem magamnak, hogy az asz- szonyság ilyeneket mondjon. Én sokkal a’jasabb vagyok, mint maga, mert még sohasem loptam. Az összehasonlítást ugyan fordítva értette, azonban igy fejezte ki. mivelhogy sohasem tanult meg jót magyarul. Liza asszonyság mégis elértette a célzást és bosszút forralt. — Ez a szemtelen keservesen meg fogja bánni, hogy megsértett. Olyat, de olyat csináok, hogy borzasztóság lesz. — Mit csinál,, Liza nénlii. furdalt en(- gem a kíváncsiság. ■— Hát majd egyszer a Poldi felkéri táncban, aztán otthagyja a »mitte Saal- ban.« Tudniillik a terem közepén, de már én úgy mondom, ahogy hallottam. Est volt ugyanis Liza szemében az elképzelhető legnagyobb szégyen. Poldi a Liza fia volt, szegény árva- gyerek s az apám próbálta iskoláztatni. Azonban hajlama a szabadabb pályák' féé vonzotta, szívesebben kisérte kőrútjukon, mint amatőr, a verkliseket, majd — e'őrehaladva korban, — mint vásári kikiáltó tűnt fel irigykedő szemünkben. Ha Becskereknek akkor városligete tett volna, Poldi a legtipikusabb jassz-legény benne, fölényeskedő a cselédlányokkal, verekedésekben professzionista, sőt bajnok. íme. ha, keli. bosszúálló az anyja afí érj eiben. Stratégiai ügyetlenségből e’árultatván azonban a terv, Lencsi a táncheLyon nem engedett a, Poldi szives felhívásának, amiből; újabb bonyodalmak származtak. A vásárok hőse ugyanis megverte iá leányzót, mire Pálosi nem a Pólóinak esett, hanem szintén Lencsit verte meg. — Most elárultátok magatokat, hogy milyen bizalmasok vagytok. Három nap is eltelt, Pales; nem je— Segítség, segítség, a Lencsi öngyilkos akar lenni! Zűrzavar, rohanás, anyám legelőbb is a Lencsi kontyához nyúlt. — Ittál belőle? >— Még nem, Levágódott a konyhaasztalra és bőgött. Én pedig, mint a nyuÁ a mészárszékbe. — Palcsi kérem, jöjjön azonnal, mert a Lencsi meg akar halni és küldi magának ezt a levelet. A legény lehajitotta, a kezében tartott borjucombot, a kötényét is magán hagyta, rohantunk versenyt az Uri-ucca fe'é, a készülő tragédia színhelyére. Palcsi megérkezvén, előbb fölvette a poharat és megszagolta;, majd tartalmát kiöntve, a lányhoz ugrott. Lencsi haja kócosabb volt a rendesnél', a lány részint ilöemtudásból, részint a várt gyönyörűségek hatása alatt, szendén lesütött szemmel állt és várt. A következő piluan,atban azután két olyan nyaklevest kapott, hogy beleszédült. — Nesze neked öngyilkosság! Nesze neked gyufa, Mint kezdő stiliszta, ezt ugyan túlzásnak tartottam, mert mit részletezi az öngyilkosságot, meg a gyufát, mibor a kettő szervesen összefügg, azonban tény és való, hogy a pofonok is összefüggtek. — Palcsi, drága Palcsim! — ordítozta Lencsi boldogan és nyakába borult ét mészárosnak. Negyedórával később a szék újból visszakapta kiváló munkaerejét, a konyhánkban pedig fülszaggatóan harsogott a dal: Mért is szeretlek oly nagyon... a:-EJ SZÉP HUSVÉTOT JÓSOL SIRIUSZ MESTER Siriusz mester, az időjós, bizonyára örömet akar szerezni a közönségnek s ezért szerkesztőségünkön keresztül megküldi tavaszi jóslatát. Siriusz mester szerint áprilisban enyhe, sőt me'eg napok jönnek. Lesz ugyan egy-két hűvös és sze'es nap is, de sok esőtől nem kell tartani. A húsvéti ünnepek alatt szép lesz az időjárás. Már végérvényesen' itt a tavasz, amely az ország egyes vidékein egyenesen kánikulai meleget hoz magával. Nem hiába mondták Benedek napján, hogy a jó öreg Benedek zsákkal hozta, a meleget. Siriusz mester jobb jövőt remél, egyelőre azonban ott tartunk, hogy bizony a tavasz nagyon sok gondot hozott kunyhóba és palotába egyaránt. Ш OLCSÓBB eddigi olcsó árainknál is ősz» szes tavaszi divatcikkünk Férfi szövetek alegdivatosabb női kabát és kosztüm kelmék és a legújabb selyem és gyapjú női ruha anyagok szenzációs választékban SEIDNER alkalmi és divatáruházában
